A Yorkshire kanári eredetileg a Lancashire és a Belga Bossu keresztezésével jött létre. Földrajzilag, a nyugat-yorkshire-i Bradford város volt madarunk szülőhelye. Gyapjúipari munkások kezdték el kialakítani a saját elképzelésük szerint ezt a változatot az 1800-as évek végén. Ebben az időben az alak-kanári fajták még közel sem voltak olyan pontosan definiálva, mint manapság.
A Belga Bossu-tól a nyugodtság, a karcsú derék és a jellegzetes vállak voltak azok a sajátosságok, amelyekkel a korabeli tenyésztők, a nagy, robosztus testű és durva tollú Lancashire-t megpróbálták „kifinomítani”. Az éveken át tartó tenyészmunka és szigorú szelekció eredménye egy olyan elegáns, karcsú, egyenes testtartású madár lett, amely a legenda szerint átfért akár egy férfi jegygyűrűjén is. Ez talán túlzás, de mindenképp szemlélteti a madár alakja iránt támasztott egykori elvárást.
.Később, az egyre nagyobb madarak tenyésztése került előtérbe így a korai 60-as évekre a fajta sokat vesztett varázsából. A modell ezután újabb változáson ment keresztül. A standard határozott fejet és vállakat, erősebb mellkast,valamint újra vékony, karcsú derekat követelt meg az ideális madártól. A változás a testtartásra is kiterjedt. A madarak farktollaikat magasabban kellett, hogy tartsák. Ezt a modellt 1968-ban mutatták be, mint az un.: Golding-modellt és ez a forma tartja magát a mai napig az egész világon.
Az új standard megjelenése előtt és után újra meg újra megpróbáltak keresztezéssel javítani a york-i alakján, tollazatán. Bár legtöbbször ez titokban történt, az tagadhatatlan, hogy erre a Norwich kanárit használták. Ezzel a „vérfrissítéssel” egyértelműen a test erősítése és a fej markánssá tétele volt a cél.Viszont a mellékhatások tekintetében senki nem kérdezett meg senkit. A norwich olyan nemkívánatos tulajdonságokat is belevitt ebbe a frigybe, mint a durva tollazat, rövid lábak, kövér has, a hát vonalának nemkívánatos elváltozása, a farok állásának rossz pozíciója, szögletesebb fej és a tollcisztákra való hajlam. Mindezek együttesen a yorkshire-t fényévekre taszították az ideális modelltől.
A vezető bírónak köszönhetően-akik a kívánatos formákat előbbre helyezték, mint a kétes pedigrét-a york-i ma jobb madár lett, mint valaha. Vissza nyerte jó tollminőségét és büszke alakját. A kiállításokon néha még megjelennek olyan madarak, amelyek visszamutatnak a kevert eredetű ősökre; rossz lábtartásukkal, vastag derekukkal, hosszú idétlen nyakukkal. Ám ennél fontosabb, hogy egyre nagyobb számban találunk a kívánatos jellemzőkkel bíró Yorkshire-ket
Ha megnézzük a mai állapotokat, talán néhány változás kívánatos lehet. Elősegítené a továbblépést, ha olyan új színeket, vagy mutációkat , mint a recesszív fehér, vagy a dilut sikerülne Yorkshire madarakon bemutatni.
Forrás: http://www.yccuk.com/briankeenan/crossing.html (letöltés dátuma: 2011.12.14.)