Lizard kanári 2.

A lizard kanári talán a legdíszesebb a kanári famíliában, mert nagyon hasonlít rajzával a pikkelyes prototípushoz (gyík). Nem véletlenül lett eképpen elnevezve, mert a tollak pikkelymintázatot felvonultató rajzolata valóban, még a nem szakértők szemében is a gyíkok testét borító pikkelyes kültakarót idézi. Az angol lizard szócska gyíkot jelent.

Nagy varázsa ennek a fajtának a tollazat remek színe és csillogása, amely a hátáról és melléről lefelé terjed. Csillogás szép bronz vagy barnássárga alapon van elhelyezve. A tollak szegélye ezüstös, vagy aranyos csillogású. Ezért nevezik a madarakat ezüst-, vagy arany lizardnak. Újabban az ezüst és az arany lizard mellé kitenyésztették a kék lizardot is, amiből jelenleg világviszonylatban nagyon kevés található. A kék lizardot a következőképpen kell kitenyészteni, bár a balsiker nincs kizárva:

Az első évben egy tökéletes színű és rajzolatú hím lizardot párosítunk egy kiváló törzsből eredő, tiszta kék tojóval. Ügyelni kell arra, hogy a tojó madár mentes legyen más variáló tényezőktől. Az első tenyésztési évben éppúgy, mint más „keresztezéseknél” kb. 50-50%-ban lesznek kék, illetve normál színűek, de nem lesznek tiszták. A második évben ugyancsak egy jó lizard hímet párosítunk az első keresztezésből származó, fiatal kék tojóval. Eredmény: 50% kék, 50% normál madár. Szintén nem tiszták. Ebbe az újabb nemzedékben azonban már mégis több a lizard vér. A párosítást így folytatjuk, egészen a hatodik nemzedékig, miközben nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a párosítás céljára mindig a legutóbbi párosításból származó kék tojót vegyünk. Tehát csak a hetedik nemzedékben jelentkeznek az igazi kék lizardok. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ezekhez a párosításokhoz olyan lizard hímeket alkalmazzuk, amelyek fajtatiszták és melyek a lizardokat jellemző megkülönböztető sajátosságok tekintetében nagyon jó minőségűek.

A kiállításra szánt és alkalmas példány feje csinos, gömbölyű és széles. Egy széles koponya hozzásegít teljes előnyéhez és mintegy megkoszorúzza a dicsőséget egy tiszta sárga vagy fehér sapka. A sapka kezdődjön a csőr tövénél és a szenek aljánál, egészen a fej hátsó részéig szabályos ovál formában rajzolódjon, egy tiszta, határozott, széles vonalban. Minden tenyésztőnek az az álma, hogy egy minden tekintetben megfelelő rajzú és színű lizard törzset mondhasson magáénak, sajnos mégis nagyon sok a rosszul sikerült sapka rajzú madár.

Nem könnyű dolog kitenyészteni egy jó lizardot, tökéletes mintázattal, de ha sikerül, nem nehezebb, mint bármely kanári fajtából kiállítási példányokat produkálni.

A tiszta rajzolatú madár nagyon szép és értékes, úgy kiállítási, mint tenyésztési célkora. Egy ilyen tökéletes példány gyönyörűen csillog, és nagyon szép látvány. A csillogó részek hasonlítanak a láncszemek közti részekhez, mert minden egyes csillogó rész elkülönül egymástól. Határozottan ez a gyíkszerű rajzolat jellemzi a lizardokat. A szárnyak, a farok tollak és a lábak –úgy a lábfej, mint a lábszár, csüd- olyan sötét legyen, amilyen sötét csak lehet.

A műkedvelő tenyésztők, akik hozzáfognak ennek a szép madárnak a tenyésztéséhez, biztosak lehetnek két dologban: ha két lizardot összepárosítanak egymással, akkor a jellegzetes jegyekkel, bélyegekkel ellátott egyedeket fognak kapni. Ez azért van, mert ennek a fajtának a származástani tényezői többé-kevésbé már fixálva, rögzítve vannak és következésképpen ezek nem változnak meg. Párosításnál lehetőleg aranyat ezüsttel, és fordítva ezüstöt arannyal párosítsunk.

A lizard legszínpompásabb az első vedlése után. A második vedlés után a test tollai, a szárnyak és a farok vonalának szegélytollai halványabbak lesznek. Általános szabály szerint a csillogó színek kevésbé szembetűnőek lesznek és a szárnytollak szürke színbe hajlanak. Éppen ezért nagyon fontos körülmény, amely különleges éberséget igényel részünkről a fiókák felnevelésének az időszakában, a tollak kitépkedése, akár az anyamadár, akár a testvérek által. Míg másfajta kanáriknál a tolltépésnek alig van jelentősége, addig ez a lizardoknál végzetes következményekkel járhat. Mint már említettem, a lizard az első vedlése után már halványabb. Éppen ezért, ha a fiatal lizardokat akár a fészekben, akár a választó-, vagy röpkalitokban megtépik, a tenyésztő részére ezek a példányok –függetlenül a szabályos rajzolatuktól-, mint kiállítási madarak elvesztek, értéktelenné váltak és színük többé sohasem lesz szabályszerű.

Hogy miért? Mert az első kitépett tollak helyébe már csak a második vedlés utáni színben jönnek ki a tollak, ha pedig azt, azokat is kitépik, még jobban halványodik a szín. Ezért ajánlatos az a szabály, hogy a fiatal lizardokat választás után mindjárt elkülönítjük egymástól, hogy a tollak meg ne sérülhessenek.

A lizard az a madár, amelyiket a lehető legkevésbé szabad zavarni, mert ez azzal a veszéllyel jár, hogy a tollak kihullanak. Ezért ajánlatos minél előbb hozzászoktatni őket a kiálítási (standard) kalitkákhoz.

A lizard hossza 11-14 cm. Vedlése alatta táplálékának nagyon változatosnak kell lennie, de ne vigyük túlzásba. Az állandó fürdővíz, a friss levegő és a Nap, nagy befolyással van a fiatal lizardok tollazatának kifejlődésére.

Merem remélni, hogy ezekben a valóban kecses és impozáns madarakban a közeljövőben úgy kiállításainkon, mind néhány tenyésztőtársamnál már gyönyörködhetünk.

                                                                            Németh Lajos – Cserna Zoltán ifj.  

„Tiszteletre méltó és örök emlékű Barátomtól, Péter Géza bácsitól kaptam anno még 1995-ben, egy mindössze néhány A4-es oldalból álló füzetecskét, benne az ominózus "gyíkmadár" leírással, mikor is nálunk jártak Székesfehérváron, a TIT-es szervezésű díszmadár kiállításunkon. Mint szakirodalom, már nem a legaktuálisabb, de szerintem lehet belőle új információt nyerni.”

                                                                             Ifj. Cserna Zoltán (zolicanary1@gmail.com)