Viasz Péter díszmadártenyésztőnek a Díszmadár Magazin weboldalán megjelent cikke:
"A fajtát az 1860-as években Angliában tenyésztették ki. Az első yorkshire klubbot 1894-ben alapították. Azóta sok változáson ment keresztül a madár. 1894-től a két világháború közti időkig a tenyésztők azt állították, hogy az az eszményi yorkshire kanári, amelyik átfér egy jegygyűrűn. Mivel ez volt a cél, a tenyésztők ki is tenyésztettek egy nagyon vékony, kissé lapos fejű, hosszú madarat és ezzel meg is ásták az akkori modellnek a sírját is. Ugyanis a túlságos levékonyítással a madár fizikumát is teljesen tönkretették. Ennek a típusnak a testtartása 85 fokos szöget zárt be az ülőrúddal. Napjainkra a madár formája lényegesen átalakult a COM standardja alapján. Nagysága 17cm. Ennél nagyobb lehet, de csak akkor, ha nem megy a tollazat rovására. A testtartása 65 fokos szöget zár be az ülőrúddal. A jó yorkshire kanári hosszú törzsű és a lábak mögött hegyesen végződik a törzse. A fej nem lehet kicsi, legyen telt és a törzzsel arányban kell lennie.
A vállak arányosan szélesek, kiemelkedő pontjai lekerekítettek legyenek. A mell minél erőteljesebb, annál jobb. A csőrnek nem szabad túl hosszúnak lennie, és harmonikusan helyezkedjen el a fej görbe vonalán. A tarkó legyen rövid és elég telt, mert ennek köszönheti, hogy erős, izmos madár benyomását kelti.
A jó telt és megfelelően lekerekített hát adja meg a yorkshire-nek az óhajtott formát. A jó szárnyak hosszúak és jól zártak legyenek, a törzshöz simuljanak. A tollazatnak nagyon simának kell lennie, mert ez nagyon jól kiemeli a madár vonalait. A jó farok keskeny, a végén kis v bemetszés megengedett. A lábak hosszúak legyenek, a combok is jól látszódjanak. Minden színben megengedett, az Unió számos országában piros színtáplálása kedvelté vált.
A vállak arányosan szélesek, kiemelkedő pontjai lekerekítettek legyenek. A mell minél erőteljesebb, annál jobb. A csőrnek nem szabad túl hosszúnak lennie, és harmonikusan helyezkedjen el a fej görbe vonalán. A tarkó legyen rövid és elég telt, mert ennek köszönheti, hogy erős, izmos madár benyomását kelti.
A jó telt és megfelelően lekerekített hát adja meg a yorkshire-nek az óhajtott formát. A jó szárnyak hosszúak és jól zártak legyenek, a törzshöz simuljanak. A tollazatnak nagyon simának kell lennie, mert ez nagyon jól kiemeli a madár vonalait. A jó farok keskeny, a végén kis v bemetszés megengedett. A lábak hosszúak legyenek, a combok is jól látszódjanak. Minden színben megengedett, az Unió számos országában piros színtáplálása kedvelté vált.
Ezt az alakkanári fajtát a tapasztaltabb tenyésztőtársaimnak ajánlom, de a kezdőknek is érdemes próbálkozni vele. Fontos a jó tenyészpár összeállítása, vagyis a standardhoz minél jobban hasonlító madarak párosítása. Ha nem akarjuk színezni, akkor, hogy a fiatal madarak ne legyenek túl világos, sápadt színűek, egy intenzív A-s yorkot egy nem intenzív B-s madárral rakjuk párba. Nagy termetéhez képest elég megbízhatóan költ. Tojásait szépen kiüli és a kikelt fiókáit is szorgalmasan eteti. Érdemes a hím madarat is tojó mellett hagyni, mert készségesen segít a tojónak a költés során. Eleinte a fészken eteti a párját, a fiókákat 2-3 napos koruktól szépen etetgeti. Tenyészérettségét általában 1 éves korában eléri, de előfordul, hogy csak a 2. életévében kezd el költeni. A fajta az utóbbi időben ismételten elterjedőben van Magyarországon, köszönhetően a külföldi vérvonalú madarak genetikai frissítésének. A fajtát hazánkban jelenleg csak néhányan tenyésztjük, de remélem hamarosan eléri a yorkshire azt a népszerűséget, amit az 1980-as, 90-es években elért, amikor nagy divat volt ezt az elegáns megjelenésű alakkanárit tartani és tenyészteni."
Forrás: http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk_diszmadar.php?id=226 (letöltve: 2011-12-13)