Fife Fancy kanári 4.

Márton András cikket küldött nekünk a Fife Fancy kanárik beszerzéséről. Köszönjük Andrásnak, hogy ismét hozzájárult ismereteink bővítéséhez.

András írása:

"Kezdeném némi alapismeretekkel, háttérinfóval az alakkanári.blogspot-ról, Berényi Béla és Csertő Gyula által szerkesztett oldalról:

A Fife fancy kanári eredete, története

A Fife fancy kanári C.O.M. sztenderdje

Magam részéről végzetesen 2010 októberében, az AZ német bajnokságon járva Kasselben szerettem bele ezekbe a kis madarakba.

Míg az útitársaim mással voltak elfeledkezve, én sajgó szívvel végignéztem az EU faunás madarak kiállítását, majd a kanáriknál kötöttem ki, ott pedig a színkanárik után ott álltam az alakkanáris részen, ahol csak bámultam csodálattal ezeket a kicsi, gömböc energiabombákat. Azt láttam bennük hatványozva megjelenni, amit a kanáriban alapból kedvelek, az örökmozgó érdeklődést, közvetlenséget, illetve a nótás kedvet. Csak mindezt "S"-es méretű kis gombóc formájában.

Ami a színkanárinál hiba, a betűzött nyak, az itt követelmény, ettől a Fife olyan, mint egy kis "hóember", egy kis gombóc testen egy kisebb gombóc fej, hátul pici, keskeny, zárt (szinte pálcika) farok, s gombócból alul kiálló két kis rövid láb.
Helyből eldöntöttem, nekem ilyen KELL. (biztos ismerős ez a meglátva egy madarat, az emberen megállíthatatlanul elhatalmasodik a KELLLLLLLLL érzése, legyőzve minden józan észt )

Ott, Kasselben csoda szépek voltak kiállítva, ellenben a börze részen igen csak másodosztályt lehetett volna venni, így fájó szívvel, de erős maradtam, nem vettem meg csak azért, hogy legyen. Se időm, se energiám, se kedvem 80%-os madarakkal szórakozni, éveket áldozva arra, hogy kiküszöböljem az ivadékokból a hibákat, hogy elérjem a közel 100%-os madarat. Ráadásul ez - ha van pár recesszív meglepi is a madarakban - akkor lehet, hogy nem is sikerül. (ergo: így tud végül az olcsó madár a drágábbá válni, mint a legdrágább tökéletes madár)

Azóta eltel egy bő év, voltam közben jópár külföldi börzén Ausztriában, Szlovákiában, Olaszországban, de hiába. Minden alkalommal a bevásárló listám elején ott volt, hogy Fife-t venni, ha lelek JÓ-t. Nem leletem. Vettem mindenféle más madarat, de olyan Fife-t, amin ne találtam volna helyből egy csomó hibát nem leltem. (augusztusban, Sacile-ben pl ki is akadtam, hogy a bánatban meri az árus egyáltalán Fife-nek kiírni azt az "izé madarat", amit árult).

Végül most, decemberben Pordenone-ban, a FOI Bajnokságon járva, sikerrel jártam.
Bemutattak Luigi Ferraro-nak, aki ott, a FOI Bajnokságon is több dobogós helyezést ért el Fife-ivel (.....), illetve azt megelőzően, az októberben, Bolognában megtartott Alakkanári Bajnokságon bajnoki címet (egyben abszolút első helyet) is szerzett egy csoadaszép fehér Fife-fal. Ime a madár:

No meg számos egyéb előkelő helyezést, pl a Best in show "legjobb 7 madárból" a második, harmadik, negyedik madár is az ő Fife-je volt, illetve összesítésben a második legeredményesebb tenyésztői helyet érte el.

Az ő madaraiból sikerült vennem 6-ot, mely hat madár lesz a Fife tenyészetem alapja
A madarak kiválóak, nála végre azt találtam meg, amit kerestem idáig. Lett egy sárga hím, egy zöld/sárga tarka hím, és egy sárga/kék tarka hím; egy zöld/sárga tarka tojó (ennek ritka tökéletes alakja van), és két zöld tojó. Ezekhez tervezek majd Németországból hozni további kb 6 madarat, ha Berényi Béláéknak sikerül most a DKB bajnokságon kontaktust kialakítani valaki ottani olyan tenyésztővel, akinél hasonló minőséget lelek. (igazából kék és fehér madárra fájna még a fogam).

Visszatérve a mostani hat madárra: Döbbenetes szelídek. Annyira, hogy ma almát adtam be nekik (először, amióta itt vannak, mert eddig karantén okból friss zöldet nem adtam nekik), és volt amelyik rászállt a kezemre, kézfejemre, hogy ő már onnan almázhasson
Ennek oka, hogy Luigi - saját elmondása alapján - csak 150 gyűrűt használt el 2011-ben (ez az olasz viszonyok közt, ahol a 4.500 !!!! fiókát leválasztó kanári tenyészet közepes méretűnek számít ) és lakáson belül tenyészt, így napi szinten sokat, nagyon sokat időzik a madarak közt, sokat tud velük foglalkozni.

Igaz, a Fife alapból igen barátságos kismadár, de ezek már szinte olyanok, mintha kézzel neveltek lennének. Ha az ember odamegy a kalitkájukhoz (most egy 100x60x40-es, középen elválasztott kalitban vannak, egyik felében a tojók, másikban a hímek) akkor egyből jönnek a rácshoz, rámenős érdeklődéssel nyomulva.

A hímek bőszen énekelnek, a tojók közül az egyiken kezdem látni, hogy kezd indulgatni. De késői madarak, ráérnek még . Párba állításuk vonatkozásában, és egyebekben abban maradtunk Luigi-vel, hogy emailen tartjuk a kapcsolatot, segítségemre lesz. A madarakról majd igyexem fotókat is csinálni, azok többet mondanak, mint hogy írkálok róluk.