Az oldal indulását követően, szinte másnap, egy megtisztelő meghívást kaptunk Papp Lászlótól és édesapjától Istvántól, hogy nézzük meg tenyészetüket. Mivel terveink között szerepelt, az alakkanáris madarászok bemutatása köszönettel elfogadtuk a meghívást. Hol másutt is kezdhetnénk jobb helyen leírni a tenyésztői portrékat, mint egy olyan családnál, ahol generációs hagyománya van a madártartásnak. Nem mellékesen számos sikert tudhatnak magukénak Pappék köztük egy olyan aranyérem mint az AZ legnagyobb megmérettetése; a Kassel-i kiállítás.
Borongós reggel érkeztünk Veresegyházára, de az udvarba lépve mégis tavaszi lett a hangulat, mert a melléképületből kanárik és szürke csicsörkék énekét hallottuk. Miután átestünk a bemutatkozáson és a „pertu ásványvizek” elfogyasztásán, mehettünk is a madárházba.
Bent aztán már szigorúan a madarászat volt a téma. Laci elmesélte, hogy már gyerekkorában találkozott a madarakkal. A nyári szünetek idején, kézzel nevelt vad madarak jelentették az első élményeket. Később, már felnőtt fejjel az egzotikus díszpintyek fogták meg, de aztán a 90-es évek végétől figyelme az alak-kanárik és a különböző egzotikus carduelis fajok felé fordult. Édesapja, István már 8 éves kora óta madarászik „mindennel, amivel csak lehet vagy lehetett”.
2000 óta közösen tenyésztenek. Laci koordinálja a tenyésztést, a párba állítást, az új madarak beszerzését és a kiállításokon történő szerepléseket. István feladata a napi szigorú protokoll, az etetés(ami ottjártunkkor, a pihenőidőszak alatt délben történik), a madarak vitaminnal, esetleg gyógyszerrel történő ellátása. A tojásrakás, a kelés, a kirepülés idejének pontos lejegyzése is az Ő feladata. Laci külön kiemeli a kelés datálásának fontosságát. Szeretik pontosan tudni a fiókák kipattanásának idejét, mert a nevelőeleség precíz biztosítása létfontosságú.
Gyári lágy-eleséget nem használnak, Náluk a klasszikus; főtt tojás, reszelt sárgarépa keksszel és/vagy kétszersülttel recept vált be, csíráztatott magokkal és rengeteg vadon gyűjtött gyomnövénnyel kiegészítve. Az utóbbiak fontosságát különösen a carduelis fajok esetében tapasztalták. A magkeveréket nem maguk csinálják, hanem patinás cégek gyári keverékeit etetik. A téli időszakban nagyon „levékonyítják” a táplálékot, nehogy elhízzanak a pihenő, tenyész madarak. Ottjártunkkor, december végén, a kanárik száraz magnak csak fénymagot kaptak. Fejenként egy teáskanálnyi mennyiségben.
Alakkanárik közül jelenleg Lizard kanárit és Spanyol Raza kanárit tartanak. Belekóstoltak a Rheinlandi tartásába is, de - bár Lacinak tetszett a fajta - nem sikerült jó minőségben szaporítani a madarakat, ezért felszámolták az állományt.
Elérkeztünk a Lizardhoz. Ezzel a fajtával kapcsolatban Laci már az oldal nyitása után is egyből a segítségünkre volt, és több adatot is pontosított. Most viszont képekkel illusztrálva is kiegészíthetjük a színekkel kapcsolatos ismereteket. Ez egyébként Pappék kedvenc kanárifajtája. Elkötelezettségük és hozzáállásuk abban is tetten érhető, hogy legelső, törzsalapító hím Lizardjuk még mindig megvan, bár már nem dolgoznak vele. Egy tágas kalitkában éli nyugdíjas éveit. A Lizardoknál a hímek külön-külön, míg a tojók hármasával, csoportokban vannak elhelyezve.
Kérésünkre Laci kézbe vette a madarakat, hogy a fontos színbeli eltéréseket egymás mellett tartott madarakon tudjuk bemutatni. A tenyészmadarak összeállításakor fontosnak tartja, hogy ne párosítsunk csak azonos alapszínű madarakat. Ő arany lizardot ezüsttel, illetve piros-arany lizardot piros ezüsttel. Minden más esetben olyan keverék színű fiatalokat kapunk, amelyek egyik szín standardjának sem felelnek meg, így versenyen kizárással „jutalmazzák” őket. A kéket „bianco” színnek mondja. Tenyésztéskor ez mindkét másik színhez párosítható, bár Laci szerint, ha már keverjük, akkor lehetőség szerint inkább ezüst lizardhoz tegyük.
 |
| Létezik arany és ezüst Lizard, |
 |
| valamint piros arany és piros ezüst Lizard. |
A tenyészállatok kiválasztásánál fontos kritérium, hogy az első vedlés után (verseny tollak) milyen minőségűek a madarak és milyen minősítést kapnak egy esetleges bírálaton, ugyanis az évek folyamán, az ismétlődő vedlésekkor, kopik a lizard jelleg a tollazatból. Elindul a tollak lisztesedése. Ez nem hat ki a madár szaporodó képességére, de kiállításra már alkalmatlan. Ez a folyamat olyan látványos lehet, hogy akár egy-két toll sérülése, elvesztése akár diszkvalifikálhatja a madarat. Ugyanis az újra növő toll már egy határozott fehéres szegéllyel jelenik meg, ami súlyos hiba.. Ennek elkerülésére Laciék a férőhelyeket drótfonat vagy ponthegesztett háló helyett , függőleges szálú kalit előlappal látják el. Így ha a madár felugrik az előlapra, farktollai akadály nélkül átjutnak a drótpálcák között. Míg egy drótfonat esetében ez a művelet lassan, de biztosan a farok tollak töredezéséhez, folyamatos kopásához vezetne.
A sapka elsőéves állapota, minősége szintén kényes kérdés. Tapasztalatuk szerint ugyanis a sapka „elmászhat”, torzulhat valamelyest az évek folyamán. Tehát egy idősebb tenyészmadár, lehet, hogy küllemileg már nem mutatja, hogy milyen minőségű volt „versenyző”korában. Ezért készítenek Istvánék mindenről feljegyzést, tenyésznaplót, amelyeket évekre visszamenőleg gondosan meg is őriznek.
Azt már látom, hogy a Lizardhoz képest a Spanyol Razák tenyésztése jóval kevesebb buktatót rejteget. Ha tévednék arról majd később beszámolok. A Raza, avagy a spanyol törpekanárikból kevesebb egyedet tartanak, mint a kedvenc „gyíkokból”, viszont a frissen vásárolt madarakról kiderült, hogy attól a Helmut Reitingtől sikerült őket beszerezni aki az idei, németországi Spanyol Raza kiállításon mind a 8 kategóriában első helyet tudott szerezni. Laci azért döntött a vérfrissítés mellett, mert bár méretre jónak tartja a madarait, reményei szerit az új jövevények testtartása alakja sokat tud javítani az állomány összképén.
A Razák párbaállításánál a tollszerkezetet kell alaposan figyelembe venni. A standard szemmel jól látható kívánalmai fontosak, de van egy kevésbé egyértelmű kritérium, amely komolyan befolyásolja a következő generáció minőségét. Ez a tollszerkezet. Ami lehet laza vagy feszes. Az egyes tollakon jól látható különbség a madarat felületesen vizsgáló embernek sokszor fel sem tűnik. A feszes kültakaróval rendelkező Razák tolla keskeny és hegyesen végződik, míg a lazább tollazatúaké szélesebb és csak a legvégén képez háromszöget. Laciék ezt régebben- külföldi tenyésztő tanácsára- a farcsíkból kitépett tollakon vizsgálták. (István mosolyogva jegyezte meg, hogy miután hazajöttek, egy kicsit megkopaszodott az állomány.) Most már ránézésre el tudják különíteni a jószágokat. Némi eltérés a színek intenzitásában is tetten érhető. A „laza Raza” színe egy kicsit pasztellesebb, míg a feszes tollazatúé mélyebb, sárga madarak esetén egy élénkebb, okkeres hatást is megfigyelhetünk. Ők, ha csak lehet vegyes párokat állítanak össze. Itt most nem arra gondolok, hogy hímet tojóval (bár ez is fontos), hanem a tollszerkezetben megjelenő különbségekre figyelve feszes tollút egy lazább madárral. A Spanyol Razánál Laci szerint a fehér egyedek tekinthetők „bianco” madárnak. Ezeket sárgával, zölddel (sárga-fekete) vagy kékkel ( fehér-fekete) is párba lehet tenni.
 |
| Papp István |
Laci megmutatott egy-két olyan tenyésztési „trükköt” amihez ők következetesen ragaszkodnak. A tojásrakás után a hím madarat egy ráccsal elválasztják a tojótól és a fiókák önállóvá válásáig ezt ki sem veszik. Tapasztalatuk szerint a tojó így nyugodtan kotlik, de azért látja, hallja a párját. A fiatalokat sem tudja a hím bántani . A következő fészekrakáskor pedig nem kell attól tartani, hogy a tojó esetleg elhidegülne a hímtől.
A másik dolog a lámpázás. Egy speciális kis led-lámpával úgy tudják ellenőrizni a tojások termékenységét, hogy ne kelljen a tojás vagy a fészek kivételével megzavarni a tojót. A flexibilis nyakkal megáldott lámpát a rácson át bedugják a fészekbe és már tudható is volt-e eredménye a párzásoknak. Ha üres a fészekalj, akkor sem veszik ki a tojásokat. Hagyják, hogy a madár végigülje a ciklust, nem borul fel a kotlás ritmusa és így valószínűbb a következő fészekalj termékenysége.
 |
| Papp László |
A madarak a nyár végét és az őszt kint töltik, udvari tágas röpdékben. Ezek védett helyiségben vannak esőtől széltől megóvva. Plusz védelemként szúnyogháló borítást kaptak, mert Laciék szerint a vérszívó csípése komoly rizikófaktor a kanárik esetében.
A be-, illetve kiköltözés alkalmával az egész állományt három lépcsőben lekezelik ivermektin parazita irtó szerrel. A rendszeres megelőzéshez tartozik még egy havi rendszerességgel elvégzett ESB kúra is, amellyel a kokcidózistól védik meg az állományt.
Nem sok időnk volt a „vallatásra”, de folytatása következik. Szeretnénk, ha István és Laci beavatná az arra kíváncsiakat a kiállításra történő felkészítésbe és a szelekciós folyamatokba. Ezért aztán ott mindjárt meghívattuk magunkat, hogy amikor annak lesz az ideje újra ellátogathassunk Veresegyházára.
Apa és Fia a televízióban is bemutatkoztak már. A velük készült riportban rövid összeállítást láthatunk a madárállományról és a madárházról is.