Robert Isenberg német madártenyésztő, alakkanári bíró és az igen komoly hagyományokkal rendelkező, 1880. szeptember 28. napján alakult Drezdai Kanáritenyésztők Egyesületének elnökhelyettese és titkára. Alakkanárikat, színkanárikat és egzotikus pintyféléket is egyaránt tenyészt, de kedvencei a Gloster- és a Norwich kanári. Kisállat kereskedése van Radeberg-ben.
Az Interneten találtam Robertre. Miután tudtam, hogy bad salzulfen-i kirándulásunkat követően Drezdában fogunk egy barátomnál megszállni, így Drezda környékén kezdtem el kutakodni tenyésztők után. Robert elsőre válaszolt az e-mail-emre és egyből nagyon segítőkésznek bizonyult. Végülis nem Drezdában, hanem Bad Salzuflen-ben, a DKB kiállítás helyszínén beszéltünk meg találkát. Az igényeinket, miszerint jó minőségű koronás Glosterekre és Lizard kanárira lenne szükségünk, előre leegyeztettük. Telefonszámot cseréltünk e-mail-ben és megbeszéltük, hogy nekünk a szombat délelőtt lenne jó. Nagyon sajnáltuk, hogy nem láthattuk a tenyészetét, de mivel mi szombaton értünk rá, ő pedig a helyszínen maradt, ezért kivitelezhetetlen lett volna, hiszen 450 km volt a két település között.
Robert gyűjtőröpdéje
Majdnem minden rendben is történt, azt leszámítva, hogy reggel mikor hívtam, Robert 11.00-ra ígérkezett és 12.00-re ért csak oda. Már a 11.00 is nagyon késő volt, hiszen addig nem akartunk vásárolni a börzén, amíg nem láttuk Robert madarait. Cirkáltunk a börzén, vártuk Robert-t és közben azt mondogattuk, ahogy sorra vitték el a szemünk elől a szép madarakat, hogy semmi baj: Robert több kategóriában is első helyezett lett az idei kassel-i AZ kiállításon a Gloster kanáriaival és itt Bad Salzuflenben is, pl a "B"-s sárga ill. tarka madarak versenyében, kollekciójával német bajnoki címet szerzett. Szóval nem történhet semmi baj, biztosan szuper madarakat fog hozni. Minden esetre szar helyzet volt.
Robert végülis délre megérkezett. Egy nagyobbacska mikrobusszal jött, ami részben fonott áruval, részben pedig Glosterrel és Lizarddal volt megrakva. Körülbelül 30 Glostert és 30 Lizardot hozott nekünk, hogy tudjunk választani. Nagyon türelmetlenek voltunk és az időnk is fogytán volt, ezért a hadműveletet a lehető leggyorsabb ,legtitkosabb módon a parkolóban álló mikrobuszban hajtottuk végre.
Annyit kérdezett, hogy a Glosterekkel vagy a Lizardokkal kezdjük-e. Mivel a Glosterben voltunk Bélával mindketten érdekeltek, ezért a Glosterekkel kezdtük. Felhalmozott egy csomó standard kalitot, bennük Glosterek kettesével. Bélával elkezdtük sorra venni őket, majd minden madárral kapcsolatban, ami tetszet vagy ami éppen nem tetszett, elkezdtük faggatni Robert-et. Folyamatosan kérdezgettük, hogy ez a madár szerinte kicsi vagy nagy, hogy jó e a koronája vagy sem, mély e a mellkasa vagy beesett, stb.. Minden kérdésünkre töredelmesen válaszolt! Csak a Gloster kanárikkal eltöltöttünk vagy 50 percet.
Sokat mesélt arról, hogy hogyan érdemes párba állítani a Glostereket. A Gloster egyik legfőbb jellemzőéből adódóan - mégpedig, hogy koronás, azaz búbos változatban is tenyésztik – nem lehet koronás egyedet koronással párosítani, hiszen a korona kialakulásáért felelős gén letális faktor, ahogy ez mindannyiunk számára ismert. Ugyanakkor sok más egyéb követelménye is van a madarak párba állításának. Ilyen például az, hogy kistestű madarat mindig egy nagyobb testűvel állítsunk párba. A Glostert mindig a lehető legkisebbnek akarjuk tudni, ugyanakkor, ha mindig a legapróbb egyedeket párosítom, előbb vagy utóbb leromlik a madár. Ha egy kisebb és egy nagyobb méretű Glostert állítunk párba, akkor a fiókák közt is lesz kisebb és nagyobb is, azonban a genetikai állományuk és az immunitásuk nem romlik. A másik nagyon fontos információ, amit Robert is megerősített, hogy a kemény, más néven intenzív és a buff, más néven nem intenzív tollazatú madarak helyes párba állítása a kulcskérdés. Intenzív kemény tollú madarat mindig nem intenzív buff tollazatú egyeddel párosítsunk. Összefoglalva a Gloster kérdést három alapszabályt szögezhettünk le. Kicsit naggyal. Koronásat konzorttal. Buffos egyedet kemény tollúval.
Ezt követően miután minden párt végignéztünk és jól kibeszéltünk, én két koronás hímet, Béla pedig egy konzort hímet és egy konzort tojót választott az itthoni madarainkhoz új tenyészvonalként. Nagyon szép koronásakat sikerült szerezni.
Ezután jöttek a Lizardok. Nos, itt nehezebb volt a helyzet, ugyanis a Lizardokat nem Robert tenyésztette, egy barátjának a madarait hozta el nekünk és míg a sajátjait névről ismerte, addig a Lizardoknál a nemek kiválasztásakor a tapasztalataira kellett hagyatkoznia. Nagyon érdekes, jó értelemben nagyon érdekes újabb 50 perc következett.
Elmesélte nekünk azokat az alapvetéseket, melyek nélkülözhetetlenek a Lizard párba állításával kapcsolatban, és amelyeket a Pappékkal folytatott beszélgetés összefoglalójában Béla már nagyrészt leírt. Mégpedig, hogy intenzív madarat csak nem intenzív madárral lehet párba állítani, ugyanis az intenzív szín, a fentiekben emlegetett koronához hasonlóan, letális faktornak minősül, így ezen egyedek egymással párba nem állíthatóak. Továbbá beszéltünk a Lizard sapkájával kapcsolatban arról is, hogy egész-sapkás és tört-sapkás egyed párba állítása a megfelelő, így elkerülhető, hogy a sapka túlzott mérete rontson a madár előírt küllemén. Két egyész-sapkás egyed párba állításával ugyanis a fiókák sapkája más a standard-nél nagyobb lenne.
Itt egy zöld arany -vagy más néven intenzív -és egy zöld ezüst -más néven nem intenzív- tojót, valamint egy zöld ezüst, -azaz nem intenzív- hímet választottam. Így tulajdonképpen két párom lett hiszen a nem intenzív madarak egymással párba állíthatók. Nagyon érdekes volt a nemek megállapítása. A madarakat nem ismerve, Robert a küllemi jegyekre hagyatkozott, én pedig csak reménykedtem, hogy valóban olyan becsületes, mint amilyennek látszik. Sorra standard kalitokba pakolgattuk a madarakat és mindegyiken elmutogatta, hogy miért jó és miért nem. Folyamatosan figyeltük a sapkát, a mintázatot, azt hogy nem túl világos-e a háta, nem túl sárga e a mellkasa stb.. Végül szerintem három nagyon helyes kismadarat sikerült választanunk. A hím egyébként tört-sapkás a két tojó egész-sapkás. A nemeket Robert az alapján igyekezett megkülönböztetni, hogy az adott színen, így az intenzív és a nem intenzív színen belül milyen árnyalatnyi eltérések vannak. A fej, a test, ezek mérete és színük intenzitása, stb.. Nagyon érdekes tapasztalat volt. Betett négy nem intenzív Lizardot egy standard kalitba, majd kettőt kikapott közülük, hogy ezek nem jók, ezek tojók. A megmaradt két hímet pedig mutatta nekem, hogy melyiket választanám. Vizsgáztatott, hogy melyikről mi a véleményem. Elmondtam neki, hogy ennek a madárnak a sapkája jobb, de a mintázata kevésbé, a másiknál pedig szép a mellkas és a hát mintázata, ezért ez utóbbit választanám. Helyeselt, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy egyetértett.
Nagyon kedves embert ismertünk meg a személyében, aki segítőkészségével és a ránk szánt idővel sokban bővítette és alátámasztotta ismereteinket. Természetesen az EU logós bögrénkkel jutalmaztuk a közel két órás kurzust, mire ő azt mondta, hogy igen ismeri, már nézte az oldalunkat. :) Nem ekkor búcsúztunk, ugyanis egy pár órával később Bélával még végigjárták a börzét és tovább segített Bélának a válogatásban, bár nem volt túl jó véleménnyel a börze Gloster felhozataláról.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vegye fel vele a kapcsolatot, aki arra jár és segítségre vagy szép koronás Gloster-re van szüksége.