 |
| Vectis |
Az új változatok elismertetése csak egy viszonylag hosszadalmas procedúra után lehetséges az AZ és a DKB szervezetekben. Gyuszivak megvettük a könyvajánlóban már bemutatott alakkanári standard füzetet, amiből próbálunk kifacsarni minden hasznos infót. Valamint folyamatosan nagy segítségünkre van Kiss Erika és Christian Kanalas, akik Németországban élnek és madarásznak. Ráadásul Christian bírálói feladatokat is ellát a DKB rendezvényein, így a magam részéről elismerem Őket autentikus hírforrásként. Tőlük tudtuk meg, hogy amikor egy új változatot el kívánnak a tenyésztők ismertetni, akkor először le kell írni az újdonság normáit, meg kell adni a standardot. Különösen a meglévő de esetleg hasonló formáktól megkülönböztető jegyeket kell igen pontosan leírni. Ezután minden évben be kell nevezni min 10 madarat valamelyik nagy kiállításra (Kassel-AZ vagy Bad Salzuflen-DKB) és ott a madaraknak legalább 87 pontot meg is kell kapni a bírálaton. Amennyiben ez 4 év alatt legalább háromszor nem sikerül, úgy három év kihagyás után, egy új minősítő eljárás kezdhető.
Hasonló a szisztéma a C.O.M.-nál történő elismertetés esetén is. Itt a világkiállítások a meghatározó események, amelyeken meg kell jelenni a bevezetésre váró új változattal. Az aspiráns csapat egy kollekcióból és 6 egyéni madárból áll. Amennyiben a változatnak létezik kontyos alakja is, úgy a nevezett madarak felének ilyennek kell lennie. Amennyiben a bírálat során elért eredmény (88 pontos átlag.) megfelelő, a bírálói tanácskozáson a testület hozza meg a döntést. Ezután még két világkiállításon hoznia kell a jelölteknek a szintet, a végleges elismeréshez.
 |
| Colombus |
Ez tehát nem megy egyik napról a másikra. De ahhoz, hogy megfelelő minőséggel és stabil állománnyal rendelkezzen a fajta/változat, rengeteg munka és nagyon sok madár szükséges. Hiszen minél nagyobb az istálló, annál könnyebb kiválasztani azt a tíz versenyzőt, amely eséllyel indul a minősítő bírálaton. Nemegyszer az új forma elkötelezett hívei külön fajta klubot hoznak létre. Itt könnyebb összehangolni a tenyésztői munkát és persze minél többen vannak, annál több madarat tudnak „előállítani”. Ezek a klubok speciális, házi versenyeket is szerveznek, ahol vezető bírók bevonásával történik a legjobb fajtajelleggel bíró madarak kiválasztása. Az ilyen alkalmak segítik a sok madarász tenyésztési munkáját egy közös mederbe terelni. A legszenvedélyesebb ilyen irányú beszámolót, a Portugál Harlekin eredetét kutatva találtam az interneten. A portugáloknak nem volt elég, hogy a madarukat tökéletesítsék, még a haszonleső, kupecvérrel megáldott szaporítók tevékenysége ellen is meg kellett védeniük a Harlekint. Végül Ők sikerrel jártak, de nem mindenkinek terem végül babér.
 |
| Deutsche Rotschecke |
Vannak esetek, amikor hasonló változatokat terjesztenek be a tenyésztők a bírói kollégium elé. Ilyenkor aztán valamelyik csoport végül kudarccal zárja a küzdelmet. A Portugál Harlekin egy ilyen kis küzdelem győztese. A hozzá sokban hasonlító
Deutsche Rotschecke(DRS) és a Satfford a mai napig nem kapta meg az áhított elismerést. Más kérdés, hogy a változatokkal ettől függetlenül is találkozhatunk. Míg a DRS a német börzéken tűnik fel, addig az eredetileg Angliában kitenyésztett
Stafford, szülőhazája mellett,az USA-ban és Kanadában ért el komoly népszerűséget.
Sajnos a németek egy másik üdvöskéje a „Bajor nyíl” nem ért el ilyen sikereket. Ez a fajtajelölt végül lemaradt a minősítésről, mert a spanyolok Llarget nevű madara hamarabb kapta meg az elismerést. A standardját megtaláltam a neten, de fényképét még nem.
 |
| Raza Capitola |
További várományosok még a Raza Capitolina, az olaszok 12,5 cm-es, mini Yorkshire-je, német versenyző a Colonia, ami ránézésre egy kontyos Belga Bossu, ráadásul az olasz Salentinora is hajaz.
A Lizard, kontyos formában történő kitenyésztésének ötlete, a Brit-Szigetek egyikéről, a Wight szigetről indult. 1979-ben Mr. Howard Hawes írt cikket a GBR Walkernek, melyben felveti a lehetőségét
a konty genetikai rögzítésének a Lizardokban. A madár a Vectis nevet kapta,
mely néven a rómaiak hívták a Wight szigetet.Az új változat tenyész-programjának egyik vonal alapítója egy teljesen zöld koronás Gloster hím volt. Több, mint 13 generációra volt szükség, hogy a Gloster vér annyira felhíguljon, hogy a madarakra a "Crested Lizard" nevet lehessen aggatni. Holland rajongók is dolgoztak a Vectis kiállítási minőségben történő "előállításán".
10-11 cm. "nagyságú" madárka a Brasileirinho ami, mint a nevéből is látszik brazil tenyésztők munkáját dícséri. Ez a változat egy Gloster jellegű kanárit jelent, melynek az igen rövid(2-2,5cm) faroktoll a legfőbb megkülönböztető jegye. Ennek megfelelően a Brasilierinho standardjában a farok (25 pont) a méret (20pont) és a forma(20 pont) a legfontosabb kritériumok.
 |
| Brasilierinho |
A Fife Fancy méretében és alakjában, de szintén konttyal a fején életre hívott kanári a Warwick, melynek kitenyésztője Mick Watton, Angliából. Érdekessége, hogy míg a gloster-jellegű konty lehet melanin színű vagy akár őszes,melírozott jellegű is, addig a test többi tolla, csak sárga elefántcsont színben megengedett.
 |
| Warwick |
A Rogetto, Olaszországban látta meg a napvilágot, a Fiorino és az Arricciato Gigante Italiano(AGI) keresztezéséből. Kialakításán M. Del Prete fáradozik.
Szintén németország a szülőhazája a
Kleiner Westfale fajtának, melyet volt szerencsénk
Bad Salzuflenben élőben is megnézni. További fajtákat tenyésztettek ki a világ más tájain is. Amerikában született a Colombus Fancy, Spanyolországban a Giraldillo Sevillano és Olaszországban a Salentino.
 |
| Giraldillo Sevillano |
Szerencsénkre, mindig akad olyan tenyésztő aki új célokat tűz ki maga elé és megpróbál valami egyedit alkotni a kanárik népes csoportján belül. Amennyiben ehhez társakat is talál, elkezdődhet az éveken át tartó közös munka egy új változat kialakítása és rögzítése érdekében. Mi madarászok pedig, ízlés és pénztárca függvényében élvezhetjük ezeknek az "úttörő mozgalmaknak" (Hú ez egy kicsit áthallásos) a gyümölcseit.
 |
Salentino
|
forrás: http://www.anbvv.nl/postuur.pdf
mundo-dos-canarios.blogspot.com
