Krisztus után 2013-ban, január hónap 25. napjának estéjén, nyolc kalandozó magyar beült a Fiatscudóba és elindult Szadáról, hogy lerohanja a belgiumi Hasselt városát. De aztán a nagy lendület csendes várakozássá szelídült, mert bár megtaláltuk a hatodik sebességet, az Erzsébet-hídon a GPS azért ráébresztett bennünket, milyen marha messze van még ez a Hasselt. Mivel a társaság néhány tagja még nem ismerte egymást, hamar átestünk a bemutatkozás szokásos procedúráján, azután már el is kezdhettük megváltani a világot. Már a magunk módján persze. Volt a kocsiban profi kanáris, voltak tanuló kanárisok, sztenderd hullámososok, akadt neophémás, és persze az elmaradhatatlan Nagy papagájos. Valamint egy ifjú , aki, mint később kiderült, penge fényképek készítése céljából vállalkozott a hosszú útra. Mivel néhány komoly tenyésztői tapasztalattal rendelkező madarász is ült az autóban, a beszélgetést hamar a vegytiszta madarászás medrébe tereltük. Rengeteg hasznos információt, régi történetet, praktikát, tudományos ismeretet szedhetett fel útközben a figyelmes hallgató. Szó esett a papagáj odúk különleges klímájáról, és a mostanra védetté vált hangyatojás gyűjtésének korabeli módszereiről De sokat megtudhattunk a repedt tojások reparálásáról,vagy a kotló madarak viselkedés biológiájáról is. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem beszéltük át a tehetségkutató műsorokat is M-től X-ig, de azt hiszem egy ilyen monstre utazás során ez még belefér.
Mivel egész úton sötétben haladtunk, a vezetés felelősségét megosztottuk, így ha keveset is, de talán mindenki tudott aludni valamennyit.
Reggel, -bár a GPS mindent megtett azért, hogy bent tartsa az autót egy zsákutcában-még nyitás előtt értünk oda a stadionhoz. Gyors parkolás öltözés, úti ellátmány felvétel után már bent is voltunk az Ethias Arénában. Bizonyos számú madár nevezése esetén a kiállítóknak, grátisz jegyről gondoskodtak a szervezők. A többieken, amennyire tudott segített a magyar lelemény és a kapcsolati tőke, de hangsúlyozom, hogy szigorúan a törvényadta korlátokon belül. Jut eszembe: korlátok... A beléptetési rendszer, valószínűleg még mindíg a Heysel stadion-beli katasztrófa árnyékában került felállításra. Tök mindegy hány ember szeretne bejutni, egy ajtó van nyitva a sokból, mert csak így lehet leellenőrizni, hogy mindenkinél van-e jegy. Annyira összepréselődtek az emberek, hogy már azon aggódtunk, egyáltalán elő bírjuk e venni a jegyet a zsebünkből, amikor kell. Egyszer kipróbáltam, hogy elesek-e , ha mindkét lábam felemelem. Nem estem. Tartott a tömeg. Befelé és lassan. De aztán végül csak megkaptuk a jegyért cserébe a karszalagunkat, ezzel aztán szabadon mozoghattunk ki és be, bármikor a kiállítási tér a parkoló és a börze helység között.
Mivel többen is vásárlási szándékkal keltünk útra, ráadásul a kiállításról megtudtuk, hogy még délben is a helyén lesz, először a börzét vettük célba. Hát nem volt gyenge.
A börze terület két részre volt felosztva. Az egyik oldalon négy sorban, azon (jobbára belga) tenyésztők madarai kaptak helyet, akik leadták jószágaikat a börzemegbízottaknak. Itt a madarakat kettesével, szerencsés esetben párban, információs táblával(gyűrű,stb.), kiállítási kalitkában lehetett mustrálni. Alku, hitrel alma.
 |
| pörög a biznissz |
A másik, nagyobb területen, azok a tenyésztők kaptak lehetőséget, akik gyakorlatilag saját standokat felállítva várták a vásárlókat. Nagyon profi céges molinókkal feldíszített, jól megvilágított pultok, asztalok roskadoztak a kalitkáktól.
Itt már nem volt követelmény az egy kalitka-két madár felállás, de nem is tudom, hová tettek volna annyi kalitkát a szervezők, annyi madár volt. Bár voltak üdítő kivételek
Nyilván elemi érdeke volt a dealernek, hogy ne tuszakoljon tíz Yorkshire-t egy kalitkába, hisz úgy eladhatatlan. Az általános felfogás szerint a nagyobb értékű madarak mindenhol "szépen" ki voltak rakva. Ám a "kommersz" portéka osztozott a maradék helyen.
 | ||
| Már amennyire kommerszek az ilyen minőségű mozaikok |
A piacot jobbára kanárik, "vad"madarak, keresztezések uralták. Egyéb jószágok inkább csak a korábban említett szekcióban voltak. Amint az ember elkezdett alkudozni, az eladók még azt a kevés angol tudásukat is elfelejtették, amit addig fel mutattak. Tisztelet persze a kivételnek.
Ha bekaszáltam volna a Lottót, mint ahogy nem is lottózok, szinte bármilyen alakkanárit meg tudtam volna venni, amit Európában nemesítettek ki eddig. Plusz a Japán Hosó. Tényleg gyorsabb, ha azokat sorolom, amiket nem láttam. Portugál Harlequin, Stafford, Makige, Vektis és a még el nem fogadott fajták kivételével rengeteg kanári. Egyébként a kiállítási katalógus szerint is a bemutatott kanárik kicsit több, mint egy harmada az E szekcióból került ki.
Ámultam, olyan madarakat láttam, amiket addig még börzén, nem nagyon. Ír fancy, Mehringer, Belga púpos, Skót fancy, Border, Hosó és a sok fodros fajta.
Mivel a börze már pár napja nyitva volt, egyes fajták kínálata szerintem már ki volt egyelve, de azért még találtunk olyan jószágokat, melyek megvételét, hazatérésünk után sem bántunk meg.
Következnek a kiállítás tapasztalati...