Tárva-Nyitra

 Nyitra. 2013.02.24.

Ez a hétvége sem telhetett el egy jó kis "utazós börze" nélkül, így hát ismét felkerekedtünk (most) öten (Gergely André, Papp Laci, Berényi Béla, Horváth Péter, és Jómagam.

Nyitrát vettük célba, így nem kellett túl messzire menni, de azért nagyon korai volt az ébredés(már annak akinek volt lehetősége aludni..). Az útnak megvoltak a maga viszontagságai, úgymint rossz időjárás meglepően pocsék (nem akarom csúnyábban mondani..) útminőség és az emberek csípős jókedve! Természetesen az ilyenkor "szokásos" vicces élcelődésekkel telt az út nagy része! Mindezek ellenére időben megérkeztünk és az ott szokásos szervezett beléptetéssel találkoztunk! Egy kis negatívum hogy viszonylag messze lehet parkolni a bejárattól. És a nem megfelelővilágítás miatt sokan (köztük mi is..) egy igen nagy sártengeren keresztül jutottunk el a már sokak előtt ismert Fedett, "fűtött", jól megvilágított, elrendezett asztalokkal megtöltött csarnokba!

 Úgy ahogyan itthon is. Ja ,nem -itthon inkább csak sár van...

Bár korán megérkeztünk, még nem voltak sokan. Azt hittük ez így is marad, de hamarosan megtelt az egész csarnok. Kerestünk egy asztalt és akinek volt az kipakolta a kis motyóját. És irány meglesni a kínálatot. Én papagájosként kb azt láttam amire számítottam az eddigi tapasztalatokból! Semmi "Ritkaság", viszonylag gyenge minőség,

 viszonylag kevés gyűrűzött madár, nem megfelelő árusító kalitok, nem megfelelően elhelyezett madarak-mindezek ellenére legtöbb helyen magasabb árak mint nálunk! 

Itt szeretném megemlíteni azt a "ketrecet" vagy inkább dobozt amit itt már többször láttam. Ezt úgy kell elképzelni hogy osb-ből van összecsavarozva és amazont árusítanak benne-DE- akkora méretű hogy az amazon csak éppen elfér benne de már lehajolni sem tud. Tehát evés/ivás kizárva.. (Inkább csak egy üveg bor férne el benne). Ezeket nem rosszindulatból mondom, ezen nem kell megsértődni! Ez így volt!! De természetesen voltak üdítő kivételek is!! Kulturált szállítókban, megfelelő madárszám, ki írt információkkal!! 

Hozzáértő barátaim szerint az Európai kultúrmadarak kínálata a megszokottól eltérően gyér volt, de természetesen ezekből amúgy sem hoztunk volna, hiszen nálunk TILOS a tartásuk :) ! Gondolok itt ilyenekre mint: mutációs zöldikék és európai pintyfélék különböző hibridjei kanárival( csíz, zöldi, stigó, csicsörke)

Természetesen madár felvásárlók most is voltak, és természetesen jó alacsony áron vették át a madarakat...

Nagyon nagy pozitívum hogy külön csarnokban lehetett étkezni, és a galambokat, szárnyasokat, kutyákat, kecskéket(??) is külön csarnokban árusították. Volt egy kis "zöldségpiac" feeling is, de az sem akadályozta a madár vásárlókat/árusokat!

További előny hogy a felszerelések kínálata igen széles körű volt és sok minden olcsóbb is volt mint nálunk! 

Elég sok magyar Magyarral találkoztunk. Természetesen jó néhány kup... akarom mondani tenyésztő is jelen volt a télen szaporodott madaraival! De hát mindenkit úgy szeretünk ahogy van! 

Összességében nem ez volt a legjobb börze amit itt láthattunk már. A "gyenge" kínálat mondjuk betudható volt annak is hogy ugye tél van, és most máshol sem túl erős a kínálat de magas az ár! Ilyen a "tavasz"... Remélem a képek igazolják a leírtakat, és  átadnak valamit  a börze ízéből!!

Néhány alak-kanári :

Nagy Ferenc, Albertirsa
Berényi Béla, Kecskemét

Már az általános iskolában is fontos volt a külalak!

A szövegesen megfogalmazott, sztenderd leírások-nekem, sokáig- nehezen megfoghatóak voltak. Talán könnyebb ezek megértése és a küllemi jegyek helyes megítélése, ha képi információkkal is össze tudjuk kapcsolni az írottakat. Ehhez nyújt segítséget a három lenti kép. A harmadikat én különösen érdekesnek találom, de hogy ezt a gyakorlatba hogyan lehet átültetni, még nem tudjuk. Ha jól gondolom/látom, akkor a képen egy üveg előlappal ellátott kalitkában ül a delikvens és erre az átlátszó felületre vitték fel a méretjelzéseket. A fotókat, Teresa és Antonio Ferráó Facebook oldaláról kértük kölcsön.

 

Képek forrása: http://www.facebook.com/TeresaZecouves

Börze Erfurtban

Peti barátom nemrég felhívott hogy van-e kedvem kimenni vele Erfurtba. Mivel mostanában többször tettünk hasonló túrát ezért erre sem mondtam nemet!

Így hétvégén ismét felkerekedtünk, hogy felderítsünk egy újabb európai madárbörzét. Most hárman vágtunk neki a túrának, Lipták Józsi barátunk is csatlakozott hozzánk ezért egy nagyon jó - "beszélgetős/tapasztalat cserélős" út kerekedett az egészből! 

Az utat péntek este hét körül kezdtük meg, de az esetlegesen rossz  útviszonyok miatt kicsit kérdéses volt az, hogy megérkezünk-e időben. Szerencsére szinte végig tűrhető volt az időjárás, csak néhol volt olyan rossz hogy 80-nal is alig lehetett haladni. De a jó autónak és a profi sofőrnek ( nekem :o)  ) köszönhetően időben/ gond nélkül megérkeztünk. A(z ott..) szokásos komoly szervezettség fogadott minket. Szinte semmi sorbaállás, gyors parkolójegy váltás majd kulturált, jól kialakított parkolóban helyfoglalás. Aztán elég hamar sikerült is jegyet vennünk és bejutnunk. Jegyvásárlás közben (aminek ára igen borsos- a mi keresetünkhöz. Itthon ennek a 10%.áért is húzzák az emberek a szájukat!) megfigyeltem hogy az eladókat - vagyis kalitkáikat- szigorúan ellenőrzik. Mégpedig hogy valóban kettesével vannak-e elhelyezve, megfelelő méretű kalitokban! Ezek méretei fel is voltak tüntetve a bejáratnál! Sajnos erről nem sikerült képet készíteni mivel akkora tömeg volt, hogy esély nem volt rá!

Természetesen egy nagy, fűtött csarnokban zajlott ez a börze is. Összességében nem voltak sokan (persze Zwolléhoz képest. Straubingtól viszont nagyobb volt!), ezért nem voltak az asztalok úgy összezsúfolva, hogy ne lehessen elférni. Én, mint ahogy szoktam, a papagájokat figyeltem, így hamar rájöttem hogy ez sem egy "papagájos" börze lesz.. Főként egzóták és kanárik voltak itt is. Természetesen azért nem csak a kommersz madarak voltak-sőt! A nálunk ugye szigorúan tilos (de mindenhol máshol legálisan tartható!!!) vadmadarak tárházával lehetett találkozni! Mivel én nem értek hozzájuk, ezért nem tudom megosztani, hogy mik is ezek, de hozzáértő barátaim viszonylag meg voltak elégedve a felhozatallal. Az árakra is azt mondták, hogy elfogadhatóak. 

(fekete kobalt zsezse 90 Euró/pár, normál zsezse 60 Euró/pár) Én csak annyit láttam, hogy ami nálunk mondjuk kb. 1500 Ft ott 10-20 euró közt volt, gondolok itt, mondjuk a rizspintyekre. Vagy egy törpe fürj is 5-10 euró közé esett, itthon pedig ugye... Mondjuk az is igaz, hogy ezek olyan színekben voltak, ami nálunk nem éppen elterjedt-de ezt itt nem nagyon lehetne érvényesíteni! Hullámos 8-15 euró között-szintén gyönyörű színekben ( egy helyen az volt kiírva: "rainbow". És valóban minden színben tündököltek..)  és persze zártgyűrűvel! Standard hullámos pedig 20 eurótól, persze az "apraja". Nimfákat 12 eurótól láttam, de ezek nem voltak még valami szépek.

 Kanárik a kint megszokott (szerintem magas) árakon  mentek. Sárga mozaik kanárik 60 euro/pár. Lipokróm sárga kanárik 35 euró/db.

Ami kint már szintén megszokott, de azért én még mindig megakadok rajta, hogy külön madárkifogó ketrecek voltak felállítva, amiket ugye nem mindenki használt.

 De meg is volt a következménye; röpködtek a madarak. További (kint szintén megszokott!) érdekesség számunkra a családias környezet! Gyerekeknek ugráló vár, rajzasztalok, színezők, stb., persze ingyenesen. Valamint a hangulatos talponállók ahol persze sörön és virslin kívül mást is kínáltak-ezt mondjuk nem ingyen.

 Felmerülhetne bennünk az, hogy érdemes lenne kivinnünk oda madarakat eladásra. Nyugodtan felejtse el mindenki!! Minket minimum haza zavarnának, de még lehet, hogy meg is büntetnének! Mondom, milyen feltételeknek kell megfelelni. Először is a mindenféle orvosi papír, amit szigorúan ellenőriznek, de előre azt nem tudni, hogy tőlünk milyet is fogadnak el. Ez leinformálható biztos, de ehhez nem elég egy alapszintű nyelvtudás sem!! Aztán ugye az említett sztenderd kalitok, kalitonként két madárral! Ez persze betartható csak nem olcsó móka. Aztán arra fel kell készülni, hogy ott senki nem beszél magyarul! És nem is túl segítőkészek, ha csak magyarul mekegünk. Én összesen öt embert hallottam magyarul beszélni, ebből hárman mi voltunk. A németek pedig amúgy is, inkább a honfitársaiktól vásárolnak, ezzel is a helyi gazdaságot erősítve. Persze voltak itt is kereskedők/felvásárlók is de ők messze nem a felsorolt árakon szedték a madarakat. 

Az igaz hogy nem számított nekik csak a darabszám, olyan tirki/tarka színű kanárikat is vették halomra, hogy itthon (és kint mégúgy sem!) egy tenyésztőnek se kellene!! Nekik ezért nem lenne érdemes kivinni a madarakat, mert igen borsos az útiköltség de ők ugye alacsony áron szedik a madarakat.

Ami még érdekesség, hogy a helyi hatósági állatorvosok civilben "razziáztak" és a parkolóban lófrálva arra figyelmeztettek, hogy a megvásárolt madarakat nem hagyhatjuk az autóban, mert megfáznak! Tehát csak akkor hozhatom őket ki, ha már indulunk haza! Nem igazán érdekelte őket hogy eddig is (és ez után is) kint voltak tartva, fűtetlen helyen! Vitatkozni velük pedig nem érdemes, mert pillanatok alatt ott van egy másik hatóság, akit úgy hívnak, hogy politzei! 

"Röviden" ennyit érdemes tudni erről a rendezvényről. A képek lehet,hogy nem a legjobb minőségűek, de azért remélem vissza ad valamit az egészből.

Nagy Ferenc. Albertirsa

Köszönjük a beszámolót és a képeket!

az Olmütz kanári

Minden világkiállításon lehetőséget kapnak azok a tenyésztők is, akik egy új változat kialakításán dolgoznak. Az ilyen nagy formátumú rendezvények, fontos mérföldkövei az új változatok végső elismeréséhez vezető hosszú útnak. Az idei, hasselt-i világkiállításon Cseh tenyésztők kitartó munkájának gyümölcseiben gyönyörködhettünk, amikor az alak kanárik szekcióján rágtuk keresztül magunkat.

A változat neve Olomouc Kanári. A madarakon nem lehet nem észrevenni a Lizard kanárira utaló jeleket és a változat kitenyésztéséről szóló internetes cikk, nem is rejti véka alá ennek a klasszikus kanárinak a „felhasználását”.

A kiállításon jelenlévő madarászok beszélgetésekor, még az „achát-Lizard” névvel is illették ezeket a madarakat.

A tenyésztői munka, napjainkig, immár 9 éve folyamatosan zajlik.

Ennek a változatnak a kialakításánál barnás színű Lizard kanárikat és klasszikus Lizardokat, a Vectist és egy holland fajta tulajdonságait gyúrták össze, melyek közül az utóbbi két  fajta, a konty kialakításánál játszhatott főszerepet.

A cikk szerint  az Olomouc, tollszerkezetileg lehet intenzív (A), nem-intenzív(B), valamint mozaik (CI, CII)jellegű is.

Ennek a változatnak-mint ahogy az a fentiekből már kiderült- létezik kontyos és sima fejű formája is. Ám ez a konty, ellentétben a legtöbb „sapkás” kanárival, nem kell, hogy egy határozott pontból induljon. Sőt követelmény, egy egyenes vonal megléte-mely határozottan a csőr irányába mutat- amely mintegy kettéválasztja a kontyot. 

A konty tollainak színe változatos lehet, mint ahogy a Lizard sapkája, ám előnyt élveznek a sötét sapkával bíró kanárik.

Súlyos hibának számít, a konty takarásában, a szem körül kialakuló lipokróm színeződés (szemüveg) és/vagy a tarkón kialakuló kopasz, toll nélküli foltok jelenléte.

Az Olomouc simafejű alakjának lehet különböző alakú sapkája, ám a sapka nélküli (non cap) egyedek előnyt élveznek. A simafejű (plain-head) madarak fején egy határozott fehéres mintázat kezdődik, amely lenyúlik egészen a hát tollaira, ahol ez a rajzolat foltokká állhat össze.

Ha a madár sapkás, akkor ennek a rajzolatnak a sapka mögött közvetlenül kell kezdődnie.

A madarak mellén, egy a fajtára jellemző mintázatnak kell lenni. Ám az, hogy e rajzolat pontokból vagy sarló alakú mintákból áll össze, mellékes. A rajzolat nélküli melltollazat, a tökéletlenség tökéletes jellemzője.

A leküzdendő hiányosságok tehát a következők:

 

Konty, határozott elválasztás nélkül

Csupasz, toll nélküli folt a konty mögött, a tarkón

Fehér mintázat hiánya a símafejű madarak fején

A fehér mintázat hiánya a hát tollain

A fehér foltok hiánya a háton

Rajzolat hiánya a mellkason

Alak és méret közelebb áll a Lizardhoz, mint a szín-kanárihoz

Forrás: www.lizardcanary.com

A kívülálló szemével....

Nagy örömmel fogadtuk el a Fehérváriak tavalyi felkérését, ami egy szabadon választott témában történő előadás megtartására irányult. Az erről készült cikket két okból osztjuk meg a blog mind népesebb olvasótáborával Először is ,mert legyezgeti a hiúságunkat. :O) Ám ami szerintünk fontosabb, hogy hírt adjunk olyan egyesületekről, ahol a választott vezetők, veszik a fáradtságot és (nyilván a tagok igényeit kielégítve) megszerveznek egy kirándulást vagy akár egy szakmai jellegű előadást. Ezt követendő példának tartjuk, hiszen az ilyen és ehhez hasonló tenni akarás az ,amely segíti az egyesületek megmaradását,fejlődését.

Semolina – nem csak madaraknak…

Az általában év végére beütemezett és nem egy esetben külföldi végcéllal megjelölt kirándulásaink mellett minden esztendőben meghívott előadókkal is próbáljuk változatosabbá tenni egyesületi életünket, taggyűléseinket.

Forró, már-már trópusi klímát megidéző péntek köszöntött ránk 2012. július 06-án, mikor is tiszteletét tette nálunk az erre a taggyűlésre meghívott előadónk, Berényi Béla barátom Kecskemétről. Csertő Gyula is „tervben” volt, azaz eredetileg ketten jöttek volna, de ugyi egyszer vagyon az ember életében 30. születésnap, így Gyuszi „távolmaradását” meg kellett bocsátanunk.  

A 38°C-os hőmérséklet, nem utolsó sorban a 100 km-nél is nagyobb távolság (autóval a legrövidebb út a mindentudó Internet szerint 134 km) szolgált Béla barátom mentségéül, amiért is madarak nélkül érkezett, tervei között szerepelt ugyanis, hogy elhozza nekünk bemutatni néhány kedves egzótáját. Döntését, melynek értelmében-otthonában hagyta tollas imádottjait, tiszteletben tartottuk és egytől-egyig megértettük. Én se szívesen tettem volna ki kedvenceimet egy közel másfél órás szaunázásnak. A kimondottan erre az összejövetelre Érdről hozzánk érkezett Teszlák Jani barátom jóvoltából azonban mégsem maradtunk madár nélkül, mert igaz ugyan, hogy Bélától díszpintyeket vártunk, Jani fiatal tollruhában pompázó és szigorúan tárgyévi gyűrűkkel felékesített mexikói pirók x színkanári hibridjeit sorakoztatta fel a gyűlésen résztvevők előtt, szépmagam pedig egy szürke csicsörke x mozambik csicsörke basztardot mutattam az egybegyűlteknek, elvégre funkcionárius vagyok ebben az egyesületben, nekem is elő kellett rukkolnom valamivel…. Természetesen nem a bemutatott keresztezéseké volt a főszerep ezen a füllesztő délutánon, de Berényi Béla nagyszerűen összeállított, sokak számára talán száraznak, túl szakmainak tartott előadásához adtak hozzá sikeresen egy kicsinyke pluszt.

Csalódniuk kellett azoknak, akik Bélától egzótás szakelőadást vártak, viszont helyette az alakkanári fajták megismertetésének és humoros elemekkel fűszerezett bemutatásának olyan mély bugyraiba kaphattunk bepillantást, melyre azelőtt csak keveseknek volt esélye. Képet kaptunk az elsősorban angliai, többnyire uradalmakról, grófságokról, tartományokról elnevezett és – mint azt a fajták elnevezése is hűen sugallja – alakjukra kitenyésztett kanárimadarakról, így a C.O.M. Standard értékrendjét követve egyre kisebb méreteket öltő Gloster kanáriról, a répaformát sugalló, nyurga Yorkshire-ről, a talán legzömökebb, már-már bikafejet mutató Norwich-ról, és majd valamennyi ismert és kevésbé ismert fajtáról. Értelemszerűen szó esett a bírálatokon szinte csak a színét értékelt, mégis alakkanári fajták közé besorolt Lizard-ról (az angol lizard szó magyarul gyíkot jelent), mely fajta a gyíkok pikkelyes mintázatát élethűen visszaadó hátrajzolata miatt vált sokak által oly kedveltté.

A sziporkázó, és apróbb humorbonbonokkal meghintett előadást Béla barátom szakkönyvek tucatjaival igyekezett még felejthetetlenebbé tenni, s csak hiszem, hogy mindez sokunk örömére és okulására történt.

S ha már az alakkanáriknál tartunk. Magyar viszonylatban eleddig egyedülálló tevékenységük kézzelfogható bizonyítékaként Béla és az igazoltan távolmaradó Gyuszi készítettek egy kimondottan az alakkanári fajtákra kihegyezett honlapot (www.alakkanari.blogspot.com), ezen Internetes portál bemutatása adta eme fülledt délután egyik apropóját, mi több, maga az előadás is erre épült fel (remélem, jól gondolom, ha nem, Béla feltétlenül korrigálja majd). Olyan részletesen, az egyes fajtákat olyan alapossággal mutatja be a szóban forgó weblap, melyre tényleg nincs kis hazánkban precedens, nem titkolván a személyes tapasztalatokat sem. Külön erőssége az oldalnak a fajták Standard leírása, s csak hab a képzeletbeli tortán, hogy ezen szabványok megismertetéséhez magam is hozzájárulhattam. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni, de azt kell mondjam, hogy a magyar ajkú alakkanárikat tartó és tenyésztő madárkedvelők Bibliájaként válhat ismertté ez a már nem kis mértékben beharangozott honlap. Még egyszer említem, semmiféle érdekem nem fűződik hozzá, hogy népszerűsítsem, mégis meg kell említenem, hogy bár nem foglalkozom alakkanárikkal, és ha napi rendszerességgel nem is, ám hetente egyszer mindig rákukkantok az ominózus oldalra, ha másért nem, de a külhoni börzék és kiállítások helyszínének és pontos időpontjának megtudakolása végett feltétlenül.

És (hozzátéve, hogy tudom, „és” szócskával sohasem kezdünk mondatot) a történetnek itt még koránt sincs vége. A gyűlés megkezdése előtti órákban, több ízben is konzultáltunk Bélával telefonon (lévén még sosem járt nálunk, nem tudta pontosan, hova is kell befutnia), és számomra érthetetlen módon kérte tőlem, ha tudok, feltétlenül szerezzek be egy jó adag fogpiszkálót. A dolgot akkor még nem tudtam mire vélni, kajával kapcsolatos sejtéseim azonban már akkor is voltak, különben is, egy hozzám hasonló kaliberű emberkének mi is jutna eszébe a fogvájóról, ha nem maga az étel. Sőt, most jut eszembe, az előadást hetekkel, s talán hónapokkal is megelőző beszélgetéseink során Béla meglepetést helyezett kilátásba, igaz, akkor még szó sem esett ezekről a kihegyezett miniatűr fanyársakról. Az előadás vége felé azonban mindenre fény derült, s több tagtársammal egyetemben nekem is elérkezett a megvilágosodás pillanata.

Béla a fagyasztóból kivett és a délutáni előadásra kellőképpen felengedett talján licence alapján elkészített tejbepapi- hoz a megszólalásig hasonló desszerttel kedveskedett nekünk, mely lágyeleséggel etette (eteti) Raza espagnola típusú alakkanárijait. Többek között…

Elhozta nekünk, beszélt róla, megosztotta velünk elkészítésének receptjét, melyet követően jó néhány tagtársunknak drótpostán el is küldtem a „finomság” részletes leírását (mondván a szó elszáll…), egyúttal egy egészen más dimenzióba igyekezett helyezni a tollas kedvenceinkkel többnyire a fiókanevelés időszakában feletetett lágyeleség fogalmát. Nem tudom hányan próbálták ki tagjaink közül azóta, de ott, a taggyűlésen néhányan megkóstoltuk. Ha jól vettem észre, a Lipták Józsefnek köszönhető madárkajájával nem aratott közönségsikert, mert egy kissé ízetlen volt, cukrot mégcsak véletlenül sem tett bele, ám az üveg Jénai tálat teljesen kiürítve vitte haza (amiben el nem titkolható módon nagy részem volt). Ez azért kellett, hogy jelentsen valamit.

Száz szónak is egy a vége. Fontos információkkal gazdagodhattunk Berényi Bélának, az egzóták szakavatott ismerőjének és tenyésztőjének köszönhetően, belepillantást nyerve az alakra tenyésztett kanárimadarak csodálatos világába, és az olasz Semilona papi jóvoltából megízlelhettük azt is, mivel kényezteti kecskeméti barátom nagy becsben tartott és méltán híres madarait.

Örülök, hogy részese lehettem ennek a júliusi délutánnak, s csak bizakodni tudok abban, ha legközelebb Béla eljön közénk előadást tartani, nem egyedül teszi, és elcsalja magával Csertő Gyuszit is. Mert abban biztos vagyok, hogy lesz rá igény.

Cserna Zoltán ifj.

Modellek

Lipták József, bajai madarász kollégám, az egyik korábbi beszélgetésünk közben elejtett egy magjegyzést, miszerint: ha van egy jó hímed és hozzá két tojód, évekig tudsz velük tenyészteni...

Azt sejtettem, hogy nem úgy érti, hogy azt a három madarat hosszú évekig életben tartva, mindig csak őket párosítom,de ma este, miközben a facebookot kajtattam, találtam valamit, ami közelebb vitt a történet megértéséhez.

Teresa és  Antonio Ferráo oldalán találtam a lenti képet, mely talán pont a korábban említett,  több generációs tenyésztési program sémáját ábrázolja. Komolyan el is kellett gondolkodnom, hogyan tudnám ezt a tervet, a saját madaraimon keresztül vinni. 

Papírt ragadtam és megpróbáltam ugyanezt a szisztémát követve, modellezni a három tojós felállást is. Biztosan megvan arra a megfelelő matematikai képlet, hogy három tojó esetén a harmadik generációban mennyi a variációs lehetőségek száma, ám nekem ehhez le kellett rajzolnom az egész folyamatot...

Az első generációban 3 vonal indul (A-B-és C). Ezekből nyilván hímek és tojók.Ezeket  hat különböző módon tudjuk párba állítani( A hímet B és C tojóval, A tojót B és C hímmel...stb). Második generáció: AB,AC,BA,BC,CA,CB. Ezek a párba állítások is produkálnak fiókákat mindkét nemben.Lesznek AB hímek is és tojók is.

A harmadik generációban, pl CB madárhoz kerülhet AB, AC,BA,BC, és CA pár is. E szerint a következő keresztezési szakasz után 6 X 5 = 30 kombináció. Nyilván, itt már lesznek nagyon közeli rokonok, de ez csak egy teoretikus, elméleti modell. De azért az én fantáziámat meglódította....

Raggio di sole pellet etetése a kanári tenyésztésben

Alternatív takarmányozási tapasztalatait osztja meg Fekete Marcsi, aki Rollereket és színkanárikat is tenyészt, kiállítási minőségben. De megtudtuk, hogy lelki szemei előtt sokszor feldereng néhány Portugál Harlequin képe is...

Aki ismer, tudja rólam hogy szívesen kipróbálok újdonságokat, lassan egy éve került a kezembe az első Raggio di sole pellet Márton András barátom jóvoltából.
2 kg-os kiszerelésű Ventisette, mely egy általános összetételű pellet eleség, kb. fénymag méretű pici granulátumokból áll.

Első próbálkozásként kevertem a magok közé, a madaraim vegyes reakcióval fogadták:
- a Szerbiából érkezett rolleren látszott, hogy ismeri és szívesen evett belőle
- az olasz madaraim két pofára tömték magukba, hiába jól esett nekik egy kis hazai
- a nálam kelt és magyar tenyésztőktől származó madaraim gyanúsan méregették, mi is ez az ismeretlen dolog

Két okból is kénytelenek voltak a madarak megenni a pelletet is:
- kimérem nekik az adagjukat, ha nem eszik meg, éhesek maradnának
- mióta egyik elpusztult madaram boncolásánál kiderült, hogy semmi más problémája nem volt, mint az elhízás, nagyon következetes vagyok az etetés terén, 3 napra osztom ki a porciókat, így a 3. napon a „ nem szeretem” részét is kénytelenek megenni
Ez az etetési módszer talán egy kicsit kegyetlennek hangzik, de akinek gyermeke van, az pontosan tudja, hogy a gyerekek is folyton cukorkát ennének, spenótot meg egyáltalán nem. Ezzel valahogy a madarak is így vannak, kiválogatják a kedvenc magjaikat, az egyoldalú táplálkozás nem tesz jót nekik.

Tavasszal a fióka nevelés időszakában tértem át fokozatosan a pellet 50 %-ban történő etetésére, mivel a Raggio di sole pelletek általában minden életszakasznak megfelelő összetételben készülnek, így az első már normál eleségként etetett termék a Vivace fantázia nevű volt, mely kifejezetten a fiókát nevelő madaraknak és a fiataloknak készül. Ez állagát tekintve morzsázott jellegű, egészen apró szemű.
A nagyobb fészekaljat nevelő tojóknál megfigyeltem, hogy előszeretettel etették vele a már cseperedő fiókákat, valószínűleg azért, mert nem kell vele annyit dolgozni, mint a maggal, nem kell meghámozniuk.
A kirepült kicsik nagyon gyorsan rákaptak, hiszen elég energiához jutottak belőle, amíg megtanulták a magok héját lehántani.

Az első kellemes meglepetés a fiókák kirepülésekor ért, a súlyuk természetesen a pellettel etetett kicsiknek is nagyobb volt kirepüléskor, viszont a súlypontjuk nem a pocakjuknál volt, hanem szép, fejlett mellizommal hagyták el a fészket, a hasukon nem volt a fiókákra általában jellemző „babháj”, lapos és rózsaszín volt.

A második kellemes meglepetés akkor ért, mikor a fiókák gond nélkül átvészelték a leválasztás utáni heteket, nem volt lesoványodás, nem volt elhullás, szép, virgonc, egészséges, továbbra is melles madarak maradtak. Ebben az időszakban az előző években mindig előfordultak olyan fiatalok, amik ügyetlenebbek voltak, nem tudtak annyi magot kibontani, amire szükségük lett volna, ezért lefogytak, legyengültek, vagy lágyeleséggel próbálták pótolni és a sok fehérje megártott nekik. A pellettel viszont a kis béna fiatalok is erősek, egészségesek maradtak.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen szuper ez a termék, miért nem csak ezt kapnak a madaraim:
A válasz nagyon egyszerű, ma ebben az országban elég kevesen ismerik és használják a pelletet, ezért igyekszem arra törekedni, hogy a fiataljaim bárhol meg tudjanak élni. Próbálok minél több féle eleséget megismertetni velük, ezért kapnak házi, gyári lágyeleséget, különböző zöldségeket, gyümölcsöket, zöldet, még lisztkukacot is adok nekik időnként. Így amikor kikerülnek tőlem, nem lesz problémája az új gazdájuknak az etetésükkel és nekik sem okoz fokozott stresszt az átszokás.

Az elmúlt időszak során kitapasztaltam az adagolást, az én madaraim 50 % mag és 50 % pellett keverékéből 2 evőkanálnyit esznek meg 3 nap alatt, a méréshez a kereskedelemben beszerezhető egyszer használatos műanyag kanalat használok, ezzel adom az adagokat bőven mérve.
A magkeverékem összetétele az év folyamán ugyanolyan, csak a pellett változik aszerint, hogy a madarak milyen életszakaszban vannak, egyedül kivételt a fiatal harzer roller kanári hímek jelentettek, ők a pellett mellé repcét kaptak és a repce arányát fokozatosan növeltem az énekiskola ideje alatt.

A fenti adagnál eltérést a fiókát etető tojóknál szoktam csinálni és a több tojóhoz használt hímeknél, ez utóbbiak is kapnak egy kis többletet. A fiókát nevelő madaraknál a kicsik tollasodásától kezdve a felnőtt adag felét szoktam számolni, majd a leválasztástól ők is egész adagot kapnak.

A felhasznált eleség mennyisége gyakorlatilag 1/3-dal csökkent a csak magkeverék etetéséhez képest, mivel a pelletben nincs héj, ezért kevesebb kell belőle, míg a normál magkeverékből 1 evőkanál/nap volt az adag, minden 3. napon nyertem egy evőkanálnyi eleséget madaranként. Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy amellett, hogy a pellet eleség praktikus és modern, még takarékos választás is.

A pellet eleség ára fajtánként változik, a vedlésre kifejlesztett és az ének fejlesztő kicsit drágább, a többi kb. megegyezik egy kommersz magkeverék árával, 2012-ben 349 Ft volt, erre rájött még a posta, így is 400 Ft alatt megállt a kilónkénti ára. A formája vagy granulátum, vagy morzsázott, ez utóbbi lehet apróbb, illetve durvább, nagyobb szemű, a fiataloknak készült sokkal finomabb szemcséjű, mint a többi.

Összefoglalva, miért is szerettem meg és ajánlom a pelletet:
- ára kedvező, nem kerül többe egy átlagos magkeveréknél
- minden életszakasznak meg van a megfelelő összetételű termék, nem nekem kell kísérleteznem a megfelelő arányok eltalálásával, ezt már az olasz tudósok kikísérletezték
- folyamatosan beszerezhető, nem kell nagy készleteket tárolnom, nem foglalja a helyet, nem kell azon aggódnom, hogy megromlik
- mivel a magok héja nincs benn a termékben, kevesebb kell belőle, gazdaságos
- nem fenyeget annak a veszélye, hogy az elraktározott mageleség héja alatt gombák telepedhetnek meg és ez egészségkárosodást okoz a madaraimnak
- a tojók könnyebben etetnek vele nagyobb fészekaljakat is gond nélkül, mint a magokkal, kisebb az esélye a szétnőtt fészekaljnak
- a fiatalok könnyen el tudják fogyasztani, így választás után is képesek megőrizni a kondíciójukat és egészségüket, segítségével csökkel a veszteség
- összetétele optimális, így a madarak zsírszövet és izomzat aránya is optimális, persze ha nem borítjuk fel a lágyeleség túladagolással
- a vedlésre kifejlesztett eleséggel időben elindul a felnőtt madarak vedlése, így annak késése nem veszélyezteti a következő tenyészidőszakot
- a pihenőidőre készült pellet megakadályozza, hogy a tojók üres tojásokat „potyogtassanak” a röpdében

Még egy érdekesség: Megpróbáltam egy garnitúra lisztkukacnál is, ezek gyorsabban fejlődtek, mint a hagyományos búzadara alapú tartásnál.

Mindenkinek szívből ajánlom, gyakorlatilag nálam végig ért a kör, jelenleg a fiókákat nevelő, vagy költésre készülő kanárik ismételten a Vivace pelletet kapják, amivel tavaly tavasszal a rendszeres etetésüket elkezdtem.

Győr, 2013. február 7.


Fekete Mária

Köszönjük a "terméktapasztalatot" és a hozzá tartozó saját receptúrát!

Hasselt Mondial 2013

Krisztus után 2013-ban, január hónap 25. napjának estéjén, nyolc kalandozó magyar beült a Fiatscudóba és elindult Szadáról, hogy lerohanja a belgiumi Hasselt városát. De aztán a nagy lendület csendes várakozássá szelídült, mert bár megtaláltuk a hatodik sebességet, az Erzsébet-hídon a GPS azért ráébresztett bennünket, milyen marha messze van még ez a Hasselt. Mivel a társaság néhány tagja még nem ismerte egymást, hamar átestünk a bemutatkozás szokásos procedúráján, azután már el is kezdhettük megváltani a világot. Már a magunk módján persze. Volt a kocsiban profi kanáris, voltak tanuló kanárisok, sztenderd hullámososok, akadt neophémás,  és persze az elmaradhatatlan Nagy papagájos. Valamint egy ifjú , aki, mint később kiderült, penge fényképek készítése céljából vállalkozott a hosszú útra. Mivel néhány komoly tenyésztői tapasztalattal rendelkező madarász is ült az autóban, a beszélgetést hamar a vegytiszta madarászás medrébe tereltük. Rengeteg hasznos információt, régi történetet, praktikát, tudományos ismeretet szedhetett fel útközben a figyelmes hallgató. Szó esett a papagáj odúk különleges klímájáról, és a mostanra védetté vált hangyatojás gyűjtésének korabeli módszereiről De sokat megtudhattunk a repedt tojások reparálásáról,vagy a kotló madarak viselkedés biológiájáról is. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem beszéltük át a tehetségkutató műsorokat is M-től X-ig, de azt hiszem egy ilyen monstre utazás során ez még belefér. 

Mivel egész úton sötétben haladtunk, a vezetés felelősségét megosztottuk, így ha keveset is, de talán mindenki tudott aludni valamennyit.

Reggel, -bár a GPS mindent megtett azért, hogy bent tartsa az autót egy zsákutcában-még nyitás előtt értünk oda a stadionhoz. Gyors parkolás öltözés, úti ellátmány felvétel után már bent is voltunk az Ethias Arénában. Bizonyos számú madár nevezése esetén a kiállítóknak, grátisz jegyről gondoskodtak a szervezők. A többieken, amennyire tudott segített a magyar lelemény és a kapcsolati tőke, de hangsúlyozom, hogy szigorúan a törvényadta korlátokon belül. Jut eszembe: korlátok... A beléptetési rendszer, valószínűleg még mindíg a Heysel stadion-beli katasztrófa árnyékában került felállításra. Tök mindegy hány ember szeretne bejutni, egy ajtó van nyitva a sokból, mert csak így lehet leellenőrizni, hogy mindenkinél van-e jegy. Annyira összepréselődtek az emberek, hogy már azon aggódtunk, egyáltalán elő bírjuk e venni a jegyet a zsebünkből, amikor kell. Egyszer kipróbáltam, hogy elesek-e , ha mindkét lábam felemelem. Nem estem. Tartott a tömeg. Befelé és lassan. De aztán végül csak megkaptuk a jegyért cserébe a karszalagunkat, ezzel aztán szabadon mozoghattunk ki és be, bármikor a kiállítási tér a parkoló és a börze helység között.

Mivel többen is vásárlási szándékkal keltünk útra, ráadásul a kiállításról megtudtuk, hogy még délben is a helyén lesz, először a börzét vettük célba. Hát nem volt gyenge. 

 

A börze terület két részre volt felosztva. Az egyik oldalon négy sorban, azon (jobbára belga) tenyésztők madarai kaptak helyet, akik leadták jószágaikat a börzemegbízottaknak. Itt a madarakat kettesével, szerencsés esetben párban, információs táblával(gyűrű,stb.), kiállítási kalitkában lehetett mustrálni. Alku, hitrel alma.

pörög a biznissz

 A másik, nagyobb területen, azok a tenyésztők kaptak lehetőséget, akik gyakorlatilag saját standokat felállítva várták a vásárlókat. Nagyon profi céges molinókkal feldíszített, jól megvilágított pultok, asztalok roskadoztak a kalitkáktól. 

Itt már nem volt követelmény az egy kalitka-két madár felállás, de nem is tudom, hová tettek volna annyi kalitkát a szervezők, annyi madár volt. Bár voltak üdítő kivételek

Nyilván elemi érdeke volt a dealernek, hogy ne tuszakoljon tíz Yorkshire-t egy kalitkába, hisz úgy eladhatatlan. Az általános felfogás szerint a nagyobb értékű madarak mindenhol "szépen" ki voltak rakva. Ám a "kommersz" portéka osztozott a maradék helyen.

 

Már amennyire kommerszek az ilyen minőségű mozaikok

 A piacot jobbára kanárik, "vad"madarak, keresztezések uralták. Egyéb jószágok inkább csak a korábban említett szekcióban voltak. Amint az ember elkezdett alkudozni, az eladók még azt a kevés angol tudásukat is elfelejtették, amit addig fel mutattak.  Tisztelet persze a kivételnek. 

Ha bekaszáltam volna a Lottót, mint ahogy nem is lottózok, szinte bármilyen alakkanárit meg tudtam volna venni, amit Európában nemesítettek ki eddig. Plusz a Japán Hosó. Tényleg gyorsabb, ha azokat sorolom, amiket nem láttam. Portugál Harlequin, Stafford, Makige, Vektis és a még el nem fogadott fajták kivételével rengeteg kanári. Egyébként a kiállítási katalógus szerint is a bemutatott kanárik kicsit több, mint egy harmada az E szekcióból került ki.

Ámultam, olyan madarakat láttam, amiket addig még börzén, nem nagyon.  Ír fancy, Mehringer, Belga púpos, Skót fancy, Border, Hosó és a sok fodros fajta.

Mivel a börze már pár napja nyitva volt, egyes fajták kínálata szerintem már ki volt egyelve, de azért még találtunk olyan jószágokat, melyek megvételét, hazatérésünk után sem bántunk meg. 

Következnek a kiállítás tapasztalati...