Több alakkanári esetében találkozunk a piros/vörös szín megjelenésével a tollazat egészén(Vesztfáliai) vagy annak egyes részein(Deutshe Rotshecke, Porugál Harlequin, Deutche Hauben). Míg a legtöbb esetben súlyos hibaként lepontozza a standard a piros tollakat, ezeknél a fajtáknál egyenesen követelmény a vörös faktor megléte a madárban. De honnan is jöhet az képessége egy alapvetően zöld madárnak, hogy a színanyagok hasznosításával a piros színt (cantaxanthin) a tollaiban megjelenítse. Több elmélet,kísérlet,próbálkozás is megmérettetett az idők során.
Az 1870-es években Nagy Britanniában egy Edward Bemrose nevű kanári tenyésztő minden kiállításon amin elindult díjakat nyert különös körömvirág színű madaraival. Később kiderült, hogy a madarait, a vedlés folyamán paprikával etette, így rakódhatott le a piros egy árnyalata a tollakban.
Egy másik teória szerint Dr. Hans Duncer német tanárember "műve" egy olyan termékeny hibrid madár, melynek egyik felmenője a Venezuelai Tűzcsíz, a másik pedig a kanári volt. Duncer, Carl Reich kanári tenyésztő csalogányt utánzó madarát hallva, jutott arra az elhatározásra, hogy talán nem csak a kanári énekét lehet befolyásolni, hanem a színét is. A következő inspirációt a Karl Cremer konzulnál történő látogatása során szerezte Duncer. A dúsgazdag konzul, szerelmese volt a madaraknak és "hősünk" nála látott először a tűzcsízt. A Spanyol kereskedő-aki a madarakat Cremernek szállította-, mesélte, hogy rendszeresen keresztezik a "red siskint" a kanárival. 1930-as évekig tartó kísérletei során, azonban csak bronz jellegű, rezes színű madarakat sikerült tenyésztenie és végül elvesztette lelkesedését a piros kanárival kapcsolatban. Ám munkásságát sokan az első genetikailag módosított állatfaj létrehozásának titulálják.
Akárhogy is, valahogy bekerült a piros szín a kanáriba és ezt a tényt valahogy mindig is egyfajta misztikum vette körül. A misztérium pedig sok embert vonz, nem kivétel ez alól a madarász sem. Némely madarászok aztán a hosszú évekig tartó tenyésztői munka során rengeteg tapasztalatot szerezve, különböző kalandokba bonyolódnak. Az egyik ilyen kaland a fajok közötti keresztezés is. Lipták József tenyésztőtársunk is ilyen szellemben próbálja ennek a legendának az elemeit, egy kicsit feltámasztani. Mivel régóta ismerem Józsit, talán megbocsátható, ha egy kicsit elfogultabb vagyok Vele kapcsolatban. Sokat utaztunk, madarásztunk együtt és én Őt egy mindent megfejteni akaró, elemző, analizáló embernek ismertem meg. Hát talán ezen okok miatt kezdett el a tűzcsíz hibridek tovább tenyésztésének kérdésével is foglalkozni. Beszerzett két F1-es hibridet Dr. Bodrogközi Zoli bácsitól, akit szintén nem lehet megkerülni, ha ma, Magyarországon valaki hibridekről beszél. Zöld kanári tojókat használva kezdte az idei szezont és nemrégen a következő képeket küldte nekünk:
 |
| R2 a Kirepülés után |
Ja és, hogy mennyire szeretem az elméleti madarászást, eszembe jutott, hogy ha ez működik az egyik irányba akkor működhet a másikba is. Mekkora kihívást jelentene nekünk madarászoknak pl. a lizard jelleg megjelenítése a tűzpintyekben? Vajon öregbítené-e a magyar madarászok hírnevét egy szép kontyos tűzpinty kitenyésztése? Nyilván ezeket egy ember, csak nagy nehézségek árán és sok év munkával tudná megcsinálni, de tenyésztők elhivatott közössége, munkacsoportja esetleg....
forrás:Tim Birkhead A Brand-New Bird
Fotók: Lipták József