Évekkel ezelőtt, még a nászutunkon (hogy-hogy nem pont akkorra időzítettük, amikor a Sacile-i madarász fesztivált is tartották), megismerkedtem egy olasz csíztenyésztővel, Da Ros Ezioval, akit volt szerencsénk meg is látogatni, hazafelé jövet. Az Ő madárszobájában láttam először, azt a kalitka fajtát, amelynek nem zárt tálca az alja, hanem rács. A szemét és az ürülék itt egy papírlapra potyog, amit a gondos gazda, időnként kihúz a kalitok közül és iktatja azt a kukába. Elraktároztam a tudatalattimban és a fényképezőmön ezt az információt, de különösebben nem gondoltam, hogy át fogom valaha is ültetni a saját gyakorlatomba ezt a fajta tartási módot.
Tavaly, Herman Ottó barátommal beszélgettünk a belgiumi süvöltő tenyésztőknél tett látogatásairól és az ott szerzett tapasztalatairól és ekkor, ha más formában is, de újra előkerült ez a fortély. Elmondta ugyanis, hogy mivel a süvöltők az átlag madárnál kényesebbek, az ottani madarászok igyekeznek kiiktatni minden fajta fertőzési forrást a tenyészetekből. A zárt madártartás egyik legnagyobb problémája, hogy kedvenceink, (ellentétben a természetben, szabadon élő társaikkal) sajnos, napi kapcsolatba kerülhetnek a saját ürülékükkel és az esetlegesen azzal beszennyezett táplálékkal. A frissen kirepült kíváncsi fiatalok pedig mindenbe belekóstolnak amit találnak és ez a két komponens (kíváncsiság+ szennyeződés) akár fatális kimenetelű megbetegedéshez vezethet. A Belgák, ezt úgy küszöbölik ki, hogy a röpdékben az etető tálcákat bevonják egy sűrű szövésű dróthálóval és arra helyezik az etető tálkákat. Így az abból kihulló lágy- és egyéb eleség a rácson át a tálcába kerül. Innen azonban a dróthálón keresztül, már nem képesek a madarak felcsipegetni. Ergo (csikidámm) veszélyes hulladék kiiktatva a táplálkozásból.
Most, amikor elkezdtünk foglalkozni az alakkanárikkal és rájöttünk, hogy taníthatóvá kell válnunk ahhoz, hogy sikeresebbek lehessünk, kezdtük összefésülni az innen-onnan származó praktikákat. a Domenico Rosa-tól származó olasz spanyol Razák kalitkáit már ezen elvek szerint választottuk ki. Reményeim szerint a fotón jól kivehető( a zöldségeskert mellett), hogy a szemét hová is kerül és miért lehet hasznos ez a megoldás.
Az Ottótól átvett tapasztalatokat, pedig a fiatalok közös röpdéjében alkalmaztam, eddig megnyugtató eredménnyel. Itt a beakasztható etetőkalitka aljától pár cm-re beiktattam a rács padlót, így tartva távol a fiatalok kíváncsi csőrétől az összerondított szemetes maghulladékot.
