A gyűrűzést sikerült még időben elvégeznem. A legnagyobb fiókáknak éppen kezdet nyílni a szemük. A két egyidős fészekalj madárkáit két nap alatt meggyűrűztem. A szülők nagyon jól tűrik a fészekkontrollt. Akármikor veszem is ki a fészkeket ellenőrzésre (naponta minimum kétszer), a tojók szinte rögtön visszaülnek a kicsikre, amint visszarakom a kosarat a kalitkába. Mivel az egyik fészekalj 5 tagú volt, míg a másik hasonló korú kicsiket tartalmazó 3, ezért úgy döntöttünk, hogy kiegyenlítjük a szülőkre nehezedő nyomást és egy csimaszt dajkaságba adunk. Ezzel meg kívántuk várni a gyűrűzést. A gyűrűzésig ugyanis olyan kicsik a fiókák, hogy az etetésük nem okoz komolyabb többletmunkát a szülőknek egy kisebb alomhoz viszonyítva, másrészt, a gyűrűnek köszönhetően már nem tudnak elkeverednek a fiókák.
A Glostereknél is elindult valami: Az első pár letojt, de mivel csak pár nappal korábban került be a hím, nem bíztunk a sikerben. A hím folyamatosan etette a kotló tojót. Mivel a hím egy jó vonalból való, szép kontyos madárka, tovább raktuk egy másik tojóhoz is. A tojó alatt, mindhárom tojás magos volt, de csak kettő kicsi kelt ki. És itt jöttek a gondok. Anyu csak ült rajtuk, nem igazán etette fiókáit. Lehet azt cseszerintettük(tem) el, hogy sokáig bent hagytam mellette a párját és hozzászokott az etetéshez. Így mivel hallotta a hím hangját, várta a fészken, nem jött le lágyeleségért. Az egyik fióka elhervadt, a másikat átraktuk a Lizardok 3 fiókája mellé, ahol jól tápláltan növekszik. Mivel nem vagyunk berendezkedve mezei kanári dajkákra, most elmondhatjuk, hogy akkora „királyok” vagyunk, hogy nálunk a Lizard a dajka madár. :o) Számomra meglepő, hogy a kis Lizardok világos bőrűek!