Végül mind a négy tojó letojt (4-4-5-4 db.) Három párnál volt szerencsém bepillantani a kismadár-csinálásba is spanyol módra. Ezeknél a pároknál a hímek példás magaviseletről tettek tanúbizonyságot, így bent hagytam őket a tojók mellett. Rendszeresen etettek a kotló madarakat, sőt két hím, még a tojásokra is ráült, amíg a párja pár percre elhagyta a fészket, dolgát végezni, fürödni. A kicsik menetrend szerint keltek. Az összes tojás magos volt (kivéve a negyedik párnál, ahol nem is láttam párzást), de jelen állás szerint a két 4-es fészekaljból egy-egy fióka nem bírt kikelni. Ahol 5 tojás volt a fészekben ott mind ki is kelt két nap alatt. Szerintem ez a tojás cserének köszönhető.
Ettől kezdve a hímek még szorgalmasabbak lettek és a tojók mellett, a napos kicsiket is etették. Bármikor néztem meg a fészekaljakat, a fiókák mindig rendesen meg voltam etetve. A szülők kapták a tyúkhúrt, a lágyeleséget semolinával, csíráztatott magkeveréket, brokkoli rózsát, almát, zellert. Próbáltam a lisztkukacot is, de rá se bojszintottak. Kicsit próbáltam azért okoskodni és az 5 kicsiből kettőt átraktam oda, ahol nem lett fias tojás. Egyik este a két legerősebbet átraktam. Reggel aztán figyeltem mit csinál a tojó. Lejött evett ivott, aztán visszaült a kicsikre. Amíg körbe etettem a madarakt, egyszer sem láttam, hogy megmozdult volna benne az anyai ösztön, így kivettem a fiókákat, megetettem őket táppal(zabpehelyliszt+ forralt víz+ fogpiszkáló) és vissza a testvérek mellé.
Hála Isten a szülők nagyon jól torelálták ezt a kísérletet, és egyébként is az összes tojó „lájkolta” fészekkontrollt. Kettőt úgy kellett ujjal felemelni, hogy bele tudjak lesni a fészekbe.Szombat reggel, volt időm és leültem a kalitkák elé, kb. fél méterre. Minden nevelőeleséget beraktam a kalitkákba és csak figyeltem, hogyan viselkednek a madarak. Pillanatok alatt bezabáltak a hímek és mentek fel a fészekre, hogy a párjukat is „ellássák”. Háromszor fordultak, mire a tojók felemelkedtek a kosárból és hozzáfogtak a kicsik etetéséhez. Jöttek a fiúk és ők is besegítettek. Mindez pár perc alatt lezajlott. Hát meg kell mondjam én világ életemben egzótás voltam, de az ilyen sehol máshol nem tapasztalható élmények miatt, mindig volt kanárim is. A szakkönyvek azt írják, hogy az ember a természetet próbálja becsempészni az otthonába, mikor madarat tart. Ha ez igaz akkor egy a néhány napos fiókáit etető kanári pár látványa, ennek a csempészésnek a teljes beteljesülése. Tudom, hogy a Youtube-on se szeri-se száma az ehhez hasonló anyagoknak, de a különbség olyan, mint mondjuk Rúzsa Magdit meghallgatni a TV-ben, aztán elmenni a Pesti Színházba és ott ülni x méterre a színpadtól. Meg kell tapasztalni!
Félre a pátoszt!
Monoron átvettem a gyűrűket a Bevíz Tibitől, úgyhogy a következő feladat, megjelölni a kis jószágokat…
