"Sziasztok!
2011. év végén(decenber 11.-én
vasárnap) Ausztriában jártam. A 2011-es osztrák országos díszmadár kiállítást
Warth-ban rendezték meg. 2010-ben Olbendorf-ban volt.
Teljesen váratlanul jött az
egész. Teszlák Jani barátom hívott telefonon 3 nappal a rendezvény napja előtt,
ő invitált az osztrák kirándulásra! Én meg csak annyit válaszoltam neki, hogy
nagyon mennék, de nincs már semmi madaras pénzem, mert mind elköltöttem
Reggio-ban és Nyitrán! Azt mondta, hogy neki sincs és az anyukájától kért kölcsön
pár euro-t és hogy a benzinköltség rám eső része 6500ft. Én is elmondtam neki,
hogy komolyan érdekelne az út, de hát az asszonyember morgós jószág, meg, hogy
disznóvágás lesz a szüleimnél és ott kell segédkeznem, ráadásul az öcsém
kislánya is megszületett.
Aztán másnap reggel, ahogy
felébredtem, rögvest kipattantam az ágyból és felöltöztem, a feleségem a
munkahelyére volt indulóba! Egy pillanatnyi gondolkodás erejéig azon
töprengtem, mit is fogok neki mondani, hogy szeretnék elmenni Ausztriába madarászni,
de végül csak egyszerűen annyit mondtam neki, hogy elmegyek Warth-ba, az
osztrák országos kiállításra. A nejem jó szokásához hűen morgott valamit és
utána elment dolgozni. Én aznap délutános műszakban dolgoztam, nem volt olyan
zsúfolt a melóm, ezért volt egy kis időm és megnéztem a tervezett útvonalat és
az uticélt a számítógépen. Warth egy kisfalu, a határtól nem messze, 40km
távolságra van Ausztriában.
Elérkezett az indulás napja,
vasárnap hajnal 3 órakor indultam el az autómmal. Fél 5-re értem Érdre Janihoz,
ahol az autómmal szépen beparkoltam az udvarukba. Nem sokkal azután
találkoztunk a H-50 alelnökével, Wapler Karcsival, akinek a kényelmes autójával
indultunk el, Budapesten felvettük Illés Jóskát, aki különös fizimiskájával és
egyéniségével egyik jelentős figurája a magyar madarászatnak! Az utazás
kellemes beszélgetéssel és egy kis politizálással telt, néha meg-meg álltunk
szükségleteink elvégzésére, minden felé amerre mentünk, figyeltük a tájat. Sok
fajta madarat láttunk (pl. egerész ölyveket és az EU fauna számos faját).
Komótosan haladtunk, abszolút nem volt sietős Karcsi, de egy 67 éves ember hova
is kapkodjon, a kiállítás úgyis megvárt bennünket. Valamikor késő délelőtt(10
óra felé) érkeztünk meg a színhelyre. Hát már a határon átjőve is a szám tátva
maradt a csodálatos erdei tájtól. Nem volt szemét, a fű sokkal zöldebb volt,
mint nálunk, az erdők is valami meseszépek voltak, több fenyőfélét nem is
ismertem, amiket az út mentén láttam, szépen kaszált mezők, kivágott fák sorba
rakva, nincs lopás, nincsenek kerítések a házak előtt, csak sövények jelzik a
porta végét-elejét. Teljesen más világ, picit szomorkodtam is, mikor arra
gondoltam, hogy fényévnyi távolságra vagyunk sok mindenben az osztrákoktól, de
a legszebb az egészben, hogy ez a rész valamikor magyar terület volt.
Az idei osztrák kiállításnak a warth-i
mezőgazdasági szakiskola tornaterme adott otthont. Belépőt nem szedtek,
valamilyen sérült embereknek gyűjtöttek adományt, mert a bejárat mellett lévő urnán
szereplő felirat és a sérült ember látványa ezt mutatta. (Karcsi tett is bele 5
euro-t). Az egész kiállítás nem volt nagy, kb. 4000 kiállított madár lehetett,
ahogy a kalitok sorszámát figyeltem. Szépen sorba jártam és elkezdtem fotózgatni
és videózni a sok szép és érdekes madarat. Közben Janiék régi ismerősökkel is
találkoztak, köztük volt Karl Schrammel, aki a rendezvény főszervezője volt és
Julius Jesermeczky-vel, aki nagy örömünkre magyarul is beszélt. Megkérdeztem,
hogy meg-e engedik, hogy egy cikket írjak a Díszmadár Magazinba és más magyar Internetes
oldalra, fórumra! Természetesen mindenben segítőkészek voltak (azt mondta Karl:
" az ingyen reklám mindig jól jön". A kiállításon nagyon magas
színvonal volt, a kiállított madarak kalitjain lévő bírálati lapok és díjak
alapján sok-sok 90 pont feletti madár szerepelt. Egy kis börze rész is
tartozott a kiállításhoz, ahol azért inkább másod osztályú madarak voltak
megvásárolhatók. Az árak a magyar pénztárcához mérten magasak voltak, de azért,
aki minőséget szeretett volna vásárolni magának, az megtalálta a számítását
ezen az országos kiállításon!
Ahogy megfigyeltem a szervezés is
zökkenőmentesen folyt. Az én szakterületemen (egzotikus galambok), elég gyenge
volt a felhozatal, kevés díszgalambféle volt kiállítva és azt a néhány gyémánt gerlét,
amit jobban szemügyre vettem, hát abszolút nem voltam tőlük elájulva. Volt egy
kollekció fehérhátú ezüstből, ahol az egyik madár 92 pontos champion volt, a
másik 3, 88-89-90 pontosak, azért nyugodt szívvel mondhatom, hogy a én
állományom is bőven helyt állt volna ezen a kiállításon, arról nem is beszélve,
hogy a különlegesebb tarka és hófehér mutációt nem is láttam. Ami külön érdekes
volt számomra, azok a különböző keresztezések, a hibridek (paszták) voltak. A
látott madarak alapján merem állítani, hogy ezekben az osztrákok már-már
utolérik az olaszokat. A kanárinak számos keresztezési partnerével (pl.
tengelic, zöldike, kenderike, süvöltő és csízfélék) alkotott hibridjét volt
szerencsém élőben megcsodálni. Külön extra volt számomra egy keresztcsőrű x süvöltő
hibrid.
Azért a szín és alak kanárik
tekintetében is volt sok kiváló madár, nem beszélve az egzótákról és azok
mutációiról! Egy másik számomra fontos területen is rengeteg különlegességgel
találkoztam, az EU fauna tenyésztett madarai közül is sok szép példány volt
kiállítva és azok mutációi is. Gondolok itt a zöldikére, zsezsére és a
tengelicre, azért külön megemlíteném a házi veréb tenyésztett phaeo mutációját
és az Lazur cinegét, amiket még eddigi életem során sohasem láttam, de
folytathatnám még a sort az érdekességekkel, pl. a püspök madárral.
A papagájok tekintetében is
gyenge volt a felhozatal, néhány fajta középpapagáj és egy-két Jákó, király
volt látható belőlük. Én minden esetre nagyon élveztem,
annak ellenére, hogy csak én nem vásároltam a csapatunkból semmit és
mindannyian jól éreztük magunkat. Karcsi barátunk két szép példány Gloster
kanárit is vásárolt, amik valóban nem voltak olcsók a mi árainkhoz mérten, de a
minőségnek sajna ára van. Ebéd után 2 órakor lehet kifogni a madarakat a
kalitból, aztán rövid búcsúzkodás az osztrák ismerősöktől és indultunk is
hazafelé. Ami még nagyon emlékezetes marad számomra, hogy az osztrák emberek
mennyire nyugodtak, nem idegeskednek, valahol ez érthető is, szeretnék egyszer
majd hasonlóan élni, mint ahogy azt ők teszik, vasárnap az üzletek zárva
voltak, szépen elmentek a templomba vagy egyszerűen csak kényelmesen pihentek a
családjukkal. Tényleg megadják a vasárnapnak és maguknak is, ami jár!
Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen osztrák kirándulásokat! Nagyon
segítőkészek és sokat lehet tőlük tanulni!
Végezetül az alakkanárik
tekintetében, hiszen inkább erről kellett volna írnom: sok érdekesség volt
kiállítva, nagyon jó minőségben! Wappler Karcsival hobbi bírói szemmel
méregettük a madarakat, tippelgetve a madarak pontszámait a saját meglátásunk
szerint, sok esetben egyeztek a mi pontjaink a tényleges, bírálati lapon
szereplő pontszámokkal!
A Glostereknél két nagy
tenyésztőnél külön-külön volt kiállítva 30-40 db madár, kimagasló minőségben!
Volt olyan madár, ami már új gazdára lelt, volt olyan ami még vevőre várt és
volt olyan tenyészmadár is, ami nem volt eladó! Ezen három kategória különböző
színű címkével és felirattal volt ellátva a standard kiállítási kalitokon.
Nagyon szimpatikus volt ez nekem, nálunk nem igazán bevett gyakorlat ez, ha
esetleg tévedek e téren, akkor elnézést kérek, de én valahogy így érzem. A
másik nagy kedvenceim a Razák voltak, náluk is sok kiváló minőségű madár volt
látható, a minőség az olaszokat (kanári királyokat) közelíti meg nagyon!
A börzei részen volt két pár
német főkötős, amik iránt komolyabban érdeklődtem! Az osztrák ismerős szerint
azok a madarak is a maguk kategóriájában nagyon magas színvonalat képviseltek!
Az egyik pár színezett piros, a másik pedig intenzív sárga volt! Mindkét párnál
a párosítás úgy volt, hogy az egyik félnek szép, karakteres és határozott kontya
volt, míg a másiknak egyáltalán nem vagy csak gyenge kontya volt, gondolom nem
véletlenül, akár csak a Lizardoknál, mikor a tört sapkájút egy teli sapkájúval
célszerű és ésszerű párosítani a tenyészeredmény minősége érdekében, remélem
nagy ostobaságot ezzel sem írtam le. A Crested-eket és a többi, számomra egy
kicsit "gnómnak" tűnő alakkanárikat nem igazán figyeltem meg, mert
azok nem keltették fel az érdeklődésemet!
Annyi biztos, hogy tényleg csak
ajánlani tudom mindenkinek az osztrák kirándulásokat, de magát az osztrák
országos kiállítást! Én 2012 decemberében is tervezem ezt a kirándulást és
tapasztalatszerzést, ha jól tudom, akkor idén újra Olbendorf fog helyet adni a
bajnokság színterének! A rendezőkkel a kapcsolatom meg van, a továbbiakban is
számíthattok az információimra, melyeket minden kedves tenyésztő társammal,
barátaimmal és leendő madarászokkal mindig megosztok!
Az osztrák díszmadarászathoz
kapcsolódó aktualitást is megemlítenék: Vogelmarkte, Vogelfreunde Südbgld
in Olbendorf Gasthaus Laschalt, 2012. február 26.-án lesz börze (8-12 óráig
tart), helye: Olbendorf Gasthaus Laschalt, a BL 09 ÖKB 43 szervezésében.
Egy linket is küldök nektek:
www.vogelfreunde-suedbgld.at "
