Lizard kanári 3.

Évek óta léteznek csoportok, amelyeknek tagjai madarakat gondoznak, tenyésztenek és kiállítanak. Ezek a klubok, fenntartják -némely változat esetén fejlesztik- egy olyan kis pintyfaj állományát, melynek őseit Európában először a XV. Század végén mutatták be. Ez a madár a Lizard kanári.

A vad kanári (serinus canaria) gyorsan a domesztikáció útjára lépett. Ez azzal járt, hogy madarunk a szelekciós tenyésztésnek és számos véletlenszerű mutálódásnak köszönhetően hamar igen nagyszámú változatban jelent meg. Ezek legtöbbje nagyon kis hasonlóságot mutat az ős kanárihoz, akár a színét, akár az alakját vesszük figyelembe.

A legrégebbi ilyen változat a Lizard kanári, amely az egyetlen rokona a már kihalt London Fancynek. A lizardot először 1790-ben Londonban mutatták be kiállításon. Semelyik más akkoriban tenyésztett  kanárihoz nem hasonlított, sem alakjában sem színében. A Lizard értékét az az egyedülálló megjelenés adja, amely a tollazat mintázottságából, rajzolatából áll össze. A következő jegyek meg is különböztetik az összes többi tenyésztett változattól.A sapka, a flitteres mintázat, a fekete tollak a szárnyon és a farokban. Plusz az a teljes tollazatban végbemenő változás, amely a fiatalkori vedlés folyamán történik a madárral. Ezek együtt egy olyan csodálatos, titokzatos kanárit eredményeznek, amelyet avatatlan szemek joggal néznek valamilye egzotikus, távoli földrészről származó madárkának.

Kiállítási szempontból a legfontosabb jellemző a flitteres rajzolat a madár hátán, mely nélkül egyetlen  kanárit sem lehet a Lizardokhoz sorolni. A fészekben lapuló fiatal lizardok – a sapkát leszámítva – gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a többi sötét tollazatú kanáritól. A csodálatos, flitterezettségüket, csak fokozatosan, az első vedlés alkalmával nyeri el. A tökéletes formát, a fekete sarló alakú foltok alkotják, amelyek párhuzamos sorokba rendeződve húzódnak a hátról lefutva, az egyes pikkelyek, a nyaktól lefelé haladva folyamatosan növekednek. A meglepő fényes megjelenést, amellyel néha találkozhatunk, a háton található sötét tollak világos szegélye biztosítja, amennyiben a minták kellően szélesek. Ha ez a rajzolat túl keskeny, a minta olyanná válik, mintha „villamos sínpár” lenne, amennyiben az egyes minták túl szélesek a rajzolat elfelhősödik. Ez a mintázat - amely hasonlatossá teszi a madár kültakaróját a hüllők pikkelyezettségével -volt a változat névadója. Lizard ugyanis gyíkot jelent.

A másik különlegesség, amely először magára vonja a figyelmet, az a világos tollakból álló sapka. Valaha ez a sapka volt a legfontosabb jellemző, ami alapján megítéltek egy lizardot, így kiállításokon csak az ilyen madarakat bírálták.  Ez a szabály, amely sok- egyébként- tökéletes mintájú lizardot ki rekesztett a kiállításokról, a Viktoriánus kor közepén(cca.1870) változott meg és ezután a tört sapkás madarak is bírálathoz jutottak. Az ideális sapka, színében élesen, kontrasztosan  elválik a tollazat többi részétől, ovális alakú és sötét színű tollaktól mentes. A sapka világos tollai ideális esetben nem terjedhetnek az előbb említett ovális határon kívülre. Amennyiben sötét tollak kerülnek a sapkán belülre, a madarat tört sapkásnak nevezzük. Amennyiben nincs egyetlen világos toll sem a fejen, a lizard neve: sapka nélküli.     

Írta: John Scott , President of the L.C.A

Forrás: A cikk eredetijét Hermann Ottó barátom találta a  http://www.lizardcanary.co.uk  oldalon.