Lizard kanári

A vad kanári, mint házi kedvenc 500 évvel ezelőtt került Európába, de a 18. században kezdődött meg igazán a különböző fajták kitenyésztése. A közhiedelem szerint a Lizard kanárit, a vallási üldöztetés miatt Nagy-Britanniába menekülő franciaországi és németalföldi hugenották hozták magukkal, de ez csak egy teória. A kezdeti idők tenyésztői nem dokumentálták precízen a madarakkal kapcsolatos ismereteiket, azonban egy 1742-es feljegyzés beszámol egy madárról, melynek sötét színű farok- és szárnytollai voltak, fején pedig „sapkát” viselt. Ma már tudjuk, hogy ez a Lizard kanári volt. Az, hogy azok az ismertetőjelek, melyek a Lizard kanári legfőbb jellemvonásait adják, egy spontán mutáció révén jöttek létre a vad kanári példányaitól, vagy hogy más fajtákkal történő hibridizáció eredményeként született meg, sajnos nem ismeretes. Az azonban ismert, hogy a 19. század elején létrejövő tenyésztői egyesületek és kiállítások eredménye volt, hogy a Lizard kanárit és közeli rokonát – a mára már kihalt – London Fancy-t tökéletesítették. Ez utóbbi két fajta egyébként már az 1790-es években szerepelt londoni kiállításokon.

Szintén pontos adat, hogy az első publikáció a Lizard kanáriról a The British Aviary and Bird Breeders Companion című lapban jelent meg 1825-ben, és azt írjá róla, hogy: „Van egy kanári fajta, melynek teljesen sárga sapkája van, és fekete-zöld foltokkal tarkított mellkasa és a háta miatt nagyon hasonlít arra a kis csúszó-mászóra, melyről a nevét is kapta.” A Lizard kanáriról készült első illusztráció pedig, az Illustrated News című kiadvány 1846. december 12-i számában jelent meg. Ezek alapján úgy tartják, hogy a Lizard kanári a legrégebbi kiállítási célra tenyésztett madár annak köszönhetően, hogy rendkívül lelkes tenyésztők vették pártfogásukba. Ezen tenyésztőknek köszönhető az is, hogy a Lizard külseje a viktoriánus idők rajzaihoz képest alig változott mind a mai napig.

Egyedszámukat meghatározta az is, hogy könnyen tenyészthető, olcsó madárnak számított, azonban ennek ellenére a II. világháború környékén egyedszámuk a fajta-egyesület becslései alapján világviszonylatban 200-250 egyedre esett vissza.

A Lizard különlegességét a kezdetek óta meglévő gyíkra emlékeztető pikkelyes mintázata adja. Ez az, amely megkülönbözteti fajtársaitól. A fiatal madarak tollazat kezdetben semmiben nem különbözik a többi kanáriétól, de mikor átvedlett és felnőtt tollra vált mindjárt szembetűnő lesz különleges tollazata. A nyaktól lefelé haladva párhuzamos sorokban álló pikkelyei egyre nagyobbak lesznek. Másik jellegzetességük sárga sapkájuk. Kezdetben kizárólag a tökéletes sapkát viselő egyedeket lehetett versenyeztetni, azonban ez ahhoz vezetett, hogy rendkívül sok kiváló pikkelyezettséggel rendelkező madár esett ki a versenyből.

A viktoriánus idők közepén már sok hibás sapkájú egyedet is lehetett látni a versenyeken. Manapság annak alapján, hogy milyen szabályos és milyen kiterjedésű a fejen található sapka, több csoportot különböztetnek meg. A Lizard kanári öt színváltozatban ismert. Ezen színek az arany, az ezüst, a kék, a piros arany és a piros ezüst. Az arany és ezüst színváltozatot a tollakat szegélyező bronz vagy szürke szín határozza meg. Fontos a tökéletességhez, hogy a csőr, a lábak és a körmös is feketék legyenek. Az esetlegesen a szárnyakban vagy farokban megjelenő fehér tollak kizárást jelentenek a versenyben. Ezeket a madarakat a tenyésztésből is ki kell zárni.

Papp László (papp.laszlo228@upcmail.hu) kiegészítése a színek öröklésével kapcsolatban: "A pirosnál olyan a piros ezüst mint az aranynál az ezüst. Tehát ott is A-s és B-s szín van, amit csak így lehet párosítani. Ha pirosat akarsz arannyal vagy ezüstel pároztatni, nem fogsz sem piros sem arany utódot kapni, a kettő között lesz és mivel rózsaszín Lizard kanári nincs, így kizárásra kerülne a kiállításon. Piros A-st piros B-sel így lesz tiszta színű."

Alakjuk kevésbé meghatározó, de fontos, hogy a madár zömök megjelenésű legyen, kerek mellkassal és széles vállakkal.Mérete 12,5 cm.

Kiállításokon a lizardok a következő besorolás alapján kerülnek nevezésre:
E191-192 Lizard kék
E193-194 Lizard arany
E195-196 Lizard ezüst
A páros számok az egyéni , a páratlanok a kollekcióban történő nevezést jelölik.
A színkanárik kiállítására rendszeresített  kalitkákban kerülnek bírálatra.
Gyűrűméretük 3,0mm

Stafford kanári

A 1970-es évek végén egy csapat angol kanáritenyésztő felvetette annak a lehetőségét, hogy létre kellene hozni egy olyan madarat, mely amellett, hogy alakkanári és kontyos, mindemellett piros színű is. A tenyésztő tisztában voltak azzal, hogy hasonló madár már eddig is létezett a kontinensen, azonban ez fel sem vehette a versenyt az új angol változattal. Lényegében egy olyan piros színkanárit kell elképzelni, amelynek amelyik úgy nézett ki, mint a Crest alakkanári. Ezután Peter Finn, Jack Askins és még sok más tenyésztő nekiálltak kidolgozni a standard leírást, hogy megkönnyítsék azon díszmadárkedvelők dolgát, akik ezzel az új fajtával kívántak foglalkozni.

1987-ben Zoe Finn, Peter Finn lánya, a Perry Hill Kiállításon Birmingham-ben bemutatta az első olyan madarat, melyet azóta Stafford kanáriként ismernek el. A kiállítást nagy felbolydulás követte a tenyésztők körében és sorra jelentek meg a cikkek a Cage and Aviary Birds magazinban. Futótűzként terjedt, mindenki be akart szerezni ebből az új fajtából egy-egy párt. Ezt követően 1988-ban létre is jött az angliai Stafford Kanáry Klub (SCC).

1990-ben az SCC kérte felvételét a Nagy-Britanniai Kanári Szövetségbe, valamint a Stafford kanári, mint új szekció felvételét. 1950. után, a Fife kanárit követően, ez volt az első, melyet felvettek a listára.

A 1990-es években sok amerikai tenyésztő látogatott Angliába, hogy többet tudjon meg a Stafford kanáriról. Köztük volt George Gay is, aki a későbbiekben segített megszervezni az Amerikai Stafford Kanári Szövetséget (SCCA) és melynek első elnöke is ő lett. Az amerikaiak ezt követően elfogadták, a madár nevét és megkezdték a standard leírások kialakítását, hogy létrehozzák a Stafford kanárik családját. A standard kidolgozásakor nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő leírások eltérnek attól az iránytól, mely felé a tenyésztők haladnak, ezért az új leírások kidolgozását Dr. Achmed El Soussi-ra bízták. Hat különböző elképzelést alakított ki, melyből hármat nyújtottak be a SCC-nek jóváhagyásra. A SCC által jóváhagyott leírás képezi a mai napig az amerikai standar-et.

A következő években a Stafford kanári iránti érdeklődés tovább nőtt, mind Angliában, mind Amerikában és időközben a SCC szabályzatának mintájára létrehozták az 1992-ben megszületett SCCA-t.

Sok változás történt a ’90-es években, többek közt a mozaik változat leírása is megtörtént, valamint megállapodás született arról is, hogy a Stafford szekcióban részt vehetnek a fajta sima fejű változatai is (mindaddig csak kontyos egyedeket versenyeztethettek). Penny Berrill-t bírták meg a simafejű változat leírásának megalkotásával. Az angolok vélekedés a simafejű változattal kapcsolatban csak annyiban különbözik az amerikaiétól, hogy bár Angliában is kiállíthat a tenyésztő simafejű példányt, de többnyire csak a saját kedvtelésére, ugyanis Angliában csak kontyos madár nyerheti meg a versenyt.

(Az eredeti angol cikk írója Mr. Stephen Berrill, aki az Angliai Stafford Kanári Klub titkára.)

Spanyol Raza kanári

1931-ben megalakult az egyik legrégebbi egyesület a Barcelonai Kanári Szövetség, melynek célja az volt, hogy kitenyésszenek egy kis méretű, feszes tollazatú kanárit, melyet az ország nevét viseli. Így kapta ez  a kanári fajta a "Spanyol" nevet, melyet tévesen fordítunk és nevezünk Spanyol Raza-nak, hiszen a "Raza" szó fajtát jelent, így a madár nevének helyes fordítása pusztán annyi lenne, hogy: Spanyol kanári. Az olaszoknál, a két latin nyelv hasonlósága folytán ez így is van és pusztán spanyol kanárinak hívják.

1936 és 1939 között a válságos, háborús időkben nagyon sok példány elveszett, de néhány tenyésztőnek hála az egyesület és a versenyek megmaradtak.

Egy 1948-as madridi madárkiállításon szerepelt először a spanyol törpekanári, de már Spanyol Raza névre keresztelve. Nyolc évvel később, 1956-ban a Barcelonai Kanári Szövetség Kongresszusán nemzetközileg is elismerték ezt a kanári fajtát, melynek végleges C.O.M. leírása is, az őt létrehozó egyesület egyetértésével alakult ki.

A fajta egy időben majdnem feledésbe merült, de aztán 1977-ben egy genovai kiállításon ismét bemutatták, illetve egy évvel korábban 1976-ban létrejött az első Raza Kanári Klub Spanyolországban. 1977. évet követően ezen egyesület tagjai adták az első ilyen madarakat a német Lothar Schüller és Paul Putz tenyésztőknek, akik ezzel megkezdték a Spanyol Raza németországi tenyésztését. Ezt követően azonban csak 1998-ban alakul meg Németországban az első raza klub.

Az alábbi kép részletesen mutatja a Raza jellegzetes hibáit.

 

Amennyiben kiállítjuk madarainkat egy olyan rendezvényen, amelyet a C.O.M. szisztémája szerint szerveznek, akkor a következő besorolást kell alkalmaznunk a nevezéskor:

E139-140 Spanyol raza lipokróm
E141-142 Spanyol raza melanin
E143-144 Spanyol raza tarka

A páros számok az egyéni, míg a páratlanok a kollekcióban(4 madár) történő nevezését biztosítják.

Elhelyezésük hivatalosan Border típusú kalitkában történik, amelyben két 12mm-es ülőrúd van, egymástól 5 drótköz távolságra.

A Spanyol kanári gyűrűmérete 2,5 mm.

Gloster kanári

Glouchestershire megyei Cheltenham-ben élő Mrs. L. Rogerson 1918 óta foglalkozott azzal, hogy létrehozzon egy a Crest kanárira hasonlító, azonban, annál sokkal kisebb kanárit. John Mclay a skót származású madarász bíró ebben nagy segítségére volt.  A Gloster kanárit önálló fajtaként 1925-ben mutatkozott be Angliában, az országos bajnokságon. Nevét értelemszerűen Glouchestershire megyéről kapta.

Míg a legtöbb alakmutációnál a fejen lévő tollelváltozás okán a madarat kontyosnak vagy búbosnak hívjuk, addig a Gloster kanári esetében – és csak itt – ezt a változatot koronásnak hívjuk, míg a sima fejű változatot – és szintén csak ennél a fajtánál – konzortnak.

A madár kerekded, tömzsi, rövid és alacsony. Eredeti színe zöld volt. Az idők folyamán megnőtt az igény a különféle színváltozatai iránt, így ma már a piros kivételével minden színváltozatban megtalálható.

Kiállításokon történő bírálata során a gloster kanárival szemben támasztott követelmények közül fontosak az alábbiak:

Koronás madárnál gömbölyű, körbe ér,  fejtető közepén az osztópont, ami a lehető legkisebb kell, hogy legyen, a telt  szem látható. Konsort esetében a fej gömbölyű legyen, széles szemöldökkel. Az arc telt, a csőr kicsi, rövid és kúpos.

A test enyhén domború, a szárny zárt. A mellkasa széles, gömbölyű és tömzsi, a nyak pedig nem különül el a test és a fej között, nem látható. Mérete az angol standard szerint 4,5 inch, tehát 11,43 cm, azaz a madárnak nam szabad hivatalosan nagyobbnak lennie, mint 11,5 cm-nek. Tartására jellemző, hogy büszke, félig kihúzza magát, mozgékony, a test  az ülőrúddal 45 fokot zár be. Farok formája rövid és keskeny, combja nem látszik.

A leírás részben Rácz János budapesti tenyésztő weboldaláról származik, mely megtalálható a Gloster-es linkek között.

A Gloster gyűrűmérete:3.0mm
Amennyiben madarainkkal  szeretnénk kiállításon részt venni és ott a C.O.M. követelményei az irányadóak, akkor nevezéskor a következő besorolást kell alapul venni:
E167-168 Gloster koronás lipokróm
E169-170 Gloster koronás melanin
E171-172 Gloster koronás tarka
E173-174 Gloster nem koronás lipokróm
E175-176 Gloster nem koronás melanin
E177-178 Gloster nem koronás tarka
A madarak elhelyezésére kiállításon két kalitka típus az elfogadott:
-A színkanárik kiállítási kalitkája, benne két 12 mm átmérőjű ülőpálca, egymástól 12cm távolságra.

Brit típusú Gloster kalitka

-Az un. Brit-típusú, Gloster kalitka, amelyben 5 drótköz távolságra, két 1 X 1 cm-es ülőpálca található.

Gyulai Lászlótól megkaptuk a Gloster Fancy, hivatalos bírálati lapját. Köszönjük!

A DKB. AZ. kiállításokon rendszeresített bírálati lap, magyarított formája (by bb)

Gloster Corona/Consort Lipokróm, melanin, tarka, Intenzív, nem-intenzív

Dátum

Fej v. Konty

Test

Méret

Toll

Állás

Farok

Láb

Kon- dí- ció

Össz- Pont szám

Kollekció pontsz. + harmónia

Kalitka

Gyűrű

20

20

20

15

10

5

5

5

100

400+6

+

Kiállító:

C.O.M. kulcs

Helyezés:

Bírálta, P.H.

a kép forrása

forrás: http://www.facebook.com/TeresaZecouves

Fiorino kanári

Sárga, kontyos Fiorino kanári

A C.O.M. világszervezete a Fiorino-t a fodros alakkanárik közül utolsóként, 1982-ben ismerte el. Amennyire pontosak az adatok ez a fodros alakkanári az Északi Fodros - és a Gloster kanári keresztezéséből jött létre, hordozva így az eredeti vad kanári génjeit, nevét pedig Firenze városa után kapta.

Küllemre nagyon hasonlít az Északi Fodrosra, azonban annál kisebb termetű, körülbelül 4cm-rel rövidebb. Ami teljes mértékben megkülönbözteti az Északi Fodrostól, az a Fiorino kontyos „hajviselete”. Megkülönbözteti még északi társától az is, hogy kevésbé fodros a teste, illetve viselkedésében is sokban különbözik, mert a Fiorino a nap egészében egy nagyon aktív és mozgékony kismadár.

A piros színt leszámítva, minden más színváltozata elfogadott a Fiorino-nak.

Mint minden olyan alakkanárinak, melynek létezik kontyos és sima fejű változata, itt is megtalálható mindkét forma. A kontyos változatot könnyű megkülönböztetni az Északi Fodrostól, azonban a simafejű változat esetében már nincs ilyen könnyű dolgunk. Ott a méretkülönbségre és a fent leírt egyéb különbségekre hagyatkozhatunk.

Kék tarka, sima fejű Fiorino kanári

A C.O.M. leírás szerint:

A konty erősen borzas és előnyt jelent, ha sötétebb tollak tarkítják.

Hátán a toll fodros, keskeny és jól osztott. Tökéletesen szimmetrikusnak kell lennie, mint egy félbenyitott könyv oldalainak.

Mellkasa erősen fodros, mintha zsabót formálna.

Szárnyai rövidek, szimmetrikusa és szépen domborodnak.

A farok rövid és egyenes.
A madár testtartása: A vízszinteshez képest 55 fokos szögben  álljon
Viselkedésére jellemző, hogy nagyon aktív.

Mérete maximum 13 cm (5-5,1 inch)
Gyűrűmérete 3.0 mm

Eredetét tekintve: Olaszország, Firenze (20. század második fele)

Kiállításra történő nevezésekor a C.O.M.besorolása E31-32 Fiorino búbos lipokróm
E33-34 Fiorino búbos melanin
E35-36 Fiorino búbos tarka
E37-38 Fiorino nem búbos lipokróm
E39-40 Fiorino nem búbos melanin
E41-42 Fiorino nem búbos tarka
A páros számok az egyéni , míg a páratlanok a kollekcióban történő nevezésre szólnak.





Fehér kontyos és zöld sima fejű Fiorino kanári



Kiállítása Border típusú kalitkában történik, amelyben a 12mm átmérőjű ülőpálcákat egymástól 6 drótszál távolságra kell elhelyezni.

Az alakkanárik tipizálása

A kanárimadarakat alapvetően három csoportba sorolják aszerint, hogy mi a tenyésztő szelekciójának főbb vonala. Eszerint vannak szín-, alak- és az énekhangjuk miatt tenyésztett kanárik.

Varga Sándor azt írja 2007-es kiadású könyvében, hogy a színkanári tenyésztés éli jelenleg fénykorát. Véleményem szerint ez a kijelentés csak részben igaz, ugyanis magyarországon valóban a színkanári tenyésztők vannak többségban, azonban Nyugat-Európában, így például Hollandiában az alakkanári tenyésztése is nagyon divatos. Déli barátainknál pedig, csodálatos hagyományai vannak az énekes fajták tenyésztésének!

Nagyon nehéz komplett felsorolást adni a kanári fajtákról, még a fenti három megosztás szerint is, de az biztosan kijelenthető, hogy több, mint 200 féle színkanárit és több, mint 30 féle alakkanárit különböztetünk meg. Jelen cikk, illetve jelen blog ez utóbbinak, alakkanáriknak a ma létező változatait igyekszik kimerítően ismertetni.

Az alakkanárikat további csoportokra lehet bontani. Vannak törpe kanárik, melyeknél az a cél, hogy a standard szerinti 11cm-es nagyságot madaraink ne lépjék túl. Vannak óriás kanárik, melyek a 17-21 cm-es nagyságot is elérik és vannak fodros, valamint mintás változatok is. Előfordul az is, hogy a fatja kitenyésztésének helye szerint sorolják őket kategóriákba.

Kanárimadár osztályozása: színkanárik, énekes kanárik, alakkanárik. Az alakkanárikat tovább bontjuk csoportokra a következők szerint: Kis méretű alakkanárik (kb. 16 cm-ig), nagy méretű alakkanárik, fodros alakkanárik és mintás alakkanári (egyedüli képviselőként a Lizard kanári).

Kis méretű változatok:

- Spanyol Raza kanári

- Gloster kanári

- Border kanári

- Fife kanári

- Japán Hoso kanári

- Német kontyos kanári

- Ír kanári

- Stafford kanári

- Kolombusz kanári

- Rheinlandi kanári

- Portugál Harlekin kanári

Nagy méretű változatok:

- Yorkshire kanári

- Lancashire kanári

- Norwich kanári

- Crest kanári

- Berni kanári

- Skót kanári

- Belga Bossu kanári

- Spanyol Llarguet kanári

Fodros változatok:

- Fiorino kanári

- Párizsi Trombitás kanári

- Svájci fodros kanári

- Spanyol Giboso kanári

- Olasz Gibber kanári

- Olasz Óriás fodros kanári

- Milánói fodros kanári

- Padova-i fodros kanári

- Északi fodros kanári

- Déli fodros kanári

- Tokyo-i fodros kanári (Tokyo Makige) 

Mintás változat

- Lizard kanári

A kanáriról általában

A vadon élő kanári - Serinus canaria (Linnaeus, 1758)

Az Azori- és Kanári-szigeteken, valamint Madeira erdeiben, gyümölcsöseiben, szőlőiben és kertjeiben még található vadon élő kanárimadár. Sikeresen betelepítették a Hawaii szigetekre. Történt azonban számos sikertelen betelepítési kísérlet is szerte a Földön, így Ausztrália, az Egyesült Államok, a Bermuda-szigetek, Új-Zéland, Anglia és Olaszország területén is megpróbálták meghonosítani ezt a kedvelt madarat.

Vad kanárimadár

A kanári az egyik legrégebben tartott és tenyésztett díszmadár. A spanyolok a 15. század végén már tenyésztették, azonban több, mint 200 évig csak hímeket adtak el, melyeket jómódú emberek vásároltak a hangjuk miatt kedvtelésből. Tojó egyedek híján a kanári tenyésztése megmaradt a spanyolok privilégiumául, egészen addig, amí egy kanáriszállítmánnyal megrakott hajó zátonyra futott az olasz partok közelében, s az ekkor elszabadult madarak megtelepedtek Elba szigetén. Ettől kedve az olaszok számára nyitott volt a lehetőség, hogy tojó egyedeket is beszerezzenek, így megindult a kanárimadár tenyésztése.

Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 15-20 gramm. A vadon élő madarak tollazata felül szürkésbarna, míg melle és fara zöldessárga. Élőhelyén a hegyekben akár 1900 m magasságig megtalálható, életmódja a hazánkban is élő csicsörkéjéhez hasonló.

Társas madár, több madár keresi együtt táplálékát. Táplálékát túlnyomórészt lisztes- és olajos magvak, levél- és virágrügyek, gyümölcsök, rovarok teszik ki.


Fogságban alaptakarmánya főként fénymagból, repcépől, lenmagból, sárga- vagy fehér kölesből, kendermagból, hántolt zabból és négermagból áll, melyek aránya a kanárimadár fajtájától és a tenyésztő elgondolásától is függ. Fogságban is igénylik, hogy sok gyümölccsel, zöldfélékkel és fehérjével is tápláljuk őket.

Ivarérettségüket 1 éves korban érik el. A költési időszak természetes élőhelyén januártól júliusig tart, egyes területeken ebben az időszakban akár ötször is költenek. A fészekanyagnak a fűszálak, tisztított tollak, kókuszrost az ideális. A fészekalj 3-5 kékeszöld tojásból áll, ezeken vörhenyesbarna vagy ibolyaszín foltok találhatók. A tojásokon kimondottan csak a tojó kotlik, 14 napig, ez időben a hím eteti a nőstényt. A fiatal madarak körülbelül 15 nap után repülnek ki és körülbelül 25 nap után lesznek teljesen önállóak.

A tengelic, a kenderike, zöldike mind rokonai a kanárimadárnak, de a legközelebbi rokona a csicsörke. Népszerű kalitkamadár, szép énekéért tartják. Latin neve Serinus canaria forma domestica.

Források:

- Siroki Zoltán: Díszmadarak a lakásban (2005)
- Varga Sándor: Díszmadarak (2007)

Prológus

Prológus No.1.

Berényi Béla és Csertő Gyula, kecskeméti díszmadártenyésztők vagyunk. Hosszú évek óta tartunk és tenyésztük madarakat. Béla barátom neve, ha jól gondolom, a Japáni sirályka iránt érdeklődő tenyésztők számára nem ismeretelen. Jómagam pedig, Rizspintyekkel foglalkozom immár 10 éve. Az elmúlt időszakban mindkettőnket egyre komolyabban érdekel az alakkanári tenyésztés gondolata, sőt Béla már évek óta rendelkezik szép Gloster állománnyal. Én ebben az évben szereztem be nagyon szép Gloster és Spanyol raza tenyészanyagot, de érdekelnek a fodros- és a nagytestű alakkanárik is.

Mindketten igyekszünk a lehető legnagyobb előképzettséget megszerezni, ezért kutatjuk folyamatosan a különböző Internetes forrásokat és ismereteket, de nincs könnyű dolgunk! Mindenképpen szükségesnek tartom olyan gyűjtőoldalak létrehozását, mint amilyen ez is. Az általunk kiizzadt keresési munkát igyekszünk másoknak megspórolni, valamint nagyon remélem, hogy a bejegyzésekhez idővel mások is hozzáteszik tapasztalataikat, írásaikat.

Az oldal célja a lehető legtöbb forrás mellett, a lehető legtöbb képanyag begyűjtése is, hiszen enélkül kár is alakkanáriról beszélnünk. Kérünk mindenkit, aki olvassa a bejegyzéseket, hogy írásával, gyűjtésével maga is járuljon hozzá ennek az információs forumnak a kialakításához.

                                                                                  Csertő Gyula

Prólógus No.2.

Gyuszi barátommal, bár más fajokkal foglalkozunk, sok közös gondolatunk támadt az elmúlt években a madarászattal kapcsolatban. Például mindketten elhivatottak vagyunk a folyamatos ön-képzés iránt. Az információ gyűjtéshez minden fórumot kihasználunk amit tudunk. Legyen az bel- és külföldi kiállítások, börzék, tenyésztők látogatása vagy internetes oldalak "skubizása". Az utóbbi időben különösen sok személyes segítséget kaptunk a kiállításokon, ahol lehetőségünk volt a sikeresebb tenyésztőkkel történő,személyes információ cserére is. Mivel mi még csak nemrég ütöttük az orrunkat az alakkanárik szerteágazó világába, természetesen nem kezdünk el itt észt-osztani. Ennek az oldalnak a célja, ahogy azt Gyuszi is megfogalmazta, az információk gyűjtése és azok szétosztása. Viszont ahhoz, hogy ez a fórum elláthassa funkcióját szükségünk van még madarászokra. Méghozzá kétfélére: Kell olyan, aki megosztja és kell aki szomjazza a tapasztalatokat. És itt a lényeg a tapasztalatokon van.

A vélemények fura dolgok. Nem mindig van mögöttük felelősség. Így szerintem fontosabbak a személyes tapasztalatok. Ezeket várjuk és mi is ezeket osztjuk meg. Ha valaki ráakad egy olyan weblapra ahol hasznos információkat talál itt katalogizálva megoszthatja a többiekkel. Így időt spórol mindenki. A tenyésztői tapasztalatokat is várjuk, sőt...! Azonban ehhez nevet is kérünk. Mi is a saját nevünkön kezdtük ezt az oldalt és úgy gondolom ez így korrekt.

A fajták eredetéről szóló leírásokat is szívesen látjuk, mintegy kultúrtörténeti adalékképp. És ha még ez nem volna elég kerülni szeretnénk a madarászpolitikai csatározásokat, sz@rdobálást és mindenfajta ilyen irányú megnyilvánulást. Gyuszi hangsúlyozta a fotóanyagok fontosságát. Ezek nélkül szerintem sem lehet érdemben diskurálni. A madarak hibáiról készült képekből is összeállíthatunk egy gyűjteményt. Ezekhez az irányelvekhez remélem Gyuszi is hozzászól! Előre is köszönünk minden cikket vagy hozzászólást!

                                                                                    
                                                                                     Berényi Béla


Gyuszi: Igen Béla! Egyetértek az irányelvekkel és emellett arra kérem minden kedves olvasónkat, hogy amennyiben közlendője van, vagy egy-egy fajtát illetően komlett cikket is tud közölni, az kérem tegye meg hogy elküldi írását az e-mail címünkre és azt -természetesen a nevének és elérhetőségének feltüntetésével- napokon belül közreadjuk!

Berényi Béla és Csertő Gyula