Fióka mentés

Az esti fészek ellenőrzés során a Lizardok kalitkájának alján találtam a kis Glostert. Már teljesen dermedt állapotban volt, nem is láttam, hogy lélegzett volna. Gyorsan kézbe vettem és bevittem a lakásba. Folyamatosan lehelgettem, így mire beértem lélegzett. Elő a hajszárítót és addig "hevítettem" míg teljesen izgő-mozgó nem lett.

Lámpa alá tettem egy kis dobozba, papír alá, hogy folyamatosan melegen legyen. Pár perc múlva ürített.Piros pont! Addig nem "bántottam", amíg el nem kezdte kérni a kaját. Ez zabpehely liszt forralt víz és kevés méz keveréke volt. Etetés után sokáig nem történt semmi, de egy jó negyed óra múlva szinte egy pillanat alatt eltűnt a begyéből a kaja és vagy 4-5 új görbe tojást rakott a papírra. Újra kérte a kaját, hát jól megkapta. Ezután visszavittem a mostoháihoz. kicsit később láttam ,ahogy a tojó eteti. Még jó, hogy elüt a színe a többiekétől, így messzebbről is megfigyelhető....

Öröm és üröm - Raza és Gloster fejlemények

A gyűrűzést sikerült még időben elvégeznem. A legnagyobb fiókáknak éppen kezdet nyílni a szemük. A két egyidős fészekalj madárkáit két nap alatt meggyűrűztem. A szülők nagyon jól tűrik a fészekkontrollt. Akármikor veszem is ki a fészkeket ellenőrzésre (naponta minimum kétszer), a tojók szinte rögtön visszaülnek a kicsikre, amint visszarakom a kosarat a kalitkába.

Mivel az egyik fészekalj 5 tagú volt, míg a másik hasonló korú kicsiket tartalmazó 3, ezért úgy döntöttünk, hogy kiegyenlítjük a szülőkre nehezedő nyomást és egy csimaszt dajkaságba adunk. Ezzel meg kívántuk várni a gyűrűzést. A gyűrűzésig ugyanis olyan kicsik a fiókák, hogy az etetésük nem okoz komolyabb többletmunkát a szülőknek egy kisebb alomhoz viszonyítva, másrészt, a gyűrűnek köszönhetően már nem tudnak elkeverednek a fiókák.

Ahogy nőttek a kis Spanyol Razák, az ellenőrzések alkalmával egy kicsit szélesítettem a fészekbélést, nehogy összetapossák egymást a szűk helyen. A hímek rendkívül odaadó apának bizonyulnak. Jól etetnek és ketten még a fiatalok fölé is állnak, amikor párjuk leszáll enni,inni,stb. Esténként ráetetek a fiókákra biztos ami biztos, meg hát szeretem is csinálni. Egyszerűen zabpelyhet őrlök porrá és keverem el forralt vízzel. Olyan hígra keverem, hogy szinte lecsöppenjen a fogpiszkálóról. A fészek mozgatása, reflexszerű eleségkérésre ösztönzi a madárkákat, gondolom „Pavlovi” alapon. Azt vettem észre, hogy a csőr belső-felső részének érintése váltja ki a nyelési reflexet. Amint odaérintem a kaját, a kicsik szinte le eszegetik a fogpiszkáló végéről a pépet. Minél jobban nyílik a szemük, annál nehezebben hiszik el, hogy én is közülük való vagyok, így egyre nehezebb rávenni őket, hogy kérjék az etetést. A csőr hegyének kocogtatása és a tarkó, fej simogatása azért beválik.

A Glostereknél is elindult valami: Az első pár letojt, de mivel csak pár nappal korábban került be a hím, nem bíztunk a sikerben. A hím folyamatosan etette a kotló tojót. Mivel a hím egy jó vonalból való, szép kontyos madárka, tovább raktuk egy másik tojóhoz is. A tojó alatt, mindhárom tojás magos volt, de csak kettő kicsi kelt ki. És itt jöttek a gondok. Anyu csak ült rajtuk, nem igazán etette fiókáit. Lehet azt cseszerintettük(tem) el, hogy sokáig bent hagytam mellette a párját és hozzászokott az etetéshez. Így mivel hallotta a hím hangját, várta a fészken, nem jött le lágyeleségért. Az egyik fióka elhervadt, a másikat átraktuk a Lizardok 3 fiókája mellé, ahol jól tápláltan növekszik. Mivel nem vagyunk berendezkedve mezei kanári dajkákra, most elmondhatjuk, hogy akkora „királyok” vagyunk, hogy nálunk a Lizard a dajka madár. :o) Számomra meglepő, hogy a kis Lizardok világos bőrűek!

Már megint azok a Razák...

Végül mind a négy tojó letojt (4-4-5-4 db.) Három párnál volt szerencsém bepillantani a kismadár-csinálásba is spanyol módra. Ezeknél a pároknál a hímek példás magaviseletről tettek tanúbizonyságot, így bent hagytam őket a tojók mellett. Rendszeresen etettek a kotló madarakat, sőt két hím, még a tojásokra is ráült, amíg a párja pár percre elhagyta a fészket, dolgát végezni, fürödni. A kicsik menetrend szerint keltek. Az összes tojás magos volt (kivéve a negyedik párnál, ahol nem is láttam párzást), de jelen állás szerint a két 4-es fészekaljból egy-egy fióka nem bírt kikelni. Ahol 5 tojás volt a fészekben ott mind ki is kelt két nap alatt. Szerintem ez a tojás cserének köszönhető.

Ettől kezdve a hímek még szorgalmasabbak lettek és a tojók mellett, a napos kicsiket is etették. Bármikor néztem meg a fészekaljakat, a fiókák mindig rendesen meg voltam etetve. A szülők kapták a tyúkhúrt, a lágyeleséget semolinával, csíráztatott magkeveréket, brokkoli rózsát, almát, zellert. Próbáltam a lisztkukacot is, de rá se bojszintottak. Kicsit próbáltam azért okoskodni és az 5 kicsiből kettőt átraktam oda, ahol nem lett fias tojás. Egyik este a két legerősebbet átraktam. Reggel aztán figyeltem mit csinál a tojó. Lejött evett ivott, aztán visszaült a kicsikre. Amíg körbe etettem a madarakt, egyszer sem láttam, hogy megmozdult volna benne az anyai ösztön, így kivettem a fiókákat, megetettem őket táppal(zabpehelyliszt+ forralt víz+ fogpiszkáló) és vissza a testvérek mellé.

Hála Isten a szülők nagyon jól torelálták ezt a kísérletet, és egyébként is az összes tojó „lájkolta” fészekkontrollt. Kettőt úgy kellett ujjal felemelni, hogy bele tudjak lesni a fészekbe.Szombat reggel, volt időm és leültem a kalitkák elé, kb. fél méterre. Minden nevelőeleséget beraktam a kalitkákba és csak figyeltem, hogyan viselkednek a madarak. Pillanatok alatt bezabáltak a hímek és mentek fel a fészekre, hogy a párjukat is „ellássák”. Háromszor fordultak, mire a tojók felemelkedtek a kosárból és hozzáfogtak a kicsik etetéséhez. Jöttek a fiúk és ők is besegítettek. Mindez pár perc alatt lezajlott. Hát meg kell mondjam én világ életemben egzótás voltam, de az ilyen sehol máshol nem tapasztalható élmények miatt, mindig volt kanárim is. A szakkönyvek azt írják, hogy az ember a természetet próbálja becsempészni az otthonába, mikor madarat tart. Ha ez igaz akkor egy a néhány napos fiókáit etető kanári pár látványa, ennek a csempészésnek a teljes beteljesülése. Tudom, hogy a Youtube-on se szeri-se száma az ehhez hasonló anyagoknak, de a különbség olyan, mint mondjuk Rúzsa Magdit meghallgatni a TV-ben, aztán elmenni a Pesti Színházba és ott ülni x méterre a színpadtól. Meg kell tapasztalni!

Félre a pátoszt!

Monoron átvettem a gyűrűket a Bevíz Tibitől, úgyhogy a következő feladat, megjelölni a kis jószágokat…

A Raza Saga

Hogy ,hogy is kezdtünk „razázni”? 

Tavaly ősszel Zwolléban, Gyuszi belezúgott egy raza családba. Hatan voltak és sárgák: papa, mama, gyerekek, ahogy kell. Itthon aztán elkezdett kutatni olyan tenyésztők után akiktől lehetne még madarat és egy kis tudásmorzsát szerezni. Felvette a kapcsolatot Nagy Laciékkal és a Pannónián jól kifosztotta Őket: vett tőlük egy zöldet, egy kéket és egy fehéret. Hogy a hosszú őszön miket műveltek a madárkák a fűtetlen röpdéjükben, azt talán majd Gyuszi leírja.

(Gyuszi: csak kiegészítem, azzal Béla bejegyzését, hogy az első párat valójában Nagy Andrea budapesti tenyésztőtől vásároltuk és azt hiszem, hogy az Andreától vásárolt Razáim egyikével sem kellett azóta sem szégyent vallanom egyik külföldi madárral szemben sem, ezért utólag is köszönöm az első Razáimat Andinak! :)   )

A nagy változás, valamikor karácsony előtt csapott bele a mi kis projektünkbe. Történt ugyanis, hogy néhány szerencsés honfitársunk eljutott az olaszországi szövetség (FOI) nemzeti kiállítására. Ott Gyepes Imre kapott néhány Raza Espanolát, Domenico Rosa-tól, aki a FOI és a COM szervezetekben is komoly funkciót ellátó tenyésztő. Imre aki ugyan kanáris, abban a pillanatba nem tudott helyet biztosítani új madarainak és hát gazdát keresett nekik. Márton András kötött össze minket Imrével, aki rendkívül segítőkésznek bizonyult az egész művelet alatt és azóta is ellát minket tanácsokkal. Száz szónak is egy a vége, egy hideg decemberi reggelen, 4 óra 30 magasságában elindulhattam Gyulára a kanárikért. Azért feleségemnek eszébe kellett juttatnom egy korábbi fogadalmát, miszerint egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ…Nem igazán talált ép ésszel felfogható indokot erre a túrámra, de akkor már benne volt a hántolt zab a hogyishívjákomba. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha menni kell, ekkor menni kell. Gyulán azután átvettem a madárkákat(4 pár) és a hozzájuk tartozó itinert. Ugyanis a Razák nem csak úgy oda lettek hajítva, hanem Domenico Úr megadta gyűrűszám szerint a párosítási sémát is. Így aztán lehet madarászni nem?! Imrével még megváltottuk kicsit a világot, meg persze elmondta milyen kaját kaptak nála és hogy úgy általában mire figyeljünk oda az első napokban aztán iszkiri haza..

Annyi hiba azért volt a listában, hogy két madár neme felcserélődött, de ez csak pár nap múlva derült ki itthon. Egy profi szállítóban, plusz kartondobozban hoztam haza a Razákat anélkül, hogy belenéztem volna. Gyuszi folyamatosan hívott, hogy mi újság, milyenek a madarak, de csak amikor már hazaértem akkor tudtam én is beszámolni a jövevényekről. Az út alatt az egyik lipokróm pasztell sárga tojó le is tojt egy tojást, de mivel Imrénél nemek szerint külön voltak tartva, eltekintettem a dajkaságba adás lehetőségétől. Mikor kiderült, hogy az egyik tojó énekel, de egy hím meg  egy köteg fészekanyaggal a csőrében ugrál össze vissza, át kellett egy picit matekozni a párosításokat, de ezt már összeraktuk a saját erőnkből. A tojókat kiraktuk egyenként fészekre és vártuk melyik indul. A többit meg már olvastátok. 

Remélem!

ez nem piskóta--- De!

Több neve elhallgatását kérő , de megbízható forrás jelentette, hogy a gyári lágyeleségek egy része, gyakorlatilag cukrászipari melléktermékekre épül. Azt meg mindenki tudja, hogy ezek mi mindent tartalmaznak. Csak el kell olvasni pl.: egy gofri vagy egy Keksz por összetételét.Gondoltam ilyet én is tudok, mínusz az adalékanyagok. Azt szem előtt tartottam, hogy a tojás, mint olyan megkerülhetetlen hozzávaló egy lágyeleség elkészítésénél. Nemrégen a kezembe került egy szakdolgozat, amelyben brojler csirkék fejlődését vizsgálták, főtt tojás etetésének függvényében.Később a kísérlet konklúzióját feltesszük ide az abc oldalára. Előjáróban annyit elárulok, hogy 18000! madár vett részt egy kicsit akarata ellenére a takarmányozási próbatételben.

Tehát a tojás az kell, de a cukor  és egyéb adalékok nem kellenek. Így sütök egy hagyományos recepten alapuló 6 (nem bóti) tojásos piskótát, háromféle (fehér-, graham-, rizs-) lisztből, csipet sóval, szódabikarbónával. Ez az alap ezt nedvesítem a fotó-motázsban látható módon növényi adalékkal vagy semolinával. A Breedmax meg nyugaton (amit majmolok) szintén alap takarmánykiegészítő. Erről Lipták József és Hermann Ottó tapasztalatai alapján értesültem.

De mivel itt alakkanárikról beszélünk és jó néhány változatnál megengedhetetlen a piros szín jelenléte a tollazatban így körültekintően kell kiválasztanunk a nedvesítő összetevőt. Sárgarépa cékla kilőve. Maradnak az alma, zeller és társaik. Itt jön be a képbe a semolina. Ez egy olasz recept, amit Szintén Lipták József barátomtól kaptam meg évekkel ezelőtt. Ő Angelo Fumagalli, olasz carduelis-tenyésztő oldaláról szedte le a receptet.

4 kanál búzadara

1 tojás

2-2 dl víz és tej

A tojás fehérjét elkeveri a víz és tej elegyében. Ezután felforralja, majd belekeveri a grízt, amit puhára főz. Ha már kész a "tejbegríz", elzárja a gázt és gyorsan belekeveri a tojás sárgáját. Ha kb 40 fok alá hűlt,. hozzáad még egy teáskanál mézet. Ha megdermed szeletelhető, én a darabokat a fagyasztóban tartom és mindig előző este a hűtőbe teszem a másnapi adagot, ahol reggelig szépen lassan felenged. A know-how-t később, képekkel illusztrálva feltoljuk ide.

Én évek óta próbáltam megkedveltetni a jószágokkal , de nem hajlottak az olasz módira. Most viszont, amikor elkezdtünk dolgozni olasz tenyésztőtől származó madarakkal, esélyt láttam arra, hátha ezek ismerik a semolinát. Spanyol Razákról lévén szó, a pirosító lágyeleség természetesen szóba sem jöhetett. Így a fenti klipen látható piskótá,t semolinát és a Breedmax-ot kevertem el a  egy robotgép segítségével. Hát nem kellett sokáig kínálgatni. A frissen kelt Spanyol razák szülei hamar nekiestek és etették is a kicsiket. Állagánál fogva elég könnyen pépesítik a madarak, így talán könnyebb a dolguk az etetésnél.

Természetesen, ha valakinek van jól bevált nevelő eleség receptje és úgy gondolja , hogy szívesen megosztaná másokkal, biztosítunk helyet az  abc oldal keretei között.

Források: http://carduelis.xoom.it/e_index.html   Ez Angelo Fumagalli tenyésztői oldala

                http://ljozsef.mindenkilapja.hu/

Nyitra

Gyuszival és a kecskeméti H11 három másik tagjával: Nagy Ferivel, Fehér Imrével és Szőke Janival jól elmentünk a nyitrai börzére. Tudtuk, hogy reggel 6 körül illik odaérni, ezért már éjjel egykor úton voltunk Szlovákia felé. Aludni nem nagyon tudtunk út közben, mert egyrészt mindenki be volt sózva a börze miatt, másrészt meg Feri barátom non-stop stand-up üzemmódba kapcsolt. Ebből kifolyólag én  visítva röhögtem a poénokon , de  Imre  oldala is megfájdult a megpróbáltatásoktól.  Ja és korábban együtt mentünk Zwolléba is Ferivel. 3000 km-Szerintetek.....?!

Na, de azért csak odaértünk Nyitrára és a nagy tömeg előtt bejutottunk a parkolóba, ahol a "világítósmellényesek" segítettek a sofőröknek a parkírozásban.A beugró 1,5 Euró volt koponyánként, amiért cserébe betonos parkoló, tisztaság, korrekt budi és fedett csarnokok várták a madarászokat.Sajnos a belépőt a tavaly nyári emlékeinkben élő hosszú szőke hajú szlovák lányok helyett, rövid barna hajú szlovák fiúk szedték, de hát állítólag nem csajozni jöttünk...

A díszmadaras börze épülete még koránt sem volt tele portékával 6 órakor, de jellemzően még 8 körül is érkeztek eladók pl. Csehországból. A bejáratok körül a nagykereskedők felvásárló tevékenysége zajlott. Megjegyzem; szívetmelengetően szervezett és kulturált formában, valamint meglepő tempóban történt a madarak átvétele és az ellenértékük átadása. Valahogy nem hiányzott az összképből a zseblámpával fénykardozó viszonteladók látványa. De nem akarok utópisztikus lenni és tudom, hogy Rájuk is szüksége van a piacnak.Tehát akinek olyan eladó madara volt, amit a kereskedők átvettek, az szépen sorba állt, átadta a madarakat, megszámolták, leszámolták, kiszámolták aztán elszámoltak és lehetett menni költeni a pénzt. Lehetett is mire. Komoly választék volt a madarak mellett különböző kész magkeverékekből , terményekből. Sokan vitték a különböző kekszeket, gondolom nagy papagájoknak, de voltak drótfonatosok, kalit előlaposok, minden egyéb kiegészítő felszerelés, újságok kész kalit-rendszerek....

Ami az alakkanárikat illeti, 5-6 ember árult Glostereket20-30 euróért, Yorkshire volt két helyen 30-75 Euró és találtunk még Német-kontyost is két tenyésztőnél. Ha volt más, azt vagy elkapkodták mire odaértünk, vagy nem láttuk meg a tömegben.Mert azért 7 óra után előfordult, hogy, ha fel emeltük a lábunkat, már nem igen volt hová letenni. Ilyenkor sodródtunk az árral. Ki is ültünk Gyuszival a kantinba (külön épületben voltak a sütödések, csapolósok,stb.) és egy asztalra rakva nézegettük a kalitkában a friss szerzeményeket. A többiek egzótákra hajtottak, és nem is jöttek haza üres kézzel. Régen nem látott muskátpintyek, óriás szarka pintyek, gyémánt pintyek, sárga színkanárik és tűz csíz került általuk Kecskemétre. 12-30 ra már itthon is voltunk, úgyhogy a Családnak sem kellett lemondani a látványunkról a vasárnapi asztal mellet!

Mehringi kanári

Csak úgy kutyafuttában készítettem egy-egy kisvideót a két kistestű fodros alakkanáriról a Mehringiről és a Fiorinoról.

A Mehringi kanári részletesebb leírását és standardjét is záros határidőn belül közzétesszük!

Addig is jó nézelődést!