2013. szeptember 22., vasárnap

Ocsú


Az utóbbi években, minden ősszel ( napraforgó aratás után) felkeresek magtisztító üzemeket és ocsúért kuncsorgok. Hála Istennek rátaláltam Tiszaalpáron egy cégre-melyet, mint kiderült édesapám egy régi-régi ismerőse működtet-, ahol tárt karokkal várnak. Eleinte nem értették, miért nem a tisztított magból viszek. De én akkor már tisztában voltam az ocsú, más néven szeparátor- vagy rostaalj előnyeivel. A napraforgót, ha gyomirtják is, csak egyszikűek ellen tudják, hiszen a szotyi kétszikű. Tehát a tisztítás után visszamaradt "szemét" tele van gyommagokkal és apró szemű, törött illetve hántolt napraforgó szemekkel. A többi mag között, már amennyire meg tudtam határozni; vadkender, disznóparé, libatop, fenyércirok szerepelt. Eleinte természetesen fenntartásaim voltak, mert nem tudtam nem tartalmaz-e az ilyen jellegű keverék mérgező magvakat is. De a próbaetetés óta eltelt öt év alatt nem tapasztaltam mérgezésre utaló jeleket. Első évben csak a hidegen teleltetett mexikói pirókoknak adtam ebből a kalória dús táplálékból. Nem sokáig idegenkedtek tőle. Egész télen szinte ezen éltek. A következő években egyre bővítettem a felhasználók számát, így mostanra már csak a sirálykáknak nem adom, egyébként a kanárik és a néha nálam megforduló egzotikus csicsörkék(szürke, mozambik), Himalája-zöldike is tömik magukba. Tudom, hogy sokan elszörnyülködnek az ocsú etetésén, hiszen ez tulajdonképpen egy hulladék, de engem a madarak reakciója meggyőzött arról, hogy van benne valami.

A napraforgó útja


Az első rosta leválogatja a nagyobb szemetet (kövek,rögök,stb.)          





                                 
 A következő szinten már csak a napraforgómag és az annál kisebb méretű dolgok "utaznak.
Zsákba ma(go)cska



A mellék-végtermék


A még friss, sokszor szinte langyos ocsút, hazaérve rögtön kiterítem a garázs betonjára( meg édesanyám garázsának a betonjára is), hogy mihamarabb kiszáradjon. Naponta átgereblyézem az egyenletes szikkasztás érdekében. Ha kész, megy vissza a zsákba és el is kezdem etetni. Hajlamos a molyosodásra és az sok tört napraforgó miatt az avasodásra is. A molyok ellen, amikor a legkeményebb mínuszok vannak , a zsákokat kirakom egy olyan helyre ahol át tud fagyni, de nedvesség nem éri. Ha beavasodna a mag-idén nem volt ilyen gondom- akkor egyszerűen kidobom.