Kis gyerekek, kis madarak!

Lakóhelyemhez legközelebbi, Biró Lajos utcai- óvodában, ahová a lányom is jár, megérdeklődtem az intézményigazgatótól, hogy szerinte lenne-e értelme a kicsiknek megmutatni néhány madarat. Évike nagy  örömmel fogadta a felajánlást és meg is beszéltük egy délutáni időpontra a "szeánszot". Szerintem tudat alatt bízott benne, hogy így az óvónők jobban tudják motiválni aznap a kicsiket a "szépenevésre", "csönbenlevésre" vagy az alvásra. Ezt persze viccnek szánom. Én magam is kíváncsi voltam a fogadtatásra, és arra, hogy vajon mennyire vannak képben a gyerkőcök a madarakkal kapcsolatban. Az uzsonna utánra időzítettük a rögtönzött mini bemutatót. A nevelők előkészítettek egy asztalt, ahová végül a  madarak kerültek. Kiállítási kalitkákban vittem a madárkákat. Arra az időre sem eleséget, sem vizet nem kaptak, hogy a lehetőleg ne piszkítsanak össze semmit. A gyerekek lelkesen fogadták a jövevényeket és a kanárik (mert azokat vittem) közül is csak egy volt amelyik nem tudta hová tenni a hirtelen népszerűséget. Ő a kalitka sarkába húzódott és próbálta nem észre venni a kis hadsereget. Jellemzően mindenkinek minden madár tetszett, de egy idő után két részre szakadt a mezőny. 

Volt aki a kis félénket favorizálta, míg a másik csoport a két koronás-egyesek szerint fru-frus-glosterrel szimpatizált. A kis középsősök közül többen tudni vélték, hogy a madarak bizony nem a palacsintát és a pörköltet szeretik, hanem inkább magokat eszegetnek. Ezekből is vittem egy kis ízelítőt, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ízelítő lesz belőle. Mikor elmondtam, hogy a kölesféléket bizony meg lehet enni, úgy ráraboltak a magokra, mintha legalábbis nem akkor fejezték volna be az uzsonnát. Persze pormentes, minőségi magokat vittem, így ennek a kis csipegetésnek nem volt semmilyen kockázata.

 Kicsit később átjöttek a nagycsoportosok is. Köztük aztán már olyanok is akadtak, akik a tojás, fióka kapcsolatot is ismerték. Mivel nem akartam megfogni a madarakat ezért a "Hol a kukija?"  kérdést valahogy el mis-másoltam. Majd amilyen gyorsan jött a lelkesedés egy-két kivételtől eltekintve olyan gyorsan el is múlt. Egy jó negyed óra után irány a LEGÓ és a baba szoba. De azért amikor jöttek a szülők, minden kicsi azzal kezdte, hogy a madarak így, meg a madarak úgy. Miután a pedagógusok, a madarakkal kapcsolatban feltett fiókanevelési és etikai kérdéseit is sikerült megválaszolni, összepakoltunk és leléptünk. Azért jó volt látni az arcokon az örömet és az érdeklődést....