Lakóhelyemhez legközelebbi, Biró Lajos utcai- óvodában, ahová a lányom is jár, megérdeklődtem az intézményigazgatótól, hogy szerinte lenne-e értelme a kicsiknek megmutatni néhány madarat. Évike nagy örömmel fogadta a felajánlást és meg is beszéltük egy délutáni időpontra a "szeánszot". Szerintem tudat alatt bízott benne, hogy így az óvónők jobban tudják motiválni aznap a kicsiket a "szépenevésre", "csönbenlevésre" vagy az alvásra. Ezt persze viccnek szánom. Én magam is kíváncsi voltam a fogadtatásra, és arra, hogy vajon mennyire vannak képben a gyerkőcök a madarakkal kapcsolatban. Az uzsonna utánra időzítettük a rögtönzött mini bemutatót. A nevelők előkészítettek egy asztalt, ahová végül a madarak kerültek. Kiállítási kalitkákban vittem a madárkákat. Arra az időre sem eleséget, sem vizet nem kaptak, hogy a lehetőleg ne piszkítsanak össze semmit. A gyerekek lelkesen fogadták a jövevényeket és a kanárik (mert azokat vittem) közül is csak egy volt amelyik nem tudta hová tenni a hirtelen népszerűséget. Ő a kalitka sarkába húzódott és próbálta nem észre venni a kis hadsereget. Jellemzően mindenkinek minden madár tetszett, de egy idő után két részre szakadt a mezőny.
Volt aki a kis félénket favorizálta, míg a másik csoport a két koronás-egyesek szerint fru-frus-glosterrel szimpatizált. A kis középsősök közül többen tudni vélték, hogy a madarak bizony nem a palacsintát és a pörköltet szeretik, hanem inkább magokat eszegetnek. Ezekből is vittem egy kis ízelítőt, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ízelítő lesz belőle. Mikor elmondtam, hogy a kölesféléket bizony meg lehet enni, úgy ráraboltak a magokra, mintha legalábbis nem akkor fejezték volna be az uzsonnát. Persze pormentes, minőségi magokat vittem, így ennek a kis csipegetésnek nem volt semmilyen kockázata.
Kicsit később átjöttek a nagycsoportosok is. Köztük aztán már olyanok is akadtak, akik a tojás, fióka kapcsolatot is ismerték. Mivel nem akartam megfogni a madarakat ezért a "Hol a kukija?" kérdést valahogy el mis-másoltam. Majd amilyen gyorsan jött a lelkesedés egy-két kivételtől eltekintve olyan gyorsan el is múlt. Egy jó negyed óra után irány a LEGÓ és a baba szoba. De azért amikor jöttek a szülők, minden kicsi azzal kezdte, hogy a madarak így, meg a madarak úgy. Miután a pedagógusok, a madarakkal kapcsolatban feltett fiókanevelési és etikai kérdéseit is sikerült megválaszolni, összepakoltunk és leléptünk. Azért jó volt látni az arcokon az örömet és az érdeklődést....
A lipcsei EE európa bajnokságon, a magyar különítmény tagjaként, Papp István és Papp László veresegyházi tenyésztők, az alakkanári kiállítók között szerepeltek madaraikkal. Nagy Ferencnek köszönhetően, fotókkal is be tudjuk mutatni a "sikercsapatot". Feri érdeme, hogy a legtöbb fotón a pontozólap is látszik, így ezek révén egy kis plusz információhoz is juthattunk. A katalógust böngészve a helyezések is kikereshetőek. Katalógus. Pappék egyik telt sapkás, arany lizardja, kategóriája negyedik helyét szerezte meg. Pontazonosságban a második helyezettel!!! Ebből is látszik, hogy milyen szoros egy ilyen verseny, és hogy 1 pont milyen sokat és, ha a mezőny olyan erős, mint ezen az Európa bajnokságon.
Szeretnék a kérdéssel kapcsolatos összefoglalómmal olyan
jellegű kísérletezésre érdemes témát megnyitni, amely nem új keletű, ennek
ellenére tartalmaz olyan lehetőségeket, amely kis szerencsével akár túl is lép
az eddigi ismereteinken. A hibridek létrehozása, annak ellenére, hogy kissé
öncélú (érdekes szín kombináció, szebb, kitartóbb ének, tetszetős, eddig nem
ismert forma,…..és esetleg netán új fajok nemesítését eredményezheti.)
Tőlünk nyugatabbra
egészen más megítélés alá esik az ilyen jellegű kísérletező munka. A
jelentősebb kiállításokon önálló kategóriaként jelennek meg a hibridek.
Kialakult, és elfogadott bírálati rendszerük van, változatosságukkal érdekes
színfoltjai a kiállításoknak:
Tehát átértékelődött az a szemlélet, amely sok esetben
elmarasztalással illeti, és „kutyulásnak”tekinti az ilyen jellegű tenyésztői
próbálkozást. Pedig az ilyen vizsgálódások eredményezték a piros kanárit, a
közel múltban standardizált jáspis kanárit, stb. A hitelt érdemlő közlések
ellenére is vitatott máig a piros kanári színének eredete. A probléma körüli
vélemény különbségek tisztázására tettem kísérletet ez évben, erről a 2012. június 2., szombat, „ itt a piros, hol
a piros „ összefoglaló” számolt be foto melléklettel, amely itt a blogon
megjelent.
Mi a helyzet a
mexikói piróknál (Carpodacus mexicanus)? (Csak megjegyzem, az igazán
tetszetős hibridek az európai fauna tagjainak hibridizálásával jönnek létre, de
ezt a hazai szabályozás nem teszi lehetővé, „így ha ló nincs…” marad a pirók)
Hasonlóan kényes kérdést bolygattam meg azzal a felvetéssel,
amely a mexikói pirók (Carpodacus mexicanus) színének megváltoztatására
irányult. Rendkívül tetszetősek a világos alapon megjelenő, színtáplálás
hatására intenzívvé váló hím egyedek. Ezért az volt a kiinduló teóriám, hogy
fehér kanárival hamarabb célhoz érünk a világos szín bevitele tekintetében,
mint a hosszú évekig tartó beltenyésztés, céltudatos válogatás módszerével. Ezért
vadszínű pirók hímet párosítottam fehér kanári tojóval 2010-es tenyésztési
évben. Egy hibrid hímet és egy fehér farkú hibrid tojót, további vizsgálódás
céljára, megtartottam. 2011 és 2012 évben termékeny tojásokat, a hibridek
párosításából, nem kaptam. Már-már igazolni láttam azt a feltevést , hogy a
további szaporítás lehetetlen..
, teljes albinizmus), de azok stabilizálódni, egy populációban,
képtelenek. Ilyen a ritkán, de előforduló pigment hiányos veréb, feketerigó,
stb egyedei, de ezek a ragadozók áldozatai lesznek éppen a „rikító” ,
természetes közegében idegen színük miatt.
A kérdés a„tovább”
tekintetében jelentkezett, és ezért két kompetens embert megkerestem. Egyik ,
évfolyam társam volt az egyetemen, az SZBK (Szegedi Biológiai Kutatató Intézet)
genetikai tanszékének professzora Dr Maróy Péter, aki bár már nyugdíjas, de
vendég professzorként külföldön van. Sajnos így a hozzá intézett molekuláris biológiai,
genetikai kérdéseim, megválaszolatlanok maradtak. A másik személyhez, egy
Gödöllőn oktató tanítványomon keresztül jutottam el. Dr Hidas András
osztályvezető , aki a Baromfitenyésztési Osztály vezetője.
Részlet a leveléből:” Véletlenül a téma azért érinti jobban
az átlagosnál az érdeklődésemet, mert a praxisomban csak találkoztam olyan
helyzettel, mikor elvileg (és gyakorlatilag is) különböző fajok keresztezéséből
jöhet létre termékeny utód. Ez kicsit megbolygatja a faj fogalmát, ezért
különösen érdekes”
„Szóval, az a
véleményem, hogy bizonyos taxonómiai távolságon belül elképzelhető termékeny
hibridek létrejötte”
Más a helyzet ketreces tartás körülményei között. Ott a
védelem, a megfelelő ellátás lehetővé teszi fennmaradásukat, további
szaporításukat. Az új színek létrehozásában, egy faj esetében, a meglévő
eredeti szín hígulása, vagy a sötétebb pigmentek koncentrálódása, a színt determináló enzimek szintetikus
folyamatainak defektjéből adódó változások eredményezhetik.
A hibridek létrehozásának első lépése (F1 egyedek
létrehozása) nem jelent túl komoly feladatot. A probléma a hibridek további
szaporításában van. Ezzel kapcsolatban még ma is több az esélyeket tagadók
száma, mint a türelmes, elszánt és nem utolsó sorban szerencsés fanatikusok
tábora. Amint fentebb lévő link(ide ismét bemásolom) 54.pontja állítja:
a pirók hibridek további szaporítása lehetetlen, 100 %
sterilitást ír.(Azt meg kell jegyeznem, hogy a szerencse, a véletlen nem
zárható ki a viszonylagos kisszámú sikeres eredmény elérésekor)
Fons Roerink-el folytatott levelezésem, aki a pirókok új
mutációját leíró csoport tagja, szintén hasonlóan tagadó választ adott, a
további szaporítás lehetőségével kapcsolatban.
Sokszor az ilyen jellegű információktól jobb ha távol
maradunk, mert ha elképzeléseink első szakaszában az autentikus forrásokat
megvizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy hozzá fogni sem érdemes.
Szerencsére vannak köztünk akik, nem törődnek az ilyen jellegű
kinyilatkoztatásokkal és megkísérlik a lehetetlent.
Ez történt egy békéscsabai Tenyésztőnél (Portik Péter) aki egy zöld
kanári tojót párosított egy vadszínű pirók hímmel. A kapott F1 hibridekből egy
tojót 2010-ben egy narancs színű (színtáplálás nélküli egyed) kanári hímmel
párosítva kapta azt az R1 hímet( a tenyésztő szóbeli közlése alapján), amely
Gyepes Imrén keresztül nem régiben hozzám került.
Sajnos a madár Gyepes Imrénél a színkanárik között volt az
őszi vedlés, színezés idején, így a több oldalú fotók ellenére is látszatra
nagyobb hasonlóságot mutat egy jól színezett kanárihoz, mint egy hibridhez.
A 2013-as tenyésztési szezonban szándékom van kanári és
pirók irányában is tovább vinni, bizonyítva, hogy nincs lehetetlen. A kiszemelt
tojók egy voros-kobalt kanári tojó és egy light-izabell pirók tojó.
Lipták
József
Felhasznált irodalom: a szövegben elhelyezett linkek,
tenyésztők szóbeli közlése
Száguldó riporterünk :O) Laczkó Tomi, megjárta az osztrák nemzeti bajnokságot, amit idén a burgenlandi Olbendorfban tartottak. Személyes benyomásait és fotóit megosztja az oldal olvasóival. Nem először teszi ezt és ezért hálásak is vagyunk. Köszönjük és csak így tovább....
2012-es Osztrák Országos Bajnokság(ÖKB
43-BL 09)
OLBENDORF
A téli hónapokban mindig a kiállításoké a
főszerep a madarászatban. Nem volt ez idén sem másként, december 7-9-én került
megrendezésre a 2012. évi Osztrák Országos Díszmadárbajnokság.
Tavaly Warth-ban rendezte az ÖKB 36-os
egyesület, most pedig az Olbendorfiak(ÖKB-43) vezényelték le az országos
megmérettetést Ausztriában. A kiállítás helyszíne is hasonló volt a tavalyihoz,
egy általános iskola tornaterme adott helyet a kiállításnak Olbendorfban. Most
is hasonló felállásban mentünk, mint tavaly. Szerencsére a baljós időjárási
viszonyok ellenére, szerencsésen megúsztuk hó nélkül. Igazi, kemény, téli
szélben indultam el Advent második vasárnapja hajnalán Érdre, Teszlák Jani
barátomékhoz, ahol leparkoltam az autómmal, majd kb. 5 óra előtt indultunk el
Wappler Karcsi és Kiss Józsi tenyésztőtársainkkal. Nekem most sem volt
vásárlási szándékom, mert én már nemrég beszereztem 3 cseh gyémánt gerlét
vérfrissítésnek, ellenben a társaimmal, akiknek mind konkrét vásárlási szándéka
volt. Józsi és Jani színkanáriban, Karcsi pedig egzótában volt érdekelt. 9 óra
előtt érkeztünk meg a helyszínre, elősször a kiállításhoz tartozó kis börzei
részt néztük végig, azután mentünk a kiállító térbe. Az osztrák tenyésztő
ismerőseinkkel(a Burgenland-i , Helmut Mühl-lel és Julius Jezerniczky-vel
valamint Karl Schrammel-lel, aki az idei Pannónia kiállításon nálunk bírálta a
színkanárikat) most is összefutottunk.
Juliussal beszéltem a
kiállítás szervezésével kapcsolatban. Elmondása szerint nem volt zökkenőmentes,
mert ugyanis egy szülő feljelentette az egyesületet a rendőrségen a kiállítás
miatt, a gyerekek madaraktól való megbetegedésétől tarva. A nézeteltérések
ellenére sikerült megrendezni a kiállítást a tornateremben, nem tudtak volna
megoldani egy másik színhelyt, meg a madarak is bevoltak már tárolva, mikor az
incidens történt, amire ezidáig nem volt példa. Akkor a kiállításról néhány
sajátos gondolatot. Őszintén szólva nem igazán tetszett ez a kiállítás, volt
néhány szép küllemű madár, de szerintem jóval több volt a hibás kiállított
madár. Nagyon sok tollhibás, nem jól felkészített madarat láttunk(mondjuk
lehet, hogy azért, mert a kiállítás utolsó napján voltunk és nem a bírálati
napon láttuk a madarakat, mondjuk előző nap magyar ismerőseink is ellátogattak
Olbendorfba és ők is nagyon negatívan jellemezték a kiállított osztrák madarak
minőségét). A lényeg, hogy szerintem jó néhány madarat, amiket kiállított a
tenyésztője, jobb lett volna, ha meg sem teszi, de akkor meg a kiállított
madarak mennyisége jócskán csökkent volna, így pedig a kiállított madarak
minőségének színvonala romlott ezálltal. A bírálat is érdekesnek tűnt,
Karcsival nézegettük a helyezett madarak kinézetét, küllemét. Több esetben
közös véleményünk volt arról, hogy jó néhány madarat szerintünk túlpontoztak és
sok olyan madár is volt, amelyik inkább díjjat érdemeltek volna a helyezett
versenytársaik helyett. Mindezek ellenére azért a kiállítás színvonala veri a
mi rendezvényeinket. Mondanom sem kell a legnagyobb arányban a színkanárik
voltak láthatók, mellettük azért jó néhány fajta alakkanári, egzóta, kevés
papagáj, pár db egzotikus galamb, néhány eu faunás madár és azok mutációi is
felvonultatta magát a kiállításon. Azért az eu faunás keresztezésekből
kielégítő választék volt megtekinthető és megvásárolható, amit persze sajnos
nekünk még mindig nem lehet legálisan megtennünk szerény kishazánkban, az
érvényben lévő jogszabályok miatt. Talán nekem ezek az ügyes ’énekmesterek’
tetszettek a legjobban. Szép, nagytestű, jól szinezett hibrideket csodálhattam
meg.
Kb. 1400db kiállított madár
volt, 161 kiállító(Burgenland:40, Karnten:22, Niederösterrecich:35,
Obeösterreich: 17, Steiermark: 12, Tirol: 26, Bécs: 9)
A kiállított alakkanárikról
részletesebben a katalógus alapján:
E01 Norwich kollekció: 2
E02 Norwich egyéni: 11, Skót
fancy: 3, Yorkshire: 1
E04 Nordhollander kollekció:
1
E05 Lizard kollekció: 4
E06 Lizard egyéni: 23
E07 Fife Fancy kollekció: 2
E08 Fife Fancy egyéni: 11
E09 Német főkötős/búbos
kollekció: 2
E10 Német főkötős/búbos
egyéni: 9
E11 Raza Espanola kollekció:
1 sárga és 2 zöld
E12 Japan Hoso, Raza Espanola
egyéni: 4 hoso és 14 raza
E13 Gloster(kontyos)
kollekció: 6
E14 Gloster(kontyos) egyéni:
35
E15 Gloster(sima) kollekció:
8
E16 Gloster(sima) egyéni: 18
E19 Gloster sárga, izabell,
barna kollekció: 10
E20 Gloster sárga, izabell,
barna egyéni: 16
Ahogy már említettem a
kiállításhoz tartozott egy börzerész is. Nem jól kialakított helyiségekben(2
kis alaksori terem és egy szűk folyosón voltak bezsúfolva az eladásra kínált
madarak).
Mindent egybevéve és a negatívumok ellenére,
azért megintcsak jól éreztem magam a 2012-es Osztrák Országos
Díszmadárbajnokságon.
Néhány ár a kiállítási osztrák
madarak közül:
Kanári(a kiállítási madarak
közül, színtől függően) 20-35euro/db, a börzén 10euro-ért is lehetett vásárolni
szépeket
Végre szabadságon vagyok. A faiskolai munkáknak csak a fagy parancsol megálljt, úgyhogy -ez most esett le- mi tényleg látástól Mikulásig...Na szóval Andris már korábban megkért, hogy menjek át Hozzá, Nagykőrösre, most, hogy már együtt van a reménybeli tenyészanyag. Nézzem már meg én is, beszéljük át, milyen elgondolások alapján állította össze a párokat. Megtisztelő volt a kérés, de azért azt az elején igyekeztem letisztázni, hogy ha ez nem is egy klasszikus "vak vezet világtalant" szituáció, azért nekem is van még mit tanulnom ebben a műfajban. A délután végére aztán az utóbbi is bebizonyosodott, mert olyan példás, higiénikus és minden szempontból praktikus elhelyezést figyelhettem meg, a madarakkal kapcsolatban, amihez hasonlót nem sok helyen láttam.
Az állomány gerincét hazai tenyésztőktől szerezte be vendéglátóm, de a fotókon majd látni lehet egy olasz koronás hímet, amely hát, pestiesen szólva nagyon ott van.
Ottjártamkor ( XII. 12) a madarak egyesével, de a majdani párok tagjai, már egymás mellett voltak elhelyezve. Versele Laga kanári magkeverék és gritt volt előttük. Ezt az "alapellátmányt" András, a költési időszakban lágy eleséggel, csíráztatott négermaggal és mungóbabbal is kiegészíti.
kép forrása : bioszallito.hu
A madarak tiszta lappal indultak. Szó szerint. Fogtunk egy lapot és egyesével felírtuk az összes madár nemét, gyűrűszámát és kiszedtünk egy-egy tollat, amiből a tollszerkezetet próbáltuk megállapítani. Ezek a toll minták aztán fel lettek ragasztva a korábban lejegyzett adatok mellé, így a madarak meg lesznek kímélve egy későbbi, újabb toll húzás viszontagságaitól.
A tipikus tollak esetén jól látszik a különbség: hegyes-"A" ,lekerekített-"B"
Ha az "öregek" ezt olvasva most megmosolyognak minket, állunk elébük. Bízunk benne, hogy nemsokára mi is birtokában leszünk annak a tudásnak, amely megkíméli a madarakat az ilyen tortúrától. Azért András madarász múltjának köszönhetően ( színkanári, standard hullámos) egy két pár kivételével, ránézésre is jól állította össze a madarakat, ami a tollszerkezetet illeti.
A többi meg ugye majd a fiókák bírálata után derül ki. :O)
Egy
jó két órát "tollászkodtunk", mire a végére értünk, de közben jó néhány
közös észrevételt, megfigyelést tettünk, amelyekből talán mindketten
profitálni tudunk. Menet közben csináltam néhány képet. A jó dolgokról
is és a hibákról is. Utóbbiakat majd egy külön bejegyzésben foglaljuk
össze. a javából pedig itt egy kis ízelítő:
Feri barátom, bokros teendői ellenére, ígéretéhez híven gyűjtötte az élményeket a lipcsei EB-n. Nemsokára kezünkben lesznek a fotók és az egyéb nyalánkságok, de addig csak az izzadságos munka bizonyítékaival szolgálhatunk:
Nagy Feri barátom egy holland-belga túráról hozott egy szakajtónyi szakirodalmat, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki.
Ezeket lapozgatva nem egy olyan anyagot találtunk, ami szerintünk komoly érdeklődésre tarthat számot. Mivel jócskán benne vagyunk a kiállítási szezonban, az első anyag amit felteszünk a blogra, a kiállításokon történő bírói munka eszközeivel, műszaki hátterével foglalkozik. Ugyanis ilyen leírást én még nem láttam sehol(bár lehet, hogy ez csak az én hiányos tájékozottságomra utal).
Bírói munka egyik fontos feltétele, a megfelelő fényviszonyok megléte. Erre a problémára kínál megoldást az ONZE VOGEL,holland magazin, 2012 februári számában.
A műszaki adatok a következőek: Az asztal magassága 780mm, mélysége 800mm. Szélessége (mivel 4 kiállítási kalitkának-kollekció- el kell férni egymás mellett)1200mm. Az asztal lapjától 800 mm-re legyen az armatúra, melyben a fényforrás kap helyet. Van egy opcionális polc az asztalon, amelynek szélessége200mm, távolsága az asztal lapjától 420mm. Még a bíró széke is be van kalibrálva. Az ülőalkalmatosság magasságának 490mm-t javasolnak. Gondolom ez is sok éves tapasztalatokon alapulva lett meghatározva.
A fej fölé szerelt, állítható armatúra biztosítja, hogy a fényforrás ne zavarja a bírót munkájában és, hogy a különböző méretű kalitkákhoz, a megfelelő irányból érkezzen a fény. A fényforrásokkal kapcsolatban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben több asztalon is folyik bírálat, akkor lehetőleg egy fajt csak egy asztalnál vizsgáljanak. Így elkerülhető, hogy esetleg az eltérő fényviszonyok miatt hátrányt szenvedjen egyik-másik madár. Különösen fontos ez pl.: színkanárik bírálatánál. Ajánlott még az azonos típusú fénycsövek,lámpák alkalmazása az egyes armatúrákban. A cikk egy Graphica 965 jelzésű fénycsövet említ, mely egy ún. TL-D lámpa , amely kitűnő színmegjelenítési tulajdonságainak köszönhetően
– kifejezetten alkalmas a grafikai iparban és a nyomdaiparban történő
használatra a nyomatok minőségének ellenőrzésekor.
Ezeket a fényforrásokat a bírók saját munkájuk közben tesztelték. Trópusi- és ara papgájok, szín- és alakkanárik bírálata közben arra a megállapításra jutottak, hogy szinte a napfénnyel megegyező fényt biztosítanak, így a színeket gyakorlatilag torzítás nélkül adják vissza.
Akinek Kassel túl messze van, de mindenképp külföldi madárkiállításon szeretné legeltetni a szemét, annak keresve sem tudnánk jobb helyet ajánlani, mint a magyar-szerb határtól pár kilométerre lévő Szabadkát. Minden fontos részlet, az alant látható plakáton olvasható. Tomek Robyék mindig kitesznek magukért és bár a tagság főleg papagájos, az ottani -"európaibb"- törvényeknek hála, carduelis keresztezésekből és európai fajokból is szokott szerepelni jó néhány jószág. Amennyiben valaki készít alakkanáris fotókat a kiállításról, szívesen fogadjuk és persze azonmód meg is osztjuk őket az olvasókkal.
Az osztrák szövetség (RÖK) által megrendezésre kerülő kiállítások között itt lehet böngészni. Aki pedig holland és/vagy német börzéken szeretne ténferegni, annak az alábbi listát ajánljuk:
Dátum
Helység
Pontos
cím
Nyitvatartás
27.10.2012
28.10.2012
D,
Haltern am See
50.
AZ - Landesschau RRM
Lippspiecker 25
Seestadthalle
45721 Haltern am See
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
