Ocsú

Az utóbbi években, minden ősszel ( napraforgó aratás után) felkeresek magtisztító üzemeket és ocsúért kuncsorgok. Hála Istennek rátaláltam Tiszaalpáron egy cégre-melyet, mint kiderült édesapám egy régi-régi ismerőse működtet-, ahol tárt karokkal várnak. Eleinte nem értették, miért nem a tisztított magból viszek. De én akkor már tisztában voltam az ocsú, más néven szeparátor- vagy rostaalj előnyeivel. A napraforgót, ha gyomirtják is, csak egyszikűek ellen tudják, hiszen a szotyi kétszikű. Tehát a tisztítás után visszamaradt "szemét" tele van gyommagokkal és apró szemű, törött illetve hántolt napraforgó szemekkel. A többi mag között, már amennyire meg tudtam határozni; vadkender, disznóparé, libatop, fenyércirok szerepelt. Eleinte természetesen fenntartásaim voltak, mert nem tudtam nem tartalmaz-e az ilyen jellegű keverék mérgező magvakat is. De a próbaetetés óta eltelt öt év alatt nem tapasztaltam mérgezésre utaló jeleket. Első évben csak a hidegen teleltetett mexikói pirókoknak adtam ebből a kalória dús táplálékból. Nem sokáig idegenkedtek tőle. Egész télen szinte ezen éltek. A következő években egyre bővítettem a felhasználók számát, így mostanra már csak a sirálykáknak nem adom, egyébként a kanárik és a néha nálam megforduló egzotikus csicsörkék(szürke, mozambik), Himalája-zöldike is tömik magukba. Tudom, hogy sokan elszörnyülködnek az ocsú etetésén, hiszen ez tulajdonképpen egy hulladék, de engem a madarak reakciója meggyőzött arról, hogy van benne valami.

A napraforgó útja

Az első rosta leválogatja a nagyobb szemetet (kövek,rögök,stb.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                 

 A következő szinten már csak a napraforgómag és az annál kisebb méretű dolgok "utaznak.

Zsákba ma(go)cska

A mellék-végtermék

A még friss, sokszor szinte langyos ocsút, hazaérve rögtön kiterítem a garázs betonjára( meg édesanyám garázsának a betonjára is), hogy mihamarabb kiszáradjon. Naponta átgereblyézem az egyenletes szikkasztás érdekében. Ha kész, megy vissza a zsákba és el is kezdem etetni. Hajlamos a molyosodásra és az sok tört napraforgó miatt az avasodásra is. A molyok ellen, amikor a legkeményebb mínuszok vannak , a zsákokat kirakom egy olyan helyre ahol át tud fagyni, de nedvesség nem éri. Ha beavasodna a mag-idén nem volt ilyen gondom- akkor egyszerűen kidobom.

Praktikum

Ezt a bejegyzést, olyan eszközök bemutatásának szenteljük, melyeket már ismerünk ugyan, de eddig más szerepben találkoztunk velük. Az emberi lelemény és a praktikumra való törekvés sarkall egyes tenyésztőket arra, hogy alternatív megoldásokat találjanak a madártartás során felmerülő problémák kezelésére.

Gergely Andrétól kaptuk a következő képeket. Az első fotókon a közismert, kinyitható kis olló látható, melyet egy vágással és egy kis reszeléssel, speciális gyűrűvágó ollóvá sikerült alakítani.

Az olló végén látható ki rovátka, a biztos vágást segíti elő. Mint egy fog, beleakad a gyűrű falába, így elkerülhető a szerszám megcsúszása és a madár megsebzése. Nem sűrűn előforduló feladat a gyűrű eltávolítása, de aki már próbálta, tudja, hogy kell a jó szerszám!

Következő "versenyző" a csavaros-doboz. Új szerepe szerint; tojás tároló. A tenyészkalitok azonosító-számának feltüntetésével, elejét vehetjük a tojások elkeveredésének. André, "alomként", búzadarát használ. Ebbe jól beleülnek a tojások, ráadásul károsanyag- és por mentes. A tenyésztés kezdetén, minden kis fiókba kerül egy műtojás, melyet majd ideiglenesen a valódi tojásokra cserél a tenyésztő.

A következő "műszer" abban segít, hogy zavarás nélkül tudjuk megetetni madarunkat, akár a kalitka rácsán keresztül. Ennek a kiállításokon, illetve az arra történő felkészítés idején kis kalitkában lakó madarak etetésénél juthat fontos szerep.

Egyszerű műanyag cső, melynek egyik vége zárt, míg a másik oldalon elkeskenyedik, így befér a drótszálak között. Ennek segítségével, anélkül tudjuk ellátni a madarainkat, hogy be kellene nyúlni a kalitokba.