Raza Espanola – az alakkanárik gyöngyszeme

Varga Sanyi tenyésztőtársunkkal, még korábban elhitettük, hogy adunk Neki azoknak az olasz Razáknak az utódaiból, amiket mi is ajándékba kaptunk tavaly ilyentájt. Aztán akár hitte, akár nem, elküldünk egy tavalyi kelésű madarakból összeállított párt. A fejleményekről, pedig már az Ő írásos beszámolójából és fotóiból értesültünk..

Raza Espanola – az alakkanárik gyöngyszeme

Két évvel ezelőtt, gyakori látogatásaim egyikén, Tóth Sándor szövetségi elnöknél felfigyeltem két aprócska kanárira egy tenyészkalitkában. Bájos, folyamatos mozgásban lévő kis madarak, melyek - elmondása szerint – Raza kanárik voltak, és az adott fajtát felkaroló tenyészprogram keretében kerültek hozzá. Hosszas bámészkodás után megígértettem vele, hogy a fiatalokból juttat nekem is a tenyészidőszak végén. Ezt követően Berényi Béla szaktársnál, az alakkanáris csoport lelkes aktivistájánál puhatolóztam, hogy lehetne a következő évben ezekből a kis „csicsörke madarakból” néhány példányra szert tenni. Tőle is kaptam ígéretek egy tenyészpárra. 2012 telén, talán november végén megérkeztek a madarak Bélától, egy sárga tarka hím, és egy fahéj tarka tojó „személyében”.

Egy nagyobb, zárt tenyészkalitkában helyeztem el őket, fűtött helyen. A viszonylag meleg szobának, illetve nagyobb részt a Béla általi tökéletes felkészítésnek köszönhetően, a kora hajnali, 5 órás etetéskor már a második héten durván erőszakos szerelmi aktusnak lehettem tanúja. Ezt követően minden hajnalban ugyanaz a jelenet fogadott a világítás felkapcsolása után. 5 nap elteltével - ekkor még csak december elején jártunk – úgy ítéltem meg, hogy ennek fele sem tréfa, és habár kézzel-lábbal hadakozok a karácsonyi, újévi fiókák ellen, felraktam egy kosarat a tojónak, attól félve, hogy a tojásrakás megindulása fészkelés nélkül veszélyeztetheti az egészségét. A következő napokban sorban jelentek meg a tojások, összesen 5 darab. Különösebb tenyésztkondiciót serkentő eleséget nem kaptak nálam a madarak. December 20.-án kikelt az első fióka, amit még kettő követett, majd egy kis ráhagyással a negyedik fióka is kibújt a tojásból. Az ötödik tojás terméketlennek bizonyult. A tojó nagy gondossággal kotlott, a kicsinyeket is nagyon szépen takarta, rögtön etetni is kezdte őket. A madarak csíráztatott repcét, kétféle tojásos eleséget, kanári eleséget, csicsörke magkeveréket, és egy kevés négermagot kaptak. Biztosra akartam menni, és minden táplálékot eléjük raktam, hadd válogassanak. Ahogy beadtam az újabb lágyeleség porciót, már halottam is a táplálékot kunyeráló fiatalok hangját. Rettentő igyekezettel etettek, a 3. naptól már a hím közvetlenül is etette a kicsiket. Sajnos a gyűrűzés szempontjából nagy hibát követtem el, a korai kezdés miatt nem rendelkeztem 2,5- 2,7 mm-es gyűrűkkel, csak 3 mm-es kanári gyűrűim voltak a 2013-as évre, amiket nagynak ítéltem. Tóth Sándortól próbáltam gyűrűket kunyerálni, ám akkor csak tavalyi gyűrűi voltak neki (nekem meg csak tavaly előttiek), így abból raktam az egyik fióka lábára egyet. Mire ezzel az oktalan gyűrűhistóriával végeztem, a többi kicsi kinőtt a gyűrű alól. 

Az első költés eredménye...

A kicsik szépen cseperedtek, egyik másik már kiült a fészek szélére is. A tenyészpár fiókanevelés közben sem tétlenkedett, a kicsik kirepülése előtt már teljes volt az újabb fészekalj. A fészekalapot kicseréltem, egy új fészket is felraktam a kicsiknek. Ezzel kezdetét vette a második felvonás. Január 27.-én 5 tojásból 4 fióka bújt ki. Minden momentum a fentebb felsoroltak szerint, rengeteg duzzasztott és csíráztatott mag, napi háromszori lágyeleség, néha egy-egy gerezd alma. Heti nagytakarítás a rengeteg táplálékmaradvány miatt. Egy érdekes dolgot említenék még meg itt, amit eddig nem tapasztaltam pintyfélénél. Hiába neveltek fel immár 8 fiókát a szülők, folyamatosan szorgoskodva, sok energiát felhasználva, a hím brutális módon elhízott. Kézbe fogva jókora zsírlerakódás mutatkozott a kloáka környékén, amitől kicsit megijedtem. Négermagot ekkor már nem kaptak, az eleségükből is valamelyest lecsíptem. Reméltem nem lesz komolyabb baja a nevelési időszakban. Ahogy a négy kicsi kirepül - gondoltam én - kiveszem majd, és lefogyasztom kicsit. 

A második "kanyar"

 Ám ahogy ezt kigondoltam, már újabb 6 tojáson kotlott a tojó. Komolyan gondolkodóba estem. Egy teljes fészekaljat semmisítsek meg? Nem bírtam megtenni...

Egy kósza ötletem már a tavasszal kibontakozott, miszerint a második költésre csak akkor készítem fel őket, ha a fehérhasú csicsörkék költése megkezdődik áprilisban, hiszen a hasonló nagyságú Razák nagy segítségemre lehetnének, ha a fehérhasú csicsörkéket dajkásítani kellene. Ezek a terveim a harmadik költéssel elúszni látszottak. Nem voltam benne biztos, hogy a csúnyán elhízott hím párzott-e megfelelően, ám a kérdésre a választ a március 10.-étől kikelő 3 fióka adta meg. 

Senki többet harmadszor ?!

 Ugyanazzal a lendülettel, ugyanazzal a gondoskodással nevelik jelenleg is ezek a kis „reprodukciós robotok” a fiókákat, amelyek e sorok írásának napján (március 26.) már kirepülgetnek az ülőrúdra. Mivel a fészekhez nyúlni nem merek, a repülős kicsik miatt, csak gyanítom, hogy a tojó nem az üres fészken kotlik újra....

Csillogó kis gomb szemében még mindig a gondoskodás fénye csillog, és még nem sejtheti, hogy a várakozásaimat messze felülmúló11 gyönyörű fióka felnevelésével véget értek szülői feladatai.

Őszintén örülünk a sikereknek és köszönjük Varga Sanyinak, hogy gondolt ránk ezzel az írással!