A Spanyol Törpe, olasz módra

A Márton András jóvoltából hozzánk került olasz, alakkanáris könyv rengeteg információt tartalmaz. Ám ezek nagy része, minimális olasz nyelvtudásunk ( Atalanta- Ancona 2 : 2,  X ) okán eddig rejtve maradt számunkra. Ám hatalmas segítséget kapva, ezen az akadályon sikerül lassan átdöccennünk!
Íme:

Spanyol kanári

(Razza Spagnola = „Spanyol faj”)

A Razza Spagnola természetesen nem az egyetlen Spanyolországban kitenyésztett kanári:  elég a Gibboso-ra a Melado Tenerfgno-ra vagy a Llarguet-re gondolni. Ezért nem ismert miért pont ezeket a kicsi, elegáns és életteli kis madár lett ezzel a névvel azonosítva. Tudjuk azonban, hogy 1930 körül néhány katalán tenyésztő azt ajánlotta, hogy kitenyésztenek egy miniatűr kanárit, meghatározva a következő jellegzetességeket: a méretet 11 cm-ben, a legkisebbet az összes kanári közül, valamint a test vékony szerkezetét. A XX. század közepéig Katalóniában 2 ilyen fajtát tenyésztettek: A "Flautas-t(Roller)" és a "Canario del Pais-t". A két kanári közti alakja és éneke közti különbség eléggé evidens. A Rollernek robusztusabb a teste a hangja súlyosabb és mélyebb, a "Canario de Pais-nak" hosszú és vékony a teste, és az éneke erős és éles. 1931-ben alapították " A Barcelónai Kanáritenyésztők Egyesületét", a legrégebbi spanyol ornitológiai társaságot; az alapítók egy csoportja volt, akik elkezdték kiválasztani az első egyedeket, a Canario de Pais-ból kiindulva, pontosabban a legkisebb egyedeket kiválasztva, melyeket keresztezték a vad kanárival is. Az 1948-as  Madridban rendezett IV. Nemzeti Madarászati Kongresszus alkalmával került bemutatásra a standard és a pontozó lap; 1961-ben ismerte el a C.O.M. Razza Spagnola néven. Mindenesetre 1971-ben ezt a fajt kitörölték a hivatalos standard-ekből; az okok nem tisztázottak: talán az a szükég okozta, hogy ne hiúsítsa meg a Timbrado C.O.M.  általi elfogadását, talán azok a tények okozták, hogy az évek során nem sok egyed szerepelt nemzetközi kiállításokon. 1976-ban egy csoport barcelónai tenyésztő összegyűjtötte az ahhoz szükséges dokumentumokat ahhoz, hogy a C.O.M. hivatalosan és visszamenőlegesen elfogadja a Razza-t, ami az 1977-es genovai Ornitológiai Világversenyen következett be. Ma a kanári szélesen elterjedt, például Európa kontinentális részén és Olaszországban, ahol 2 klub népszerűsíti és támogatja, Club Italiano Razza Spagnola és Canary Club Italiano Razza Spagnola: ez utóbbi kettő a 2006 november 26-i Reggio Emiliában lezajlott specializált klubok egyesülésének alkalmából kifejezték azon célkitűzésüket, hogy együtt folytassák a specializációt, egy a FOI-hoz tartozó egyesületként A Club Italiano Razza Spagonla - C.I.R.S.-ként. Visszatérve rövid időre a Razza eredetéhez emlékezzünk meg arról, hogy a "Canario de Pais" és a vad kanári mellett felhasználták a színkanárikat is. A Club Italiano Razza Spagnola honlapján kerül megjegyzésre egy spanyol tenyésztő, Ferran Gironés Limeres egy remek írása, aki így ír: " A 80-as évek első éveiig a Razza Spagnola-t nem jellemezte nagy tisztaság, tulajdonképpen két vonal létezett, a zöld és a sárga és a kettő-t nagyon ritkán lehetett kereszteződni látni. Elemezve ezt a két, színhez kötött vonalat, megfigyelhető, mint normális esetben is, hogy a zöld kanárinak rövidebb a teste, a nyaka, a farka és a lába és szélesebb a mellkasa, miközben a sárgának vékonyabb a teste, jelentősebb a nyaka, hosszabb a lába és a farka, és egyenesebb a tartása. Evidens nyomok, hogy a zöld a vad kanáritól és a csicsörkétől származik, míg a sárga a Hora-tól. A két vonal és a rájuk vonatkozó tulajdonságok keresztezéséből következik egy lényeges fordulat a kiválasztási munkában...." A kiállításokon bemutatják mindegyik szín variációt és a tarka egyedeket,kivétel a színezékkel mesterségesen elérteket, a nem értékelhetőség miatt. E mellett mostanában kodifikálta a Forma és Sima Tartású Kanárik Technikai Bizottsága a Razza kiállítási célokból történő felosztását két kategóriára, intenzívre és fakóra (nem intenzív, "B"-s), azzal a céllal is, hogy elkerüljék, hogy a kiállításokon mindig az intenzív egyedek nyerjenek a fakó egyedekkel szemben; valójában a tollazat erős kihatással van a testre és a méretre. A kiállítási kalitka is sok zavart okozott; kezdetekben, Spanyolországban nyitott kalitkákban állították ki a madarakat, miközben nemzetközi szinten akkor is és most is kalitkákban és kiállítási kalitkában kerülnek kiállításra, melyeknek csak az eleje és a hátulja nyitott. Úgy gondoljuk, hogy a teljesen nyitott kalitka a félkupolás - a Borderekhez használt-, megkönnyíti a madár egységes megfigyelését, oly módon, hogy megfigyelhető legyen a vizsgálandó egyed minden jellemzőjét (méret, test, fej, nyak, stb.), amellett, hogy lehetővé tegye a standard által kért mozgékonyság megítélését. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy a kiállítási kalitka, mivel 3 oldalon zárt, nem javasolt a kiállításokon, mivel a kanári, amiért biztonságban érzi magát a lezárt oldalak miatt, elveszíti a mozgékonyságát és romlik a test formája, amely így kevésbé tűnik orsó-szerűnek. A 2000-es évben az ANOS kérte a COM-tól, hogy a Razza Spagnola-t nyitott kalitkában állítsák ki: fontos, hogy ezt a kérést elfogadják. A kanári egyik alap követelménye a magas szaporasága, mely elősegíti a kiválasztást, mivel a tenyésztők sok egyeddel rendelkeznek, és ezért azokat szeretik kiválasztani, amelyek jól szaporodnak. Ez a választás visszaüt a kisebb kanárikra is, henger-szerű, vékony testtel, széles, kerek háttal, mindenféle nyaki kidomborodás nélkül, és végül a tollazatuk rövid, testhez simuló és csillogó, mivel lipokrómban gazdag. Hogy figyelemmel értékeljük a testet, fentről kell megfigyelni a testet: a kanárinak azt az érzetet kell keltenie, mintha nem lenne válla. Hogy a hát megfelelő legyen, a kiválasztás során azok a kanárik élveznek előnyt, amelyeknek a szárnyak kéztőcsontjai megfelelően magasan vannak és egymáshoz minél közelebb hordják. Végül ne felejtsük el, hogy a Razza Spagnola-nál is a klasszikus szaporítási mód az elfogadott. Az intenzívet fakóval, vagy maximum az intenzívet fél intenzívvel párosítjuk. Számos tenyésztő próbál intenzíveket egymással szaporítani, de ez gyakran olyan egyedeket eredményez, melyeknek durva a tollazata és melyeknél gyakori a szemkörüli tollhullás. A fakó egyedek ellenben fontosak a tenyésztésnél, mivel megőrzik a megfelelő tollazatot, mint ahogy a tarka egyedek is alapvető fontosságúak, mivel átörökítik az utódoknak az elegáns, fényes tollazatot. Ezen túl a klasszikus párosítással elérhetőek olyan egyedek, melyeknek jól elválik egymástól a háta és a nyaka, mely a jó intenzív egyed tipikus jellemzője, valamint a lába rövid és a combja alig látható, mely elsősorban a fakó egyedek érdeme. Most haladjunk tovább a különböző változatok megvizsgálásához a standard figyelembevételével, megjegyezve mindezen felül, hogy ebbe nincs belevéve a tartás; ebből a célból fontos kiemelni, hogy a Razza spagnola akkor fejezi ki a legjobban az értékeit, amikor alacsony testtartást vesz fel az ülőrúdon és egy 45°-nál kisebb szöget zár be.

KIFOGÁSOLHATATLANNAK ÍTÉLHETŐ MADÁR STANDARDJA

Méret

A legfontosabb kategória: 25 pont tartozik hozzá. A kanári ideális hossza 11,5  cm, de elfogadhatóak a maximum 12,5 cm-es nagyságú példányok is; innen származik, hogy a kisebb méretű kanárik előnyben részesítettek. Ebből a célból fontos megjegyezni, hogy a fiókákat majd külön kalitkákba kell rakni, annak elkerülésére, hogy elvesszék a farok tollazatukat, ez a visszanövése során meghatározhatja a méretnövekedését, akár 5 mm-el is, hátrányos helyzetbe hozva így a kiállítási céloknál. Fontosnak tartjuk kiemelni még az etetés problémáját, mivel sok tenyésztő kis protein és zsírtartalmú ételt ad a kanáriknak, hogy megmaradjanak a standard által előírt méreteket. Szerintünk fontos, hogy ne hangsúlyozzuk túl vagy kevéssé a magok és a táplálékok zsír százalékát, mert a lipidek lényegesek a tollazat fényessége és selymessége szempontjából.

Test

A standard második kategóriája, de legalább olyan fontos, mint a méret, 25 pont tartozik hozzá. A testnek keskenynek, és vékonynak kell lennie, kerekség nélkül, hengeres formájúnak kell lennie. A vállaknak keskenyeknek, egyeneseknek kell lenniük, jól rögzítettnek a testhez; hogy megfelelően értékeljük ezt a követelményt, felülről kell megtekintenünk az egyedet: Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy felfedezzük az ún. "széles vállak"- hibát, miközben a vizuális benyomásunk az kell, hogy legyen, hogy egy vállak nélküli kanáriról van szó.

A mellkasnak is vékonynak kell lennie, de nem kés szerűnek és a kloáka felé kell, hogy véget érjen, oly módon, hogy a farok legyen megszakítatlan meghosszabbítása; ezt figyelembe veszi a tenyésztő a tenyésztésnél, valamint a bíró, a bírálat során, mind elölről, mind oldalról.

Fej és nyak

Ennek a kategóriának 10 pont jut az érték skálán. A fejnek kicsinek, mogyoró formájúnak kell lennie, enyhén lapos de nem kígyószerű, ne legyen se szemöldöke, se tokája. A csőr kicsi és kúpszerű; a nyak finom és rövid, jól látható és körülhatárolható, oly módon, hogy jól elválassza a fejet és a testet.

Szárnyak és farok

Ezeknek 10 pont jut. A szárnyak hosszúak, jól rögzítettek a testhez, és pontban végződnek, de nem kereszteződnek. A farok közepes hosszúság, eredetileg zárt, de hajlamos rá, hogy szétnyíljon hal vagy fecske (villás farok) formára. A farkat fejjel és a vállal vonalban kell, hogy tartsa a madár, és hibának számít, ha túl közel tartja az üllőfához.

Tollazat

Ezt a kategóriát 10 ponttal értékelik. A tollazatnak jól jelen kell lennie a test minden részén, fényes és finom szövetű; be kell fednie a test és a fej minden részét. Nem lehet szabad a szemöldök rész, nem lehet buggyos oldala a szárnyak tapadási pontjainál, és nem lehet túl gazdag tollazat a nyak elülső részén. A Razza Spagnola kanárik tollazata rövid és közepesen hosszú, a tollgerinc kitűnő anyagú, elegáns, fényes és hajlékony. Az elegáns tollgerinc kifejezés alatt nem  a szálas gerincet értjük, ugyanis a szálas gerinc a fedőtollak meglazulását eredményezi, melyek így nem tűnnek rendezettnek és jól rögzítettnek, így inkább a hátra és az oldalakra esnek vissza. A tollazatnál fontos megjegyezni, hogy fényesnek, csillogónak kell lennie: ez akkor következik be, ha az anyaga kitűnő és kellő mennyiségű lipokrómot tartalmaz. A tollazat romlik a lipokrómos egyedek párosításánál, miközben jelentősen javul a tarka egyedek használatánál.

Lábak

A lábakra 10 pont adható. A lábak elegánsak és vékonyak, a lábujjak rövidek, a comb alig látható. A lábaknak enyhén behajlítottaknak kell lenniük, hogy az egyednek majdnem horizontális testtartást adjanak és hogy a madár élettelinek, mozgékonynak tűnjön. A túl hosszú lábak talán a leggyakoribb hibák, és elsősorban az intenzív egyedek párosításából született egyedeknél jelenik meg. Ne felejtsük el, hogy a Razza Spagnola kanárikat F.O.I „A” típusú gyűrűvel gyűrűzik meg.

Testtartás (mozgékonyság)

Erre a kategóriára 5 pont adható. A kanári mozdulatainak ügyesnek, erőteljesnek, élettelinek és gyorsnak kell lennie, anélkül, hogy ijedtnek vagy nyugtalannak. Folyamatosan ugrál egyik ülőrúdról a másikra, a fej tollazata éppen kiemelkedik, a Razza tisztaságának mutatója. A túl ideges egyedek, amelyek folyamatosan csapkodnak a szárnyaikkal, vagy a túl letargikus egyedek a pontozás során büntetve lesznek.

Állapot

Erre a kategóriára 5 pont adható. A kanárinak tisztának kell lenni és jó egészségben kell, hogy legyen. Természetesen ez nem csak a tollazatra, a szárnyakra és a farokra vonatkozik, hanem a lábakra is, melyek nem lehetnek se koszosak, se pikkelyesek.

 Felhasznált irodalom:
Giuliano Passignani, Nicola Giordano, Ugo Barra :
Il mondo dei Canarini di Forma e Posizione Lisci
FOI - ONLUS