Kis gyerekek, kis madarak!

Lakóhelyemhez legközelebbi, Biró Lajos utcai- óvodában, ahová a lányom is jár, megérdeklődtem az intézményigazgatótól, hogy szerinte lenne-e értelme a kicsiknek megmutatni néhány madarat. Évike nagy  örömmel fogadta a felajánlást és meg is beszéltük egy délutáni időpontra a "szeánszot". Szerintem tudat alatt bízott benne, hogy így az óvónők jobban tudják motiválni aznap a kicsiket a "szépenevésre", "csönbenlevésre" vagy az alvásra. Ezt persze viccnek szánom. Én magam is kíváncsi voltam a fogadtatásra, és arra, hogy vajon mennyire vannak képben a gyerkőcök a madarakkal kapcsolatban. Az uzsonna utánra időzítettük a rögtönzött mini bemutatót. A nevelők előkészítettek egy asztalt, ahová végül a  madarak kerültek. Kiállítási kalitkákban vittem a madárkákat. Arra az időre sem eleséget, sem vizet nem kaptak, hogy a lehetőleg ne piszkítsanak össze semmit. A gyerekek lelkesen fogadták a jövevényeket és a kanárik (mert azokat vittem) közül is csak egy volt amelyik nem tudta hová tenni a hirtelen népszerűséget. Ő a kalitka sarkába húzódott és próbálta nem észre venni a kis hadsereget. Jellemzően mindenkinek minden madár tetszett, de egy idő után két részre szakadt a mezőny. 

Volt aki a kis félénket favorizálta, míg a másik csoport a két koronás-egyesek szerint fru-frus-glosterrel szimpatizált. A kis középsősök közül többen tudni vélték, hogy a madarak bizony nem a palacsintát és a pörköltet szeretik, hanem inkább magokat eszegetnek. Ezekből is vittem egy kis ízelítőt, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ízelítő lesz belőle. Mikor elmondtam, hogy a kölesféléket bizony meg lehet enni, úgy ráraboltak a magokra, mintha legalábbis nem akkor fejezték volna be az uzsonnát. Persze pormentes, minőségi magokat vittem, így ennek a kis csipegetésnek nem volt semmilyen kockázata.

 Kicsit később átjöttek a nagycsoportosok is. Köztük aztán már olyanok is akadtak, akik a tojás, fióka kapcsolatot is ismerték. Mivel nem akartam megfogni a madarakat ezért a "Hol a kukija?"  kérdést valahogy el mis-másoltam. Majd amilyen gyorsan jött a lelkesedés egy-két kivételtől eltekintve olyan gyorsan el is múlt. Egy jó negyed óra után irány a LEGÓ és a baba szoba. De azért amikor jöttek a szülők, minden kicsi azzal kezdte, hogy a madarak így, meg a madarak úgy. Miután a pedagógusok, a madarakkal kapcsolatban feltett fiókanevelési és etikai kérdéseit is sikerült megválaszolni, összepakoltunk és leléptünk. Azért jó volt látni az arcokon az örömet és az érdeklődést....

Magyar sikerek

A lipcsei EE európa bajnokságon, a magyar különítmény tagjaként, Papp István és Papp László veresegyházi tenyésztők,  az alakkanári kiállítók között szerepeltek  madaraikkal. Nagy Ferencnek köszönhetően, fotókkal is be tudjuk mutatni a "sikercsapatot". Feri érdeme, hogy a legtöbb fotón a pontozólap is látszik, így ezek révén egy kis plusz információhoz is juthattunk. A katalógust böngészve a helyezések is kikereshetőek. Katalógus. Pappék egyik telt sapkás, arany lizardja, kategóriája negyedik helyét szerezte meg. Pontazonosságban a második helyezettel!!! Ebből is látszik, hogy milyen szoros egy ilyen verseny, és hogy 1 pont milyen sokat és, ha a mezőny olyan erős, mint ezen az Európa bajnokságon.

Itt a piros hol a piros , Red Factor 2.0

Folytatása következett:

A hibridek bevonása a tenyésztésbe.

 Szeretnék a kérdéssel kapcsolatos összefoglalómmal olyan jellegű kísérletezésre érdemes témát megnyitni, amely nem új keletű, ennek ellenére tartalmaz olyan lehetőségeket, amely kis szerencsével akár túl is lép az eddigi ismereteinken. A hibridek létrehozása, annak ellenére, hogy kissé öncélú (érdekes szín kombináció, szebb, kitartóbb ének, tetszetős, eddig nem ismert forma,…..és esetleg netán új fajok nemesítését eredményezheti.)

 Tőlünk nyugatabbra egészen más megítélés alá esik az ilyen jellegű kísérletező munka. A jelentősebb kiállításokon önálló kategóriaként jelennek meg a hibridek. Kialakult, és elfogadott bírálati rendszerük van, változatosságukkal érdekes színfoltjai a kiállításoknak:

http://www.freewebs.com/nationalbritishbirdmuleclubni/26th27thshowresults.htm

Az oldalon megnyitás után jól látható, hogy ugyan olyan díjazott kategóriák vannak mint egyéb fajok esetében.

Szakkönyvek szerzői foglalkoznak ezzel a látványos kategóriával:

http://www.mulesandhybrids.co.uk

http://www.birdinfo.co.uk/sites/Mules_Hybrids/british_birds.htm

Tenyésztőik klubbokat hoznak létre:

http://nebbmhc.webs.com/news.htm

Tehát átértékelődött az a szemlélet, amely sok esetben elmarasztalással illeti, és „kutyulásnak”tekinti az ilyen jellegű tenyésztői próbálkozást. Pedig az ilyen vizsgálódások eredményezték a piros kanárit, a közel múltban standardizált jáspis kanárit, stb. A hitelt érdemlő közlések ellenére is vitatott máig a piros kanári színének eredete. A probléma körüli vélemény különbségek tisztázására tettem kísérletet ez évben, erről  a 2012. június 2., szombat, „ itt a piros, hol a piros „ összefoglaló” számolt be foto melléklettel, amely itt a blogon megjelent.

Mi a helyzet a mexikói piróknál (Carpodacus mexicanus)? (Csak megjegyzem, az igazán tetszetős hibridek az európai fauna tagjainak hibridizálásával jönnek létre, de ezt a hazai szabályozás nem teszi lehetővé, „így ha ló nincs…” marad a pirók)

Hasonlóan kényes kérdést bolygattam meg azzal a felvetéssel, amely a mexikói pirók (Carpodacus mexicanus) színének megváltoztatására irányult. Rendkívül tetszetősek a világos alapon megjelenő, színtáplálás hatására intenzívvé váló hím egyedek. Ezért az volt a kiinduló teóriám, hogy fehér kanárival hamarabb célhoz érünk a világos szín bevitele tekintetében, mint a hosszú évekig tartó beltenyésztés, céltudatos válogatás módszerével. Ezért vadszínű pirók hímet párosítottam fehér kanári tojóval 2010-es tenyésztési évben. Egy hibrid hímet és egy fehér farkú hibrid tojót, további vizsgálódás céljára, megtartottam. 2011 és 2012 évben termékeny tojásokat, a hibridek párosításából, nem kaptam. Már-már igazolni láttam azt a feltevést , hogy a további szaporítás lehetetlen..

 Ezt látszik bizonyítani a következő táblázatos összefoglaló is, amelyben az 54. pont az érdekes: http://www.eastcoastsongsters.com/birdspercentproductive.htm

A természet is produkál szokatlan színeket (részleges albinizmus (leucizmus) http://my.opera.com/debplatt/albums/showpic.dml?album=5761332&picture=90065252

, teljes albinizmus),  de azok stabilizálódni, egy populációban, képtelenek. Ilyen a ritkán, de előforduló pigment hiányos veréb, feketerigó, stb egyedei, de ezek a ragadozók áldozatai lesznek éppen a „rikító” , természetes közegében idegen színük miatt.

A kérdés a  „tovább” tekintetében jelentkezett, és ezért két kompetens embert megkerestem. Egyik , évfolyam társam volt az egyetemen, az SZBK (Szegedi Biológiai Kutatató Intézet) genetikai tanszékének professzora Dr Maróy Péter, aki bár már nyugdíjas, de vendég professzorként külföldön van. Sajnos így a hozzá intézett molekuláris biológiai, genetikai kérdéseim, megválaszolatlanok maradtak. A másik személyhez, egy Gödöllőn oktató tanítványomon keresztül jutottam el. Dr Hidas András osztályvezető , aki a Baromfitenyésztési Osztály vezetője.

Részlet a leveléből:” Véletlenül a téma azért érinti jobban az átlagosnál az érdeklődésemet, mert a praxisomban csak találkoztam olyan helyzettel, mikor elvileg (és gyakorlatilag is) különböző fajok keresztezéséből jöhet létre termékeny utód. Ez kicsit megbolygatja a faj fogalmát, ezért különösen érdekes”

„Szóval, az a véleményem, hogy bizonyos taxonómiai távolságon belül elképzelhető termékeny hibridek létrejötte”

Más a helyzet ketreces tartás körülményei között. Ott a védelem, a megfelelő ellátás lehetővé teszi fennmaradásukat, további szaporításukat. Az új színek létrehozásában, egy faj esetében, a meglévő eredeti szín hígulása, vagy a sötétebb pigmentek koncentrálódása,  a színt determináló enzimek szintetikus folyamatainak defektjéből adódó változások eredményezhetik.

A hibridek létrehozásának első lépése (F1 egyedek létrehozása) nem jelent túl komoly feladatot. A probléma a hibridek további szaporításában van. Ezzel kapcsolatban még ma is több az esélyeket tagadók száma, mint a türelmes, elszánt és nem utolsó sorban szerencsés fanatikusok tábora. Amint fentebb lévő link(ide ismét bemásolom) 54.pontja állítja:

http://www.eastcoastsongsters.com/birdspercentproductive.htm

a pirók hibridek további szaporítása lehetetlen, 100 % sterilitást ír.(Azt meg kell jegyeznem, hogy a szerencse, a véletlen nem zárható ki a viszonylagos kisszámú sikeres eredmény elérésekor)

Fons Roerink-el folytatott levelezésem, aki a pirókok új mutációját leíró csoport tagja, szintén hasonlóan tagadó választ adott, a további szaporítás lehetőségével kapcsolatban.

Sokszor az ilyen jellegű információktól jobb ha távol maradunk, mert ha elképzeléseink első szakaszában az autentikus forrásokat megvizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy hozzá fogni sem érdemes. Szerencsére vannak köztünk akik, nem törődnek az ilyen jellegű kinyilatkoztatásokkal és megkísérlik a lehetetlent.

Ez történt egy békéscsabai  Tenyésztőnél (Portik Péter) aki egy zöld kanári tojót párosított egy vadszínű pirók hímmel. A kapott F1 hibridekből egy tojót 2010-ben egy narancs színű (színtáplálás nélküli egyed) kanári hímmel párosítva kapta azt az R1 hímet( a tenyésztő szóbeli közlése alapján), amely Gyepes Imrén keresztül nem régiben hozzám került. 

Sajnos a madár Gyepes Imrénél a színkanárik között volt az őszi vedlés, színezés idején, így a több oldalú fotók ellenére is látszatra nagyobb hasonlóságot mutat egy jól színezett kanárihoz, mint egy hibridhez.

A 2013-as tenyésztési szezonban szándékom van kanári és pirók irányában is tovább vinni, bizonyítva, hogy nincs lehetetlen. A kiszemelt tojók egy voros-kobalt kanári tojó és egy light-izabell pirók tojó.

Lipták József

Felhasznált irodalom: a szövegben elhelyezett linkek, tenyésztők szóbeli közlése

Osztrák nemzeti bajnokság 2012

Száguldó riporterünk :O) Laczkó Tomi, megjárta az osztrák nemzeti bajnokságot, amit idén a burgenlandi Olbendorfban tartottak. Személyes benyomásait és fotóit megosztja az oldal olvasóival. Nem először teszi ezt és ezért hálásak is vagyunk. Köszönjük és csak így tovább....

2012-es Osztrák Országos Bajnokság(ÖKB 43-BL 09)

OLBENDORF

   A téli hónapokban mindig a kiállításoké a főszerep a madarászatban. Nem volt ez idén sem másként, december 7-9-én került megrendezésre a 2012. évi Osztrák Országos Díszmadárbajnokság.

   Tavaly Warth-ban rendezte az ÖKB 36-os egyesület, most pedig az Olbendorfiak(ÖKB-43) vezényelték le az országos megmérettetést Ausztriában. A kiállítás helyszíne is hasonló volt a tavalyihoz, egy általános iskola tornaterme adott helyet a kiállításnak Olbendorfban. Most is hasonló felállásban mentünk, mint tavaly. Szerencsére a baljós időjárási viszonyok ellenére, szerencsésen megúsztuk hó nélkül. Igazi, kemény, téli szélben indultam el Advent második vasárnapja hajnalán Érdre, Teszlák Jani barátomékhoz, ahol leparkoltam az autómmal, majd kb. 5 óra előtt indultunk el Wappler Karcsi és Kiss Józsi tenyésztőtársainkkal. Nekem most sem volt vásárlási szándékom, mert én már nemrég beszereztem 3 cseh gyémánt gerlét vérfrissítésnek, ellenben a társaimmal, akiknek mind konkrét vásárlási szándéka volt. Józsi és Jani színkanáriban, Karcsi pedig egzótában volt érdekelt. 9 óra előtt érkeztünk meg a helyszínre, elősször a kiállításhoz tartozó kis börzei részt néztük végig, azután mentünk a kiállító térbe. Az osztrák tenyésztő ismerőseinkkel(a Burgenland-i , Helmut Mühl-lel és Julius Jezerniczky-vel valamint Karl Schrammel-lel, aki az idei Pannónia kiállításon nálunk bírálta a színkanárikat) most is összefutottunk.

Juliussal beszéltem a kiállítás szervezésével kapcsolatban. Elmondása szerint nem volt zökkenőmentes, mert ugyanis egy szülő feljelentette az egyesületet a rendőrségen a kiállítás miatt, a gyerekek madaraktól való megbetegedésétől tarva. A nézeteltérések ellenére sikerült megrendezni a kiállítást a tornateremben, nem tudtak volna megoldani egy másik színhelyt, meg a madarak is bevoltak már tárolva, mikor az incidens történt, amire ezidáig nem volt példa. Akkor a kiállításról néhány sajátos gondolatot. Őszintén szólva nem igazán tetszett ez a kiállítás, volt néhány szép küllemű madár, de szerintem jóval több volt a hibás kiállított madár. Nagyon sok tollhibás, nem jól felkészített madarat láttunk(mondjuk lehet, hogy azért, mert a kiállítás utolsó napján voltunk és nem a bírálati napon láttuk a madarakat, mondjuk előző nap magyar ismerőseink is ellátogattak Olbendorfba és ők is nagyon negatívan jellemezték a kiállított osztrák madarak minőségét). A lényeg, hogy szerintem jó néhány madarat, amiket kiállított a tenyésztője, jobb lett volna, ha meg sem teszi, de akkor meg a kiállított madarak mennyisége jócskán csökkent volna, így pedig a kiállított madarak minőségének színvonala romlott ezálltal. A bírálat is érdekesnek tűnt, Karcsival nézegettük a helyezett madarak kinézetét, küllemét. Több esetben közös véleményünk volt arról, hogy jó néhány madarat szerintünk túlpontoztak és sok olyan madár is volt, amelyik inkább díjjat érdemeltek volna a helyezett versenytársaik helyett. Mindezek ellenére azért a kiállítás színvonala veri a mi rendezvényeinket. Mondanom sem kell a legnagyobb arányban a színkanárik voltak láthatók, mellettük azért jó néhány fajta alakkanári, egzóta, kevés papagáj, pár db egzotikus galamb, néhány eu faunás madár és azok mutációi is felvonultatta magát a kiállításon. Azért az eu faunás keresztezésekből kielégítő választék volt megtekinthető és megvásárolható, amit persze sajnos nekünk még mindig nem lehet legálisan megtennünk szerény kishazánkban, az érvényben lévő jogszabályok miatt. Talán nekem ezek az ügyes ’énekmesterek’ tetszettek a legjobban. Szép, nagytestű, jól szinezett hibrideket csodálhattam meg.

Kb. 1400db kiállított madár volt, 161 kiállító(Burgenland:40, Karnten:22, Niederösterrecich:35, Obeösterreich: 17, Steiermark: 12, Tirol: 26, Bécs: 9)

A kiállított alakkanárikról részletesebben a katalógus alapján:

E01 Norwich kollekció: 2

E02 Norwich egyéni: 11, Skót fancy: 3, Yorkshire: 1

E04 Nordhollander kollekció: 1

E05 Lizard kollekció: 4

E06 Lizard egyéni: 23

E07 Fife Fancy kollekció: 2

E08 Fife Fancy egyéni: 11

E09 Német főkötős/búbos kollekció: 2

E10 Német főkötős/búbos egyéni: 9

E11 Raza Espanola kollekció: 1 sárga és 2 zöld

E12 Japan Hoso, Raza Espanola egyéni: 4 hoso és 14 raza

E13 Gloster(kontyos) kollekció: 6

E14 Gloster(kontyos) egyéni: 35

E15 Gloster(sima) kollekció: 8

E16 Gloster(sima) egyéni: 18

E19 Gloster sárga, izabell, barna kollekció: 10

E20 Gloster sárga, izabell, barna egyéni: 16

Ahogy már említettem a kiállításhoz tartozott egy börzerész is. Nem jól kialakított helyiségekben(2 kis alaksori terem és egy szűk folyosón voltak bezsúfolva az eladásra kínált madarak).

   Mindent egybevéve és a negatívumok ellenére, azért megintcsak jól éreztem magam a 2012-es Osztrák Országos Díszmadárbajnokságon.      

Néhány ár a kiállítási osztrák madarak közül:

Kanári(a kiállítási madarak közül, színtől függően) 20-35euro/db, a börzén 10euro-ért is lehetett vásárolni szépeket

Mexicói pirók mutáció: 25-35euro/db, vadszín: 20euro/db

Süvöltő vadszín: 50euro/db, barna:100euro/db, barna pasztell: 120-150euro/db

Tengelicxkarmazsin pirók, zöldike hibrid: 20euro/db

Tűzcsízxkanári hibrid: 30euro/db

Nimfa papagáj: 25euro/db

Kína papagáj: 250euro/db

Citrom papagáj: 55euro/db

Veréb papagáj mutáció: 30euro/db

Jákó: 600euro/db

Lizard kanári: 20euro/db

Gloster kanári: 30-45euro/db

Zebrapinty: 15-30euro/db

Japán sirályka: 10-20euro/db

Gould amandina mutáció: 25euro/db

Asztrild félék: 30-40euro/db

Zöldike: 30-40euro/db

Kerszetcsőrű: 60-80euro/db

New Generation-Horváth András

Végre szabadságon vagyok. A faiskolai munkáknak csak  a fagy parancsol megálljt, úgyhogy -ez most esett le- mi tényleg látástól Mikulásig...Na szóval Andris már korábban megkért, hogy menjek át  Hozzá, Nagykőrösre, most, hogy már együtt van a reménybeli tenyészanyag. Nézzem már meg én is, beszéljük át, milyen elgondolások alapján állította össze a párokat. Megtisztelő volt a kérés, de azért azt az elején igyekeztem letisztázni, hogy ha ez nem is egy klasszikus "vak vezet világtalant" szituáció, azért nekem is van még mit tanulnom ebben a műfajban. A délután végére aztán az utóbbi is bebizonyosodott, mert olyan példás, higiénikus és minden szempontból praktikus elhelyezést figyelhettem meg, a madarakkal kapcsolatban, amihez hasonlót nem sok helyen láttam. 

Az állomány gerincét hazai tenyésztőktől szerezte be vendéglátóm, de a fotókon majd látni lehet egy olasz koronás hímet, amely hát, pestiesen szólva nagyon ott van. 

Ottjártamkor ( XII. 12) a madarak egyesével, de a majdani párok tagjai, már egymás mellett voltak elhelyezve. Versele Laga kanári magkeverék és gritt volt előttük. Ezt az "alapellátmányt" András, a költési időszakban  lágy eleséggel, csíráztatott négermaggal és mungóbabbal is kiegészíti.

kép forrása : bioszallito.hu

A madarak tiszta lappal indultak. Szó szerint. Fogtunk egy lapot és egyesével felírtuk az összes madár nemét, gyűrűszámát és kiszedtünk egy-egy tollat, amiből a tollszerkezetet próbáltuk megállapítani. Ezek a toll minták aztán fel lettek ragasztva a korábban lejegyzett adatok mellé, így a madarak meg lesznek kímélve egy későbbi, újabb toll húzás viszontagságaitól. 

A tipikus tollak esetén jól látszik a különbség: hegyes-"A" ,lekerekített-"B"

Ha az "öregek" ezt olvasva most megmosolyognak minket, állunk elébük. Bízunk benne, hogy nemsokára mi is birtokában leszünk annak a tudásnak, amely megkíméli a madarakat az ilyen tortúrától. Azért András madarász múltjának köszönhetően ( színkanári, standard hullámos) egy két pár kivételével, ránézésre is jól állította össze a madarakat, ami a tollszerkezetet illeti. 

A többi meg ugye majd a fiókák bírálata után derül ki. :O)

 Egy jó két órát "tollászkodtunk", mire a végére értünk, de közben jó néhány közös észrevételt, megfigyelést tettünk, amelyekből talán mindketten profitálni tudunk. Menet közben csináltam néhány képet. A jó dolgokról is és a hibákról is. Utóbbiakat majd egy külön bejegyzésben foglaljuk össze. a javából pedig itt egy kis ízelítő:

Lipcsei hangulatok

Feri barátom, bokros teendői ellenére, ígéretéhez híven gyűjtötte az élményeket a lipcsei EB-n. Nemsokára kezünkben lesznek a fotók és az egyéb nyalánkságok, de addig csak az izzadságos munka bizonyítékaival szolgálhatunk: