A kívülálló szemével....

Nagy örömmel fogadtuk el a Fehérváriak tavalyi felkérését, ami egy szabadon választott témában történő előadás megtartására irányult. Az erről készült cikket két okból osztjuk meg a blog mind népesebb olvasótáborával Először is ,mert legyezgeti a hiúságunkat. :O) Ám ami szerintünk fontosabb, hogy hírt adjunk olyan egyesületekről, ahol a választott vezetők, veszik a fáradtságot és (nyilván a tagok igényeit kielégítve) megszerveznek egy kirándulást vagy akár egy szakmai jellegű előadást. Ezt követendő példának tartjuk, hiszen az ilyen és ehhez hasonló tenni akarás az ,amely segíti az egyesületek megmaradását,fejlődését.

Semolina – nem csak madaraknak…

Az általában év végére beütemezett és nem egy esetben külföldi végcéllal megjelölt kirándulásaink mellett minden esztendőben meghívott előadókkal is próbáljuk változatosabbá tenni egyesületi életünket, taggyűléseinket.

Forró, már-már trópusi klímát megidéző péntek köszöntött ránk 2012. július 06-án, mikor is tiszteletét tette nálunk az erre a taggyűlésre meghívott előadónk, Berényi Béla barátom Kecskemétről. Csertő Gyula is „tervben” volt, azaz eredetileg ketten jöttek volna, de ugyi egyszer vagyon az ember életében 30. születésnap, így Gyuszi „távolmaradását” meg kellett bocsátanunk.  

A 38°C-os hőmérséklet, nem utolsó sorban a 100 km-nél is nagyobb távolság (autóval a legrövidebb út a mindentudó Internet szerint 134 km) szolgált Béla barátom mentségéül, amiért is madarak nélkül érkezett, tervei között szerepelt ugyanis, hogy elhozza nekünk bemutatni néhány kedves egzótáját. Döntését, melynek értelmében-otthonában hagyta tollas imádottjait, tiszteletben tartottuk és egytől-egyig megértettük. Én se szívesen tettem volna ki kedvenceimet egy közel másfél órás szaunázásnak. A kimondottan erre az összejövetelre Érdről hozzánk érkezett Teszlák Jani barátom jóvoltából azonban mégsem maradtunk madár nélkül, mert igaz ugyan, hogy Bélától díszpintyeket vártunk, Jani fiatal tollruhában pompázó és szigorúan tárgyévi gyűrűkkel felékesített mexikói pirók x színkanári hibridjeit sorakoztatta fel a gyűlésen résztvevők előtt, szépmagam pedig egy szürke csicsörke x mozambik csicsörke basztardot mutattam az egybegyűlteknek, elvégre funkcionárius vagyok ebben az egyesületben, nekem is elő kellett rukkolnom valamivel…. Természetesen nem a bemutatott keresztezéseké volt a főszerep ezen a füllesztő délutánon, de Berényi Béla nagyszerűen összeállított, sokak számára talán száraznak, túl szakmainak tartott előadásához adtak hozzá sikeresen egy kicsinyke pluszt.

Csalódniuk kellett azoknak, akik Bélától egzótás szakelőadást vártak, viszont helyette az alakkanári fajták megismertetésének és humoros elemekkel fűszerezett bemutatásának olyan mély bugyraiba kaphattunk bepillantást, melyre azelőtt csak keveseknek volt esélye. Képet kaptunk az elsősorban angliai, többnyire uradalmakról, grófságokról, tartományokról elnevezett és – mint azt a fajták elnevezése is hűen sugallja – alakjukra kitenyésztett kanárimadarakról, így a C.O.M. Standard értékrendjét követve egyre kisebb méreteket öltő Gloster kanáriról, a répaformát sugalló, nyurga Yorkshire-ről, a talán legzömökebb, már-már bikafejet mutató Norwich-ról, és majd valamennyi ismert és kevésbé ismert fajtáról. Értelemszerűen szó esett a bírálatokon szinte csak a színét értékelt, mégis alakkanári fajták közé besorolt Lizard-ról (az angol lizard szó magyarul gyíkot jelent), mely fajta a gyíkok pikkelyes mintázatát élethűen visszaadó hátrajzolata miatt vált sokak által oly kedveltté.

A sziporkázó, és apróbb humorbonbonokkal meghintett előadást Béla barátom szakkönyvek tucatjaival igyekezett még felejthetetlenebbé tenni, s csak hiszem, hogy mindez sokunk örömére és okulására történt.

S ha már az alakkanáriknál tartunk. Magyar viszonylatban eleddig egyedülálló tevékenységük kézzelfogható bizonyítékaként Béla és az igazoltan távolmaradó Gyuszi készítettek egy kimondottan az alakkanári fajtákra kihegyezett honlapot (www.alakkanari.blogspot.com), ezen Internetes portál bemutatása adta eme fülledt délután egyik apropóját, mi több, maga az előadás is erre épült fel (remélem, jól gondolom, ha nem, Béla feltétlenül korrigálja majd). Olyan részletesen, az egyes fajtákat olyan alapossággal mutatja be a szóban forgó weblap, melyre tényleg nincs kis hazánkban precedens, nem titkolván a személyes tapasztalatokat sem. Külön erőssége az oldalnak a fajták Standard leírása, s csak hab a képzeletbeli tortán, hogy ezen szabványok megismertetéséhez magam is hozzájárulhattam. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni, de azt kell mondjam, hogy a magyar ajkú alakkanárikat tartó és tenyésztő madárkedvelők Bibliájaként válhat ismertté ez a már nem kis mértékben beharangozott honlap. Még egyszer említem, semmiféle érdekem nem fűződik hozzá, hogy népszerűsítsem, mégis meg kell említenem, hogy bár nem foglalkozom alakkanárikkal, és ha napi rendszerességgel nem is, ám hetente egyszer mindig rákukkantok az ominózus oldalra, ha másért nem, de a külhoni börzék és kiállítások helyszínének és pontos időpontjának megtudakolása végett feltétlenül.

És (hozzátéve, hogy tudom, „és” szócskával sohasem kezdünk mondatot) a történetnek itt még koránt sincs vége. A gyűlés megkezdése előtti órákban, több ízben is konzultáltunk Bélával telefonon (lévén még sosem járt nálunk, nem tudta pontosan, hova is kell befutnia), és számomra érthetetlen módon kérte tőlem, ha tudok, feltétlenül szerezzek be egy jó adag fogpiszkálót. A dolgot akkor még nem tudtam mire vélni, kajával kapcsolatos sejtéseim azonban már akkor is voltak, különben is, egy hozzám hasonló kaliberű emberkének mi is jutna eszébe a fogvájóról, ha nem maga az étel. Sőt, most jut eszembe, az előadást hetekkel, s talán hónapokkal is megelőző beszélgetéseink során Béla meglepetést helyezett kilátásba, igaz, akkor még szó sem esett ezekről a kihegyezett miniatűr fanyársakról. Az előadás vége felé azonban mindenre fény derült, s több tagtársammal egyetemben nekem is elérkezett a megvilágosodás pillanata.

Béla a fagyasztóból kivett és a délutáni előadásra kellőképpen felengedett talján licence alapján elkészített tejbepapi- hoz a megszólalásig hasonló desszerttel kedveskedett nekünk, mely lágyeleséggel etette (eteti) Raza espagnola típusú alakkanárijait. Többek között…

Elhozta nekünk, beszélt róla, megosztotta velünk elkészítésének receptjét, melyet követően jó néhány tagtársunknak drótpostán el is küldtem a „finomság” részletes leírását (mondván a szó elszáll…), egyúttal egy egészen más dimenzióba igyekezett helyezni a tollas kedvenceinkkel többnyire a fiókanevelés időszakában feletetett lágyeleség fogalmát. Nem tudom hányan próbálták ki tagjaink közül azóta, de ott, a taggyűlésen néhányan megkóstoltuk. Ha jól vettem észre, a Lipták Józsefnek köszönhető madárkajájával nem aratott közönségsikert, mert egy kissé ízetlen volt, cukrot mégcsak véletlenül sem tett bele, ám az üveg Jénai tálat teljesen kiürítve vitte haza (amiben el nem titkolható módon nagy részem volt). Ez azért kellett, hogy jelentsen valamit.

Száz szónak is egy a vége. Fontos információkkal gazdagodhattunk Berényi Bélának, az egzóták szakavatott ismerőjének és tenyésztőjének köszönhetően, belepillantást nyerve az alakra tenyésztett kanárimadarak csodálatos világába, és az olasz Semilona papi jóvoltából megízlelhettük azt is, mivel kényezteti kecskeméti barátom nagy becsben tartott és méltán híres madarait.

Örülök, hogy részese lehettem ennek a júliusi délutánnak, s csak bizakodni tudok abban, ha legközelebb Béla eljön közénk előadást tartani, nem egyedül teszi, és elcsalja magával Csertő Gyuszit is. Mert abban biztos vagyok, hogy lesz rá igény.

Cserna Zoltán ifj.

Modellek

Lipták József, bajai madarász kollégám, az egyik korábbi beszélgetésünk közben elejtett egy magjegyzést, miszerint: ha van egy jó hímed és hozzá két tojód, évekig tudsz velük tenyészteni...

Azt sejtettem, hogy nem úgy érti, hogy azt a három madarat hosszú évekig életben tartva, mindig csak őket párosítom,de ma este, miközben a facebookot kajtattam, találtam valamit, ami közelebb vitt a történet megértéséhez.

Teresa és  Antonio Ferráo oldalán találtam a lenti képet, mely talán pont a korábban említett,  több generációs tenyésztési program sémáját ábrázolja. Komolyan el is kellett gondolkodnom, hogyan tudnám ezt a tervet, a saját madaraimon keresztül vinni. 

Papírt ragadtam és megpróbáltam ugyanezt a szisztémát követve, modellezni a három tojós felállást is. Biztosan megvan arra a megfelelő matematikai képlet, hogy három tojó esetén a harmadik generációban mennyi a variációs lehetőségek száma, ám nekem ehhez le kellett rajzolnom az egész folyamatot...

Az első generációban 3 vonal indul (A-B-és C). Ezekből nyilván hímek és tojók.Ezeket  hat különböző módon tudjuk párba állítani( A hímet B és C tojóval, A tojót B és C hímmel...stb). Második generáció: AB,AC,BA,BC,CA,CB. Ezek a párba állítások is produkálnak fiókákat mindkét nemben.Lesznek AB hímek is és tojók is.

A harmadik generációban, pl CB madárhoz kerülhet AB, AC,BA,BC, és CA pár is. E szerint a következő keresztezési szakasz után 6 X 5 = 30 kombináció. Nyilván, itt már lesznek nagyon közeli rokonok, de ez csak egy teoretikus, elméleti modell. De azért az én fantáziámat meglódította....

Raggio di sole pellet etetése a kanári tenyésztésben

Alternatív takarmányozási tapasztalatait osztja meg Fekete Marcsi, aki Rollereket és színkanárikat is tenyészt, kiállítási minőségben. De megtudtuk, hogy lelki szemei előtt sokszor feldereng néhány Portugál Harlequin képe is...

Aki ismer, tudja rólam hogy szívesen kipróbálok újdonságokat, lassan egy éve került a kezembe az első Raggio di sole pellet Márton András barátom jóvoltából.
2 kg-os kiszerelésű Ventisette, mely egy általános összetételű pellet eleség, kb. fénymag méretű pici granulátumokból áll.

Első próbálkozásként kevertem a magok közé, a madaraim vegyes reakcióval fogadták:
- a Szerbiából érkezett rolleren látszott, hogy ismeri és szívesen evett belőle
- az olasz madaraim két pofára tömték magukba, hiába jól esett nekik egy kis hazai
- a nálam kelt és magyar tenyésztőktől származó madaraim gyanúsan méregették, mi is ez az ismeretlen dolog

Két okból is kénytelenek voltak a madarak megenni a pelletet is:
- kimérem nekik az adagjukat, ha nem eszik meg, éhesek maradnának
- mióta egyik elpusztult madaram boncolásánál kiderült, hogy semmi más problémája nem volt, mint az elhízás, nagyon következetes vagyok az etetés terén, 3 napra osztom ki a porciókat, így a 3. napon a „ nem szeretem” részét is kénytelenek megenni
Ez az etetési módszer talán egy kicsit kegyetlennek hangzik, de akinek gyermeke van, az pontosan tudja, hogy a gyerekek is folyton cukorkát ennének, spenótot meg egyáltalán nem. Ezzel valahogy a madarak is így vannak, kiválogatják a kedvenc magjaikat, az egyoldalú táplálkozás nem tesz jót nekik.

Tavasszal a fióka nevelés időszakában tértem át fokozatosan a pellet 50 %-ban történő etetésére, mivel a Raggio di sole pelletek általában minden életszakasznak megfelelő összetételben készülnek, így az első már normál eleségként etetett termék a Vivace fantázia nevű volt, mely kifejezetten a fiókát nevelő madaraknak és a fiataloknak készül. Ez állagát tekintve morzsázott jellegű, egészen apró szemű.
A nagyobb fészekaljat nevelő tojóknál megfigyeltem, hogy előszeretettel etették vele a már cseperedő fiókákat, valószínűleg azért, mert nem kell vele annyit dolgozni, mint a maggal, nem kell meghámozniuk.
A kirepült kicsik nagyon gyorsan rákaptak, hiszen elég energiához jutottak belőle, amíg megtanulták a magok héját lehántani.

Az első kellemes meglepetés a fiókák kirepülésekor ért, a súlyuk természetesen a pellettel etetett kicsiknek is nagyobb volt kirepüléskor, viszont a súlypontjuk nem a pocakjuknál volt, hanem szép, fejlett mellizommal hagyták el a fészket, a hasukon nem volt a fiókákra általában jellemző „babháj”, lapos és rózsaszín volt.

A második kellemes meglepetés akkor ért, mikor a fiókák gond nélkül átvészelték a leválasztás utáni heteket, nem volt lesoványodás, nem volt elhullás, szép, virgonc, egészséges, továbbra is melles madarak maradtak. Ebben az időszakban az előző években mindig előfordultak olyan fiatalok, amik ügyetlenebbek voltak, nem tudtak annyi magot kibontani, amire szükségük lett volna, ezért lefogytak, legyengültek, vagy lágyeleséggel próbálták pótolni és a sok fehérje megártott nekik. A pellettel viszont a kis béna fiatalok is erősek, egészségesek maradtak.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen szuper ez a termék, miért nem csak ezt kapnak a madaraim:
A válasz nagyon egyszerű, ma ebben az országban elég kevesen ismerik és használják a pelletet, ezért igyekszem arra törekedni, hogy a fiataljaim bárhol meg tudjanak élni. Próbálok minél több féle eleséget megismertetni velük, ezért kapnak házi, gyári lágyeleséget, különböző zöldségeket, gyümölcsöket, zöldet, még lisztkukacot is adok nekik időnként. Így amikor kikerülnek tőlem, nem lesz problémája az új gazdájuknak az etetésükkel és nekik sem okoz fokozott stresszt az átszokás.

Az elmúlt időszak során kitapasztaltam az adagolást, az én madaraim 50 % mag és 50 % pellett keverékéből 2 evőkanálnyit esznek meg 3 nap alatt, a méréshez a kereskedelemben beszerezhető egyszer használatos műanyag kanalat használok, ezzel adom az adagokat bőven mérve.
A magkeverékem összetétele az év folyamán ugyanolyan, csak a pellett változik aszerint, hogy a madarak milyen életszakaszban vannak, egyedül kivételt a fiatal harzer roller kanári hímek jelentettek, ők a pellett mellé repcét kaptak és a repce arányát fokozatosan növeltem az énekiskola ideje alatt.

A fenti adagnál eltérést a fiókát etető tojóknál szoktam csinálni és a több tojóhoz használt hímeknél, ez utóbbiak is kapnak egy kis többletet. A fiókát nevelő madaraknál a kicsik tollasodásától kezdve a felnőtt adag felét szoktam számolni, majd a leválasztástól ők is egész adagot kapnak.

A felhasznált eleség mennyisége gyakorlatilag 1/3-dal csökkent a csak magkeverék etetéséhez képest, mivel a pelletben nincs héj, ezért kevesebb kell belőle, míg a normál magkeverékből 1 evőkanál/nap volt az adag, minden 3. napon nyertem egy evőkanálnyi eleséget madaranként. Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy amellett, hogy a pellet eleség praktikus és modern, még takarékos választás is.

A pellet eleség ára fajtánként változik, a vedlésre kifejlesztett és az ének fejlesztő kicsit drágább, a többi kb. megegyezik egy kommersz magkeverék árával, 2012-ben 349 Ft volt, erre rájött még a posta, így is 400 Ft alatt megállt a kilónkénti ára. A formája vagy granulátum, vagy morzsázott, ez utóbbi lehet apróbb, illetve durvább, nagyobb szemű, a fiataloknak készült sokkal finomabb szemcséjű, mint a többi.

Összefoglalva, miért is szerettem meg és ajánlom a pelletet:
- ára kedvező, nem kerül többe egy átlagos magkeveréknél
- minden életszakasznak meg van a megfelelő összetételű termék, nem nekem kell kísérleteznem a megfelelő arányok eltalálásával, ezt már az olasz tudósok kikísérletezték
- folyamatosan beszerezhető, nem kell nagy készleteket tárolnom, nem foglalja a helyet, nem kell azon aggódnom, hogy megromlik
- mivel a magok héja nincs benn a termékben, kevesebb kell belőle, gazdaságos
- nem fenyeget annak a veszélye, hogy az elraktározott mageleség héja alatt gombák telepedhetnek meg és ez egészségkárosodást okoz a madaraimnak
- a tojók könnyebben etetnek vele nagyobb fészekaljakat is gond nélkül, mint a magokkal, kisebb az esélye a szétnőtt fészekaljnak
- a fiatalok könnyen el tudják fogyasztani, így választás után is képesek megőrizni a kondíciójukat és egészségüket, segítségével csökkel a veszteség
- összetétele optimális, így a madarak zsírszövet és izomzat aránya is optimális, persze ha nem borítjuk fel a lágyeleség túladagolással
- a vedlésre kifejlesztett eleséggel időben elindul a felnőtt madarak vedlése, így annak késése nem veszélyezteti a következő tenyészidőszakot
- a pihenőidőre készült pellet megakadályozza, hogy a tojók üres tojásokat „potyogtassanak” a röpdében

Még egy érdekesség: Megpróbáltam egy garnitúra lisztkukacnál is, ezek gyorsabban fejlődtek, mint a hagyományos búzadara alapú tartásnál.

Mindenkinek szívből ajánlom, gyakorlatilag nálam végig ért a kör, jelenleg a fiókákat nevelő, vagy költésre készülő kanárik ismételten a Vivace pelletet kapják, amivel tavaly tavasszal a rendszeres etetésüket elkezdtem.

Győr, 2013. február 7.


Fekete Mária

Köszönjük a "terméktapasztalatot" és a hozzá tartozó saját receptúrát!

Hasselt Mondial 2013

Krisztus után 2013-ban, január hónap 25. napjának estéjén, nyolc kalandozó magyar beült a Fiatscudóba és elindult Szadáról, hogy lerohanja a belgiumi Hasselt városát. De aztán a nagy lendület csendes várakozássá szelídült, mert bár megtaláltuk a hatodik sebességet, az Erzsébet-hídon a GPS azért ráébresztett bennünket, milyen marha messze van még ez a Hasselt. Mivel a társaság néhány tagja még nem ismerte egymást, hamar átestünk a bemutatkozás szokásos procedúráján, azután már el is kezdhettük megváltani a világot. Már a magunk módján persze. Volt a kocsiban profi kanáris, voltak tanuló kanárisok, sztenderd hullámososok, akadt neophémás,  és persze az elmaradhatatlan Nagy papagájos. Valamint egy ifjú , aki, mint később kiderült, penge fényképek készítése céljából vállalkozott a hosszú útra. Mivel néhány komoly tenyésztői tapasztalattal rendelkező madarász is ült az autóban, a beszélgetést hamar a vegytiszta madarászás medrébe tereltük. Rengeteg hasznos információt, régi történetet, praktikát, tudományos ismeretet szedhetett fel útközben a figyelmes hallgató. Szó esett a papagáj odúk különleges klímájáról, és a mostanra védetté vált hangyatojás gyűjtésének korabeli módszereiről De sokat megtudhattunk a repedt tojások reparálásáról,vagy a kotló madarak viselkedés biológiájáról is. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem beszéltük át a tehetségkutató műsorokat is M-től X-ig, de azt hiszem egy ilyen monstre utazás során ez még belefér. 

Mivel egész úton sötétben haladtunk, a vezetés felelősségét megosztottuk, így ha keveset is, de talán mindenki tudott aludni valamennyit.

Reggel, -bár a GPS mindent megtett azért, hogy bent tartsa az autót egy zsákutcában-még nyitás előtt értünk oda a stadionhoz. Gyors parkolás öltözés, úti ellátmány felvétel után már bent is voltunk az Ethias Arénában. Bizonyos számú madár nevezése esetén a kiállítóknak, grátisz jegyről gondoskodtak a szervezők. A többieken, amennyire tudott segített a magyar lelemény és a kapcsolati tőke, de hangsúlyozom, hogy szigorúan a törvényadta korlátokon belül. Jut eszembe: korlátok... A beléptetési rendszer, valószínűleg még mindíg a Heysel stadion-beli katasztrófa árnyékában került felállításra. Tök mindegy hány ember szeretne bejutni, egy ajtó van nyitva a sokból, mert csak így lehet leellenőrizni, hogy mindenkinél van-e jegy. Annyira összepréselődtek az emberek, hogy már azon aggódtunk, egyáltalán elő bírjuk e venni a jegyet a zsebünkből, amikor kell. Egyszer kipróbáltam, hogy elesek-e , ha mindkét lábam felemelem. Nem estem. Tartott a tömeg. Befelé és lassan. De aztán végül csak megkaptuk a jegyért cserébe a karszalagunkat, ezzel aztán szabadon mozoghattunk ki és be, bármikor a kiállítási tér a parkoló és a börze helység között.

Mivel többen is vásárlási szándékkal keltünk útra, ráadásul a kiállításról megtudtuk, hogy még délben is a helyén lesz, először a börzét vettük célba. Hát nem volt gyenge. 

 

A börze terület két részre volt felosztva. Az egyik oldalon négy sorban, azon (jobbára belga) tenyésztők madarai kaptak helyet, akik leadták jószágaikat a börzemegbízottaknak. Itt a madarakat kettesével, szerencsés esetben párban, információs táblával(gyűrű,stb.), kiállítási kalitkában lehetett mustrálni. Alku, hitrel alma.

pörög a biznissz

 A másik, nagyobb területen, azok a tenyésztők kaptak lehetőséget, akik gyakorlatilag saját standokat felállítva várták a vásárlókat. Nagyon profi céges molinókkal feldíszített, jól megvilágított pultok, asztalok roskadoztak a kalitkáktól. 

Itt már nem volt követelmény az egy kalitka-két madár felállás, de nem is tudom, hová tettek volna annyi kalitkát a szervezők, annyi madár volt. Bár voltak üdítő kivételek

Nyilván elemi érdeke volt a dealernek, hogy ne tuszakoljon tíz Yorkshire-t egy kalitkába, hisz úgy eladhatatlan. Az általános felfogás szerint a nagyobb értékű madarak mindenhol "szépen" ki voltak rakva. Ám a "kommersz" portéka osztozott a maradék helyen.

 

Már amennyire kommerszek az ilyen minőségű mozaikok

 A piacot jobbára kanárik, "vad"madarak, keresztezések uralták. Egyéb jószágok inkább csak a korábban említett szekcióban voltak. Amint az ember elkezdett alkudozni, az eladók még azt a kevés angol tudásukat is elfelejtették, amit addig fel mutattak.  Tisztelet persze a kivételnek. 

Ha bekaszáltam volna a Lottót, mint ahogy nem is lottózok, szinte bármilyen alakkanárit meg tudtam volna venni, amit Európában nemesítettek ki eddig. Plusz a Japán Hosó. Tényleg gyorsabb, ha azokat sorolom, amiket nem láttam. Portugál Harlequin, Stafford, Makige, Vektis és a még el nem fogadott fajták kivételével rengeteg kanári. Egyébként a kiállítási katalógus szerint is a bemutatott kanárik kicsit több, mint egy harmada az E szekcióból került ki.

Ámultam, olyan madarakat láttam, amiket addig még börzén, nem nagyon.  Ír fancy, Mehringer, Belga púpos, Skót fancy, Border, Hosó és a sok fodros fajta.

Mivel a börze már pár napja nyitva volt, egyes fajták kínálata szerintem már ki volt egyelve, de azért még találtunk olyan jószágokat, melyek megvételét, hazatérésünk után sem bántunk meg. 

Következnek a kiállítás tapasztalati...

Érkezés Belgiumba

A madarak rendben, hiánytalanul meg érkeztek Hasseltba: Megtörtént  a besorolásuk, így mindenki épen egészségesen várja a bírálatot, amelyre az elkövetkező napokban kerül majd sor.

További képek: itt 

Egyéb információk és plusz képek a magyar kontingensről: 

https://www.facebook.com/ComVilagbajnoksag2013

Hasselt-i prológ

A világbajnokságra utazó Magyar csapat tagjai, miután megszerezték a szükséges orvosi-, és beutazási engedélyeket, elfoglalták hálófülkéiket az osztrák mintára, Nagy Ferenc gyártósorán készült lakókonténerekben. Voltak akik hangos kiabálással adtak hangot  eltökéltségüknek, míg mások rögtön nekiláttak az úti ellátmány kóstolgatásának. Holnap (01-15) délelőtt, pedig elindulnak Belgiumba, hogy megmérkőzzenek a világ ( főleg azonban Európa) legjobbjaival. A felkészítésüket végző trénerek ezúttal sem lehetnek ott minden versenyzővel, így minden bizalmukat Gyerkó Tiborba vetik, aki számos ehhez hasonló versenyen bizonyította rutinját és rátermettségét. Természetesen rajta kívül is lesz ott pár kiváló szakember, akikre nyugodtan rábízhatják védenceiket. Reméljük, hogy a résztvevők, a legjobb formájukat tudják hozni e nemzetközi megmérettetésen és értékes pontokkal térnek majd haza, jövő hétvégén. A Magyar szurkolók biztatására ezúttal nem számíthatnak, hiszen ez egy csendes sportág, ahol nincs helye a zavaró körülményeknek. Az edzők közül néhányan kiutaznak a 26.-i "játékosbörzére" ahonnan reményeik szerint, friss igazolásokkal, megtudják egy kicsit erősíteni csapataikat néhány nemzetközileg is elismert istállóból válogatva. A képeken, két nagy nemzetközi rutinnal rendelkező csapatfőnök végzi az elutazás előtti utolsó simításokat. A küldöttség többi tagja, két turnusban utazik ki a megmérettetésre, majd megkezdik az akklimatizációs etapot. A verseny kezdetéig minden versenyzőnek át kell állni a helyi étrendre és klímára.

forrás: www.mondial2013.com

 Meg kell barátkozniuk a stadion atmoszférájával, hogy a verseny napján ki tudjanak zárni minden külső körülményt és csak a saját feladatukra tudjanak koncentrálni. Meg kell győzniük a szigorú bírókat, saját alkalmasságukról.

Természetesen az eredményekről folyamatosan tájékoztatjuk kedves olvasóinkat és amint megkapjuk az első képanyagokat, rögtön közöljük.

Nagy Ferenc "barátkozik"...

Guti Zoli szemlét tart a barakkokon

A madarak egyenként, az etetővel itatóval ellátott boxokban

A kirakodást megkönnyítendő egyedi jelölést kaptak a kalitok

Felkészítés a kiállításra

Ez a téma, nem mindenkit érint azok közül, akik díszmadártartásra adták a fejüket( és a lelküket). Ez talán azoknak szól, akik szeretnék madaraikat, kiállításokon megméretni. Mivel én is ilyen ember vagyok megnéztem, milyen előnyei lehetnek a felkészítésnem. Valamint, megnéztem, máshol, hogyan oldják meg ezt a feladatot. Mivel ezekből az információkból én is tanulok, így ennek a bejegyzésnek olyan lehet, a hangulata, mint a közismert újsághirdetésnek: Angolórát adok, veszek...

A felkészítés egyik célja, hogy a madár komfortosan érezze magát a fajtájára jellemző, szabvány kalitkában. Ezek a kalitok  méretükből adódóan hosszú távon nem alkalmasak a madarak tartására. Így  a kiállítás előtt be kell szoktatni a jószágot. Több előnye is lehet ennek a procedúrának.

Mi magunk is könnyebben meg tudjuk ítélni a nevezni kívánt madár minőségét. Főleg, ha rendszeresen járunk kiállításokra és ott engedjük, hogy a bajnok madarak képe, mintegy beleégjen a retinánkba. 

Ha a madárka otthonosan érzi magát egy ilyen ketrecben, nem lesz megilletődve a bírálatkor. "Mutatja" magát. Mert rosszabb esetben mi is történhet egy hirtelen, kis kalitba bezsuppolt kanárival vagy más madárral. Össze-vissza ugrál, ezáltal lehetetlenné teszi a bírálatot. A tollait töri össze a dróton a folyamatos forgolódással, drótra ugrálással. Ez nem kedvez a pontozásnál sem a tollazat, sem az összbenyomás tekintetében. De ha félénken beül a sarokba, az sem sokkal jobb. Az ítészek nem látják pl. a lábát, tartását, alakját.  A fajtákra kialakított kalitkákban jellemzően egyforma ülőpálcák vannak rendszeresítve. A pálcák egymástól való távolsága a madarak méretének a sztenderdhez történő viszonyításában segíthet. A botok átmérője szintén egyforma, így pl a lábujjak hosszának megítélésében viszonyítási alap lehet. Már, ha ugyan látják a bírók. Valamint az állandó földön ücsörgés következtében elszennyeződhet a has vagy a mell tollazata. Ez egyértelműen gáz, hiszen a szín sok változat esetében fontos kritérium. Meg egyébként is. Ne legyen a madár tiszta ...kulimász!

Ad abszurdum, amelyik madár a kalitka sarkában ül, fél felmenni az ülőrúdra, az nem tud eleget enni, inni és így egy-két nap alatt le romolhat a kondíciója. 

Ráadásul ezek nem a madár hibái. Szerintem ezek olyan tényezők, amiket csak mi kiállítók tudunk befolyásolni és így megadhatjuk a madárnak és persze magunknak a lehető legtöbb esélyt a jó szerepléshez.

A hátrányok közül néhányról tehát volt szó. Könnyű innen az előnyökről beszélni, hiszen utóbbiak az előzőek ellentétei. Virgonc, eleven madár, jó kondiban, szép , ép tollazattal, tiszta lábbal, tiszta gyűrűvel. Tartása, állása, színe könnyen megítélhető.

A beszoktatásra itt egy beszédes kép. A madarak kalitkájára felakasztott kiállítási ( itt épp egy kupola alakú) kalitkába, a kanárik kedvük szerint ki-be járhatnak. Így megszokják benne az etető, itató helyét, a pálcát és a mozgást. A kiállítás előtt, csak leakasztják a kalitokat, belerakják a hord-táskába. A madár legközelebb már a kiállításon kerül napvilágra. Kisebb a stressz, hiszen nem kell fogdosni a madarakat. Velem már előfordult, hogy a verseny előtti utolsó megfogásnál "kijött" pár farok toll. Na, hát az nem egy méznyalás!

 fotó forrása: yorkshirecanary.com

Most a Hasseltben rendezendő VB. előtt én is kipróbáltam a módszert. Bár nem kanárinál, de az elv ugyanaz.

Ez egy mexikói pirók X kanári paszta és mint ilyen, meglehetősen heves, ideges természetű. Gondolom a pirók vére hajtja. Két hétig, állandóan nyitva volt a két kalitka közti átjáró. Jellemzően a nagyobbikban éldegélt, ahová a külső röpdéből került be. Először az itatót tettem át, majd egy etetőt is. Aztán már néha kirekesztettem a nagyobb férőhelyről. Eleinte csak este. Később már nappal is egyre hosszabb időt töltött a "színpadon". Egész nap szólt a rádió, hogy a zajhoz is hozzászokjon. A kalitkákat, ehhez a felkészítéshez az anyaegyesületem, a H11 kecskeméti csoport biztosította, amit külön köszönök.

A kanárik tréningje szerintem közel sem ilyen bonyolult, hiszen az évszázados szelekció, csak az intelligens kezes madarakat "kímélte", így a mai füttyösök, szelíden alkalmazkodnak a kisebb férőhelyhez.

A naponkénti fürdési lehetőség fontosságára többen felhívták a figyelmemet. Dr. Bodrogközi Zoli bácsi, aki épp hibridekkel szerzett elévülhetetlen sikereket, Gyerkó Tibi, sokszoros világbajnok és Christian Kanalas németországi kanáritenyésztő, többszörös Európa bajnok is adott egy-két hasznos tanácsot. Zoli bácsi naponta fürdet, Tibi reggel, este permetezi egy kicsit a jelölteket, Christian pedig egy kis ecetet is tesz a vízbe. Én ezek alapján szintén egyszer-kétszer spriccelem le a madarakat, némi almaecetes vízzel. Csak annyira lesznek vizesek ilyenkor a madarak, hogy muszáj legyen nekik szépen elrendezni a tollaikat, nem áztatom csatakosra őket. Ellenkező esetben esetleg egy nem várt vedlési folyamat indulhat el.

A táplálékokkal kapcsolatban annyit szoktam tenni, hogy nem kapnak olyasmit, mai elszínezheti, összekenheti a tollaikat  vagy a csőrüket (paprika, zöldeleség). Tiszta mag, ami nálam Versele-laga prestige keverék.

De én ebben még elég kezdő vagyok, úgyhogy, ha valaki máshogy csinálja, vagy máshogy gondolja, szívesen vesszük a kiegészítéseket, fotókat, tapasztalatokat, hogy mindenki tanulhasson belőle.