 |
| Érkezés |
2012. január 6-án, Vízkereszt napján, délután 16.00 órakor kis csapatunk Németországba indult, hogy megtekintse a DKB (Deutschen Kanarien- und Vogelzüchter-Bundes) 2012. évi kiállítását. Négyen utaztunk az autóban: Lipták József (Baja), Nagy Ferenc (Albertirsa), Berényi Béla és Csertő Gyula (Kecskemét). A tervezetthez képest kis késéssel, de így is időben el tudtunk indulni és az idő egész odafelé úton nekünk kedvezett. Körülbelül 0 és 4 fok között lehetett és néhol még a nap is sütött. Csehországban láttunk némi havat, de az is olvadt. Technikailag már kevésbé voltunk felkészültek, pontosabban az derült ki, hogy minden előzetes felkészülés ellenére cserbenhagyott minket a technika. A szivargyújtó nem működött, úgyhogy a GPS energiafelhasználását a minimumra kellett vennünk, valamint amikor működött a GPS, akkor is nagyon szemfülesnek kellett lennünk, mert a hibás beállítások révén többször is be akart csapni bennünket. Végül a legtöbb esetben a telefonomról működő GPS - amelyen hivatalosan nem volt cseh és német térkép sem – húzott ki minket a trutyiból. (Érdekes módon még Németország egy részét is mutatta.) …no és persze azt se felejtsük el, hogy négy lángész ült a kocsiban, csupa jó sofőr, az átlagosat magasan meghaladó tájékozódási képességgel, szóval akkor sem történt volna semmi, ha minden technika lemerül, ha minden nyomtatott térkép elég, hiszen éreztük az irányt.
 |
| Kiállító terem |
Reggel 8.00-kor érkeztünk meg. Nem siettük el, de nem is késtünk el semmiről. A Nyitás 09.00-kor volt. A belépő 12,-eur volt, a katalógus pedig 10,-eur. Így elsőre soknak tűnik mind a belépő, mind a katalógus, de remélem mire végigolvassátok a bejegyzést addigra szinte olcsónak is fog tűnni.
Nagy Feri barátunk eladásra szánt madarakkal érkezett, ezért elkezdtük intézni a börzére való belépést. A börzére való belépő ára – egyébként a belépődön felül – madaranként 2,5,-eur volt, ezen kívül kétnyelvű orvosi papír volt nálunk. A sorban állva a kezünkbe nyomtak egy papírt, amire Ferinek fel kellett írni az árusításra szánt madarainak a nevét, a darabszámát és a gyűrűszámát. Ezzel és az orvosi papírral együtt lehetett odamenni a pulthoz, ahol minden kalitkát és a madarakat is megnézték. Szállítót nem lehetett bevinni a börze területére. Ezek tárolására külön „ruhatár” volt kialakítva, amit szállítónként 1,-eur-ért igénybe lehetett venni. A börzén kizárólag standard kalitban kettesével lehetett árusítani a madarakat, csak papírdobozban adták az eladók később elhelyezhetted azokat a bejáratnál lévő „szállítódoboz-tárolóban”. Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik, de higgyétek el, hogy nem volt az, minden nagyon gyorsan és flottul ment. Szóval bejutottunk a börzére, Feri megkezdte az árusítást. Mi ekkor kezdtük meg körutunkat, aminek legelső teendője az volt, hogy megkeressük az időközben leesett álunkat.
 |
| Fodros egyesület standja |
Beindult a madárszerzési ösztön. A külvilágot kizártuk, a látószögünk standard kalit méretűre zsugorodott és csorgó nyállal vágtattunk a sorok között. Mindenképpen a börzével akartuk kezdeni, mert arra gondoltunk, hogy a kiállítás délután is a helyén lesz. Ami egy kicsit rosszul jött ki, hogy megbeszélt találkánk volt Robert Isenberg-gel, többszörös AZ győztes Gloster tenyésztővel, a Drezdai Kanári Klub egyik elnöke és titkára, aki madarakat ígért nekünk. Mivel ő jelezte, hogy csak 11.00 körül tud érkezni, ezért nagy bajban voltunk, hogy mire költsünk és mire ne, hiszen nem tudtuk, hogy ő mivel fog minket elkápráztatni.
 |
| Border kanári |
A jó madarak egyre fogytak, Bélával a pánikhangulatunk egyre nőtt, Robert pedig még sehol! Végül dél körül érkezett meg és közel másfél-két órás, igen tartalmas beszélgetést folytattunk le vele, de erről, valamint róla, mint tenyésztő bemutatásáról külön bejegyzésben fogunk beszélni. Annyi ízelítőt azért adok, hogy a vele való találkozást követően, nemcsak élménnyel és tapasztalatokkal, hanem 4 Glosterrel és 3 Lizarddal is gazdagabbak lettünk. A börzén végül nem vásároltunk semmit.
Nagyszerű felhozatal volt azok számára, akik érdeklődnek a kanárik iránt. Hihetetlen változatos kínálat volt a börzén Gloster-ből, Raza-ból, Border-ből, Lizard-ból, Fiorino-ból, Yorkshire-ből, Lancashire-ből, Fife-ból, Német kontyosból, de Münchenit, Spanyol Llarget-et, Párizsi Trombitást is lehetett találni, valamint vadkanárit is. Az árak tekintetében a börze, véleményem szerint egy magasabb árfekvést képviselt. A Gloster például 20-tól 60 euróig volt kapható, az átlagot 30-35 euróért adták.
 |
| Lizard kanári |
Csodálatos madarakat láttunk már a börzén is, de természetesen a kiállítási egyedekhez képest ismét meg lehetett állapítani, hogy a „B” kategóriát sikerült a vásárlóknak elhozni. Volt azért egy-két kiemelkedő egyed. Csodálatos egyszínű sárga és fehér Glostereket láttunk. Nagyon szép kicsi Razák voltak 30 euró körül. Természetesen számos színkanári is tiszteletét tette, csak azok felett valahogy könnyebben átsuhantunk.
Hatalmas területen volt a börze. Pontosabban az egész rendezvény hatalmas területen volt. A három rendezvény, tehát a börze, a szakmai anyagok és felszerelések standjai, valamint a kiállítás területe – a helyi TESCO áruház méreteit ismerve – körülbelül 10.000 m2-en terülhettek el. Hatalmas rendezvény volt, egy új, fedett épületben. Hatalmas embertömeget volt képes befogadni a rendezvény. Tudom kispolgári megjegyzés, ami következik, de nem bírom nem leírni, hogy a mosdók és wc-k mind a kiállítás kezdetén, mind a kiállítás végén változatlanul és maradéktalanul tiszták voltak. De az egész rendezvényt a mérhetetlen német precizitás és szervezettség jellemezte. Az eladásra szánt madarak is rendezettek, szépek, tiszták voltak. Az árusító személyek szintén kultúrált megjelenésűek volt – nagyon nagy volt a kontraszt a megszokott magyar viszonyokhoz képest.
 |
| Norwich kanári |
Két adagban sikerült megnézni a kiállítást. Egy részét még délelőtt, a másik részét csak délután. Megnéztük a felszerelések börzéjét is. Nagyon sok cég képviseltette magát és nagyon sok, praktikus új – legalábbis számomra új – terméket mutattak be. Hihetetlen választék volt élőeleség ügyben, valamint azok fagyasztott és szárított kiadásai tekintetében is. Csodálatos kalitkarendszerek voltak előgyártva. Madárszoba kialakítására led-világításos madárszekrények, teljesen műanyagból. Hihetetlen választékával szembesültünk a takarmányoknak.
 |
| Kalit szekrény led világítással |
Ami szintén nagyon tetszett, az a vendéglátásra kialakított rész volt. Két-három kolbászsütő volt kialakítva – szintén a csarnokban – és ott ültek és beszélgettek a madarászok. Természetesen az elmaradhatatlan sörrel. Délidőben egy uborkát nem lehetett volna elejteni annyian voltak. Az embereken egyen kabátok, egyen mellények, egyen baseball sapkák, kinek-kinek egyesülete szerint. Fantasztikus az a közösségi élet, amit ott folytatnak. Az egész kiállítás-börze egy egész napos program, amit az elejétől a végéig élveznek és mindezt kultúrált körülmények között. Nem lakókocsiból esznek és nem az akácosban vizelnek …hihetetlen, de így is lehet.
 |
| Yorkshire kanári |
Természetesen a legfantasztikusabb rész a végére hagytam. Én a magam részéről fiatalnak tartom saját magam, hiszen mindössze harminc éves vagyok, de mégis van egy olyan félelmem, hogy az én életemben magyar földön ilyen kiállítást már nem fogok látni, ha száz évig élek sem. Sokat gondolkodtam már ott a helyszínen is, hogy mely szavakkal fogom tudni a legjobban érzékeltetni a hely monumentális és felemelő jellegét, aztán úgy döntöttem, hogy a legjobb háromnál maradok: csodálatos, lenyűgöző és utánozhatatlan. Ez értendő mind méreteire, mind faj- és fajta-gazdaságát tekintve, utánozhatatlan pedig a szervezés tekintetében. Ezek az emberek egy nappal a bírálatok befejezését követően (kb. 10.000 madár szerepelt a kiállításon) egy több száz oldalas katalógust adtak a kezünkbe és mondanom sem kell, hogy nem az itthon jól megszokott fénymásolt és hiányos megoldást követve. Ők a bekötött színes megoldást követték, no természetesen meg is kérték az árát.
 |
| Fiorino kanári |
A német precizitás tükröződött minden szegletben. A kalitsorok végét és a polcokat azáleák és egyéb virágok díszítették. Minden alakkanári a számára előírt standard kalitban volt elhelyezve és mindezt tízezres darabszámban elképzelve. Egymás mellett száz Yorkshire, több száz Fife. Láttam vagy ötven Párizsi trombitást. De összegezve elmondható, hogy minden létező alakkanári fajtából (a Gibbert és a Gibosot leszámítva) százas nagyságrendekben volt kiállított példány. Belga Bossu-t láttam vagy harminc darabot, egyszerűen mindent. Úgy érezte az ember, hogy kiesik alóla a lába és összeomlik a látvány nyújtotta információ-tömegtől. Lenyűgöző volt!!!
 |
| Ez is az egyesületi élethez tartozik |
Véletlenül sem Fekete Marcsi bosszantására írom, de: Végtelenül sajnáltam, hogy nem láthattunk Olasz Gibber és Spanyol Giboso kanárikat. Rendkívül érdekes szakmai megfigyelés lett volna. Láttam már az életben ilyen fajtát – legutóbb Zwolléban biztosan – de azokra az egyedekre lettem volna kíváncsi, amik a bírák által pontozva vannak. A börzéken megjelenő példányok sohasem ugyanazt a minőséget mutatják. No, mindegy lehet, hogy természetvédő kolléganőnknek lesz igaza és a jogszabályok miatt valóban leáldoz ennek a két fajtának az ideje. Abban biztosak lehetünk, hogy lesznek olyan fajták, melyek őrzik ennek a tenyésztői bravúrnak az emlékét, hiszen a Belga Bossu – melyből szintén jelentős számú egyeddel találkozhattunk – és más egyéb fajtákban is jelen van ezen mutáció nyomai.
 |
| Nagy Ferenc és Berényi Béla |
Bélával sorra vettük a madarakat. Fajtáról fajtára haladtunk és a kiemelkedő vagy díjazott példányoknál sorra vizsgáltuk a pontozó táblát, hogy miért és mire kapott kevesebbet az a madár vagy éppen miért lett első helyezett. Hihetetlenül sokat lehetett tanulni, ha figyelt az ember. Láttunk 93-94 pontos Glostereket, sőt olyan színű Glostereket is kiállítottak, amiről nem is tudtunk, hogy létezik. Sok meglepetés ért bennünket!
A nap meglepetése azonban két számunkra teljesen új alakkanári fajta bemutatása volt. Az egyik új német fajta az úgynevezett Vesztfáliai kanári vagy más néven a Kis Vesztfáliai. Természetesen az erről gyűjtött információinkra egy kicsit még várni kell, mert az ügy még nyomozási fázisban van. Fordítjuk a standard leírását és természetesen mindent megosztunk veletek hamarosan. Tetszetős fajta lehet, hogy sokat fogunk még hallani róla!
A másik változat a Deutscher Rotschecke. Velük csak a börzetérben találkoztunk,ahol szintén nem lehetett legálisan fényképezni. Ezért lenyúltunk egy standard leírást amit szintén megosztunk itt az oldal olvasóival.
Nagyon jól szervezettek a helyi klubok. Ezt jól mutatta az is, hogy Németországban külön egyesülete van a fodros változatoknak, és ők külön standdal képviselték magukat a kiállításon, és próbálták az egyesületükkel és az általuk preferált fajtával kapcsolatos információkat terjeszteni. Ők is nagyon kedvesek voltak, mikor Béla próbált tőlük informálódni.
 |
| Lipták József |
Több szakmai anyagot terjesztő pult is volt, aminek nagyon örültünk. Az Interneten egy ideje már figyeltem egy a DKB és AZ közös kiadványt, mely összefoglalja az alakkanárik leírását. Ezt a kiadvány meg tudtuk vásárolni szombaton, ami a hétvége egyik legfontosabb mozzanata volt, ugyanis, amikor az úton volt idő végignézni, nyilvánvalóvá vált, hogy nélkülözhetetlen anyag került a birtokunkba. Természetesen ezt is napokon belül bemutatjuk nektek a könyvajánlóink közt. Lassan zárom mondókámat. Számomra is nyilvánvaló, hogy az ott látottakat nem lehet szóban visszaadni. A képi anyag erősen hiányos, ugyanis egyáltalán nem lehetett sem videó, sem fényképfelvételt készíteni a kiállításon. Amit itt bemutatunk nektek, azt politikailag helyesen fogalmazva, „csendesen készítettük”.
 |
| Gyuszi és Béla |
Fogadjátok szeretettel a fotókat és a leírást egyaránt! Hamarosan kisvideóval is szolgálunk!
A kirándulás egy másik remek leírását is olvashatjátok
ezen a linken, Lipták József tollából!
Gyuszi
