New Generation-Horváth András

Végre szabadságon vagyok. A faiskolai munkáknak csak  a fagy parancsol megálljt, úgyhogy -ez most esett le- mi tényleg látástól Mikulásig...Na szóval Andris már korábban megkért, hogy menjek át  Hozzá, Nagykőrösre, most, hogy már együtt van a reménybeli tenyészanyag. Nézzem már meg én is, beszéljük át, milyen elgondolások alapján állította össze a párokat. Megtisztelő volt a kérés, de azért azt az elején igyekeztem letisztázni, hogy ha ez nem is egy klasszikus "vak vezet világtalant" szituáció, azért nekem is van még mit tanulnom ebben a műfajban. A délután végére aztán az utóbbi is bebizonyosodott, mert olyan példás, higiénikus és minden szempontból praktikus elhelyezést figyelhettem meg, a madarakkal kapcsolatban, amihez hasonlót nem sok helyen láttam. 

Az állomány gerincét hazai tenyésztőktől szerezte be vendéglátóm, de a fotókon majd látni lehet egy olasz koronás hímet, amely hát, pestiesen szólva nagyon ott van. 

Ottjártamkor ( XII. 12) a madarak egyesével, de a majdani párok tagjai, már egymás mellett voltak elhelyezve. Versele Laga kanári magkeverék és gritt volt előttük. Ezt az "alapellátmányt" András, a költési időszakban  lágy eleséggel, csíráztatott négermaggal és mungóbabbal is kiegészíti.

kép forrása : bioszallito.hu

A madarak tiszta lappal indultak. Szó szerint. Fogtunk egy lapot és egyesével felírtuk az összes madár nemét, gyűrűszámát és kiszedtünk egy-egy tollat, amiből a tollszerkezetet próbáltuk megállapítani. Ezek a toll minták aztán fel lettek ragasztva a korábban lejegyzett adatok mellé, így a madarak meg lesznek kímélve egy későbbi, újabb toll húzás viszontagságaitól. 

A tipikus tollak esetén jól látszik a különbség: hegyes-"A" ,lekerekített-"B"

Ha az "öregek" ezt olvasva most megmosolyognak minket, állunk elébük. Bízunk benne, hogy nemsokára mi is birtokában leszünk annak a tudásnak, amely megkíméli a madarakat az ilyen tortúrától. Azért András madarász múltjának köszönhetően ( színkanári, standard hullámos) egy két pár kivételével, ránézésre is jól állította össze a madarakat, ami a tollszerkezetet illeti. 

A többi meg ugye majd a fiókák bírálata után derül ki. :O)

 Egy jó két órát "tollászkodtunk", mire a végére értünk, de közben jó néhány közös észrevételt, megfigyelést tettünk, amelyekből talán mindketten profitálni tudunk. Menet közben csináltam néhány képet. A jó dolgokról is és a hibákról is. Utóbbiakat majd egy külön bejegyzésben foglaljuk össze. a javából pedig itt egy kis ízelítő:

Látogatás Gergely Andrénál

Egy általam régen várt látogatást sikerült nyélbe ütni idén augusztusban. Az egyik korábbi bejegyzésünkben már említett képzeletbeli „Lizard-aranyháromszög” egyik sarkát kerestem fel Kistarcsán, egy csendes kertvárosi utcában. Vendéglátóm, Gergely André neve ismerősen cseng a roller kanárisok és a pergő galambosok között is, ám látogatásom egyik apropóját most a Lizard kanári, másikat egy eddig csak fél füllel hallott régi-új kanári változat adta.

A házimunkában megfáradt madarász rögtön a kanárik nyári rezidenciájához vezetett. Egy roller és néhány lipocrom piros mozaik  mellett a Lizard kanári három színváltozata röpködött a volierekben. Itt a madarak, két, egyenként 1 X 1 X 2,2m-es belső röpdén osztoznak. Az elkülönítésre a színtáplálás végett van szükség, mert André, már a kiállításra készülve szeretné elkerülni, hogy az arany és kék „gyíkok” belekóstoljanak a piros Lizardok speciális lágyeleségébe. A röpdében nincsenek hosszú ülő-rudak. A kanárik számára olyan rövid pálcák vannak felerősítve, melyeken szinte csak egyesével férnek el a madarak, kerülendő a tollhúzogatásból eredő sérüléseket. Ezt még tovább csökkenti az ülőpálcák egymástól való távolsága, melynek köszönhetően szinte el sem érik egymást a jószágok. Ez a Lizardoknál egy kardinális probléma a toll mintázat speciális jellege miatt. A pálcák alatt egy ferdén álló lemezt láthatunk, amely, mint egy „fecskepelenka”, megakadályozza, hogy egymásra piszkítsanak a kanárik. Az eleséget sem a földön, hanem egy kis állványon kapják a madarak, így a tollazat nem szennyeződik olyan könnyen, a kanárik tiszták és jól ápoltak maradnak .

A tágas, de inkább magas, mint hosszú nyári röpdékben a madarak kellően meg erősödnek és a vedlés is problémamentesen zajlik. Mivel André, asztalos végzettségű felmenőitől örökölte a fa szeretetét, a férőhelyek saját kezűleg és persze fából, készültek. A fa természetéből adódóan a résekben esetleg megbújó élősködőkre, fokozott figyelmet fordít. Prevenciós jelleggel használja a RAID csótány és hangyaírtó aeroszolos készítményt, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Illetve a börzéről, kiállításról hazaérkező saját és vásárolt madarakat( és az állományt 4 havonta) lecseppenti egy speciális, bőrön keresztül is felszívódó szerrel, a DRH Ivermectinnel. A látogatás során készült képeket, nyitott röpde ajtón keresztül tudtam készíteni. Ez megkönnyítette a fotózást, ráadásul egy kismadár sem szökött ki. Látszólag tudatában voltak a szereplésüknek, rendkívüli közreműködésről tettek tanúbizonyságot. Utólag is köszönet Andrénak, hogy ezt így lehetővé tette.

A madarak alaptakarmánya, gyári magkeveréken alapuló saját mixtúra, melynek összetevőihez munkája révén könnyedén hozzájut, hiszen a Galamb Hungária Centrum üzletében dolgozik. A receptet is megosztotta velünk:

Az összetétel 100kg-ra pontosan:
-50kg TEURLINGS EURO TOP alap kanári keverék
-17kg fénymag
-7kg négermag
-6kg kendermag
-4kg édes repce
-4kg hántolt zab
-2kg lenmag
-2kg fehér köles
-2kg hántolt napraforgó
-2kg fehér perilla
-2kg vörös muhar
-2kg spenótmag

Ebből kapnak a madarak fejenként, naponta 5-7.5 ml-t.

A lágyeleség száraz összetevői: egy rész darált háztartási keksz egy rész KING rovaros lágyeleség és egy rész WITTE MOLLEN lágyeleség. Kb. 15 dkg száraz lágyeleséghez reszel 1 közepes répát és 1 főtt tojást és 1 evőkanál darált diót(vagy mogyorót mikor mi van). Tenyésztés alatt csíráztatott magot is kapnak, ami repce négermag fehér köles búza és mungóbab keveréke.

A képen feltűnő lehet a piros Lizardok között két furcsán tarka kanári. Ezek egy újonnan kezdett tenyészprogram első eredményei. Nemrégen tűnt fel Kelet-európában és kezd mind több hívet gyűjteni egy a görög mitológiából ismert trák dalnok után, „Orpheus” névre keresztelt kanári változat. Nem tudom, hogy ő is képes-e hangjával megszelídíteni a vadakat, de rendkívüli taníthatóságának köszönhetően egy nagyon jó énekes-kanárit sikerült kitenyészteni. Ez a madárka egy többszörös fajtahibrid, melynek felmenői között megtaláljuk a Lizardot is. André ismeretei alapján az egykor volt „Hunyadi-énekes” is egy ilyen keverék kanári lehetett. Ezt szeretné Ő is reprodukálni és erre irányuló törekvései nyomán keltek ki ezek a jobbára tarka kis madarak. Következő lépésként egy újabb énekes kanári fajta „bekeresztezése” a cél. Remélem folyamatosan be tudunk számolni az eredményekről, hogy a blog olvasói is követhessék a kísérletet.

 Következő állomásunk a lakás egyik helységét kisajátító madárszoba volt, ahol a tenyésztés folyik, ha eljön az ideje. A hímek októberben a tojók karácsonykor kerülnek ide. A berendezések szintén saját készítésűek. Méretük 100X40X30 cm. André szerint a tágas tenyész kalitkák fontos előfeltételei a megfelelő szaporulatnak. A sok mozgás, repülés kiváló vitalitást eredményez a madaraknak. A hímeket csak a harmadik tojás lerakásáig hagyja együtt a tojókkal. A boxok készítésénél is fontos alapelv volt a praktikum. Könnyen tisztítható, anyagokat használt (rétegelt lemez, habosított PVC), az előlapokat saját elgondolása alapján gyártatta le, például: külön kis biztonsági ajtóval a gritt etetőnek. Még a színválasztás is a költőpárok nyugalmának megteremtését szolgálta. A kihúzható tálcák, műanyagból készültek, melyek így könnyen fertőtleníthetőek lettek. A fészkek egy ajtóhoz kerültek, mely révén a fészek kontroll könnyebb és kevésbé zavarja a madarakat, mintha keresztül kéne nyúlni az egész kalitkán. 

 A fészekcsészék faltól való távolságát úgy állapította meg, hogy a kicsik ne tudják „bevakolni” azt. Ez az esztétikum mellett a higiénia miatt is fontos. A szintén műanyag fészkekbe egy kerek filclap kerül, ami gyakorlatilag egy kárpitosipari alapanyag. A képen látható, hogy már most be vannak élesítve a férőhelyek, mintha már kezdődne is a tenyésztési szezon. Ebben a szobában található még egy nagy röpkalika, melybe a fiatalok kerülnek abban az átmeneti időszakban, ami a leválasztás és a  külső röpdébe telepítés között eltelik. Van egy-két polc a különböző kupáknak, melyek horgász-,galambász- és madarász versenyek után kerültek ide Kistarcsára. A tenyészmunka adminisztratív eszközei is itt kapnak helyet. A tenyészidőszak eseményeit rögzítő napló és az egyedi pedigrék formanyomtatványai is.

Beszélgetésünket a teraszon folytattuk, ahol kiderült, vendéglátóm komolyan hisz a régi öregek által lejegyzett tapasztalatok, receptek és fortélyok erejében. Jó néhány kuriózumot is tartalmazó könyvgyűjteményében, Fodor Pál és Kordován Mihály munkái mellett dr. Karl Russ kanáris könyve is feltűnt. A korszerűbb és a bírálati szempontokat is figyelembevevő ismeretek elmélyítése érdekében is ápolja és próbálja terjeszteni a néhai Müller Endre szellemi és materiális hagyatékának egy részét. Ezek közül kaptunk meg egy  25 kanári változat C.O.M. standardját tartalmazó gyűjteményt is. Az önképzés is tetten érhető e mögött a sok felhalmozott információ mögött és hogy ennek mások is haszonélvezői lehessenek, André megszerezte az EE európai szövetség bírói minősítését is. Csak nehogy felkérjük egyszer egy kis szakmai bemutató megtartására!

Terveink szerint, ha egy mód van rá, a szaporodási időszakban szeretnénk újra ellátogatni Gergely Andréhoz, hátha sikerül még pár hasznos információt megtudni a költés és fiókanevelés, vagy éppen a tenyészpárok összeállításával kapcsolatban.

Egy gyűrű mind fölött...de ez nem kegyetlen

A gyűrűzés története

[1]Caesarius von Heisterbach, német, cisztercita egyházi író már a XIII. században beszámol egy esetről, amelyben egy fecske, a lábára erősített papiruszdarabon a következő feliratot vitte magával vándorútjára: "Ó fecske, hol töltöd a telet?". Ezt a módszert helyezte tudományosabb  alapokra Hans Christian Cornelius Mortensen. A dán tanár 1899-ben, számozott alumínium gyűrűket helyezett seregélyek csűdjére, majd elengedte azokat. A jelölt madarakból, már a következő évben visszajelentettek néhányat. Ez nemcsak a madarak vonulásáról adott hasznos információkat, de a gyűrűzés alkalmasságát is bizonyította.

A díszmadártenyésztésben a gyűrű, nem a vonulásról közöl adatokat, jelentősége az egyedi azonosításban van. A madaraink jelölésére használhatunk nyitott, műanyag gyűrűt, amelyet bármikor a madár lábára rakhatunk vagy zártat, de ezt csak a fiókák bizonyos koráig helyezhetjük fel.

Magyarországon, az MDOSZ által rendszeresített, hivatalos gyűrűn, a következő adatok szerepelnek: „H” betű, a Hungary szó rövidítéseként. Az ezt követő számok a tenyésztő egyesületét és magát a tenyésztőt azonosítja. Ezután egy évszám két utolsó számjegye, majd egy sorszám következik, amelyek már a madár adatai. Pl.: H 11 005 10 101. Tehát ennek a gyűrűnek a „gazdája”, Magyarországon, Kecskeméten, Berényi Béla állományában, 2010-ben, 101.-ként lett meggyűrűzve

A zárt lábgyűrű használata, még ma is megosztja a madarászok táborát. Vannak, akik felesleges kockázatnak tartják, míg mások egyszerűen csak feleslegesnek. Viszont egyre többen látják be a fontosságát is.

Vannak olyan fajok, amelyek még csak nemrég léptek a háziasítás rögös útjára. Ezeknél valóban előfordul, hogy a szülők fiókástól kidobják az idegen tárgyat - esetünkben a gyűrűt- a fészekből. Az ilyen nehezen szaporítható fajok esetében, az óvatosság tehát helyénvaló lehet. A kanárimadarak azonban már domesztikáltnak, háziasítottnak tekinthetők. Náluk a gyűrűzés és a vele járó fészekkontroll, már nem okozhat ilyen problémát.

A tömegtenyésztésre, „tucatmadarak” előállítására szakosodott madárszaporítók, akik röpdében tartják madaraikat, szintén nem szokták zárt gyűrűvel ellátni a fiókákat. Esetükben amúgy sem lehetne a szülők családi viszonyait 100%-ban feltárni.

Akik viszont tudatos tenyésztői munkát folytatnak, nem kerülhetik ki a gyűrűzést. A páronként elhelyezett tenyészmadarak költési adatait, valamint a szaporulat gyűrűszámait egy tenyészkártyán vezetve, évekre visszamenőleg követhetjük madaraink teljesítményét, családfáját. Ha minden madarunk gyűrűzött, nem fordulhat elő, hogy egyik korábban értékesített fiatalunkat vásároljuk vissza abban a hiszemben, hogy idegen vérű madarat veszünk.

Szerencsére nekünk, nem az ereigoni tünde kovácsoktól kell megrendelnünk a gyűrűket, van megoldás közelebb is. A napokban jártam Újlengyelben, Bevíz Tibornál, akitől már évek óta vásárolom a madaraim számára a gyűrűket. A lehetőségekhez képest kifaggattam, mióta és milyen indíttatásból kezdett bele ebbe a "pepecs" melóba.

Akik nem ismerik Tibort azoknak elárulom, hogy Ő maga is elsősorban madarász és csak másodsorban "ékszerész-kézműves". Papagájokkal és egzotikus díszpintyekkel foglalkozik hosszú évek óta:

néhány szép egzóta...

 Szeretett volna több vonalon bekapcsolódni a szervezett madarászásba de végül úgy találta, hogy ezen a módon tudja legjobban segíteni a hobbi-társak munkáját. Testvérétől vette át az "ipart" és vele együtt a technológiát is. Ám a minőséggel, saját elmondása szerint, kicsit sem volt megelégedve, ezért legyártatott egy olyan gépet, amellyel már könnyebb volt a munka és főleg megbízhatóbb lett a minőség. A gép beállítása után hónapokig tartó próbaüzem következett, mire a szoftvert és a hardvert is sikerült az uralma alá hajtani. 

A C.O.M. által ajánlott anyagokkal kezdte meg a gyűrűk gyártását, és hamarosan, a nagy-papagájosok és a solymászok igényeinek kielégítésére, elkezdi a gyűrűk, saválló anyagból történő gyártását is. Aki szeretné felvenni Tiborral a kapcsolatot az a következő kommunikációs formák közül választhat: Bevíz Tibor. Gyűrűkészítő. 2724 Újlengyel. Tel.:06/30-327-0187. Email:beviztibor@gmail.com

 Vállalt már meglepő rendelést is. A közelmúltban egy madarász a lánykéréshez készíttetett vele, tenyésztői számmal ellátott eljegyzési gyűrűt. Úgyhogy a lehetőségek száma....

VÉGTELEN

Ami pedig a fiókák gyűrűzését illeti, találtam egy szemléltető ábrát, ami sokkal jobb, mintha én kezdtem volna el rajzolni, higgyétek el. Majd később csinálunk ilyen témájú videót, de egyenlőre ezzel illusztrálunk.

forrás: http://canariospinto.blogspot.hu/

---

források:

[1] http://www.mme.hu/cgi-bin/cikk.pl?id=107

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Egy_Gy%C5%B1r%C5%B1

Hetesi Imre tenyésztő

Vasárnap délelőtt Hetesi Imre, kecskeméti kanári tenyésztő kollégánknál jártunk Bélával, aki legnagyobb örömünkre alakkanárikkal is foglalkozik. Imre Spanyol Razákat tart, illetve tenyészt. Madarai közt megtalálható a Raza sárga, zöld és kék színváltozatban is.

Nagyon kedvesen fogadott minket Imre, pedig nem minden hátsó szándék nélkül érkeztünk. Látogatásunkat megelőzően ugyanis, telefonbeszélgetésünk alkalmával elmesélte, hogy az egyik pár, melynek mindkét tagja kék, nagy valószínűséggel nem is igazán pár. 7-8 tojás a fészekben, mindkét madár kotlik… Nos, történtek már velünk madarászokkal annál nagyobb sorscsapások is, minthogy két plusz tojóval áldott meg minket az Úr, de minden esetre ebből biztosan nem lesznek termékeny tojások, így mégsem igazán jó! Hát kik vagyunk mi, hogy ne segítsünk, így az abc két fős csapata ezen látogatásra eleve egy hím madárral érkezett. Hátsó szándék alatt ezt értettem.

Az abc-nek volt több felesleges hímje is, amiket még Hollandiából hoztunk az ősszel, így arra gondoltunk, hogy ezzel a cserével Imre két tojójából és a mi plusz hímjeinkből csináljunk két párt és máris mindenki jól járt! Az elképzelésekkel egybevágott az, hogy nagyon szép, kistestű Razákra bukkantunk Imrénél és valóban bele is ment a cserébe. Mi nyertünk egy nagyon szép FOI-s gyűrűzésű, pici kék tojót, Imre pedig kapott tőlünk egy igazán szép, intenzív sárga holland hímet. Lehet-e ennél eredményesebb egy kanáris napja!

A kék olasz Raza, valószínűleg Papp Laci szintén kék hímjében talál majd párra, legalábbis ezek az első elképzelések, de most minden esetre két hét karantén és akklimatizálódás következik.

Nem túl nagy, de annál kedvesebb és barátságosabb madárházat találtunk Imrénél. Abszolút kézműves tenyészet, ahol, minden kalit és röpde is a jó mesterember/tenyésztő munkáját dicséri. Jópofán kialakított egyedi megoldásokkal, melyek valóban megkönnyítik a madarászást.

A tipikusnak mondható problémával azonban szembesülnünk kellett, mégpedig, hogy Magyarországon Imrének is, mint sok más tenyésztőnek, gondjai akadnak az értékesítéssel. Szomorúan hallottuk, hogy, mivel a zöld, valamint a kék madarak, azaz a kereskedők által verébszínűnek titulált madarak eladásával Imrének is gondjai vannak,ezért ezektől tervezi, hogy megválik.

Bélával igyekeztünk rábeszélni, hogy elképzelhető, hogy más fórumot kellene találni ezen madarak értékesítésére, de azt is felajánlottuk, hogy segítünk világosabb színű, de továbbra is minőségi madarakra cserélni a madarak egy részét, hátha azok fiókái valamivel könnyebben eladhatóak.

Ajánlom figyelmébe Imre madarait minden kedves tenyésztőtársunknak a szentes és a kecskeméti börzéken egyaránt. Jó vérvonalból származó szép madarak!

Robert Isenberg német tenyésztő

Robert Isenberg német madártenyésztő, alakkanári bíró és az igen komoly hagyományokkal rendelkező, 1880. szeptember 28. napján alakult Drezdai Kanáritenyésztők Egyesületének elnökhelyettese és titkára. Alakkanárikat, színkanárikat és egzotikus pintyféléket is egyaránt tenyészt, de kedvencei a Gloster- és a Norwich kanári. Kisállat kereskedése van Radeberg-ben.

Az Interneten találtam Robertre. Miután tudtam, hogy bad salzulfen-i kirándulásunkat követően Drezdában fogunk egy barátomnál megszállni, így Drezda környékén kezdtem el kutakodni tenyésztők után. Robert elsőre válaszolt az e-mail-emre és egyből nagyon segítőkésznek bizonyult. Végülis nem Drezdában, hanem Bad Salzuflen-ben, a DKB kiállítás helyszínén beszéltünk meg találkát. Az igényeinket, miszerint jó minőségű koronás Glosterekre és Lizard kanárira lenne szükségünk, előre leegyeztettük. Telefonszámot cseréltünk e-mail-ben és megbeszéltük, hogy nekünk a szombat délelőtt lenne jó. Nagyon sajnáltuk, hogy nem láthattuk a tenyészetét, de mivel mi szombaton értünk rá, ő pedig a helyszínen maradt, ezért kivitelezhetetlen lett volna, hiszen 450 km volt a két település között.

Robert gyűjtőröpdéje

Majdnem minden rendben is történt, azt leszámítva, hogy reggel mikor hívtam, Robert 11.00-ra ígérkezett és 12.00-re ért csak oda. Már a 11.00 is nagyon késő volt, hiszen addig nem akartunk vásárolni a börzén, amíg nem láttuk Robert madarait. Cirkáltunk a börzén, vártuk Robert-t és közben azt mondogattuk, ahogy sorra vitték el a szemünk elől a szép madarakat, hogy semmi baj: Robert több kategóriában  is első helyezett lett az idei kassel-i AZ kiállításon a Gloster kanáriaival és itt Bad Salzuflenben is, pl a "B"-s sárga ill. tarka madarak versenyében, kollekciójával német bajnoki címet szerzett. Szóval nem történhet semmi baj, biztosan szuper madarakat fog hozni. Minden esetre szar helyzet volt.

Robert végülis délre megérkezett. Egy nagyobbacska mikrobusszal jött, ami részben fonott áruval, részben pedig Glosterrel és Lizarddal volt megrakva. Körülbelül 30 Glostert és 30 Lizardot hozott nekünk, hogy tudjunk választani. Nagyon türelmetlenek voltunk és az időnk is fogytán volt, ezért a hadműveletet a lehető leggyorsabb ,legtitkosabb módon  a parkolóban álló mikrobuszban hajtottuk végre.

Annyit kérdezett, hogy a Glosterekkel vagy a Lizardokkal kezdjük-e. Mivel a Glosterben voltunk Bélával mindketten érdekeltek, ezért a Glosterekkel kezdtük. Felhalmozott egy csomó standard kalitot, bennük Glosterek kettesével. Bélával elkezdtük sorra venni őket, majd minden madárral kapcsolatban, ami tetszet vagy ami éppen nem tetszett, elkezdtük faggatni Robert-et. Folyamatosan kérdezgettük, hogy ez a madár szerinte kicsi vagy nagy, hogy jó e a koronája vagy sem, mély e a mellkasa vagy beesett, stb.. Minden kérdésünkre töredelmesen válaszolt! Csak a Gloster kanárikkal eltöltöttünk vagy 50 percet.

Sokat mesélt arról, hogy hogyan érdemes párba állítani a Glostereket. A Gloster egyik legfőbb jellemzőéből adódóan - mégpedig, hogy koronás, azaz búbos változatban is tenyésztik – nem lehet koronás egyedet koronással párosítani, hiszen a korona kialakulásáért felelős gén letális faktor, ahogy ez mindannyiunk számára ismert. Ugyanakkor sok más egyéb követelménye is van a madarak párba állításának. Ilyen például az, hogy kistestű madarat mindig egy nagyobb testűvel állítsunk párba. A Glostert mindig a lehető legkisebbnek akarjuk tudni, ugyanakkor, ha mindig a legapróbb egyedeket párosítom, előbb vagy utóbb leromlik a madár. Ha egy kisebb és egy nagyobb méretű Glostert állítunk párba, akkor a fiókák közt is lesz kisebb és nagyobb is, azonban a genetikai állományuk és az immunitásuk nem romlik. A másik nagyon fontos információ, amit Robert is megerősített, hogy a kemény, más néven intenzív és a buff, más néven nem intenzív tollazatú madarak helyes párba állítása a kulcskérdés. Intenzív kemény tollú madarat mindig nem intenzív buff tollazatú egyeddel párosítsunk. Összefoglalva a Gloster kérdést három alapszabályt szögezhettünk le. Kicsit naggyal. Koronásat konzorttal. Buffos egyedet kemény tollúval.

Ezt követően miután minden párt végignéztünk és jól kibeszéltünk, én két koronás hímet, Béla pedig egy konzort hímet és egy konzort tojót választott az itthoni madarainkhoz új tenyészvonalként. Nagyon szép koronásakat sikerült szerezni.

Ezután jöttek a Lizardok. Nos, itt nehezebb volt a helyzet, ugyanis a Lizardokat nem Robert tenyésztette, egy barátjának a madarait hozta el nekünk és míg a sajátjait névről ismerte, addig a Lizardoknál a nemek kiválasztásakor a tapasztalataira kellett hagyatkoznia. Nagyon érdekes, jó értelemben nagyon érdekes újabb 50 perc következett.

Elmesélte nekünk azokat az alapvetéseket, melyek nélkülözhetetlenek a Lizard párba állításával kapcsolatban, és amelyeket a Pappékkal folytatott beszélgetés összefoglalójában Béla már nagyrészt leírt. Mégpedig, hogy intenzív madarat csak nem intenzív madárral lehet párba állítani, ugyanis az intenzív szín, a fentiekben emlegetett koronához hasonlóan, letális faktornak minősül, így ezen egyedek egymással párba nem állíthatóak. Továbbá beszéltünk a Lizard sapkájával kapcsolatban arról is, hogy egész-sapkás és tört-sapkás egyed párba állítása a megfelelő, így elkerülhető, hogy a sapka túlzott mérete rontson a madár előírt küllemén. Két egyész-sapkás egyed párba állításával ugyanis a fiókák sapkája más a standard-nél nagyobb lenne.

Itt egy zöld arany -vagy más néven intenzív -és egy zöld ezüst -más néven nem intenzív- tojót, valamint egy zöld ezüst, -azaz nem intenzív- hímet választottam. Így tulajdonképpen két párom lett hiszen a nem intenzív madarak egymással párba állíthatók. Nagyon érdekes volt a nemek megállapítása. A madarakat nem ismerve, Robert a küllemi jegyekre hagyatkozott, én pedig csak reménykedtem, hogy valóban olyan becsületes, mint amilyennek látszik. Sorra standard kalitokba pakolgattuk a madarakat és mindegyiken elmutogatta, hogy miért jó és miért nem. Folyamatosan figyeltük a sapkát, a mintázatot, azt hogy nem túl világos-e a háta, nem túl sárga e a mellkasa stb.. Végül szerintem három nagyon helyes kismadarat sikerült választanunk. A hím egyébként tört-sapkás a két tojó egész-sapkás. A nemeket Robert az alapján igyekezett megkülönböztetni, hogy az adott színen, így az intenzív és a nem intenzív színen belül milyen árnyalatnyi eltérések vannak. A fej, a test, ezek mérete és színük intenzitása, stb.. Nagyon érdekes tapasztalat volt. Betett négy nem intenzív Lizardot egy standard kalitba, majd kettőt kikapott közülük, hogy ezek nem jók, ezek tojók. A megmaradt két hímet pedig mutatta nekem, hogy melyiket választanám. Vizsgáztatott, hogy melyikről mi a véleményem. Elmondtam neki, hogy ennek a madárnak a sapkája jobb, de a mintázata kevésbé, a másiknál pedig szép a mellkas és a hát mintázata, ezért ez utóbbit választanám. Helyeselt, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy egyetértett.

Nagyon kedves embert ismertünk meg a személyében, aki segítőkészségével és a ránk szánt idővel sokban bővítette és alátámasztotta ismereteinket. Természetesen az EU logós bögrénkkel jutalmaztuk a közel két órás kurzust, mire ő azt mondta, hogy igen ismeri, már nézte az oldalunkat. :) Nem ekkor búcsúztunk, ugyanis egy pár órával később Bélával még végigjárták a börzét és tovább segített Bélának a válogatásban, bár nem volt túl jó véleménnyel a börze Gloster felhozataláról.

Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vegye fel vele a kapcsolatot, aki arra jár és segítségre vagy szép koronás Gloster-re van szüksége.

Beszélgetés Papp Istvánnal és Papp Lászlóval

Az oldal indulását követően, szinte másnap, egy megtisztelő meghívást kaptunk Papp Lászlótól és édesapjától Istvántól, hogy nézzük meg tenyészetüket. Mivel terveink között szerepelt, az alakkanáris madarászok bemutatása köszönettel elfogadtuk a meghívást. Hol másutt is kezdhetnénk jobb helyen leírni a tenyésztői portrékat, mint egy olyan családnál, ahol generációs hagyománya van a madártartásnak. Nem mellékesen számos sikert tudhatnak magukénak Pappék köztük egy olyan aranyérem mint az AZ legnagyobb megmérettetése; a Kassel-i kiállítás.

Borongós reggel érkeztünk Veresegyházára, de az udvarba lépve mégis tavaszi lett a hangulat, mert a melléképületből kanárik és szürke csicsörkék énekét hallottuk. Miután átestünk a bemutatkozáson és a „pertu ásványvizek” elfogyasztásán, mehettünk is a madárházba.

Bent aztán már szigorúan a madarászat volt a téma. Laci elmesélte, hogy már gyerekkorában találkozott a madarakkal. A nyári szünetek idején, kézzel nevelt vad madarak jelentették az első élményeket. Később, már felnőtt fejjel az egzotikus díszpintyek fogták meg, de aztán a 90-es évek végétől figyelme az alak-kanárik és a különböző egzotikus carduelis fajok felé fordult. Édesapja, István már 8 éves kora óta madarászik „mindennel, amivel csak lehet vagy lehetett”.

2000 óta közösen tenyésztenek. Laci koordinálja a tenyésztést, a párba állítást, az új madarak beszerzését és a kiállításokon történő szerepléseket. István feladata a napi szigorú protokoll, az etetés(ami ottjártunkkor, a pihenőidőszak alatt délben történik), a madarak vitaminnal, esetleg gyógyszerrel történő ellátása. A tojásrakás, a kelés, a kirepülés idejének pontos lejegyzése is az Ő feladata. Laci külön kiemeli a kelés datálásának fontosságát. Szeretik pontosan tudni a fiókák kipattanásának idejét, mert a nevelőeleség precíz biztosítása létfontosságú.

Gyári lágy-eleséget nem használnak, Náluk a klasszikus; főtt tojás, reszelt sárgarépa keksszel és/vagy kétszersülttel recept vált be, csíráztatott magokkal és rengeteg vadon gyűjtött gyomnövénnyel kiegészítve. Az utóbbiak fontosságát különösen a carduelis fajok esetében tapasztalták. A magkeveréket nem maguk csinálják, hanem patinás cégek gyári keverékeit etetik. A téli időszakban nagyon „levékonyítják” a táplálékot, nehogy elhízzanak a pihenő, tenyész madarak. Ottjártunkkor, december végén, a kanárik száraz magnak csak fénymagot kaptak. Fejenként egy teáskanálnyi mennyiségben.

Alakkanárik közül jelenleg Lizard kanárit és Spanyol Raza kanárit tartanak. Belekóstoltak a Rheinlandi tartásába is, de - bár Lacinak tetszett a fajta - nem sikerült jó minőségben szaporítani a madarakat, ezért felszámolták az állományt.

Elérkeztünk a Lizardhoz. Ezzel a fajtával kapcsolatban Laci már az oldal nyitása után is egyből a segítségünkre volt, és több adatot is pontosított. Most viszont képekkel illusztrálva is kiegészíthetjük a színekkel kapcsolatos ismereteket. Ez egyébként Pappék kedvenc kanárifajtája. Elkötelezettségük és hozzáállásuk abban is tetten érhető, hogy legelső, törzsalapító hím Lizardjuk még mindig megvan, bár már nem dolgoznak vele. Egy tágas kalitkában éli nyugdíjas éveit. A Lizardoknál a hímek külön-külön, míg a tojók hármasával, csoportokban vannak elhelyezve.

Kérésünkre Laci kézbe vette a madarakat, hogy a fontos színbeli eltéréseket egymás mellett tartott madarakon tudjuk bemutatni. A tenyészmadarak összeállításakor fontosnak tartja, hogy ne párosítsunk csak azonos alapszínű madarakat. Ő arany lizardot ezüsttel, illetve piros-arany lizardot piros ezüsttel. Minden más esetben olyan keverék színű fiatalokat kapunk, amelyek egyik szín standardjának sem felelnek meg, így versenyen kizárással „jutalmazzák” őket. A kéket „bianco” színnek mondja. Tenyésztéskor ez mindkét másik színhez párosítható, bár Laci szerint, ha már keverjük, akkor lehetőség szerint inkább ezüst lizardhoz tegyük.

 

Létezik arany és ezüst Lizard,

valamint piros arany és piros ezüst Lizard.

A sapka is lehet teljes, tört, dupla vagy lehet a madár sima fejű. Istvánék két teljes sapkás madarat sosem párosítanak. Tapasztalatuk szerint ilyenkor ugyanis túl nagy lesz a sapka, ami súlyos hiba. Volt idő amikor, csak sapkára szelektálták az állományt. Gyönyörű sapkás madaraik voltak, de ezek a madarak a háton található jellegadó mintázatban már gyengébbek lettek. A kiállításon azután amennyivel jobban pontozták a bírák a szép sapkát, annyival nagyobb levonást adtak a lizard minta hiányára. Levonták a tanulságot és most már a fontos tulajdonságokra egyforma hangsúlyt fektetnek. 

A tenyészállatok kiválasztásánál fontos kritérium, hogy az első vedlés után (verseny tollak) milyen minőségűek a madarak és milyen minősítést kapnak egy esetleges bírálaton, ugyanis az évek folyamán, az ismétlődő vedlésekkor, kopik a lizard jelleg a tollazatból. Elindul a tollak lisztesedése. Ez nem hat ki a madár szaporodó képességére, de kiállításra már alkalmatlan. Ez a folyamat olyan látványos lehet, hogy akár egy-két toll sérülése, elvesztése akár diszkvalifikálhatja a madarat. Ugyanis az újra növő toll már egy határozott fehéres szegéllyel jelenik meg, ami súlyos hiba.. Ennek elkerülésére Laciék a férőhelyeket drótfonat vagy ponthegesztett háló helyett , függőleges szálú kalit előlappal látják el. Így ha a madár felugrik az előlapra, farktollai akadály nélkül átjutnak a drótpálcák között. Míg egy drótfonat esetében ez a művelet lassan, de biztosan a farok tollak töredezéséhez, folyamatos kopásához vezetne.

A sapka elsőéves állapota, minősége szintén kényes kérdés. Tapasztalatuk szerint ugyanis a sapka „elmászhat”, torzulhat valamelyest az évek folyamán. Tehát egy idősebb tenyészmadár, lehet, hogy küllemileg már nem mutatja, hogy milyen minőségű volt „versenyző”korában. Ezért készítenek Istvánék mindenről feljegyzést, tenyésznaplót, amelyeket évekre visszamenőleg gondosan meg is őriznek.

Azt már látom, hogy a Lizardhoz képest a Spanyol Razák tenyésztése jóval kevesebb buktatót rejteget. Ha tévednék arról majd később beszámolok. A Raza, avagy a spanyol törpekanárikból kevesebb egyedet tartanak, mint a kedvenc „gyíkokból”, viszont a frissen vásárolt madarakról kiderült, hogy attól a Helmut Reitingtől sikerült őket beszerezni aki az idei, németországi Spanyol Raza kiállításon mind a 8 kategóriában első helyet tudott szerezni. Laci azért döntött a vérfrissítés mellett, mert bár méretre jónak tartja a madarait, reményei szerit az új jövevények testtartása alakja sokat tud javítani az állomány összképén.

A Razák párbaállításánál a tollszerkezetet kell alaposan figyelembe venni. A standard szemmel jól látható kívánalmai fontosak, de van egy kevésbé egyértelmű kritérium, amely komolyan befolyásolja a következő generáció minőségét. Ez a tollszerkezet. Ami lehet laza vagy feszes. Az egyes tollakon jól látható különbség a madarat felületesen vizsgáló embernek sokszor fel sem tűnik. A feszes kültakaróval rendelkező Razák tolla keskeny és hegyesen végződik, míg a lazább tollazatúaké szélesebb és csak a legvégén képez háromszöget. Laciék ezt régebben- külföldi tenyésztő tanácsára- a farcsíkból kitépett tollakon vizsgálták. (István mosolyogva jegyezte meg, hogy miután hazajöttek, egy kicsit megkopaszodott az állomány.) Most már ránézésre el tudják különíteni a jószágokat. Némi eltérés a színek intenzitásában is tetten érhető. A „laza Raza” színe egy kicsit pasztellesebb, míg a feszes tollazatúé mélyebb, sárga madarak esetén egy élénkebb, okkeres hatást is megfigyelhetünk. Ők, ha csak lehet vegyes párokat állítanak össze. Itt most nem arra gondolok, hogy hímet tojóval (bár ez is fontos), hanem a tollszerkezetben megjelenő különbségekre figyelve feszes tollút egy lazább madárral. A Spanyol Razánál Laci szerint a fehér egyedek tekinthetők „bianco” madárnak. Ezeket sárgával, zölddel (sárga-fekete) vagy kékkel ( fehér-fekete) is párba lehet tenni.

Papp István

Laci megmutatott egy-két olyan tenyésztési „trükköt” amihez ők következetesen ragaszkodnak. A tojásrakás után a hím madarat egy ráccsal elválasztják a tojótól és a fiókák önállóvá válásáig ezt ki sem veszik.  Tapasztalatuk szerint a tojó így nyugodtan kotlik, de azért látja, hallja a párját. A fiatalokat sem tudja a hím bántani . A következő fészekrakáskor pedig nem kell attól tartani, hogy a tojó esetleg elhidegülne a hímtől.

A másik dolog a lámpázás. Egy speciális kis led-lámpával úgy tudják ellenőrizni a tojások termékenységét, hogy ne kelljen a tojás vagy a fészek kivételével megzavarni a tojót. A flexibilis nyakkal megáldott lámpát a rácson át bedugják a fészekbe és már tudható is volt-e eredménye a párzásoknak. Ha üres a fészekalj, akkor sem veszik ki a tojásokat. Hagyják, hogy a madár végigülje a ciklust, nem borul fel a kotlás ritmusa és így valószínűbb a következő fészekalj termékenysége.

Papp László

A madarak a nyár végét és az őszt kint töltik, udvari tágas röpdékben. Ezek védett helyiségben vannak esőtől széltől megóvva. Plusz védelemként szúnyogháló borítást kaptak, mert Laciék szerint a vérszívó csípése komoly rizikófaktor a kanárik esetében.

A be-, illetve kiköltözés alkalmával az egész állományt három lépcsőben lekezelik ivermektin parazita irtó szerrel. A rendszeres megelőzéshez tartozik még egy havi rendszerességgel elvégzett ESB kúra is, amellyel a kokcidózistól védik meg az állományt.

Nem sok időnk volt a „vallatásra”, de folytatása következik. Szeretnénk, ha István és Laci beavatná az arra kíváncsiakat a kiállításra történő felkészítésbe és a szelekciós folyamatokba. Ezért aztán ott mindjárt meghívattuk magunkat, hogy amikor annak lesz az ideje újra ellátogathassunk Veresegyházára.

Apa és Fia a televízióban is bemutatkoztak már. A velük készült riportban rövid összeállítást láthatunk a madárállományról és a madárházról is.