Látogatás Gergely Andrénál

Egy általam régen várt látogatást sikerült nyélbe ütni idén augusztusban. Az egyik korábbi bejegyzésünkben már említett képzeletbeli „Lizard-aranyháromszög” egyik sarkát kerestem fel Kistarcsán, egy csendes kertvárosi utcában. Vendéglátóm, Gergely André neve ismerősen cseng a roller kanárisok és a pergő galambosok között is, ám látogatásom egyik apropóját most a Lizard kanári, másikat egy eddig csak fél füllel hallott régi-új kanári változat adta.

A házimunkában megfáradt madarász rögtön a kanárik nyári rezidenciájához vezetett. Egy roller és néhány lipocrom piros mozaik  mellett a Lizard kanári három színváltozata röpködött a volierekben. Itt a madarak, két, egyenként 1 X 1 X 2,2m-es belső röpdén osztoznak. Az elkülönítésre a színtáplálás végett van szükség, mert André, már a kiállításra készülve szeretné elkerülni, hogy az arany és kék „gyíkok” belekóstoljanak a piros Lizardok speciális lágyeleségébe. A röpdében nincsenek hosszú ülő-rudak. A kanárik számára olyan rövid pálcák vannak felerősítve, melyeken szinte csak egyesével férnek el a madarak, kerülendő a tollhúzogatásból eredő sérüléseket. Ezt még tovább csökkenti az ülőpálcák egymástól való távolsága, melynek köszönhetően szinte el sem érik egymást a jószágok. Ez a Lizardoknál egy kardinális probléma a toll mintázat speciális jellege miatt. A pálcák alatt egy ferdén álló lemezt láthatunk, amely, mint egy „fecskepelenka”, megakadályozza, hogy egymásra piszkítsanak a kanárik. Az eleséget sem a földön, hanem egy kis állványon kapják a madarak, így a tollazat nem szennyeződik olyan könnyen, a kanárik tiszták és jól ápoltak maradnak .

A tágas, de inkább magas, mint hosszú nyári röpdékben a madarak kellően meg erősödnek és a vedlés is problémamentesen zajlik. Mivel André, asztalos végzettségű felmenőitől örökölte a fa szeretetét, a férőhelyek saját kezűleg és persze fából, készültek. A fa természetéből adódóan a résekben esetleg megbújó élősködőkre, fokozott figyelmet fordít. Prevenciós jelleggel használja a RAID csótány és hangyaírtó aeroszolos készítményt, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Illetve a börzéről, kiállításról hazaérkező saját és vásárolt madarakat( és az állományt 4 havonta) lecseppenti egy speciális, bőrön keresztül is felszívódó szerrel, a DRH Ivermectinnel. A látogatás során készült képeket, nyitott röpde ajtón keresztül tudtam készíteni. Ez megkönnyítette a fotózást, ráadásul egy kismadár sem szökött ki. Látszólag tudatában voltak a szereplésüknek, rendkívüli közreműködésről tettek tanúbizonyságot. Utólag is köszönet Andrénak, hogy ezt így lehetővé tette.

A madarak alaptakarmánya, gyári magkeveréken alapuló saját mixtúra, melynek összetevőihez munkája révén könnyedén hozzájut, hiszen a Galamb Hungária Centrum üzletében dolgozik. A receptet is megosztotta velünk:

Az összetétel 100kg-ra pontosan:
-50kg TEURLINGS EURO TOP alap kanári keverék
-17kg fénymag
-7kg négermag
-6kg kendermag
-4kg édes repce
-4kg hántolt zab
-2kg lenmag
-2kg fehér köles
-2kg hántolt napraforgó
-2kg fehér perilla
-2kg vörös muhar
-2kg spenótmag

Ebből kapnak a madarak fejenként, naponta 5-7.5 ml-t.

A lágyeleség száraz összetevői: egy rész darált háztartási keksz egy rész KING rovaros lágyeleség és egy rész WITTE MOLLEN lágyeleség. Kb. 15 dkg száraz lágyeleséghez reszel 1 közepes répát és 1 főtt tojást és 1 evőkanál darált diót(vagy mogyorót mikor mi van). Tenyésztés alatt csíráztatott magot is kapnak, ami repce négermag fehér köles búza és mungóbab keveréke.

A képen feltűnő lehet a piros Lizardok között két furcsán tarka kanári. Ezek egy újonnan kezdett tenyészprogram első eredményei. Nemrégen tűnt fel Kelet-európában és kezd mind több hívet gyűjteni egy a görög mitológiából ismert trák dalnok után, „Orpheus” névre keresztelt kanári változat. Nem tudom, hogy ő is képes-e hangjával megszelídíteni a vadakat, de rendkívüli taníthatóságának köszönhetően egy nagyon jó énekes-kanárit sikerült kitenyészteni. Ez a madárka egy többszörös fajtahibrid, melynek felmenői között megtaláljuk a Lizardot is. André ismeretei alapján az egykor volt „Hunyadi-énekes” is egy ilyen keverék kanári lehetett. Ezt szeretné Ő is reprodukálni és erre irányuló törekvései nyomán keltek ki ezek a jobbára tarka kis madarak. Következő lépésként egy újabb énekes kanári fajta „bekeresztezése” a cél. Remélem folyamatosan be tudunk számolni az eredményekről, hogy a blog olvasói is követhessék a kísérletet.

 Következő állomásunk a lakás egyik helységét kisajátító madárszoba volt, ahol a tenyésztés folyik, ha eljön az ideje. A hímek októberben a tojók karácsonykor kerülnek ide. A berendezések szintén saját készítésűek. Méretük 100X40X30 cm. André szerint a tágas tenyész kalitkák fontos előfeltételei a megfelelő szaporulatnak. A sok mozgás, repülés kiváló vitalitást eredményez a madaraknak. A hímeket csak a harmadik tojás lerakásáig hagyja együtt a tojókkal. A boxok készítésénél is fontos alapelv volt a praktikum. Könnyen tisztítható, anyagokat használt (rétegelt lemez, habosított PVC), az előlapokat saját elgondolása alapján gyártatta le, például: külön kis biztonsági ajtóval a gritt etetőnek. Még a színválasztás is a költőpárok nyugalmának megteremtését szolgálta. A kihúzható tálcák, műanyagból készültek, melyek így könnyen fertőtleníthetőek lettek. A fészkek egy ajtóhoz kerültek, mely révén a fészek kontroll könnyebb és kevésbé zavarja a madarakat, mintha keresztül kéne nyúlni az egész kalitkán. 

 A fészekcsészék faltól való távolságát úgy állapította meg, hogy a kicsik ne tudják „bevakolni” azt. Ez az esztétikum mellett a higiénia miatt is fontos. A szintén műanyag fészkekbe egy kerek filclap kerül, ami gyakorlatilag egy kárpitosipari alapanyag. A képen látható, hogy már most be vannak élesítve a férőhelyek, mintha már kezdődne is a tenyésztési szezon. Ebben a szobában található még egy nagy röpkalika, melybe a fiatalok kerülnek abban az átmeneti időszakban, ami a leválasztás és a  külső röpdébe telepítés között eltelik. Van egy-két polc a különböző kupáknak, melyek horgász-,galambász- és madarász versenyek után kerültek ide Kistarcsára. A tenyészmunka adminisztratív eszközei is itt kapnak helyet. A tenyészidőszak eseményeit rögzítő napló és az egyedi pedigrék formanyomtatványai is.

Beszélgetésünket a teraszon folytattuk, ahol kiderült, vendéglátóm komolyan hisz a régi öregek által lejegyzett tapasztalatok, receptek és fortélyok erejében. Jó néhány kuriózumot is tartalmazó könyvgyűjteményében, Fodor Pál és Kordován Mihály munkái mellett dr. Karl Russ kanáris könyve is feltűnt. A korszerűbb és a bírálati szempontokat is figyelembevevő ismeretek elmélyítése érdekében is ápolja és próbálja terjeszteni a néhai Müller Endre szellemi és materiális hagyatékának egy részét. Ezek közül kaptunk meg egy  25 kanári változat C.O.M. standardját tartalmazó gyűjteményt is. Az önképzés is tetten érhető e mögött a sok felhalmozott információ mögött és hogy ennek mások is haszonélvezői lehessenek, André megszerezte az EE európai szövetség bírói minősítését is. Csak nehogy felkérjük egyszer egy kis szakmai bemutató megtartására!

Terveink szerint, ha egy mód van rá, a szaporodási időszakban szeretnénk újra ellátogatni Gergely Andréhoz, hátha sikerül még pár hasznos információt megtudni a költés és fiókanevelés, vagy éppen a tenyészpárok összeállításával kapcsolatban.

Lizard kanári 3.

Évek óta léteznek csoportok, amelyeknek tagjai madarakat gondoznak, tenyésztenek és kiállítanak. Ezek a klubok, fenntartják -némely változat esetén fejlesztik- egy olyan kis pintyfaj állományát, melynek őseit Európában először a XV. Század végén mutatták be. Ez a madár a Lizard kanári.

A vad kanári (serinus canaria) gyorsan a domesztikáció útjára lépett. Ez azzal járt, hogy madarunk a szelekciós tenyésztésnek és számos véletlenszerű mutálódásnak köszönhetően hamar igen nagyszámú változatban jelent meg. Ezek legtöbbje nagyon kis hasonlóságot mutat az ős kanárihoz, akár a színét, akár az alakját vesszük figyelembe.

A legrégebbi ilyen változat a Lizard kanári, amely az egyetlen rokona a már kihalt London Fancynek. A lizardot először 1790-ben Londonban mutatták be kiállításon. Semelyik más akkoriban tenyésztett  kanárihoz nem hasonlított, sem alakjában sem színében. A Lizard értékét az az egyedülálló megjelenés adja, amely a tollazat mintázottságából, rajzolatából áll össze. A következő jegyek meg is különböztetik az összes többi tenyésztett változattól.A sapka, a flitteres mintázat, a fekete tollak a szárnyon és a farokban. Plusz az a teljes tollazatban végbemenő változás, amely a fiatalkori vedlés folyamán történik a madárral. Ezek együtt egy olyan csodálatos, titokzatos kanárit eredményeznek, amelyet avatatlan szemek joggal néznek valamilye egzotikus, távoli földrészről származó madárkának.

Kiállítási szempontból a legfontosabb jellemző a flitteres rajzolat a madár hátán, mely nélkül egyetlen  kanárit sem lehet a Lizardokhoz sorolni. A fészekben lapuló fiatal lizardok – a sapkát leszámítva – gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a többi sötét tollazatú kanáritól. A csodálatos, flitterezettségüket, csak fokozatosan, az első vedlés alkalmával nyeri el. A tökéletes formát, a fekete sarló alakú foltok alkotják, amelyek párhuzamos sorokba rendeződve húzódnak a hátról lefutva, az egyes pikkelyek, a nyaktól lefelé haladva folyamatosan növekednek. A meglepő fényes megjelenést, amellyel néha találkozhatunk, a háton található sötét tollak világos szegélye biztosítja, amennyiben a minták kellően szélesek. Ha ez a rajzolat túl keskeny, a minta olyanná válik, mintha „villamos sínpár” lenne, amennyiben az egyes minták túl szélesek a rajzolat elfelhősödik. Ez a mintázat - amely hasonlatossá teszi a madár kültakaróját a hüllők pikkelyezettségével -volt a változat névadója. Lizard ugyanis gyíkot jelent.

A másik különlegesség, amely először magára vonja a figyelmet, az a világos tollakból álló sapka. Valaha ez a sapka volt a legfontosabb jellemző, ami alapján megítéltek egy lizardot, így kiállításokon csak az ilyen madarakat bírálták.  Ez a szabály, amely sok- egyébként- tökéletes mintájú lizardot ki rekesztett a kiállításokról, a Viktoriánus kor közepén(cca.1870) változott meg és ezután a tört sapkás madarak is bírálathoz jutottak. Az ideális sapka, színében élesen, kontrasztosan  elválik a tollazat többi részétől, ovális alakú és sötét színű tollaktól mentes. A sapka világos tollai ideális esetben nem terjedhetnek az előbb említett ovális határon kívülre. Amennyiben sötét tollak kerülnek a sapkán belülre, a madarat tört sapkásnak nevezzük. Amennyiben nincs egyetlen világos toll sem a fejen, a lizard neve: sapka nélküli.     

Írta: John Scott , President of the L.C.A

Forrás: A cikk eredetijét Hermann Ottó barátom találta a  http://www.lizardcanary.co.uk  oldalon.

Robert Isenberg német tenyésztő

Robert Isenberg német madártenyésztő, alakkanári bíró és az igen komoly hagyományokkal rendelkező, 1880. szeptember 28. napján alakult Drezdai Kanáritenyésztők Egyesületének elnökhelyettese és titkára. Alakkanárikat, színkanárikat és egzotikus pintyféléket is egyaránt tenyészt, de kedvencei a Gloster- és a Norwich kanári. Kisállat kereskedése van Radeberg-ben.

Az Interneten találtam Robertre. Miután tudtam, hogy bad salzulfen-i kirándulásunkat követően Drezdában fogunk egy barátomnál megszállni, így Drezda környékén kezdtem el kutakodni tenyésztők után. Robert elsőre válaszolt az e-mail-emre és egyből nagyon segítőkésznek bizonyult. Végülis nem Drezdában, hanem Bad Salzuflen-ben, a DKB kiállítás helyszínén beszéltünk meg találkát. Az igényeinket, miszerint jó minőségű koronás Glosterekre és Lizard kanárira lenne szükségünk, előre leegyeztettük. Telefonszámot cseréltünk e-mail-ben és megbeszéltük, hogy nekünk a szombat délelőtt lenne jó. Nagyon sajnáltuk, hogy nem láthattuk a tenyészetét, de mivel mi szombaton értünk rá, ő pedig a helyszínen maradt, ezért kivitelezhetetlen lett volna, hiszen 450 km volt a két település között.

Robert gyűjtőröpdéje

Majdnem minden rendben is történt, azt leszámítva, hogy reggel mikor hívtam, Robert 11.00-ra ígérkezett és 12.00-re ért csak oda. Már a 11.00 is nagyon késő volt, hiszen addig nem akartunk vásárolni a börzén, amíg nem láttuk Robert madarait. Cirkáltunk a börzén, vártuk Robert-t és közben azt mondogattuk, ahogy sorra vitték el a szemünk elől a szép madarakat, hogy semmi baj: Robert több kategóriában  is első helyezett lett az idei kassel-i AZ kiállításon a Gloster kanáriaival és itt Bad Salzuflenben is, pl a "B"-s sárga ill. tarka madarak versenyében, kollekciójával német bajnoki címet szerzett. Szóval nem történhet semmi baj, biztosan szuper madarakat fog hozni. Minden esetre szar helyzet volt.

Robert végülis délre megérkezett. Egy nagyobbacska mikrobusszal jött, ami részben fonott áruval, részben pedig Glosterrel és Lizarddal volt megrakva. Körülbelül 30 Glostert és 30 Lizardot hozott nekünk, hogy tudjunk választani. Nagyon türelmetlenek voltunk és az időnk is fogytán volt, ezért a hadműveletet a lehető leggyorsabb ,legtitkosabb módon  a parkolóban álló mikrobuszban hajtottuk végre.

Annyit kérdezett, hogy a Glosterekkel vagy a Lizardokkal kezdjük-e. Mivel a Glosterben voltunk Bélával mindketten érdekeltek, ezért a Glosterekkel kezdtük. Felhalmozott egy csomó standard kalitot, bennük Glosterek kettesével. Bélával elkezdtük sorra venni őket, majd minden madárral kapcsolatban, ami tetszet vagy ami éppen nem tetszett, elkezdtük faggatni Robert-et. Folyamatosan kérdezgettük, hogy ez a madár szerinte kicsi vagy nagy, hogy jó e a koronája vagy sem, mély e a mellkasa vagy beesett, stb.. Minden kérdésünkre töredelmesen válaszolt! Csak a Gloster kanárikkal eltöltöttünk vagy 50 percet.

Sokat mesélt arról, hogy hogyan érdemes párba állítani a Glostereket. A Gloster egyik legfőbb jellemzőéből adódóan - mégpedig, hogy koronás, azaz búbos változatban is tenyésztik – nem lehet koronás egyedet koronással párosítani, hiszen a korona kialakulásáért felelős gén letális faktor, ahogy ez mindannyiunk számára ismert. Ugyanakkor sok más egyéb követelménye is van a madarak párba állításának. Ilyen például az, hogy kistestű madarat mindig egy nagyobb testűvel állítsunk párba. A Glostert mindig a lehető legkisebbnek akarjuk tudni, ugyanakkor, ha mindig a legapróbb egyedeket párosítom, előbb vagy utóbb leromlik a madár. Ha egy kisebb és egy nagyobb méretű Glostert állítunk párba, akkor a fiókák közt is lesz kisebb és nagyobb is, azonban a genetikai állományuk és az immunitásuk nem romlik. A másik nagyon fontos információ, amit Robert is megerősített, hogy a kemény, más néven intenzív és a buff, más néven nem intenzív tollazatú madarak helyes párba állítása a kulcskérdés. Intenzív kemény tollú madarat mindig nem intenzív buff tollazatú egyeddel párosítsunk. Összefoglalva a Gloster kérdést három alapszabályt szögezhettünk le. Kicsit naggyal. Koronásat konzorttal. Buffos egyedet kemény tollúval.

Ezt követően miután minden párt végignéztünk és jól kibeszéltünk, én két koronás hímet, Béla pedig egy konzort hímet és egy konzort tojót választott az itthoni madarainkhoz új tenyészvonalként. Nagyon szép koronásakat sikerült szerezni.

Ezután jöttek a Lizardok. Nos, itt nehezebb volt a helyzet, ugyanis a Lizardokat nem Robert tenyésztette, egy barátjának a madarait hozta el nekünk és míg a sajátjait névről ismerte, addig a Lizardoknál a nemek kiválasztásakor a tapasztalataira kellett hagyatkoznia. Nagyon érdekes, jó értelemben nagyon érdekes újabb 50 perc következett.

Elmesélte nekünk azokat az alapvetéseket, melyek nélkülözhetetlenek a Lizard párba állításával kapcsolatban, és amelyeket a Pappékkal folytatott beszélgetés összefoglalójában Béla már nagyrészt leírt. Mégpedig, hogy intenzív madarat csak nem intenzív madárral lehet párba állítani, ugyanis az intenzív szín, a fentiekben emlegetett koronához hasonlóan, letális faktornak minősül, így ezen egyedek egymással párba nem állíthatóak. Továbbá beszéltünk a Lizard sapkájával kapcsolatban arról is, hogy egész-sapkás és tört-sapkás egyed párba állítása a megfelelő, így elkerülhető, hogy a sapka túlzott mérete rontson a madár előírt küllemén. Két egyész-sapkás egyed párba állításával ugyanis a fiókák sapkája más a standard-nél nagyobb lenne.

Itt egy zöld arany -vagy más néven intenzív -és egy zöld ezüst -más néven nem intenzív- tojót, valamint egy zöld ezüst, -azaz nem intenzív- hímet választottam. Így tulajdonképpen két párom lett hiszen a nem intenzív madarak egymással párba állíthatók. Nagyon érdekes volt a nemek megállapítása. A madarakat nem ismerve, Robert a küllemi jegyekre hagyatkozott, én pedig csak reménykedtem, hogy valóban olyan becsületes, mint amilyennek látszik. Sorra standard kalitokba pakolgattuk a madarakat és mindegyiken elmutogatta, hogy miért jó és miért nem. Folyamatosan figyeltük a sapkát, a mintázatot, azt hogy nem túl világos-e a háta, nem túl sárga e a mellkasa stb.. Végül szerintem három nagyon helyes kismadarat sikerült választanunk. A hím egyébként tört-sapkás a két tojó egész-sapkás. A nemeket Robert az alapján igyekezett megkülönböztetni, hogy az adott színen, így az intenzív és a nem intenzív színen belül milyen árnyalatnyi eltérések vannak. A fej, a test, ezek mérete és színük intenzitása, stb.. Nagyon érdekes tapasztalat volt. Betett négy nem intenzív Lizardot egy standard kalitba, majd kettőt kikapott közülük, hogy ezek nem jók, ezek tojók. A megmaradt két hímet pedig mutatta nekem, hogy melyiket választanám. Vizsgáztatott, hogy melyikről mi a véleményem. Elmondtam neki, hogy ennek a madárnak a sapkája jobb, de a mintázata kevésbé, a másiknál pedig szép a mellkas és a hát mintázata, ezért ez utóbbit választanám. Helyeselt, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy egyetértett.

Nagyon kedves embert ismertünk meg a személyében, aki segítőkészségével és a ránk szánt idővel sokban bővítette és alátámasztotta ismereteinket. Természetesen az EU logós bögrénkkel jutalmaztuk a közel két órás kurzust, mire ő azt mondta, hogy igen ismeri, már nézte az oldalunkat. :) Nem ekkor búcsúztunk, ugyanis egy pár órával később Bélával még végigjárták a börzét és tovább segített Bélának a válogatásban, bár nem volt túl jó véleménnyel a börze Gloster felhozataláról.

Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vegye fel vele a kapcsolatot, aki arra jár és segítségre vagy szép koronás Gloster-re van szüksége.

Beszélgetés Papp Istvánnal és Papp Lászlóval

Az oldal indulását követően, szinte másnap, egy megtisztelő meghívást kaptunk Papp Lászlótól és édesapjától Istvántól, hogy nézzük meg tenyészetüket. Mivel terveink között szerepelt, az alakkanáris madarászok bemutatása köszönettel elfogadtuk a meghívást. Hol másutt is kezdhetnénk jobb helyen leírni a tenyésztői portrékat, mint egy olyan családnál, ahol generációs hagyománya van a madártartásnak. Nem mellékesen számos sikert tudhatnak magukénak Pappék köztük egy olyan aranyérem mint az AZ legnagyobb megmérettetése; a Kassel-i kiállítás.

Borongós reggel érkeztünk Veresegyházára, de az udvarba lépve mégis tavaszi lett a hangulat, mert a melléképületből kanárik és szürke csicsörkék énekét hallottuk. Miután átestünk a bemutatkozáson és a „pertu ásványvizek” elfogyasztásán, mehettünk is a madárházba.

Bent aztán már szigorúan a madarászat volt a téma. Laci elmesélte, hogy már gyerekkorában találkozott a madarakkal. A nyári szünetek idején, kézzel nevelt vad madarak jelentették az első élményeket. Később, már felnőtt fejjel az egzotikus díszpintyek fogták meg, de aztán a 90-es évek végétől figyelme az alak-kanárik és a különböző egzotikus carduelis fajok felé fordult. Édesapja, István már 8 éves kora óta madarászik „mindennel, amivel csak lehet vagy lehetett”.

2000 óta közösen tenyésztenek. Laci koordinálja a tenyésztést, a párba állítást, az új madarak beszerzését és a kiállításokon történő szerepléseket. István feladata a napi szigorú protokoll, az etetés(ami ottjártunkkor, a pihenőidőszak alatt délben történik), a madarak vitaminnal, esetleg gyógyszerrel történő ellátása. A tojásrakás, a kelés, a kirepülés idejének pontos lejegyzése is az Ő feladata. Laci külön kiemeli a kelés datálásának fontosságát. Szeretik pontosan tudni a fiókák kipattanásának idejét, mert a nevelőeleség precíz biztosítása létfontosságú.

Gyári lágy-eleséget nem használnak, Náluk a klasszikus; főtt tojás, reszelt sárgarépa keksszel és/vagy kétszersülttel recept vált be, csíráztatott magokkal és rengeteg vadon gyűjtött gyomnövénnyel kiegészítve. Az utóbbiak fontosságát különösen a carduelis fajok esetében tapasztalták. A magkeveréket nem maguk csinálják, hanem patinás cégek gyári keverékeit etetik. A téli időszakban nagyon „levékonyítják” a táplálékot, nehogy elhízzanak a pihenő, tenyész madarak. Ottjártunkkor, december végén, a kanárik száraz magnak csak fénymagot kaptak. Fejenként egy teáskanálnyi mennyiségben.

Alakkanárik közül jelenleg Lizard kanárit és Spanyol Raza kanárit tartanak. Belekóstoltak a Rheinlandi tartásába is, de - bár Lacinak tetszett a fajta - nem sikerült jó minőségben szaporítani a madarakat, ezért felszámolták az állományt.

Elérkeztünk a Lizardhoz. Ezzel a fajtával kapcsolatban Laci már az oldal nyitása után is egyből a segítségünkre volt, és több adatot is pontosított. Most viszont képekkel illusztrálva is kiegészíthetjük a színekkel kapcsolatos ismereteket. Ez egyébként Pappék kedvenc kanárifajtája. Elkötelezettségük és hozzáállásuk abban is tetten érhető, hogy legelső, törzsalapító hím Lizardjuk még mindig megvan, bár már nem dolgoznak vele. Egy tágas kalitkában éli nyugdíjas éveit. A Lizardoknál a hímek külön-külön, míg a tojók hármasával, csoportokban vannak elhelyezve.

Kérésünkre Laci kézbe vette a madarakat, hogy a fontos színbeli eltéréseket egymás mellett tartott madarakon tudjuk bemutatni. A tenyészmadarak összeállításakor fontosnak tartja, hogy ne párosítsunk csak azonos alapszínű madarakat. Ő arany lizardot ezüsttel, illetve piros-arany lizardot piros ezüsttel. Minden más esetben olyan keverék színű fiatalokat kapunk, amelyek egyik szín standardjának sem felelnek meg, így versenyen kizárással „jutalmazzák” őket. A kéket „bianco” színnek mondja. Tenyésztéskor ez mindkét másik színhez párosítható, bár Laci szerint, ha már keverjük, akkor lehetőség szerint inkább ezüst lizardhoz tegyük.

 

Létezik arany és ezüst Lizard,

valamint piros arany és piros ezüst Lizard.

A sapka is lehet teljes, tört, dupla vagy lehet a madár sima fejű. Istvánék két teljes sapkás madarat sosem párosítanak. Tapasztalatuk szerint ilyenkor ugyanis túl nagy lesz a sapka, ami súlyos hiba. Volt idő amikor, csak sapkára szelektálták az állományt. Gyönyörű sapkás madaraik voltak, de ezek a madarak a háton található jellegadó mintázatban már gyengébbek lettek. A kiállításon azután amennyivel jobban pontozták a bírák a szép sapkát, annyival nagyobb levonást adtak a lizard minta hiányára. Levonták a tanulságot és most már a fontos tulajdonságokra egyforma hangsúlyt fektetnek. 

A tenyészállatok kiválasztásánál fontos kritérium, hogy az első vedlés után (verseny tollak) milyen minőségűek a madarak és milyen minősítést kapnak egy esetleges bírálaton, ugyanis az évek folyamán, az ismétlődő vedlésekkor, kopik a lizard jelleg a tollazatból. Elindul a tollak lisztesedése. Ez nem hat ki a madár szaporodó képességére, de kiállításra már alkalmatlan. Ez a folyamat olyan látványos lehet, hogy akár egy-két toll sérülése, elvesztése akár diszkvalifikálhatja a madarat. Ugyanis az újra növő toll már egy határozott fehéres szegéllyel jelenik meg, ami súlyos hiba.. Ennek elkerülésére Laciék a férőhelyeket drótfonat vagy ponthegesztett háló helyett , függőleges szálú kalit előlappal látják el. Így ha a madár felugrik az előlapra, farktollai akadály nélkül átjutnak a drótpálcák között. Míg egy drótfonat esetében ez a művelet lassan, de biztosan a farok tollak töredezéséhez, folyamatos kopásához vezetne.

A sapka elsőéves állapota, minősége szintén kényes kérdés. Tapasztalatuk szerint ugyanis a sapka „elmászhat”, torzulhat valamelyest az évek folyamán. Tehát egy idősebb tenyészmadár, lehet, hogy küllemileg már nem mutatja, hogy milyen minőségű volt „versenyző”korában. Ezért készítenek Istvánék mindenről feljegyzést, tenyésznaplót, amelyeket évekre visszamenőleg gondosan meg is őriznek.

Azt már látom, hogy a Lizardhoz képest a Spanyol Razák tenyésztése jóval kevesebb buktatót rejteget. Ha tévednék arról majd később beszámolok. A Raza, avagy a spanyol törpekanárikból kevesebb egyedet tartanak, mint a kedvenc „gyíkokból”, viszont a frissen vásárolt madarakról kiderült, hogy attól a Helmut Reitingtől sikerült őket beszerezni aki az idei, németországi Spanyol Raza kiállításon mind a 8 kategóriában első helyet tudott szerezni. Laci azért döntött a vérfrissítés mellett, mert bár méretre jónak tartja a madarait, reményei szerit az új jövevények testtartása alakja sokat tud javítani az állomány összképén.

A Razák párbaállításánál a tollszerkezetet kell alaposan figyelembe venni. A standard szemmel jól látható kívánalmai fontosak, de van egy kevésbé egyértelmű kritérium, amely komolyan befolyásolja a következő generáció minőségét. Ez a tollszerkezet. Ami lehet laza vagy feszes. Az egyes tollakon jól látható különbség a madarat felületesen vizsgáló embernek sokszor fel sem tűnik. A feszes kültakaróval rendelkező Razák tolla keskeny és hegyesen végződik, míg a lazább tollazatúaké szélesebb és csak a legvégén képez háromszöget. Laciék ezt régebben- külföldi tenyésztő tanácsára- a farcsíkból kitépett tollakon vizsgálták. (István mosolyogva jegyezte meg, hogy miután hazajöttek, egy kicsit megkopaszodott az állomány.) Most már ránézésre el tudják különíteni a jószágokat. Némi eltérés a színek intenzitásában is tetten érhető. A „laza Raza” színe egy kicsit pasztellesebb, míg a feszes tollazatúé mélyebb, sárga madarak esetén egy élénkebb, okkeres hatást is megfigyelhetünk. Ők, ha csak lehet vegyes párokat állítanak össze. Itt most nem arra gondolok, hogy hímet tojóval (bár ez is fontos), hanem a tollszerkezetben megjelenő különbségekre figyelve feszes tollút egy lazább madárral. A Spanyol Razánál Laci szerint a fehér egyedek tekinthetők „bianco” madárnak. Ezeket sárgával, zölddel (sárga-fekete) vagy kékkel ( fehér-fekete) is párba lehet tenni.

Papp István

Laci megmutatott egy-két olyan tenyésztési „trükköt” amihez ők következetesen ragaszkodnak. A tojásrakás után a hím madarat egy ráccsal elválasztják a tojótól és a fiókák önállóvá válásáig ezt ki sem veszik.  Tapasztalatuk szerint a tojó így nyugodtan kotlik, de azért látja, hallja a párját. A fiatalokat sem tudja a hím bántani . A következő fészekrakáskor pedig nem kell attól tartani, hogy a tojó esetleg elhidegülne a hímtől.

A másik dolog a lámpázás. Egy speciális kis led-lámpával úgy tudják ellenőrizni a tojások termékenységét, hogy ne kelljen a tojás vagy a fészek kivételével megzavarni a tojót. A flexibilis nyakkal megáldott lámpát a rácson át bedugják a fészekbe és már tudható is volt-e eredménye a párzásoknak. Ha üres a fészekalj, akkor sem veszik ki a tojásokat. Hagyják, hogy a madár végigülje a ciklust, nem borul fel a kotlás ritmusa és így valószínűbb a következő fészekalj termékenysége.

Papp László

A madarak a nyár végét és az őszt kint töltik, udvari tágas röpdékben. Ezek védett helyiségben vannak esőtől széltől megóvva. Plusz védelemként szúnyogháló borítást kaptak, mert Laciék szerint a vérszívó csípése komoly rizikófaktor a kanárik esetében.

A be-, illetve kiköltözés alkalmával az egész állományt három lépcsőben lekezelik ivermektin parazita irtó szerrel. A rendszeres megelőzéshez tartozik még egy havi rendszerességgel elvégzett ESB kúra is, amellyel a kokcidózistól védik meg az állományt.

Nem sok időnk volt a „vallatásra”, de folytatása következik. Szeretnénk, ha István és Laci beavatná az arra kíváncsiakat a kiállításra történő felkészítésbe és a szelekciós folyamatokba. Ezért aztán ott mindjárt meghívattuk magunkat, hogy amikor annak lesz az ideje újra ellátogathassunk Veresegyházára.

Apa és Fia a televízióban is bemutatkoztak már. A velük készült riportban rövid összeállítást láthatunk a madárállományról és a madárházról is.

Lizard kanári 2.

A lizard kanári talán a legdíszesebb a kanári famíliában, mert nagyon hasonlít rajzával a pikkelyes prototípushoz (gyík). Nem véletlenül lett eképpen elnevezve, mert a tollak pikkelymintázatot felvonultató rajzolata valóban, még a nem szakértők szemében is a gyíkok testét borító pikkelyes kültakarót idézi. Az angol lizard szócska gyíkot jelent.

Nagy varázsa ennek a fajtának a tollazat remek színe és csillogása, amely a hátáról és melléről lefelé terjed. Csillogás szép bronz vagy barnássárga alapon van elhelyezve. A tollak szegélye ezüstös, vagy aranyos csillogású. Ezért nevezik a madarakat ezüst-, vagy arany lizardnak. Újabban az ezüst és az arany lizard mellé kitenyésztették a kék lizardot is, amiből jelenleg világviszonylatban nagyon kevés található. A kék lizardot a következőképpen kell kitenyészteni, bár a balsiker nincs kizárva:

Az első évben egy tökéletes színű és rajzolatú hím lizardot párosítunk egy kiváló törzsből eredő, tiszta kék tojóval. Ügyelni kell arra, hogy a tojó madár mentes legyen más variáló tényezőktől. Az első tenyésztési évben éppúgy, mint más „keresztezéseknél” kb. 50-50%-ban lesznek kék, illetve normál színűek, de nem lesznek tiszták. A második évben ugyancsak egy jó lizard hímet párosítunk az első keresztezésből származó, fiatal kék tojóval. Eredmény: 50% kék, 50% normál madár. Szintén nem tiszták. Ebbe az újabb nemzedékben azonban már mégis több a lizard vér. A párosítást így folytatjuk, egészen a hatodik nemzedékig, miközben nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a párosítás céljára mindig a legutóbbi párosításból származó kék tojót vegyünk. Tehát csak a hetedik nemzedékben jelentkeznek az igazi kék lizardok. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ezekhez a párosításokhoz olyan lizard hímeket alkalmazzuk, amelyek fajtatiszták és melyek a lizardokat jellemző megkülönböztető sajátosságok tekintetében nagyon jó minőségűek.

A kiállításra szánt és alkalmas példány feje csinos, gömbölyű és széles. Egy széles koponya hozzásegít teljes előnyéhez és mintegy megkoszorúzza a dicsőséget egy tiszta sárga vagy fehér sapka. A sapka kezdődjön a csőr tövénél és a szenek aljánál, egészen a fej hátsó részéig szabályos ovál formában rajzolódjon, egy tiszta, határozott, széles vonalban. Minden tenyésztőnek az az álma, hogy egy minden tekintetben megfelelő rajzú és színű lizard törzset mondhasson magáénak, sajnos mégis nagyon sok a rosszul sikerült sapka rajzú madár.

Nem könnyű dolog kitenyészteni egy jó lizardot, tökéletes mintázattal, de ha sikerül, nem nehezebb, mint bármely kanári fajtából kiállítási példányokat produkálni.

A tiszta rajzolatú madár nagyon szép és értékes, úgy kiállítási, mint tenyésztési célkora. Egy ilyen tökéletes példány gyönyörűen csillog, és nagyon szép látvány. A csillogó részek hasonlítanak a láncszemek közti részekhez, mert minden egyes csillogó rész elkülönül egymástól. Határozottan ez a gyíkszerű rajzolat jellemzi a lizardokat. A szárnyak, a farok tollak és a lábak –úgy a lábfej, mint a lábszár, csüd- olyan sötét legyen, amilyen sötét csak lehet.

A műkedvelő tenyésztők, akik hozzáfognak ennek a szép madárnak a tenyésztéséhez, biztosak lehetnek két dologban: ha két lizardot összepárosítanak egymással, akkor a jellegzetes jegyekkel, bélyegekkel ellátott egyedeket fognak kapni. Ez azért van, mert ennek a fajtának a származástani tényezői többé-kevésbé már fixálva, rögzítve vannak és következésképpen ezek nem változnak meg. Párosításnál lehetőleg aranyat ezüsttel, és fordítva ezüstöt arannyal párosítsunk.

A lizard legszínpompásabb az első vedlése után. A második vedlés után a test tollai, a szárnyak és a farok vonalának szegélytollai halványabbak lesznek. Általános szabály szerint a csillogó színek kevésbé szembetűnőek lesznek és a szárnytollak szürke színbe hajlanak. Éppen ezért nagyon fontos körülmény, amely különleges éberséget igényel részünkről a fiókák felnevelésének az időszakában, a tollak kitépkedése, akár az anyamadár, akár a testvérek által. Míg másfajta kanáriknál a tolltépésnek alig van jelentősége, addig ez a lizardoknál végzetes következményekkel járhat. Mint már említettem, a lizard az első vedlése után már halványabb. Éppen ezért, ha a fiatal lizardokat akár a fészekben, akár a választó-, vagy röpkalitokban megtépik, a tenyésztő részére ezek a példányok –függetlenül a szabályos rajzolatuktól-, mint kiállítási madarak elvesztek, értéktelenné váltak és színük többé sohasem lesz szabályszerű.

Hogy miért? Mert az első kitépett tollak helyébe már csak a második vedlés utáni színben jönnek ki a tollak, ha pedig azt, azokat is kitépik, még jobban halványodik a szín. Ezért ajánlatos az a szabály, hogy a fiatal lizardokat választás után mindjárt elkülönítjük egymástól, hogy a tollak meg ne sérülhessenek.

A lizard az a madár, amelyiket a lehető legkevésbé szabad zavarni, mert ez azzal a veszéllyel jár, hogy a tollak kihullanak. Ezért ajánlatos minél előbb hozzászoktatni őket a kiálítási (standard) kalitkákhoz.

A lizard hossza 11-14 cm. Vedlése alatta táplálékának nagyon változatosnak kell lennie, de ne vigyük túlzásba. Az állandó fürdővíz, a friss levegő és a Nap, nagy befolyással van a fiatal lizardok tollazatának kifejlődésére.

Merem remélni, hogy ezekben a valóban kecses és impozáns madarakban a közeljövőben úgy kiállításainkon, mind néhány tenyésztőtársamnál már gyönyörködhetünk.

                                                                            Németh Lajos – Cserna Zoltán ifj.  

„Tiszteletre méltó és örök emlékű Barátomtól, Péter Géza bácsitól kaptam anno még 1995-ben, egy mindössze néhány A4-es oldalból álló füzetecskét, benne az ominózus "gyíkmadár" leírással, mikor is nálunk jártak Székesfehérváron, a TIT-es szervezésű díszmadár kiállításunkon. Mint szakirodalom, már nem a legaktuálisabb, de szerintem lehet belőle új információt nyerni.”

                                                                             Ifj. Cserna Zoltán (zolicanary1@gmail.com)

Lizard kanári

A vad kanári, mint házi kedvenc 500 évvel ezelőtt került Európába, de a 18. században kezdődött meg igazán a különböző fajták kitenyésztése. A közhiedelem szerint a Lizard kanárit, a vallási üldöztetés miatt Nagy-Britanniába menekülő franciaországi és németalföldi hugenották hozták magukkal, de ez csak egy teória. A kezdeti idők tenyésztői nem dokumentálták precízen a madarakkal kapcsolatos ismereteiket, azonban egy 1742-es feljegyzés beszámol egy madárról, melynek sötét színű farok- és szárnytollai voltak, fején pedig „sapkát” viselt. Ma már tudjuk, hogy ez a Lizard kanári volt. Az, hogy azok az ismertetőjelek, melyek a Lizard kanári legfőbb jellemvonásait adják, egy spontán mutáció révén jöttek létre a vad kanári példányaitól, vagy hogy más fajtákkal történő hibridizáció eredményeként született meg, sajnos nem ismeretes. Az azonban ismert, hogy a 19. század elején létrejövő tenyésztői egyesületek és kiállítások eredménye volt, hogy a Lizard kanárit és közeli rokonát – a mára már kihalt – London Fancy-t tökéletesítették. Ez utóbbi két fajta egyébként már az 1790-es években szerepelt londoni kiállításokon.

Szintén pontos adat, hogy az első publikáció a Lizard kanáriról a The British Aviary and Bird Breeders Companion című lapban jelent meg 1825-ben, és azt írjá róla, hogy: „Van egy kanári fajta, melynek teljesen sárga sapkája van, és fekete-zöld foltokkal tarkított mellkasa és a háta miatt nagyon hasonlít arra a kis csúszó-mászóra, melyről a nevét is kapta.” A Lizard kanáriról készült első illusztráció pedig, az Illustrated News című kiadvány 1846. december 12-i számában jelent meg. Ezek alapján úgy tartják, hogy a Lizard kanári a legrégebbi kiállítási célra tenyésztett madár annak köszönhetően, hogy rendkívül lelkes tenyésztők vették pártfogásukba. Ezen tenyésztőknek köszönhető az is, hogy a Lizard külseje a viktoriánus idők rajzaihoz képest alig változott mind a mai napig.

Egyedszámukat meghatározta az is, hogy könnyen tenyészthető, olcsó madárnak számított, azonban ennek ellenére a II. világháború környékén egyedszámuk a fajta-egyesület becslései alapján világviszonylatban 200-250 egyedre esett vissza.

A Lizard különlegességét a kezdetek óta meglévő gyíkra emlékeztető pikkelyes mintázata adja. Ez az, amely megkülönbözteti fajtársaitól. A fiatal madarak tollazat kezdetben semmiben nem különbözik a többi kanáriétól, de mikor átvedlett és felnőtt tollra vált mindjárt szembetűnő lesz különleges tollazata. A nyaktól lefelé haladva párhuzamos sorokban álló pikkelyei egyre nagyobbak lesznek. Másik jellegzetességük sárga sapkájuk. Kezdetben kizárólag a tökéletes sapkát viselő egyedeket lehetett versenyeztetni, azonban ez ahhoz vezetett, hogy rendkívül sok kiváló pikkelyezettséggel rendelkező madár esett ki a versenyből.

A viktoriánus idők közepén már sok hibás sapkájú egyedet is lehetett látni a versenyeken. Manapság annak alapján, hogy milyen szabályos és milyen kiterjedésű a fejen található sapka, több csoportot különböztetnek meg. A Lizard kanári öt színváltozatban ismert. Ezen színek az arany, az ezüst, a kék, a piros arany és a piros ezüst. Az arany és ezüst színváltozatot a tollakat szegélyező bronz vagy szürke szín határozza meg. Fontos a tökéletességhez, hogy a csőr, a lábak és a körmös is feketék legyenek. Az esetlegesen a szárnyakban vagy farokban megjelenő fehér tollak kizárást jelentenek a versenyben. Ezeket a madarakat a tenyésztésből is ki kell zárni.

Papp László (papp.laszlo228@upcmail.hu) kiegészítése a színek öröklésével kapcsolatban: "A pirosnál olyan a piros ezüst mint az aranynál az ezüst. Tehát ott is A-s és B-s szín van, amit csak így lehet párosítani. Ha pirosat akarsz arannyal vagy ezüstel pároztatni, nem fogsz sem piros sem arany utódot kapni, a kettő között lesz és mivel rózsaszín Lizard kanári nincs, így kizárásra kerülne a kiállításon. Piros A-st piros B-sel így lesz tiszta színű."

Alakjuk kevésbé meghatározó, de fontos, hogy a madár zömök megjelenésű legyen, kerek mellkassal és széles vállakkal.Mérete 12,5 cm.

Kiállításokon a lizardok a következő besorolás alapján kerülnek nevezésre:
E191-192 Lizard kék
E193-194 Lizard arany
E195-196 Lizard ezüst
A páros számok az egyéni , a páratlanok a kollekcióban történő nevezést jelölik.
A színkanárik kiállítására rendszeresített  kalitkákban kerülnek bírálatra.
Gyűrűméretük 3,0mm