Öntsünk 'ciszta' vizet a pohárba!

Az alakkanárik között vannak olyan változatok, melyeknél a telt alak, a kerek forma (Gloster, Norwich, Border) vagy a terjedelmes, laza tollazat(Crest) a kívánalom. Ebből kifolyólag ezeknél a kanáriknál az intenzív tollszerkezettel bíró egyedek nem mutatják megfelelően a standard jegyeket. Így aztán a bírálatokon legtöbbször a "nem intenzív" madarak viszik el a kokárdákat. A tenyésztők is a laza, buff forma irányába tolják el az állományokat. A "nem intenzív" madarak túlsúlya az tenyészetekben felszínre hozhat egy olyan  defektust, amely akár évekig "bujkálhat", lappanghat és amikor aztán felszínre kerül, elkeserítő az eredménye.

Mivel a "buff" madarak tollai szélesebbek, lazábbak és sokszor puhábbak, mint az intenzív fajtársaiké, a növekedésük során előfordul, hogy ezek a tollak,nem képesek rendesen áttörni a bőr felszínét. Más források szerint a hámréteg megvastagodása, esetleg a pórusok elzáródása, eltömődése miatt nem képesek a tollak teljesen kifejlődni. A több tényező, egymást erősítve is okozhatja az elváltozás megjelenését.  Ilyenkor a tollak betokosodnak és akár borsószem méretű göbökké is alakulhatnak. A jelenség; toll-ciszta vagy sörétkiütés néven ismert.
Ha egy jelenségnek több kiváltó oka van, elvárható, hogy a prevencióhoz is több alternatíva álljon a rendelkezésre.
A tenyészpárok kialakításánál a tollszerkezet figyelembevétele,  akár több generációra visszatekintve is, meghatározó lehet a megelőzésben.
Egyes források a következő aminosavak táplálékkal történő adagolását ajánlják: metionin, lizin, treonin, triptofán. Gergely André barátom saját, probléma mentes vedléssel kapcsolatos tapasztalatai is ezt támasztják alá. A sikeres tollváltást elősegítendő, megemlítik egy telítetlen zsírsav, a lecitin, egyes B-vitaminok valamint a cink, a folsav és a biotin adagolásának a jelentőségét is. Léteznek speciálisan vedlést segítő készítmények is
A madarak rendszeres fürdetése - lehetőség szerint fürdősó alkalmazásával  - is megkönnyíti a tollváltást. A fürdés során felpuhul a bőr és természetesen a bőrre tapadt port, valamint egyéb szennyező anyagokat is el tudja távolítani a madár. Ezzel is csökkentve a pórusok eltömítődésének lehetőségét.

Néhány tapasztalt kanári tenyésztők javasoljuk a következő aminosavakat a sikeres, csomómentes vedlés: metionin, lizin, treonin és triptofán, amely megtalálható a különböző élelmiszereket). Azt is sugallják, hogy a lecitin (egy telítetlen zsírsav) is segíti, amely lehetővé teszi a toll növekedés előfordulnak simán. A megfelelő B-vitamin, ásványi anyag tartalma (különösen a cink), folsav és biotin is emlegetik, mint lényeges elemeit, amelyek egy problémamentes vedlés. - See more at: http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=/search%3Fq%3DFeather%2BCysts%2B/%2BFeather%2BLump%26client%3Dfirefox-a%26hs%3Dkzz%26rls%3Dorg.mozilla:hu:official%26channel%3Dsb&rurl=translate.google.hu&sl=en&u=http://www.avianweb.com/feathercysts.html&usg=ALkJrhiwwVE_FumTJA9JQ3OzkSd5Fp6KlA#sthash.im8Gaq45.dpuf

Sajnos tudok képeket közölni. Egy Hollandiában vásárolt consort tojóm ugyanis 3! év  után, az őszi vedlést követően produkálta az említett tüneteket. Hát had ne mondjam, hogy kibírtam nevetés nélkül, mikor észrevettem. Másik delikvens, egy nagyon késői kelésű zöld consort hím, mely egyedül kelt ki a 4 tojásos fészekaljból. Anyja, aki korábban kitűnően nevelt, most teljesen elhanyagolta a kicsit, emiatt át is "mentettem" egy Raza Espanola pár alá.  Itt aztán rendesen -már amennyire ez rendes- felnőtt a mostohatestvéreivel együtt. A rendellenes tollazat már az első vedlés előtt látható volt, de akkor ezt betudtam a hányatott gyerekkornak. Végül aztán kiderült, hogy ez a vontatott fejlődés maradandó károkat okozott a tollazatban.

Némelyik csomó, alig gombostűfejnyi , míg néhány eléri a bors-, sőt a borsószem méretet is.

A kisebbek mellet találtam olyan tollakat, amelyek nem nyíltak ki teljesen, így úgy néztek ki, mint egy miniatűr ecset. 

 A nagyobb göbök környékén kisebb nagyobb tollmentes bőrfelület látható. 

Jellemzően a test oldalán, illetve a válltollak között jelentek meg a kinövések.

A madarakat egyébként szemmel láthatóan nem különösebben zavarják a ciszták. A hím rendszeresen és rendesen énekel.

Tóth Sándor könyvében több tényezőt is említ, amelyek felelősek lehetnek a ciszták kialakulásáért. Ilyenek a; bőrsérülések, táplálási hiányosságok és fertőzések. A cisztásodási hajlam öröklődését sem zárja ki.

Egyes tenyésztők szerint, a nem-intenzív madarak egymás közötti párosításának, generációkon keresztül történő alkalmazása is előidézheti a ciszták megjelenését.

Ezek után legyen okos az ember! 

Saját hatáskörben, az, hogy ezeket a madarakat a tenyésztésből kizárom az nem kérdés!
Kovács Krisztián tenyésztőtársunk küldött egy linket, melynek segítségével láthatjuk, létezik műtéti eljárás, melynek során, (etikusan,altatásban), eltávolítják a cisztákat. Ám ezek kiújulhatnak, sőt számuk még növekedhet is.

Találtunk videókat otthoni körülmények között elvégzett "műtétekről" is, de ezt nem volt szívünk ide feltenni.

forrás:
http://www.avianweb.com/feathercysts.html

Tóth Sándor: A Színkanári Tartása és Tenyésztése magánkiadás,2002
http://www.galamb.hu/

A Crest kanári története

Már korábban is gyűjtöttünk információkat erről a hazánkban néha fel-fel tűnő alak kanáriról, ám mivel Ken és Fred Rix, az Ornithology UK kiadványában megjelent  cikke néhány helyen új adatokkal szolgáltatott, újra elővettük ezt a változatot.

Antik rajz a Crest és a Crest-bred kanárikról

A Crest, mint mutáció, első említése 1770-es évekre re datálható. Ekkor még, mint „Turn Crowns” (fordított korona) vagy „Turncrest” (fordított bóbita) említették.

Maga a konty, nyilvánvalóan erős vonzerővel bírt a madártartók felé. Így nem csoda, hogy a XIX. század közepére, különböző kanári fajtáknál, mint a Norwich vagy a Lancashire, is éppúgy feltűnt ez a mutáció, mint a hétköznapi kanáriknál.

A viktoriánus időkben olyan közkedvelt volt a kontyos mutáció, hogy például a Norwichot is két változatban tenyésztették a madárkedvelők. Létezett „Norwich plainhed” (símafejű) és „Crested Norwich” (kontyos) is. A korabeli ábrázolások tanúsága szerint a két változat, leszámítva a konty létét vagy nem-létét, teljesen egyforma volt.

Az önálló Crest kanári kialakulásában az első meghatározó esemény, a Norwich kanári bevonása volt. E módon kívánták a Crest madarak  színének és a tollazatuk minőségének mutatóit a lehető legjobb minőségűre emelni. „Mellékesen” Norwich kanári kontyos változatát is remélték ettől a keresztezéstől. 

Azonban arra a következtetésre jutottak, hogy lehetetlen egy olyan, zárt, testhez álló tollazattal bíró madarat kitenyészteni, amelynek hosszú, sűrű tollakból álló kontya van. A szelekciós irány, egy megfelelő tollazattal bíró, tökéletes ,százszorszép virághoz hasonló alakú, konttyal díszített kanári felé mutatott. Egyes tenyésztők továbbra is elégedetlenek voltak és a konty/korona méretének folyamatos növelésén dolgoztak. Bevonták a tenyésztésbe a Lancashire Coppy kanárit.  Ez, egy nagyon nagy méretű fajta volt, természetes jellegű tollazattal és patkó alakú konttyal, mely a csőr és a szemet fölött húzódott.

A törekvés, amely a kontyos Norwich kitenyésztésére irányult, elérte ugyan, hogy maga a konty minősége javuljon, ám a többi tulajdonságot tekintve radikális eltérések mutatkoztak az eredeti Norwich állományhoz képest. Az első ilyen példányokat egy 1879-es kiállításon mutatták be. A korabeli bírók azonban nem ismerték el a „Crested Norwichot” ,mint valódi , különálló változatot.

balra a "Crested" Norwic, jobbra a "Plain-head Norwich

De az ötlet megfogant! Egyre több tenyésztő, egyre több ilyen kontyos madarat tenyésztett és állított ki. Szépen lassan aztán a Norvich és a Crested-Norwich különvált.

Egészen 1888-ig nem állítottak ki „crest-bred” madarakat. Ezek a kontyos fajták, símafejű változatai. (mint ma a Gloster sima fejű alakja a Consort, a Crest kanárié a Crest-bred, a Lancashiré a plainhead).

 Később aztán rájöttek, hogy ezek az egyedek is  fontos részét képezik a fajtáknak. Ekkoriban  alakult meg az első fajtaklub, a Crested Canary Club.

Fénykorában ez volt a legnagyobb számban tenyésztett és kiállított változat. A legjobb madarakat olyan magas áron kínálták eladásra, hogy azok, az átlag munkásemberek számára, akik a tenyésztők gerincét alkották, szinte megfizethetetlenek voltak. E miatt lassan kiszorultak a tenyésztésből.  1923-ban, az akkoriban elismert szakértő C.A. House , gyakorlatilag a gazdag emberek hobbijának titulálta a Crest madarak tenyésztését

A háborúk alatt néhány elkötelezett tenyésztő kezében volt a fajta. Közülük kiemelkedett a néhai Len Franz, akinek a leginkább sikerült a madarakat jó minőségben megtartani. Mind a mai napig az Ő vérvonalára lehet visszavezetni a modern Crest kanárik családfáját.

A fajta történelme mindazonáltal hiányos, mert egy korábbi titkár elvesztette a club korábbi feljegyzéseit.

források: 

Ornithology UK , 2013 oktober

http://chestofbooks.com

www.canarybooks.co.uk

http://www.kanarie.dk 

http://www.prints-4-all.com

Crested kanári

A Crested kanári története igen volatilis, annak okán, hogy népszerűsége nagyon ingadozó volt az idők folyamán. Az 1800-as években talán a legnépszerűbb kanári volt, ezért is nevezték akkoriban a „Kanárik Királyának”. Akkori népszerűségének köszönhetően rendkívül drága madárnak számított, így értelem szerűen csak a leggazdagabbak tartották, bár ugyanezen népszerűség volt az oka annak is, hogy számuk gyarapodott és így idővel az áruk is csökkent. Azáltal, hogy elterjedt lett több új kontyos kanári fajta kialakításában vett részt. Manapság népszerűsége ismét növekszik és mára már az egyik legrégebbi és leghíresebb angol fajtának számít.

A konty, mint alakváltozat a 18. században bukkant fel először, ezt követően több tenyészetben is felfedezhető volt, azonban csak a kiállítások kapcsán vált népszerűvé. Így volt ez a viktoriánus idők közepén a Crested és Norwich kanárival is.

Az 1870-es években kezdték kitenyészteni a Crested kanátit, melyhez a Lancashire és a Norwich kanárikat vették alapul. Eleinte úgy is hívták, hogy „Kontyos Norwich”, azonban az idők során jelentősen elvált küllemében egymástól ez a két fajta, így manapság már helyesen csak Kontyos kanárinak, pontosabban angol nevén Crested kanárinak hívják. Az I. világháborúban jelentős veszteségeket szenvedett ez a fajta is a többihez hasonlóan.

Ezen fajta egyik legfőbb jellemzője, a kontyossága, melyből neve is származik, de ennek ellenére a fajta szerves részér képezik a sima fejű példányok is, melyek elengedhetetlenek a jó tenyésztési eredményekhez. Nagytestű kanárinak számít, dús tollazattal, nagy fejjel. A hatalmas fej,vastag, tömzsi nyakban és széles, mély testben folytatódik. Viszonylag alacsony. A konty nem túl nagy, de kerek és dús a tollazata.

Tenyésztését tekintve itt is fontos figyelemmel lenni arra, hogy kontyos egyedet sima fejű egyeddel párosítsunk, valamint arra is, hogy "buffos" tollazatú egyedet általában durvább tollazatúval állítsunk párba. Két buffos egyed párosítása dúsabb tollazatot és nagyobb testméretet eredményezhet, azonban a legtöbb esetben a tollcisztásodást is garantálja.

A standard leírás garantálhatja a jó tenyészeredményeket, ezért ennek létrehozása minden fajtánál elengedhetetlen. A Crested kanári esetében az angliai fajtaklub fektette le előszőr ezeket a szabályokat, melyeket a következőkben taglalok:

A Crested kanári esetében a legfontosabb szempont a konty alakja és mérete. Nem szabad túl nagynak lennie, ugyanakkor legyen dús, hosszú vékony tollakkal, kicsi  középponttal a szemek és a csőr viszonylatában. Ha kellően dús, akkor lehet lapos is a konty, de a lefelé ívelő, lekonyuló kontyot előnyben részesítik.

Alkatát tekintve hasonlítható a süvöltőhöz. Széles hát, szépen ívelő mellkas, rövid és keskeny farok. A szárnyak a testhez simulnak és ne érjenek túl a farok tövén. Tömzsi nyak és rövid csőr jellemzi. Jó kiállású madár rövid lábakkal, úgy hogy a combokat takarja a tollazat. A fej legyen kerek, széles és telthosszú széles tollakkal. A széles szemöldök pedig szigorú tekintetet kölcsönös a madárnak. Bírálatnál, ha a kontyos teljesen egyformán kerültek megítélésre, akkor általában a kisebb madár van előnyben, de alapvetően nem a madár hossza a mérvadó. Sokkal fontosabb a madár kondíciója és megfelelő súlya.

Mindenképpen hátrány a pontozásnál, ha a konty túl közel van a csőrhöz vagy a háthoz, ha nem jó helyen van a középpontja, ha túl hosszú, vagy ha nem jól osztott. Nem szabad, hogy a farok túl hosszú legyen, vagy hogy a tollakban fodrosság legyen. A lábak se legyenek túl hosszúak, valamint ne fedje a testét olyan mennyiségű pehelytoll, amely megnehezíti az alakjának bírálatát.
A bírálathoz a madarakat a színkanáriknál használatos kiállítási kalitkában kell bemutatni,amelyben két,14mm átmérőjű ülőpálca van, egymástól 12 cm-re.

Crest kiállítási kalitka az Old Variety Canary Association (OVCA) oldaláról

A Crested madarakat nevezéskor az E-szekció 53-54-es osztályába, míg a Crestbredeket az 55-56-osba kell besorolni.Itt a páros számok az egyéni nevezést jelölik. A páratlan számokkal a kollekciókat nevezik, ahol a benevezett négy -egyforma színű,nemű,korú-madár pontszámai összeadódnak.Ezen felül pontozzák a harmóniát is, mármint,hogy a madarak mennyire egyformák.

53.-54. Crested

55.-56. Crestbred