Reggio Emilia 2014

Most voltam először Reggioban, de félek nem utoljára...

Bakos Zsoltival már korábban akartunk menni egy bolognai alakkanáris kiállításra, de az létszámhiány miatt meghiúsult. Ekkor jött a lehetőség, hogy akkor irány Reggio. Heteken át leveleztem egy olasz tenyésztővel, -aki jó eredményeket szokott elérni kiállításokon - hogy fogadjon minket, de a végén ez is kútba esett, pedig pár kilométeres kitérővel belefért volna ebbe a túrába. Biztos a sors vagy valaki más azt akarta, hogy ne sikerüljön. De ugyanez a valaki bőven kárpótolt ezzel a börzével. Sajnos csak a börzéről írhatok, mert nem maradt időnk megnézni a kiállítást olyan mennyiségű madáron kellett átrágnunk magunkat a két sportcsarnoknyi területen, hogy ihaj. Három nekem kellő glosterben reménykedtem, folyamatosan vizionáltam magamnak a hiányzó madarakat. Szem előtt tartva, hogy milyenek az otthoniak és, hogy a Pannónián mit mondtak a hozzáértők a kiállított kanáriaim alapján. Patrick Teichmann és Christian Kanalas is azt mondták, hogy túl hosszú-tollúak a glostereim, tehát intenzív madarakat kell(ene) bevonni a tenyésztésbe. Zsoltinak is pontos elképzelései voltak a vásárfiáról, úgyhogy elkezdtük módszeresen „átnyálazni” a kínálatot. Zsolti nem akart zöldet venni én meg nem akartam csak intenzívet venni, tehát olyan nagyon nem tudtunk egymásnak ártani, így végig együtt mozogtunk. Amúgy is jól kiegészítettük egymást, mert Ő beszélt olaszul én meg nem.

Nagyon sokan kínáltak Glostereket eladásra, de volt pár tenyésztő illetve tenyésztő-pár, akit mindenképp szerettünk volna megkeresni a tumultusban. Mivel a standok, asztalok felett precízen ki voltak téve a névtáblák nem volt nehéz dolgunk, pláne, hogy egyesek még a börze előtt kiírták a Facebook oldalukra, hogy hol lehet Őket megtalálni. Ezek a helyek arról voltak megismerhetőek, hogy mint a mágnes körül a vasreszelék, úgy gyűltek oda az emberek.

Innen kétféle módon lehetett madarat venni. Egyrészt volt egy-csúnyán hangzik,de igaz- túrkáló, ahonnan kérés és/vagy mutogatás alapján készségesen kirakták a kívánt madarakat gloster-standard kalitkákba. Ott aztán, ha megnyugodott, alaposan meg lehetett nézni a minőséget, évjáratot, stb. Legtöbb helyen a nemek előre szét voltak válogatva, de eladás előtt biztos, ami biztos, még egyszer „seggbefújták” a madarat, hogy valóban az-e ami. Ha kellett a jószág, mehetett a dobozba, ha nem, jöhetett a következő vagy arrivederci és irány a másik stand.

A másik metódus úgy nézett ki, hogy jött a vevő, akivel már minden le volt vajazva, Neki előre külön volt téve a madár, külön, névvel ellátott dobozban. Volt, aki csak a pénzt adta és már ott sem volt. Meg sem nézte a madarakat. Vagy ennyire nagy volt a bizalom, vagy nem magának vitte, ezt nem tudom. 

A legnagyobb nyüzsi Fabrizio Ioppolo kalikái előtt volt. Itt még az egyébként jó nevű tenyésztők is úgy álltak sorba dobozaikkal és csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek a fagyizóban. Hiába, aki az aki, az az!

Sokszor visszhangoztak a már korábban említett belga bíró, Patrick Teicmann szavai: Lange Federn vagyis hosszú toll. Egyszer csak ott jött velünk szemben az egyik sorban. Ez vagy a vonzás vagy a vakszerencse, nem tudom, de ha már így alakult megkértem segítsen keresni egy jó madarat. Segített. Emlékezett melyik sorban melyik tenyésztőnél látott nekem való intenzív madarat. Megkerestük, kiválasztott három madarat, aztán abból kivett egyet és azt mondta ez a legjobb arra, amire nekem kell. Mindig meglepődök, amikor ilyen segítőkész emberrel találkozok, hiszen Ő ott „dolgozni” volt hivatott, de mégis szánt a kezdőre majd’ fél órát az idejéből. Ezúton is köszönet érte, hogy nem pattintott le.

Így aztán én már eggyel már beljebb voltam, de még csak most kezdtünk belemelegedni. A madarak jelentős része természetesen zöld volt és „buff” tollú, így akár azt is mondhatnám, hogy gyorsan tudtunk haladni, de ez nem így volt. Irgalmatlan sok madár volt, zsúfolt sorok és rengeteg ember. Már a reggeli beléptetésnél is testközelből érzékeltük, hogy szinte egész Európa képviseltette magát a pénztárak előtt. Franciák, portugálok, németek ,a sógorok, horvátok, sőt kínaiak is, a legnagyobb békességben tolakodtak, furakodtak a bejárat felé. Öröm volt nézni és látni azt, hogy milyen sok fiatal jött el Reggio Emiliába. Úgy látszik más országokban más a megítélése ennek a passziónak. Nincsenek előítéleteim, de mégis érdekes volt látni olyan srácokat kis kalitkákkal a kezükben mászkálni a csarnokokban, akiket külseje alapján inkább festékszórót lóbálva tudnék elképzelni. Ebben is fejlődnöm kell!

Vissza a madarakhoz. Alig láttunk fehér glostert, bár tudom elég ritka, de valahogy többre számítottam. Láttunk viszont jó Grizzliket sárgában, de nem vettük komolyan a madár börzére vonatkozó Murphy törvényt így mire visszamentünk értük, hát persze, hogy már nem voltak meg. A legtöbb időt mi is Fabrizio Ioppolo standjánál töltöttük. Figyeltük, hátha valaki nem viszi el a Neki szánt, félre tett madarat, de nem volt ilyen. Itt már természetesen vastagabban fogott a cerka, de senki sem próbált meg alkudni, amíg ott voltunk. Ezek a madarak valóban gyönyörűek voltak.
Laczkó Tamás cimborám készített videót: klikk ide

Osztrák nemzeti bajnokság 2012

Száguldó riporterünk :O) Laczkó Tomi, megjárta az osztrák nemzeti bajnokságot, amit idén a burgenlandi Olbendorfban tartottak. Személyes benyomásait és fotóit megosztja az oldal olvasóival. Nem először teszi ezt és ezért hálásak is vagyunk. Köszönjük és csak így tovább....

2012-es Osztrák Országos Bajnokság(ÖKB 43-BL 09)

OLBENDORF

   A téli hónapokban mindig a kiállításoké a főszerep a madarászatban. Nem volt ez idén sem másként, december 7-9-én került megrendezésre a 2012. évi Osztrák Országos Díszmadárbajnokság.

   Tavaly Warth-ban rendezte az ÖKB 36-os egyesület, most pedig az Olbendorfiak(ÖKB-43) vezényelték le az országos megmérettetést Ausztriában. A kiállítás helyszíne is hasonló volt a tavalyihoz, egy általános iskola tornaterme adott helyet a kiállításnak Olbendorfban. Most is hasonló felállásban mentünk, mint tavaly. Szerencsére a baljós időjárási viszonyok ellenére, szerencsésen megúsztuk hó nélkül. Igazi, kemény, téli szélben indultam el Advent második vasárnapja hajnalán Érdre, Teszlák Jani barátomékhoz, ahol leparkoltam az autómmal, majd kb. 5 óra előtt indultunk el Wappler Karcsi és Kiss Józsi tenyésztőtársainkkal. Nekem most sem volt vásárlási szándékom, mert én már nemrég beszereztem 3 cseh gyémánt gerlét vérfrissítésnek, ellenben a társaimmal, akiknek mind konkrét vásárlási szándéka volt. Józsi és Jani színkanáriban, Karcsi pedig egzótában volt érdekelt. 9 óra előtt érkeztünk meg a helyszínre, elősször a kiállításhoz tartozó kis börzei részt néztük végig, azután mentünk a kiállító térbe. Az osztrák tenyésztő ismerőseinkkel(a Burgenland-i , Helmut Mühl-lel és Julius Jezerniczky-vel valamint Karl Schrammel-lel, aki az idei Pannónia kiállításon nálunk bírálta a színkanárikat) most is összefutottunk.

Juliussal beszéltem a kiállítás szervezésével kapcsolatban. Elmondása szerint nem volt zökkenőmentes, mert ugyanis egy szülő feljelentette az egyesületet a rendőrségen a kiállítás miatt, a gyerekek madaraktól való megbetegedésétől tarva. A nézeteltérések ellenére sikerült megrendezni a kiállítást a tornateremben, nem tudtak volna megoldani egy másik színhelyt, meg a madarak is bevoltak már tárolva, mikor az incidens történt, amire ezidáig nem volt példa. Akkor a kiállításról néhány sajátos gondolatot. Őszintén szólva nem igazán tetszett ez a kiállítás, volt néhány szép küllemű madár, de szerintem jóval több volt a hibás kiállított madár. Nagyon sok tollhibás, nem jól felkészített madarat láttunk(mondjuk lehet, hogy azért, mert a kiállítás utolsó napján voltunk és nem a bírálati napon láttuk a madarakat, mondjuk előző nap magyar ismerőseink is ellátogattak Olbendorfba és ők is nagyon negatívan jellemezték a kiállított osztrák madarak minőségét). A lényeg, hogy szerintem jó néhány madarat, amiket kiállított a tenyésztője, jobb lett volna, ha meg sem teszi, de akkor meg a kiállított madarak mennyisége jócskán csökkent volna, így pedig a kiállított madarak minőségének színvonala romlott ezálltal. A bírálat is érdekesnek tűnt, Karcsival nézegettük a helyezett madarak kinézetét, küllemét. Több esetben közös véleményünk volt arról, hogy jó néhány madarat szerintünk túlpontoztak és sok olyan madár is volt, amelyik inkább díjjat érdemeltek volna a helyezett versenytársaik helyett. Mindezek ellenére azért a kiállítás színvonala veri a mi rendezvényeinket. Mondanom sem kell a legnagyobb arányban a színkanárik voltak láthatók, mellettük azért jó néhány fajta alakkanári, egzóta, kevés papagáj, pár db egzotikus galamb, néhány eu faunás madár és azok mutációi is felvonultatta magát a kiállításon. Azért az eu faunás keresztezésekből kielégítő választék volt megtekinthető és megvásárolható, amit persze sajnos nekünk még mindig nem lehet legálisan megtennünk szerény kishazánkban, az érvényben lévő jogszabályok miatt. Talán nekem ezek az ügyes ’énekmesterek’ tetszettek a legjobban. Szép, nagytestű, jól szinezett hibrideket csodálhattam meg.

Kb. 1400db kiállított madár volt, 161 kiállító(Burgenland:40, Karnten:22, Niederösterrecich:35, Obeösterreich: 17, Steiermark: 12, Tirol: 26, Bécs: 9)

A kiállított alakkanárikról részletesebben a katalógus alapján:

E01 Norwich kollekció: 2

E02 Norwich egyéni: 11, Skót fancy: 3, Yorkshire: 1

E04 Nordhollander kollekció: 1

E05 Lizard kollekció: 4

E06 Lizard egyéni: 23

E07 Fife Fancy kollekció: 2

E08 Fife Fancy egyéni: 11

E09 Német főkötős/búbos kollekció: 2

E10 Német főkötős/búbos egyéni: 9

E11 Raza Espanola kollekció: 1 sárga és 2 zöld

E12 Japan Hoso, Raza Espanola egyéni: 4 hoso és 14 raza

E13 Gloster(kontyos) kollekció: 6

E14 Gloster(kontyos) egyéni: 35

E15 Gloster(sima) kollekció: 8

E16 Gloster(sima) egyéni: 18

E19 Gloster sárga, izabell, barna kollekció: 10

E20 Gloster sárga, izabell, barna egyéni: 16

Ahogy már említettem a kiállításhoz tartozott egy börzerész is. Nem jól kialakított helyiségekben(2 kis alaksori terem és egy szűk folyosón voltak bezsúfolva az eladásra kínált madarak).

   Mindent egybevéve és a negatívumok ellenére, azért megintcsak jól éreztem magam a 2012-es Osztrák Országos Díszmadárbajnokságon.      

Néhány ár a kiállítási osztrák madarak közül:

Kanári(a kiállítási madarak közül, színtől függően) 20-35euro/db, a börzén 10euro-ért is lehetett vásárolni szépeket

Mexicói pirók mutáció: 25-35euro/db, vadszín: 20euro/db

Süvöltő vadszín: 50euro/db, barna:100euro/db, barna pasztell: 120-150euro/db

Tengelicxkarmazsin pirók, zöldike hibrid: 20euro/db

Tűzcsízxkanári hibrid: 30euro/db

Nimfa papagáj: 25euro/db

Kína papagáj: 250euro/db

Citrom papagáj: 55euro/db

Veréb papagáj mutáció: 30euro/db

Jákó: 600euro/db

Lizard kanári: 20euro/db

Gloster kanári: 30-45euro/db

Zebrapinty: 15-30euro/db

Japán sirályka: 10-20euro/db

Gould amandina mutáció: 25euro/db

Asztrild félék: 30-40euro/db

Zöldike: 30-40euro/db

Kerszetcsőrű: 60-80euro/db

Nyitra

Gyuszival és a kecskeméti H11 három másik tagjával: Nagy Ferivel, Fehér Imrével és Szőke Janival jól elmentünk a nyitrai börzére. Tudtuk, hogy reggel 6 körül illik odaérni, ezért már éjjel egykor úton voltunk Szlovákia felé. Aludni nem nagyon tudtunk út közben, mert egyrészt mindenki be volt sózva a börze miatt, másrészt meg Feri barátom non-stop stand-up üzemmódba kapcsolt. Ebből kifolyólag én  visítva röhögtem a poénokon , de  Imre  oldala is megfájdult a megpróbáltatásoktól.  Ja és korábban együtt mentünk Zwolléba is Ferivel. 3000 km-Szerintetek.....?!

Na, de azért csak odaértünk Nyitrára és a nagy tömeg előtt bejutottunk a parkolóba, ahol a "világítósmellényesek" segítettek a sofőröknek a parkírozásban.A beugró 1,5 Euró volt koponyánként, amiért cserébe betonos parkoló, tisztaság, korrekt budi és fedett csarnokok várták a madarászokat.Sajnos a belépőt a tavaly nyári emlékeinkben élő hosszú szőke hajú szlovák lányok helyett, rövid barna hajú szlovák fiúk szedték, de hát állítólag nem csajozni jöttünk...

A díszmadaras börze épülete még koránt sem volt tele portékával 6 órakor, de jellemzően még 8 körül is érkeztek eladók pl. Csehországból. A bejáratok körül a nagykereskedők felvásárló tevékenysége zajlott. Megjegyzem; szívetmelengetően szervezett és kulturált formában, valamint meglepő tempóban történt a madarak átvétele és az ellenértékük átadása. Valahogy nem hiányzott az összképből a zseblámpával fénykardozó viszonteladók látványa. De nem akarok utópisztikus lenni és tudom, hogy Rájuk is szüksége van a piacnak.Tehát akinek olyan eladó madara volt, amit a kereskedők átvettek, az szépen sorba állt, átadta a madarakat, megszámolták, leszámolták, kiszámolták aztán elszámoltak és lehetett menni költeni a pénzt. Lehetett is mire. Komoly választék volt a madarak mellett különböző kész magkeverékekből , terményekből. Sokan vitték a különböző kekszeket, gondolom nagy papagájoknak, de voltak drótfonatosok, kalit előlaposok, minden egyéb kiegészítő felszerelés, újságok kész kalit-rendszerek....

Ami az alakkanárikat illeti, 5-6 ember árult Glostereket20-30 euróért, Yorkshire volt két helyen 30-75 Euró és találtunk még Német-kontyost is két tenyésztőnél. Ha volt más, azt vagy elkapkodták mire odaértünk, vagy nem láttuk meg a tömegben.Mert azért 7 óra után előfordult, hogy, ha fel emeltük a lábunkat, már nem igen volt hová letenni. Ilyenkor sodródtunk az árral. Ki is ültünk Gyuszival a kantinba (külön épületben voltak a sütödések, csapolósok,stb.) és egy asztalra rakva nézegettük a kalitkában a friss szerzeményeket. A többiek egzótákra hajtottak, és nem is jöttek haza üres kézzel. Régen nem látott muskátpintyek, óriás szarka pintyek, gyémánt pintyek, sárga színkanárik és tűz csíz került általuk Kecskemétre. 12-30 ra már itthon is voltunk, úgyhogy a Családnak sem kellett lemondani a látványunkról a vasárnapi asztal mellet!