Yorkshire küllemi hibák

A Márton Andrástól kapott, a F.O.I. által kiadott alakkanáris "biblia" egyik különlegessége, hogy minden fajtához csatol egy tablót, melyen a hibákat illusztráló ábrák vannak. Választásunk most a Yorkshire kanárira esett.

           Túl meredek                Túlságosan megdőlt                      Lapos fej                    Homorú tarkó

             testtartás                             testtartás

 

      Bemélyedés a toroknál           A mell és a has                    Farok a test                       Testméret 17cm

              és a nyaknál                        dús, telt                            vanalában                                 alatt

     Rövid, hátsó állású lábak,       A tollak hosszúak,                Széles farok,                     Keresztező

        a combok takarásban               töredezettek                     lógó tollak                         szárnyak

Yorkshire kanári 3.

A Yorkshire kanári eredetileg a Lancashire és a Belga Bossu keresztezésével jött létre. Földrajzilag, a nyugat-yorkshire-i Bradford város volt madarunk szülőhelye. Gyapjúipari munkások kezdték el kialakítani a saját elképzelésük szerint ezt a változatot az 1800-as évek végén. Ebben az időben az alak-kanári fajták még közel sem voltak olyan pontosan definiálva, mint manapság.

A Belga Bossu-tól a nyugodtság, a karcsú derék és a jellegzetes vállak voltak azok a sajátosságok, amelyekkel a korabeli tenyésztők, a nagy, robosztus testű és durva tollú Lancashire-t megpróbálták „kifinomítani”. Az éveken át tartó tenyészmunka és szigorú szelekció eredménye egy olyan elegáns, karcsú, egyenes testtartású madár lett, amely a legenda szerint átfért akár egy férfi jegygyűrűjén is. Ez talán túlzás, de mindenképp szemlélteti a madár alakja iránt támasztott egykori elvárást.

.Később, az egyre nagyobb madarak tenyésztése került előtérbe így a korai 60-as évekre a fajta sokat vesztett varázsából. A modell ezután újabb változáson ment keresztül. A standard határozott fejet és vállakat, erősebb mellkast,valamint  újra vékony, karcsú derekat követelt meg az ideális madártól. A változás a testtartásra is kiterjedt. A madarak farktollaikat magasabban kellett, hogy tartsák. Ezt a modellt 1968-ban mutatták be, mint az un.: Golding-modellt és ez a forma tartja magát a mai napig az egész világon.

Az új standard megjelenése előtt és után újra meg újra megpróbáltak keresztezéssel javítani a york-i alakján, tollazatán. Bár legtöbbször ez titokban történt, az tagadhatatlan, hogy erre a Norwich kanárit használták. Ezzel a „vérfrissítéssel” egyértelműen a test erősítése és a fej markánssá tétele volt a cél.Viszont a mellékhatások tekintetében senki nem kérdezett meg senkit. A norwich olyan nemkívánatos tulajdonságokat is belevitt ebbe a frigybe, mint a durva tollazat, rövid lábak, kövér has, a hát vonalának nemkívánatos elváltozása, a farok állásának rossz pozíciója, szögletesebb fej és a tollcisztákra való hajlam. Mindezek együttesen a yorkshire-t fényévekre taszították az ideális modelltől.

A vezető bírónak köszönhetően-akik a kívánatos formákat előbbre helyezték, mint a kétes pedigrét-a york-i ma jobb madár lett, mint valaha. Vissza nyerte  jó tollminőségét és büszke alakját. A kiállításokon néha még megjelennek olyan madarak, amelyek visszamutatnak a kevert eredetű ősökre; rossz lábtartásukkal, vastag derekukkal, hosszú idétlen nyakukkal. Ám ennél fontosabb, hogy egyre nagyobb számban találunk a kívánatos jellemzőkkel bíró Yorkshire-ket

Ha megnézzük a mai állapotokat, talán néhány változás kívánatos lehet. Elősegítené a továbblépést, ha olyan új színeket,  vagy mutációkat , mint a recesszív fehér, vagy a dilut sikerülne Yorkshire madarakon bemutatni.

Forrás: http://www.yccuk.com/briankeenan/crossing.html (letöltés dátuma: 2011.12.14.)

Yorkshire kanári 2.

Viasz Péter díszmadártenyésztőnek a Díszmadár Magazin weboldalán megjelent cikke:

"A fajtát az 1860-as években Angliában tenyésztették ki. Az első yorkshire klubbot 1894-ben alapították. Azóta sok változáson ment keresztül a madár. 1894-től a két világháború közti időkig a tenyésztők azt állították, hogy az az eszményi yorkshire kanári, amelyik átfér egy jegygyűrűn. Mivel ez volt a cél, a tenyésztők ki is tenyésztettek egy nagyon vékony, kissé lapos fejű, hosszú madarat és ezzel meg is ásták az akkori modellnek a sírját is. Ugyanis a túlságos levékonyítással a madár fizikumát is teljesen tönkretették. Ennek a típusnak a testtartása 85 fokos szöget zárt be az ülőrúddal. Napjainkra a madár formája lényegesen átalakult a COM standardja alapján. Nagysága 17cm. Ennél nagyobb lehet, de csak akkor, ha nem megy a tollazat rovására. A testtartása 65 fokos szöget zár be az ülőrúddal. A jó yorkshire kanári hosszú törzsű és a lábak mögött hegyesen végződik a törzse. A fej nem lehet kicsi, legyen telt és a törzzsel arányban kell lennie.

A vállak arányosan szélesek, kiemelkedő pontjai lekerekítettek legyenek. A mell minél erőteljesebb, annál jobb. A csőrnek nem szabad túl hosszúnak lennie, és harmonikusan helyezkedjen el a fej görbe vonalán. A tarkó legyen rövid és elég telt, mert ennek köszönheti, hogy erős, izmos madár benyomását kelti.

A jó telt és megfelelően lekerekített hát adja meg a yorkshire-nek az óhajtott formát. A jó szárnyak hosszúak és jól zártak legyenek, a törzshöz simuljanak. A tollazatnak nagyon simának kell lennie, mert ez nagyon jól kiemeli a madár vonalait. A jó farok keskeny, a végén kis v bemetszés megengedett. A lábak hosszúak legyenek, a combok is jól látszódjanak. Minden színben megengedett, az Unió számos országában piros színtáplálása kedvelté vált.

Ezt az alakkanári fajtát a tapasztaltabb tenyésztőtársaimnak ajánlom, de a kezdőknek is érdemes próbálkozni vele. Fontos a jó tenyészpár összeállítása, vagyis a standardhoz minél jobban hasonlító madarak párosítása. Ha nem akarjuk színezni, akkor, hogy a fiatal madarak ne legyenek túl világos, sápadt színűek, egy intenzív A-s yorkot egy nem intenzív B-s madárral rakjuk párba. Nagy termetéhez képest elég megbízhatóan költ. Tojásait szépen kiüli és a kikelt fiókáit is szorgalmasan eteti. Érdemes a hím madarat is tojó mellett hagyni, mert készségesen segít a tojónak a költés során. Eleinte a fészken eteti a párját, a fiókákat 2-3 napos koruktól szépen etetgeti. Tenyészérettségét általában 1 éves korában eléri, de előfordul, hogy csak a 2. életévében kezd el költeni. A fajta az utóbbi időben ismételten elterjedőben van Magyarországon, köszönhetően a külföldi vérvonalú madarak genetikai frissítésének. A fajtát hazánkban jelenleg csak néhányan tenyésztjük, de remélem hamarosan eléri a yorkshire azt a népszerűséget, amit az 1980-as, 90-es években elért, amikor nagy divat volt ezt az elegáns megjelenésű alakkanárit tartani és tenyészteni."

Forrás: http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk_diszmadar.php?id=226 (letöltve: 2011-12-13)

Yorkshire kanári

A Yorkshire kanári tenyésztésének és a kiállítások szervezésének ösztönzésére alakult meg 1894-ben a Yorkshire Kanári Tenyésztők Klubja. A Yorkshire kanári tenyésztése egyébként, a Bradford környéki gyapjúüzem munkásaihoz volt köthető, az igazi otthona mégis Nyugat-Yorkshire volt és az itteni tenyésztés hozta meg számára a világhírnevet.

A Yorkshire kanári a legnagyobb méretű az ismert kanárifajták közül. 1894 óta az ideális madár leírása sok-sok változáson ment keresztül. Azt beszélték, hogy az első Yorkshire kanárik annyira vékonyak és hosszúak voltak, hogy egy jegygyűrű végig tudott csúszni a madáron, természetesen ez valószínűleg csak legenda. Manapság a legnagyobb változás az eredeti standardhez képest az, hogy a madár felső fele, a vállai zömökebbek, szélesebbek lettek. A jelenlegi standard leírás kb. 40 évvel ezelőtt született, megalkotója S.R. Golding volt. A mai napig ez a modern leírása a világ Yorkshire kanáriainak. Állása az óra mutatóihoz hasonlítható, mikor az 7 óra 5 percet mutat. Széles vállai és karcsú dereka miatt is kiérdemelte, hogy a testőrség tagjaihoz hasonlítsák a korabeli Nagy-Britanniában, így büszkén viselte kezdetben a „Kanárik testőre” nevet.

Angliában, ahol kitenyésztették, a mai napig az egyik legnépszerűbb kalitka madár. Egy egy kiállításon akár 1000 példányt is indítanak, azonban az USA-ban például elég ritka, így ott nehéz is tökéletes példányokat beszerezni.

A Standard leírás szerint a mindig kerek, telt és meghatározó és összhangban kell lennie az emelkedő és szélesedő vállakkal. A szemmel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy profilból szemlélve a madarat, megközelítőleg az arc közepén helyezkedjen el, ne pedig a fejtető felé. Ez egy határozott kifejezést ad a madárnak.

A vállakról azt lehet elmondani, hogy szépen kerekedjenek, szélesedjenek és egybeolvadjanak a fejjel. Mellkasa telt és mély, csőre pedig arányos és finom legyen.

Alkatának össz megjelenése a legfontosabb, hiszen alakkanáriról beszélünk. A fejnél még szinte kerek és ez hosszan nyúlva a farokig teljesen elkeskenyedik. A nyak legyen rövid és tömzsi. A madár határozott megjelenése egyenességet, bátorságot sugározzon. Nem véletlen kapta a Testőr becenevet. A szárnyaknak nem szabad túl hosszúnak lenniük, de szépen végigfutva a háton találkozzanak a faroktollakkal.

A C.O.M. rendszerben szervezett kiállításokon a következő besorolás szerint kell nevezni a Yorkshire-okat:
E121-122 Yorkshire lipokróm
E123-124 Yorkshire melanin
E125-126 Yorkshire tarka
A páratlan szám a kollekciót, míg a páros szám az egyéni nevezést jelöli.

Elhelyezésük az un. alagút típusú kalitkában történik, amelyben rendhagyó módon egymás alatt vannak az ovális keresztmetszetű ülőpálcák. Ezek mérete 16 X 9 vagy 13 X 8 mm.