A Crest kanári története

Már korábban is gyűjtöttünk információkat erről a hazánkban néha fel-fel tűnő alak kanáriról, ám mivel Ken és Fred Rix, az Ornithology UK kiadványában megjelent  cikke néhány helyen új adatokkal szolgáltatott, újra elővettük ezt a változatot.

Antik rajz a Crest és a Crest-bred kanárikról

A Crest, mint mutáció, első említése 1770-es évekre re datálható. Ekkor még, mint „Turn Crowns” (fordított korona) vagy „Turncrest” (fordított bóbita) említették.

Maga a konty, nyilvánvalóan erős vonzerővel bírt a madártartók felé. Így nem csoda, hogy a XIX. század közepére, különböző kanári fajtáknál, mint a Norwich vagy a Lancashire, is éppúgy feltűnt ez a mutáció, mint a hétköznapi kanáriknál.

A viktoriánus időkben olyan közkedvelt volt a kontyos mutáció, hogy például a Norwichot is két változatban tenyésztették a madárkedvelők. Létezett „Norwich plainhed” (símafejű) és „Crested Norwich” (kontyos) is. A korabeli ábrázolások tanúsága szerint a két változat, leszámítva a konty létét vagy nem-létét, teljesen egyforma volt.

Az önálló Crest kanári kialakulásában az első meghatározó esemény, a Norwich kanári bevonása volt. E módon kívánták a Crest madarak  színének és a tollazatuk minőségének mutatóit a lehető legjobb minőségűre emelni. „Mellékesen” Norwich kanári kontyos változatát is remélték ettől a keresztezéstől. 

Azonban arra a következtetésre jutottak, hogy lehetetlen egy olyan, zárt, testhez álló tollazattal bíró madarat kitenyészteni, amelynek hosszú, sűrű tollakból álló kontya van. A szelekciós irány, egy megfelelő tollazattal bíró, tökéletes ,százszorszép virághoz hasonló alakú, konttyal díszített kanári felé mutatott. Egyes tenyésztők továbbra is elégedetlenek voltak és a konty/korona méretének folyamatos növelésén dolgoztak. Bevonták a tenyésztésbe a Lancashire Coppy kanárit.  Ez, egy nagyon nagy méretű fajta volt, természetes jellegű tollazattal és patkó alakú konttyal, mely a csőr és a szemet fölött húzódott.

A törekvés, amely a kontyos Norwich kitenyésztésére irányult, elérte ugyan, hogy maga a konty minősége javuljon, ám a többi tulajdonságot tekintve radikális eltérések mutatkoztak az eredeti Norwich állományhoz képest. Az első ilyen példányokat egy 1879-es kiállításon mutatták be. A korabeli bírók azonban nem ismerték el a „Crested Norwichot” ,mint valódi , különálló változatot.

balra a "Crested" Norwic, jobbra a "Plain-head Norwich

De az ötlet megfogant! Egyre több tenyésztő, egyre több ilyen kontyos madarat tenyésztett és állított ki. Szépen lassan aztán a Norvich és a Crested-Norwich különvált.

Egészen 1888-ig nem állítottak ki „crest-bred” madarakat. Ezek a kontyos fajták, símafejű változatai. (mint ma a Gloster sima fejű alakja a Consort, a Crest kanárié a Crest-bred, a Lancashiré a plainhead).

 Később aztán rájöttek, hogy ezek az egyedek is  fontos részét képezik a fajtáknak. Ekkoriban  alakult meg az első fajtaklub, a Crested Canary Club.

Fénykorában ez volt a legnagyobb számban tenyésztett és kiállított változat. A legjobb madarakat olyan magas áron kínálták eladásra, hogy azok, az átlag munkásemberek számára, akik a tenyésztők gerincét alkották, szinte megfizethetetlenek voltak. E miatt lassan kiszorultak a tenyésztésből.  1923-ban, az akkoriban elismert szakértő C.A. House , gyakorlatilag a gazdag emberek hobbijának titulálta a Crest madarak tenyésztését

A háborúk alatt néhány elkötelezett tenyésztő kezében volt a fajta. Közülük kiemelkedett a néhai Len Franz, akinek a leginkább sikerült a madarakat jó minőségben megtartani. Mind a mai napig az Ő vérvonalára lehet visszavezetni a modern Crest kanárik családfáját.

A fajta történelme mindazonáltal hiányos, mert egy korábbi titkár elvesztette a club korábbi feljegyzéseit.

források: 

Ornithology UK , 2013 oktober

http://chestofbooks.com

www.canarybooks.co.uk

http://www.kanarie.dk 

http://www.prints-4-all.com

XI. Pannónia kupa alakkanáris szemszögből

Az idei évben megrendezett Pannónia kupán, egy kicsit még beljebbről szemlélhettem meg a rendezvény szakmai oldalát, mint a tavalyin.Lehetőséget kaptam, hogy a bírálat ideje alatt mint felhordó és adminisztráló minőségben segítsem a bírók munkáját. Így első kézből származó információkat, tapasztalatokat szerezhettem erről a sokak által ismert, néhányak szemében ismertnek vélt, néhányak által pedig el nem ismert tevékenységről.

 Az időpont is egy kicsit kedvezőbb volt, hiszen három héttel későbbre tolódott ebben az évben a kezdés. Ez a vedlésben kicsit lemaradott, vagy az utolsó fészekaljakban kelt fiatalok számára egy hangyányit javított az esélyeken. A madarak beszállítása szerda este és csütörtök reggel történt. Mire az első kiállítók megjelentek, a kanárik számára rendszeresített papírkalitkák első rakása már készen állt.

Csertő Gyuszi, Nagy Feri és az origami

A kiállítók, meglehetős rutinnal vették birtokba a kartonkalitkákat. A szervezők által biztosított eleséget, etetőt mindenki maga helyezte el a dobozokban. Aztán jöhettek a madarak! A gyűrűszámok szerinti kalitkaszámozás-egy nyomtatott matrica segítségével- szintén a madarak leadását megelőző feladat volt.

 A madarak leadása után,  a korábban üresen felhelyezett itatókat a rendezők , főleg Teszlák Jani, feltöltötték vízzel. Így elkerülhető volt, hogy a kartonkalitkák, a pakolászás, madárbeengedés közben- az esetlegesen leeső, vagy eresztő itatóktól- elázzanak.

A madarak leadása: Schiktancz Béla,Papp László,Téglás László,Harsányi Ferenc,Vörös Tibor

A szerda este leadott alakkanáriknak több mint 12 órájuk volt az akklimatizálódásra, a bírálat kezdetéig Az idei évben a C.O.M.minősítéssel bíró Lorenz August  végezte a pontozást, aki Ausztriából érkezett a versenyre.

Lorenz August akcióban

A sort a Glosterek nyitották majd a Yorkshirek, Fodrosok, Lizardok és a  Raza Espagnolák következtek. Az idei évben több, mint 90 alakkanári került bírálatra a versenyen. A bíró alaposságát mutatja, hogy az első bírálati napot ( 10 órától este 7-ig) teljes egészében erre a szekcióra áldozta. Örvendetes volt látni, hogy ebben az évben a kollekciókkal együtt közel 50 Lizardot neveztek tenyésztőik a megmérettetésre. De a zuhanyhíradó szerint, a következő vajdahunyadvári kiállításon már csupán ezekre az alak kanárikra egy teljes napot kell szánnia a majdani bírálónak, ami azt jelenti, hogy 100db körüli "pikkelyes" lesz megméretve. Ha mindehhez esetleg a Glosteresek is megismétlik a tavalyi 70 db körüli nevezést, akkor az már hazai mércével mérve egy igen komoly szakmai siker lesz.

Na, de vissza a bírálathoz!

A bíró táskájából előkerült pár igen értékes nyomtatott segédeszköz, mely minél pontosabb értékítéletet volt hivatott elősegíteni. Én speciel csak néztem, mint hal a szatyorban, olyan jó szemléltető ábrák voltak az egyes alak-kanári hibák és kívánalmak bemutatására..

Lizard (nem is olyan) kis-okos

Lizard "összevetés"

A sok Lizard után jöttek a Raza Espagnolák, idén csak egyéni kategóriában.

Amikor megszületett az összes pontszám, akkor August Úr visszakérte a legjobb madarakat, osztálytól függetlenül és kialakította az alak kanári szekció egyéni helyezéseit is.

Érdekes és egyben elgondolkodtató volt látni, hogy a bíró a kanárik sztenderd mérettől való eltérésekor mindig jobban büntette a kisebb madarakat, mint a nagyobbakat. Ez a hozzáállás egybecseng a német illetve a holland bírói gyakorlattal. Szemben mondjuk az olasz ítészek munkájával, akik jobban preferálják a kisebb méretű madarakat a versenyeken. És a VB idén Olaszországban lesz!

Az utóbbi mondatok az én véleményemet tükrözik és jó lett volna erről a magát a bírót megkérdezni, de ez most sajnos elmaradt, így az okoskodás csak amolyan pusztába kiáltott szó marad...

Mindezek tükrében:

A legjobb Yorkshire; Kovács József 89 pontos madara lett

Legjobb Koronás Gloster; Máté Szabolcs kanárija 89 ponttal

Consortok között I. és II. hely valamint a legjobb alakkanári,Kinefner József munkáját dícséri

III. hely90 ponttal;  Kovács Attila érdeme;

A tenyésztő saját fotója

 Raza+ egyéb alak kanári I. és III. hely ; Papp István 91-90 pont

Legjobb Fodros kanári, Raza + egyáb alak kanári II. hely  Topai Ferenc 90 pont

Legjobb Lizard Gergely André madara 91 ponttal

Lizard II. és III. hely Papp István 90-89 pont

Alakkanári kollekció I. helyezett Papp István 358 pont.

Minden résztvevőnek gratulálunk és bízva egy sikeres tenyész-szezonban, reméljük, hogy jövőre folytatódik az alak kanári szekció további erősödése!

A "Salantino" születése.

Az alábbi cikket a Salentino megalkotói, Sergio Palma és Carmelo Caroppo jegyzi. Az írásra a www.salentino.org internetes oldalon illetve az International Ornithological Association folyóiratában találtuk. Utóbbiért külön köszönet Richard Lumleynak az I.O.A. COM UK elnökének, aki a lapot postán elküldte nekünk.

A "Salentino" születése

Ennek a ( 14 évvel ezelőtt kezdődött) kalandnak a végén, egy új alak-kanári változatot köszönthetünk, melynek neve „Salentino”. A 2010-es hivatalos elismerést, számtalan nagy, nemzetközi kiállításon történt sikeres részvétel előzte meg. A 2008-as és 2009- es Olasz Ornitológiai Bajnokság, bolognai és lecce-i kiállítások és a piacenzai C.O.M. világ-bajnokság, mind a későbbi elismeréshez vezető út fontos állomásai. A Salentino szelekciója egy Német búbos hím és egy Belga Bossou tojó párosításával kezdődött. A két igen eltérő változat keresztezése először csak dajka kanárik előállítását célozta meg, de látva az első púpos-kontyos fiókákat, a kísérlet új irányt vett. Mindez 1996-ban történt. A fontosabb  tulajdonságok,  amelyek a szelekció irányát meghatározták, a konty ( független karakter), a méret és az alak ( kombinált recesszív tulajdonságok),valamint a púpos hát, amely az uniformitás törvénye miatt egyöntetűen megjelent a fiatalokban.

Törvényszerű, hogy amikor kontyos illetve nem-kontyos kanárikat párosítunk egymással, akkor a utódok között fele-fele arányban találunk kontyos és nem-kontyos fiatalokat      ( Mendel III. törvénye).

Amellett azonban, hogy odafigyelünk a kontyra, megfelelő figyelmet kell szentelnünk a test vonalára, az alakra is. Ha a recesszív tulajdonságokat tekintve nemkívánatos jellemvonást találunk egy madáron, azt gondolkodás nélkül ki kell rekesztenünk a további tenyésztésből. Mivel már sok, korábban elismert változat létezett, nehéz volt azokat a jegyeket megtalálni, amelyek jól megkülönböztetik a Salentinot a többi alak-kanáritól. Kezdésnek a Belga púpostól kellet tisztán elkülöníteni. Ez a kötelező piros faktorral, a konttyal, a lábakkal és a mérettel meg is történt.

elől-, oldal- és hátulnézet

A kiválasztásnál fontos figyelembe venni a méretet, amely 12,5 cm-ben lett meghatározva.

A kontynak nem kell nagynak lenni és nem lóghatnak a tollai a csőrre. A fej kicsi, alakja , akárcsak a kontyé, ovális. Kívánatos a mogyoró-forma fej. A mellkas nem mutathat kiemelkedő formát. Felülnézetben a madár keresztmetszete ovális formát kell hogy mutasson. A test és a nyak állása által bezárt szög, optimális esetben 90 fok. A farok tollak egyenes folytatásai legyenek a hát vonalának.

www.salentino.org

 A farok tollak vége enyhén nyitott, ún. fecskefarok.  A tollazat testhez simuló, teljesen liporóm jellegű. Kivételt képeznek a konty tollai, melyeknél megengedett a melanin csíkozottság, deresség. A lipokróm szinek gazdagok, a madár ragyogó, tiszta színű. Ez a kis madár kitűnően alkalmazkodott a meleg Dél-Olaszország klímájához. Szeme fekete, mint egy gyönyörű mediterrán nőé. Viselkedése élénk, érdeklődve fordul az őt körülvevő világ felé. Vitális, sosem fáradt vagy letargikus.

Kiállításokon kupola alakú kalitkában kerül bemutatásra, melyben 10mm átmérőjű ülőpálcák vannak lehelyezve.

Egy palermói kiállítás képe  http://www.salentino.org/

Sztenderd:

Tartás, 25 pont: A nyak a váll és a hát pozíciója, egymással bezárt szöge 90 fok kell, hogy legyen. A hát vonala merőlegesen lefelé mutat és a farok végéig egyenes vonalú. 

Testalkat, 20 pont:A mellkas lapos, kiugró rész nem megengedett. A farok vége enyhén "V" alakú, fecskefarok.

Méret, 20 pont: A madár kis termetű, az ideális testméret 12.5 cm

Konty és fej, 15 pont: A konty pontosan a fej közepén indul és eljesen befedi a kicsi, ovális, mogyoró alakú fejet

Tollazat, 10 pont: A tollazat sima, testhez simuló. Színezet lipokróm jellegű. Javasolt a piros szín. Melanin csíkozottság egyedül a konty tollaiban megengedett

Láb, 5 pont: A láb egészséges, a lábszár közép hosszú. A lábujjak vékonyak.

Kondicio, 5 pont: A madár tiszta, viselkedése érdeklődő,vitális. Szemei élénkek.

még néhány új változat:http://alakkanari.blogspot.hu/2012/01/uj-valtozatok-formak.html

Ocsú

Az utóbbi években, minden ősszel ( napraforgó aratás után) felkeresek magtisztító üzemeket és ocsúért kuncsorgok. Hála Istennek rátaláltam Tiszaalpáron egy cégre-melyet, mint kiderült édesapám egy régi-régi ismerőse működtet-, ahol tárt karokkal várnak. Eleinte nem értették, miért nem a tisztított magból viszek. De én akkor már tisztában voltam az ocsú, más néven szeparátor- vagy rostaalj előnyeivel. A napraforgót, ha gyomirtják is, csak egyszikűek ellen tudják, hiszen a szotyi kétszikű. Tehát a tisztítás után visszamaradt "szemét" tele van gyommagokkal és apró szemű, törött illetve hántolt napraforgó szemekkel. A többi mag között, már amennyire meg tudtam határozni; vadkender, disznóparé, libatop, fenyércirok szerepelt. Eleinte természetesen fenntartásaim voltak, mert nem tudtam nem tartalmaz-e az ilyen jellegű keverék mérgező magvakat is. De a próbaetetés óta eltelt öt év alatt nem tapasztaltam mérgezésre utaló jeleket. Első évben csak a hidegen teleltetett mexikói pirókoknak adtam ebből a kalória dús táplálékból. Nem sokáig idegenkedtek tőle. Egész télen szinte ezen éltek. A következő években egyre bővítettem a felhasználók számát, így mostanra már csak a sirálykáknak nem adom, egyébként a kanárik és a néha nálam megforduló egzotikus csicsörkék(szürke, mozambik), Himalája-zöldike is tömik magukba. Tudom, hogy sokan elszörnyülködnek az ocsú etetésén, hiszen ez tulajdonképpen egy hulladék, de engem a madarak reakciója meggyőzött arról, hogy van benne valami.

A napraforgó útja

Az első rosta leválogatja a nagyobb szemetet (kövek,rögök,stb.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                 

 A következő szinten már csak a napraforgómag és az annál kisebb méretű dolgok "utaznak.

Zsákba ma(go)cska

A mellék-végtermék

A még friss, sokszor szinte langyos ocsút, hazaérve rögtön kiterítem a garázs betonjára( meg édesanyám garázsának a betonjára is), hogy mihamarabb kiszáradjon. Naponta átgereblyézem az egyenletes szikkasztás érdekében. Ha kész, megy vissza a zsákba és el is kezdem etetni. Hajlamos a molyosodásra és az sok tört napraforgó miatt az avasodásra is. A molyok ellen, amikor a legkeményebb mínuszok vannak , a zsákokat kirakom egy olyan helyre ahol át tud fagyni, de nedvesség nem éri. Ha beavasodna a mag-idén nem volt ilyen gondom- akkor egyszerűen kidobom.

Praktikum

Ezt a bejegyzést, olyan eszközök bemutatásának szenteljük, melyeket már ismerünk ugyan, de eddig más szerepben találkoztunk velük. Az emberi lelemény és a praktikumra való törekvés sarkall egyes tenyésztőket arra, hogy alternatív megoldásokat találjanak a madártartás során felmerülő problémák kezelésére.

Gergely Andrétól kaptuk a következő képeket. Az első fotókon a közismert, kinyitható kis olló látható, melyet egy vágással és egy kis reszeléssel, speciális gyűrűvágó ollóvá sikerült alakítani.

Az olló végén látható ki rovátka, a biztos vágást segíti elő. Mint egy fog, beleakad a gyűrű falába, így elkerülhető a szerszám megcsúszása és a madár megsebzése. Nem sűrűn előforduló feladat a gyűrű eltávolítása, de aki már próbálta, tudja, hogy kell a jó szerszám!

Következő "versenyző" a csavaros-doboz. Új szerepe szerint; tojás tároló. A tenyészkalitok azonosító-számának feltüntetésével, elejét vehetjük a tojások elkeveredésének. André, "alomként", búzadarát használ. Ebbe jól beleülnek a tojások, ráadásul károsanyag- és por mentes. A tenyésztés kezdetén, minden kis fiókba kerül egy műtojás, melyet majd ideiglenesen a valódi tojásokra cserél a tenyésztő.

A következő "műszer" abban segít, hogy zavarás nélkül tudjuk megetetni madarunkat, akár a kalitka rácsán keresztül. Ennek a kiállításokon, illetve az arra történő felkészítés idején kis kalitkában lakó madarak etetésénél juthat fontos szerep.

Egyszerű műanyag cső, melynek egyik vége zárt, míg a másik oldalon elkeskenyedik, így befér a drótszálak között. Ennek segítségével, anélkül tudjuk ellátni a madarainkat, hogy be kellene nyúlni a kalitokba.