A madarak rendben, hiánytalanul meg érkeztek Hasseltba: Megtörtént a besorolásuk, így mindenki épen egészségesen várja a bírálatot, amelyre az elkövetkező napokban kerül majd sor.
A világbajnokságra utazó Magyar csapat tagjai, miután megszerezték a szükséges orvosi-, és beutazási engedélyeket, elfoglalták hálófülkéiket az osztrák mintára, Nagy Ferenc gyártósorán készült lakókonténerekben. Voltak akik hangos kiabálással adtak hangot eltökéltségüknek, míg mások rögtön nekiláttak az úti ellátmány kóstolgatásának. Holnap (01-15) délelőtt, pedig elindulnak Belgiumba, hogy megmérkőzzenek a világ ( főleg azonban Európa) legjobbjaival. A felkészítésüket végző trénerek ezúttal sem lehetnek ott minden versenyzővel, így minden bizalmukat Gyerkó Tiborba vetik, aki számos ehhez hasonló versenyen bizonyította rutinját és rátermettségét. Természetesen rajta kívül is lesz ott pár kiváló szakember, akikre nyugodtan rábízhatják védenceiket. Reméljük, hogy a résztvevők, a legjobb formájukat tudják hozni e nemzetközi megmérettetésen és értékes pontokkal térnek majd haza, jövő hétvégén. A Magyar szurkolók biztatására ezúttal nem számíthatnak, hiszen ez egy csendes sportág, ahol nincs helye a zavaró körülményeknek. Az edzők közül néhányan kiutaznak a 26.-i "játékosbörzére" ahonnan reményeik szerint, friss igazolásokkal, megtudják egy kicsit erősíteni csapataikat néhány nemzetközileg is elismert istállóból válogatva. A képeken, két nagy nemzetközi rutinnal rendelkező csapatfőnök végzi az elutazás előtti utolsó simításokat. A küldöttség többi tagja, két turnusban utazik ki a megmérettetésre, majd megkezdik az akklimatizációs etapot. A verseny kezdetéig minden versenyzőnek át kell állni a helyi étrendre és klímára.
forrás: www.mondial2013.com
Meg kell barátkozniuk a stadion atmoszférájával, hogy a verseny napján ki tudjanak zárni minden külső körülményt és csak a saját feladatukra tudjanak koncentrálni. Meg kell győzniük a szigorú bírókat, saját alkalmasságukról.
Természetesen az eredményekről folyamatosan tájékoztatjuk kedves olvasóinkat és amint megkapjuk az első képanyagokat, rögtön közöljük.
Nagy Ferenc "barátkozik"...
Guti Zoli szemlét tart a barakkokon
A madarak egyenként, az etetővel itatóval ellátott boxokban
A kirakodást megkönnyítendő egyedi jelölést kaptak a kalitok
Ez a téma, nem mindenkit érint azok közül, akik díszmadártartásra adták a fejüket( és a lelküket). Ez talán azoknak szól, akik szeretnék madaraikat, kiállításokon megméretni. Mivel én is ilyen ember vagyok megnéztem, milyen előnyei lehetnek a felkészítésnem. Valamint, megnéztem, máshol, hogyan oldják meg ezt a feladatot. Mivel ezekből az információkból én is tanulok, így ennek a bejegyzésnek olyan lehet, a hangulata, mint a közismert újsághirdetésnek: Angolórát adok, veszek...
A felkészítés egyik célja, hogy a madár komfortosan érezze magát a fajtájára jellemző, szabvány kalitkában. Ezek a kalitok méretükből adódóan hosszú távon nem alkalmasak a madarak tartására. Így a kiállítás előtt be kell szoktatni a jószágot. Több előnye is lehet ennek a procedúrának.
Mi magunk is könnyebben meg tudjuk ítélni a nevezni kívánt madár minőségét. Főleg, ha rendszeresen járunk kiállításokra és ott engedjük, hogy a bajnok madarak képe, mintegy beleégjen a retinánkba.
Ha a madárka otthonosan érzi magát egy ilyen ketrecben, nem lesz megilletődve a bírálatkor. "Mutatja" magát. Mert rosszabb esetben mi is történhet egy hirtelen, kis kalitba bezsuppolt kanárival vagy más madárral. Össze-vissza ugrál, ezáltal lehetetlenné teszi a bírálatot. A tollait töri össze a dróton a folyamatos forgolódással, drótra ugrálással. Ez nem kedvez a pontozásnál sem a tollazat, sem az összbenyomás tekintetében. De ha félénken beül a sarokba, az sem sokkal jobb. Az ítészek nem látják pl. a lábát, tartását, alakját. A fajtákra kialakított kalitkákban jellemzően egyforma ülőpálcák vannak rendszeresítve. A pálcák egymástól való távolsága a madarak méretének a sztenderdhez történő viszonyításában segíthet. A botok átmérője szintén egyforma, így pl a lábujjak hosszának megítélésében viszonyítási alap lehet. Már, ha ugyan látják a bírók. Valamint az állandó földön ücsörgés következtében elszennyeződhet a has vagy a mell tollazata. Ez egyértelműen gáz, hiszen a szín sok változat esetében fontos kritérium. Meg egyébként is. Ne legyen a madár tiszta ...kulimász!
Ad abszurdum, amelyik madár a kalitka sarkában ül, fél felmenni az ülőrúdra, az nem tud eleget enni, inni és így egy-két nap alatt le romolhat a kondíciója.
Ráadásul ezek nem a madár hibái. Szerintem ezek olyan tényezők, amiket csak mi kiállítók tudunk befolyásolni és így megadhatjuk a madárnak és persze magunknak a lehető legtöbb esélyt a jó szerepléshez.
A hátrányok közül néhányról tehát volt szó. Könnyű innen az előnyökről beszélni, hiszen utóbbiak az előzőek ellentétei. Virgonc, eleven madár, jó kondiban, szép , ép tollazattal, tiszta lábbal, tiszta gyűrűvel. Tartása, állása, színe könnyen megítélhető.
A beszoktatásra itt egy beszédes kép. A madarak kalitkájára felakasztott kiállítási ( itt épp egy kupola alakú) kalitkába, a kanárik kedvük szerint ki-be járhatnak. Így megszokják benne az etető, itató helyét, a pálcát és a mozgást. A kiállítás előtt, csak leakasztják a kalitokat, belerakják a hord-táskába. A madár legközelebb már a kiállításon kerül napvilágra. Kisebb a stressz, hiszen nem kell fogdosni a madarakat. Velem már előfordult, hogy a verseny előtti utolsó megfogásnál "kijött" pár farok toll. Na, hát az nem egy méznyalás!
fotó forrása: yorkshirecanary.com
Most a Hasseltben rendezendő VB. előtt én is kipróbáltam a módszert. Bár nem kanárinál, de az elv ugyanaz.
Ez egy mexikói pirók X kanári paszta és mint ilyen, meglehetősen heves, ideges természetű. Gondolom a pirók vére hajtja. Két hétig, állandóan nyitva volt a két kalitka közti átjáró. Jellemzően a nagyobbikban éldegélt, ahová a külső röpdéből került be. Először az itatót tettem át, majd egy etetőt is. Aztán már néha kirekesztettem a nagyobb férőhelyről. Eleinte csak este. Később már nappal is egyre hosszabb időt töltött a "színpadon". Egész nap szólt a rádió, hogy a zajhoz is hozzászokjon. A kalitkákat, ehhez a felkészítéshez az anyaegyesületem, a H11 kecskeméti csoport biztosította, amit külön köszönök.
A kanárik tréningje szerintem közel sem ilyen bonyolult, hiszen az évszázados szelekció, csak az intelligens kezes madarakat "kímélte", így a mai füttyösök, szelíden alkalmazkodnak a kisebb férőhelyhez.
A naponkénti fürdési lehetőség fontosságára többen felhívták a figyelmemet. Dr. Bodrogközi Zoli bácsi, aki épp hibridekkel szerzett elévülhetetlen sikereket, Gyerkó Tibi, sokszoros világbajnok és Christian Kanalas németországi kanáritenyésztő, többszörös Európa bajnok is adott egy-két hasznos tanácsot. Zoli bácsi naponta fürdet, Tibi reggel, este permetezi egy kicsit a jelölteket, Christian pedig egy kis ecetet is tesz a vízbe. Én ezek alapján szintén egyszer-kétszer spriccelem le a madarakat, némi almaecetes vízzel. Csak annyira lesznek vizesek ilyenkor a madarak, hogy muszáj legyen nekik szépen elrendezni a tollaikat, nem áztatom csatakosra őket. Ellenkező esetben esetleg egy nem várt vedlési folyamat indulhat el.
A táplálékokkal kapcsolatban annyit szoktam tenni, hogy nem kapnak olyasmit, mai elszínezheti, összekenheti a tollaikat vagy a csőrüket (paprika, zöldeleség). Tiszta mag, ami nálam Versele-laga prestige keverék.
De én ebben még elég kezdő vagyok, úgyhogy, ha valaki máshogy csinálja, vagy máshogy gondolja, szívesen vesszük a kiegészítéseket, fotókat, tapasztalatokat, hogy mindenki tanulhasson belőle.
Lakóhelyemhez legközelebbi, Biró Lajos utcai- óvodában, ahová a lányom is jár, megérdeklődtem az intézményigazgatótól, hogy szerinte lenne-e értelme a kicsiknek megmutatni néhány madarat. Évike nagy örömmel fogadta a felajánlást és meg is beszéltük egy délutáni időpontra a "szeánszot". Szerintem tudat alatt bízott benne, hogy így az óvónők jobban tudják motiválni aznap a kicsiket a "szépenevésre", "csönbenlevésre" vagy az alvásra. Ezt persze viccnek szánom. Én magam is kíváncsi voltam a fogadtatásra, és arra, hogy vajon mennyire vannak képben a gyerkőcök a madarakkal kapcsolatban. Az uzsonna utánra időzítettük a rögtönzött mini bemutatót. A nevelők előkészítettek egy asztalt, ahová végül a madarak kerültek. Kiállítási kalitkákban vittem a madárkákat. Arra az időre sem eleséget, sem vizet nem kaptak, hogy a lehetőleg ne piszkítsanak össze semmit. A gyerekek lelkesen fogadták a jövevényeket és a kanárik (mert azokat vittem) közül is csak egy volt amelyik nem tudta hová tenni a hirtelen népszerűséget. Ő a kalitka sarkába húzódott és próbálta nem észre venni a kis hadsereget. Jellemzően mindenkinek minden madár tetszett, de egy idő után két részre szakadt a mezőny.
Volt aki a kis félénket favorizálta, míg a másik csoport a két koronás-egyesek szerint fru-frus-glosterrel szimpatizált. A kis középsősök közül többen tudni vélték, hogy a madarak bizony nem a palacsintát és a pörköltet szeretik, hanem inkább magokat eszegetnek. Ezekből is vittem egy kis ízelítőt, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ízelítő lesz belőle. Mikor elmondtam, hogy a kölesféléket bizony meg lehet enni, úgy ráraboltak a magokra, mintha legalábbis nem akkor fejezték volna be az uzsonnát. Persze pormentes, minőségi magokat vittem, így ennek a kis csipegetésnek nem volt semmilyen kockázata.
Kicsit később átjöttek a nagycsoportosok is. Köztük aztán már olyanok is akadtak, akik a tojás, fióka kapcsolatot is ismerték. Mivel nem akartam megfogni a madarakat ezért a "Hol a kukija?" kérdést valahogy el mis-másoltam. Majd amilyen gyorsan jött a lelkesedés egy-két kivételtől eltekintve olyan gyorsan el is múlt. Egy jó negyed óra után irány a LEGÓ és a baba szoba. De azért amikor jöttek a szülők, minden kicsi azzal kezdte, hogy a madarak így, meg a madarak úgy. Miután a pedagógusok, a madarakkal kapcsolatban feltett fiókanevelési és etikai kérdéseit is sikerült megválaszolni, összepakoltunk és leléptünk. Azért jó volt látni az arcokon az örömet és az érdeklődést....
A lipcsei EE európa bajnokságon, a magyar különítmény tagjaként, Papp István és Papp László veresegyházi tenyésztők, az alakkanári kiállítók között szerepeltek madaraikkal. Nagy Ferencnek köszönhetően, fotókkal is be tudjuk mutatni a "sikercsapatot". Feri érdeme, hogy a legtöbb fotón a pontozólap is látszik, így ezek révén egy kis plusz információhoz is juthattunk. A katalógust böngészve a helyezések is kikereshetőek. Katalógus. Pappék egyik telt sapkás, arany lizardja, kategóriája negyedik helyét szerezte meg. Pontazonosságban a második helyezettel!!! Ebből is látszik, hogy milyen szoros egy ilyen verseny, és hogy 1 pont milyen sokat és, ha a mezőny olyan erős, mint ezen az Európa bajnokságon.
Szeretnék a kérdéssel kapcsolatos összefoglalómmal olyan
jellegű kísérletezésre érdemes témát megnyitni, amely nem új keletű, ennek
ellenére tartalmaz olyan lehetőségeket, amely kis szerencsével akár túl is lép
az eddigi ismereteinken. A hibridek létrehozása, annak ellenére, hogy kissé
öncélú (érdekes szín kombináció, szebb, kitartóbb ének, tetszetős, eddig nem
ismert forma,…..és esetleg netán új fajok nemesítését eredményezheti.)
Tőlünk nyugatabbra
egészen más megítélés alá esik az ilyen jellegű kísérletező munka. A
jelentősebb kiállításokon önálló kategóriaként jelennek meg a hibridek.
Kialakult, és elfogadott bírálati rendszerük van, változatosságukkal érdekes
színfoltjai a kiállításoknak:
Tehát átértékelődött az a szemlélet, amely sok esetben
elmarasztalással illeti, és „kutyulásnak”tekinti az ilyen jellegű tenyésztői
próbálkozást. Pedig az ilyen vizsgálódások eredményezték a piros kanárit, a
közel múltban standardizált jáspis kanárit, stb. A hitelt érdemlő közlések
ellenére is vitatott máig a piros kanári színének eredete. A probléma körüli
vélemény különbségek tisztázására tettem kísérletet ez évben, erről a 2012. június 2., szombat, „ itt a piros, hol
a piros „ összefoglaló” számolt be foto melléklettel, amely itt a blogon
megjelent.
Mi a helyzet a
mexikói piróknál (Carpodacus mexicanus)? (Csak megjegyzem, az igazán
tetszetős hibridek az európai fauna tagjainak hibridizálásával jönnek létre, de
ezt a hazai szabályozás nem teszi lehetővé, „így ha ló nincs…” marad a pirók)
Hasonlóan kényes kérdést bolygattam meg azzal a felvetéssel,
amely a mexikói pirók (Carpodacus mexicanus) színének megváltoztatására
irányult. Rendkívül tetszetősek a világos alapon megjelenő, színtáplálás
hatására intenzívvé váló hím egyedek. Ezért az volt a kiinduló teóriám, hogy
fehér kanárival hamarabb célhoz érünk a világos szín bevitele tekintetében,
mint a hosszú évekig tartó beltenyésztés, céltudatos válogatás módszerével. Ezért
vadszínű pirók hímet párosítottam fehér kanári tojóval 2010-es tenyésztési
évben. Egy hibrid hímet és egy fehér farkú hibrid tojót, további vizsgálódás
céljára, megtartottam. 2011 és 2012 évben termékeny tojásokat, a hibridek
párosításából, nem kaptam. Már-már igazolni láttam azt a feltevést , hogy a
további szaporítás lehetetlen..
, teljes albinizmus), de azok stabilizálódni, egy populációban,
képtelenek. Ilyen a ritkán, de előforduló pigment hiányos veréb, feketerigó,
stb egyedei, de ezek a ragadozók áldozatai lesznek éppen a „rikító” ,
természetes közegében idegen színük miatt.
A kérdés a„tovább”
tekintetében jelentkezett, és ezért két kompetens embert megkerestem. Egyik ,
évfolyam társam volt az egyetemen, az SZBK (Szegedi Biológiai Kutatató Intézet)
genetikai tanszékének professzora Dr Maróy Péter, aki bár már nyugdíjas, de
vendég professzorként külföldön van. Sajnos így a hozzá intézett molekuláris biológiai,
genetikai kérdéseim, megválaszolatlanok maradtak. A másik személyhez, egy
Gödöllőn oktató tanítványomon keresztül jutottam el. Dr Hidas András
osztályvezető , aki a Baromfitenyésztési Osztály vezetője.
Részlet a leveléből:” Véletlenül a téma azért érinti jobban
az átlagosnál az érdeklődésemet, mert a praxisomban csak találkoztam olyan
helyzettel, mikor elvileg (és gyakorlatilag is) különböző fajok keresztezéséből
jöhet létre termékeny utód. Ez kicsit megbolygatja a faj fogalmát, ezért
különösen érdekes”
„Szóval, az a
véleményem, hogy bizonyos taxonómiai távolságon belül elképzelhető termékeny
hibridek létrejötte”
Más a helyzet ketreces tartás körülményei között. Ott a
védelem, a megfelelő ellátás lehetővé teszi fennmaradásukat, további
szaporításukat. Az új színek létrehozásában, egy faj esetében, a meglévő
eredeti szín hígulása, vagy a sötétebb pigmentek koncentrálódása, a színt determináló enzimek szintetikus
folyamatainak defektjéből adódó változások eredményezhetik.
A hibridek létrehozásának első lépése (F1 egyedek
létrehozása) nem jelent túl komoly feladatot. A probléma a hibridek további
szaporításában van. Ezzel kapcsolatban még ma is több az esélyeket tagadók
száma, mint a türelmes, elszánt és nem utolsó sorban szerencsés fanatikusok
tábora. Amint fentebb lévő link(ide ismét bemásolom) 54.pontja állítja:
a pirók hibridek további szaporítása lehetetlen, 100 %
sterilitást ír.(Azt meg kell jegyeznem, hogy a szerencse, a véletlen nem
zárható ki a viszonylagos kisszámú sikeres eredmény elérésekor)
Fons Roerink-el folytatott levelezésem, aki a pirókok új
mutációját leíró csoport tagja, szintén hasonlóan tagadó választ adott, a
további szaporítás lehetőségével kapcsolatban.
Sokszor az ilyen jellegű információktól jobb ha távol
maradunk, mert ha elképzeléseink első szakaszában az autentikus forrásokat
megvizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy hozzá fogni sem érdemes.
Szerencsére vannak köztünk akik, nem törődnek az ilyen jellegű
kinyilatkoztatásokkal és megkísérlik a lehetetlent.
Ez történt egy békéscsabai Tenyésztőnél (Portik Péter) aki egy zöld
kanári tojót párosított egy vadszínű pirók hímmel. A kapott F1 hibridekből egy
tojót 2010-ben egy narancs színű (színtáplálás nélküli egyed) kanári hímmel
párosítva kapta azt az R1 hímet( a tenyésztő szóbeli közlése alapján), amely
Gyepes Imrén keresztül nem régiben hozzám került.
Sajnos a madár Gyepes Imrénél a színkanárik között volt az
őszi vedlés, színezés idején, így a több oldalú fotók ellenére is látszatra
nagyobb hasonlóságot mutat egy jól színezett kanárihoz, mint egy hibridhez.
A 2013-as tenyésztési szezonban szándékom van kanári és
pirók irányában is tovább vinni, bizonyítva, hogy nincs lehetetlen. A kiszemelt
tojók egy voros-kobalt kanári tojó és egy light-izabell pirók tojó.
Lipták
József
Felhasznált irodalom: a szövegben elhelyezett linkek,
tenyésztők szóbeli közlése
Száguldó riporterünk :O) Laczkó Tomi, megjárta az osztrák nemzeti bajnokságot, amit idén a burgenlandi Olbendorfban tartottak. Személyes benyomásait és fotóit megosztja az oldal olvasóival. Nem először teszi ezt és ezért hálásak is vagyunk. Köszönjük és csak így tovább....
2012-es Osztrák Országos Bajnokság(ÖKB
43-BL 09)
OLBENDORF
A téli hónapokban mindig a kiállításoké a
főszerep a madarászatban. Nem volt ez idén sem másként, december 7-9-én került
megrendezésre a 2012. évi Osztrák Országos Díszmadárbajnokság.
Tavaly Warth-ban rendezte az ÖKB 36-os
egyesület, most pedig az Olbendorfiak(ÖKB-43) vezényelték le az országos
megmérettetést Ausztriában. A kiállítás helyszíne is hasonló volt a tavalyihoz,
egy általános iskola tornaterme adott helyet a kiállításnak Olbendorfban. Most
is hasonló felállásban mentünk, mint tavaly. Szerencsére a baljós időjárási
viszonyok ellenére, szerencsésen megúsztuk hó nélkül. Igazi, kemény, téli
szélben indultam el Advent második vasárnapja hajnalán Érdre, Teszlák Jani
barátomékhoz, ahol leparkoltam az autómmal, majd kb. 5 óra előtt indultunk el
Wappler Karcsi és Kiss Józsi tenyésztőtársainkkal. Nekem most sem volt
vásárlási szándékom, mert én már nemrég beszereztem 3 cseh gyémánt gerlét
vérfrissítésnek, ellenben a társaimmal, akiknek mind konkrét vásárlási szándéka
volt. Józsi és Jani színkanáriban, Karcsi pedig egzótában volt érdekelt. 9 óra
előtt érkeztünk meg a helyszínre, elősször a kiállításhoz tartozó kis börzei
részt néztük végig, azután mentünk a kiállító térbe. Az osztrák tenyésztő
ismerőseinkkel(a Burgenland-i , Helmut Mühl-lel és Julius Jezerniczky-vel
valamint Karl Schrammel-lel, aki az idei Pannónia kiállításon nálunk bírálta a
színkanárikat) most is összefutottunk.
Juliussal beszéltem a
kiállítás szervezésével kapcsolatban. Elmondása szerint nem volt zökkenőmentes,
mert ugyanis egy szülő feljelentette az egyesületet a rendőrségen a kiállítás
miatt, a gyerekek madaraktól való megbetegedésétől tarva. A nézeteltérések
ellenére sikerült megrendezni a kiállítást a tornateremben, nem tudtak volna
megoldani egy másik színhelyt, meg a madarak is bevoltak már tárolva, mikor az
incidens történt, amire ezidáig nem volt példa. Akkor a kiállításról néhány
sajátos gondolatot. Őszintén szólva nem igazán tetszett ez a kiállítás, volt
néhány szép küllemű madár, de szerintem jóval több volt a hibás kiállított
madár. Nagyon sok tollhibás, nem jól felkészített madarat láttunk(mondjuk
lehet, hogy azért, mert a kiállítás utolsó napján voltunk és nem a bírálati
napon láttuk a madarakat, mondjuk előző nap magyar ismerőseink is ellátogattak
Olbendorfba és ők is nagyon negatívan jellemezték a kiállított osztrák madarak
minőségét). A lényeg, hogy szerintem jó néhány madarat, amiket kiállított a
tenyésztője, jobb lett volna, ha meg sem teszi, de akkor meg a kiállított
madarak mennyisége jócskán csökkent volna, így pedig a kiállított madarak
minőségének színvonala romlott ezálltal. A bírálat is érdekesnek tűnt,
Karcsival nézegettük a helyezett madarak kinézetét, küllemét. Több esetben
közös véleményünk volt arról, hogy jó néhány madarat szerintünk túlpontoztak és
sok olyan madár is volt, amelyik inkább díjjat érdemeltek volna a helyezett
versenytársaik helyett. Mindezek ellenére azért a kiállítás színvonala veri a
mi rendezvényeinket. Mondanom sem kell a legnagyobb arányban a színkanárik
voltak láthatók, mellettük azért jó néhány fajta alakkanári, egzóta, kevés
papagáj, pár db egzotikus galamb, néhány eu faunás madár és azok mutációi is
felvonultatta magát a kiállításon. Azért az eu faunás keresztezésekből
kielégítő választék volt megtekinthető és megvásárolható, amit persze sajnos
nekünk még mindig nem lehet legálisan megtennünk szerény kishazánkban, az
érvényben lévő jogszabályok miatt. Talán nekem ezek az ügyes ’énekmesterek’
tetszettek a legjobban. Szép, nagytestű, jól szinezett hibrideket csodálhattam
meg.
Kb. 1400db kiállított madár
volt, 161 kiállító(Burgenland:40, Karnten:22, Niederösterrecich:35,
Obeösterreich: 17, Steiermark: 12, Tirol: 26, Bécs: 9)
A kiállított alakkanárikról
részletesebben a katalógus alapján:
E01 Norwich kollekció: 2
E02 Norwich egyéni: 11, Skót
fancy: 3, Yorkshire: 1
E04 Nordhollander kollekció:
1
E05 Lizard kollekció: 4
E06 Lizard egyéni: 23
E07 Fife Fancy kollekció: 2
E08 Fife Fancy egyéni: 11
E09 Német főkötős/búbos
kollekció: 2
E10 Német főkötős/búbos
egyéni: 9
E11 Raza Espanola kollekció:
1 sárga és 2 zöld
E12 Japan Hoso, Raza Espanola
egyéni: 4 hoso és 14 raza
E13 Gloster(kontyos)
kollekció: 6
E14 Gloster(kontyos) egyéni:
35
E15 Gloster(sima) kollekció:
8
E16 Gloster(sima) egyéni: 18
E19 Gloster sárga, izabell,
barna kollekció: 10
E20 Gloster sárga, izabell,
barna egyéni: 16
Ahogy már említettem a
kiállításhoz tartozott egy börzerész is. Nem jól kialakított helyiségekben(2
kis alaksori terem és egy szűk folyosón voltak bezsúfolva az eladásra kínált
madarak).
Mindent egybevéve és a negatívumok ellenére,
azért megintcsak jól éreztem magam a 2012-es Osztrák Országos
Díszmadárbajnokságon.
Néhány ár a kiállítási osztrák
madarak közül:
Kanári(a kiállítási madarak
közül, színtől függően) 20-35euro/db, a börzén 10euro-ért is lehetett vásárolni
szépeket
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
