Viasz Péter díszmadártenyésztőnek a Díszmadár Magazin weboldalán megjelent cikke:
"A fajtát az 1860-as években Angliában tenyésztették ki. Az első yorkshire klubbot 1894-ben alapították. Azóta sok változáson ment keresztül a madár. 1894-től a két világháború közti időkig a tenyésztők azt állították, hogy az az eszményi yorkshire kanári, amelyik átfér egy jegygyűrűn. Mivel ez volt a cél, a tenyésztők ki is tenyésztettek egy nagyon vékony, kissé lapos fejű, hosszú madarat és ezzel meg is ásták az akkori modellnek a sírját is. Ugyanis a túlságos levékonyítással a madár fizikumát is teljesen tönkretették. Ennek a típusnak a testtartása 85 fokos szöget zárt be az ülőrúddal. Napjainkra a madár formája lényegesen átalakult a COM standardja alapján. Nagysága 17cm. Ennél nagyobb lehet, de csak akkor, ha nem megy a tollazat rovására. A testtartása 65 fokos szöget zár be az ülőrúddal. A jó yorkshire kanári hosszú törzsű és a lábak mögött hegyesen végződik a törzse. A fej nem lehet kicsi, legyen telt és a törzzsel arányban kell lennie.
A vállak arányosan szélesek, kiemelkedő pontjai lekerekítettek legyenek. A mell minél erőteljesebb, annál jobb. A csőrnek nem szabad túl hosszúnak lennie, és harmonikusan helyezkedjen el a fej görbe vonalán. A tarkó legyen rövid és elég telt, mert ennek köszönheti, hogy erős, izmos madár benyomását kelti.
A jó telt és megfelelően lekerekített hát adja meg a yorkshire-nek az óhajtott formát. A jó szárnyak hosszúak és jól zártak legyenek, a törzshöz simuljanak. A tollazatnak nagyon simának kell lennie, mert ez nagyon jól kiemeli a madár vonalait. A jó farok keskeny, a végén kis v bemetszés megengedett. A lábak hosszúak legyenek, a combok is jól látszódjanak. Minden színben megengedett, az Unió számos országában piros színtáplálása kedvelté vált.
Ezt az alakkanári fajtát a tapasztaltabb tenyésztőtársaimnak ajánlom, de a kezdőknek is érdemes próbálkozni vele. Fontos a jó tenyészpár összeállítása, vagyis a standardhoz minél jobban hasonlító madarak párosítása. Ha nem akarjuk színezni, akkor, hogy a fiatal madarak ne legyenek túl világos, sápadt színűek, egy intenzív A-s yorkot egy nem intenzív B-s madárral rakjuk párba. Nagy termetéhez képest elég megbízhatóan költ. Tojásait szépen kiüli és a kikelt fiókáit is szorgalmasan eteti. Érdemes a hím madarat is tojó mellett hagyni, mert készségesen segít a tojónak a költés során. Eleinte a fészken eteti a párját, a fiókákat 2-3 napos koruktól szépen etetgeti. Tenyészérettségét általában 1 éves korában eléri, de előfordul, hogy csak a 2. életévében kezd el költeni. A fajta az utóbbi időben ismételten elterjedőben van Magyarországon, köszönhetően a külföldi vérvonalú madarak genetikai frissítésének. A fajtát hazánkban jelenleg csak néhányan tenyésztjük, de remélem hamarosan eléri a yorkshire azt a népszerűséget, amit az 1980-as, 90-es években elért, amikor nagy divat volt ezt az elegáns megjelenésű alakkanárit tartani és tenyészteni."
Prof. Dr. Armando Moreno szerint a legtöbb országra jellemző az általuk kitenyésztett kanári. A német Harzi roller, precízen betanított, szigorúan iskolázott madár. A Párizsi Trombitás olyan mint egy kán-kán táncos, míg a Yorkshire egy elegáns angol lordra hajaz..A portugál, mint egy rusztikus, a rasszizmust mélyen elítélő, történelméből adódóan befogadó nemzet létrehozott egy több színből álló, tarka tollú, vidám, élénk, madarat, egyfajta "fúziós" kanárit. Ez a Portugál Harlekin. Bár ennél a fajtánál fontosak a színek is, de alkatának sajátosságai méginkább jelentősek, ezér is tartozik az alakkanárik közé és ezért is kaphatja a legtöbb pontot (20 pont), a standard szerint a testfelépítésére, ez a legfontosabb szempont, ha az ember Portugál Harlekin kanári tenyésztésre adja a fejét.
Ez a fajta alapvetően hosszú és egyenes, de nem túlságosan. Azért kell, hogy lekerekített formákat is magáénak tudjon ez a akanári, mert így lesz harmónikus a testfelépítése. A tollazatot nagyon meghatározza a testfelépítés. Nehéz szép színű és tollú madarakat tenyészteni ebből a fajtából, mert közismert, hogy vékony és hosszú a teste. A mozaik faktorral rendelkező madarak alakja általában kerekebb, tollaik hosszabbak, ezért csak hosszas tenyésztői munkával lehetett elérni azt az eredményt, hogy ez a fajta mozaik szín mellett is vékony maradjon. Nagyon meghatározó továbbá a konty, aminek forgópontja a fej közepén kell, hogy legyen és ellentétben mondjuk a Glosterekkel, ennél a fajtánák háromszög alakú. Ha túl rövidek a konty tollai, akkor érdemes bevonni a tenyésztésbe az előzőekben említett mozaik színeket.
A szín, mely régebbena legmeghatározóbb volt a Portugál Harlekinnél, manapság más kevesebb jelentősséggel bír, ezért is csökkenteték a színnel elérhető pontszámot 15 pontra. Sokkal fontosabbá vált az alakja, de emelett érdemes továbbra is odafigyelni a színére, mert nem kevés tenyésztői bravúr kell, ahhoz, hogy a melanin és a lipokróm színek arányos elosztását kialakítsuk és továbbvigyük. Eredetileg 6 szín lett meghatározva: piros/narancs, fehér, szürke, barna, sötét és bronz, melyek együttesen vagy külön-külön szerepelnek a madár színei közt. Ahhoz, hogy a fehér és a piros együtttesen legyen jelen a madáron be kellett vonni a tenyésztésbe a mozaik színváltozatokat is.
Az így létrejött keveredés adja ennek a madárnak a legjellegzetesebb színbéli vonásait. Ez a lépés előre nem látott tarkaságot és színváltozatokat hoztott ki, melynek genetikai rögzítése nem volt és ma sem egyszerű feladat. Arányban kell lennie és legalább 50%-ban melanin faktort kell viselnie és a lipokróm területek sem lehetnek túlságosan pirosak, mert az is kizáró ok. A sznekben is harmóniának, egyenletességnek kell lennie, a tarka foltok arányos elosztása szükséges a testen. Ezt egyészítse ki mindemellet tarka láb.
Portugál Harlekin kanári standardje:
Paulo Fernandes OMJ bíró tart előadást,
a fajta elkötelezett tenyésztőinek
Egy 2003 június 5-én tartott találkozón a Portugál Harlekin Kanári Klub és a Portugál Díszmadárbírák Alakkanári Kollégiuma úgy döntött, hogy újra kell fogalmazni a Portugál Harlekin kanári standard leítását annak érdekében, hogy a bírálatok objektívebbek legyenek valamint a leírás mutassa az időközben elért fejlődést. Habár néhány változás történt a főbb pontokon is, azért az alapvetéseket mégiscsak megtartották a új leírásban is a tenyésztők. A változtatások annak érdekében történtek, hogy a fajta jellemzőit minél inkább kiélesítsék, minél inkább elhatárolják a hasonló fajtáktól, objektivizálják a bírálati pontokat és tudatosítsák, hogy ez alapvetően egy búbos fajta. Továbbá a szabályok rögzítésével az volt a potugálok célja, hogy elfogadtassák ez a fajtát a C.O.M.-mal. Kiváltképp, hogy másik két nagyon hasonló (egyesek szerint ugyanolyan) változat is aspirált egy időben, a C.O.M. kedvező elbírálására. A Stafford és a Deutsche Rotschecke végül úgy tűnik lemarad ebben a nem is olyan képzeletbeli versenyben. 2001 óta egyre több híve lett a Portugál Harlekinnek.A fajtát mind komolyabban vették és a madarak minősége egyre jobb lett. A fajta elismerésének kezdete 2008, Hasselt Belgium.Az 56. Világbajnokságon kapta meg a Harlkin az első olyan minősítést, amivel elkezdődhetett az elismerési folyamat. Mivel népszerűvé kezdett válni a fajta, a portugál piacon megjelentek az olyan tenyésztők, akik anyagi haszonszerzésre akarták csak használni a Harlekint és mindenfajta standard nélküli tarka kanárikat kezdtek tenyészteni és értékesíteni a fajtajelölt neve alatt.. Ez nyilván nem tett jót a fajának. Különösen, hogy ezek a selejt madarak kiállításokon is megjelentek, gyenge minőségükkel megkérdőjelezve a többi tenyésztő munkájának komolyságát. A madarászok egyesületbe tömörülve szervezett keretek között képezték magukat és fejlesztették a fajtát. Az elkötelezett tenyésztőknek komoly munkájába került a standard pontosítása és a legjobb madarak továbbtenyésztése. Így a következő megmérettetésre a Piacenzai, 57. Világkiállításra már olyan csapattal neveztek, amely esélyes volt a kvalifikáció következő fokozatára. A vezető bírák tanácskozása és a bírálatok után megkapta Harlekin a továbblépéshez szükséges minősítést. A hab a tortára a portugáliai Matosinthosban megrendezett 58. világbajnokságon került fel. A harmadik egymást követő világversenyen elért megfelelő minősítés azt jelentette, hogy a Harlekint, hazájában, Portugáliában ismerték el önálló fajtaként.
Ez a cikk további része, bírói szempontokat szem előtt tartva szeretné bemutatni ez a fajtát, hogy megkönnyítse a tenyésztők munkáját.
Test, mellkas, szárnyak (20 pont): Teste hosszú, vékony és harmónikus. Enyhén és elegánsan kerek mellkas. Háta egyenes és a farokkal egy vonalban van. Szárnyai hosszúak, a testhez záródnak, a faroktőnél találkoznak és nem keresztezhetik egymást.
Konty, fej nyak (15 pont): A konty háromyszög alakú, 2 képézeletbeli szöge hátul, egy pedig elől helyezkedik el, de nem takarhatja sem a szemeket, sem a csőrt. A szemek a fej középpontjában helyezkednek el. Hosszú vékony “U” alakú feje van, mely a tarkójától a csőr felé szűkül. Csőre erős és arányos. Szemei fényesek, világosak és jól láthatóak. A nyak jól elhatárolja a fejet és a testet.
Szín (15 pont): Színe tarka, többszínű. A melanin és a lipokróm foltok arányos eloszlása adja színének harmóniáját. Színtáplálása kötelező.
Méret (10 pont): 15 cm, arányos test.
Tollazat (10 pont): Kompakt és sima, selymes és fényes, a testhez símul.
Állás (10 pont): Egyenes és büszke állású, 55 fokos szöget zár be az ülőrúddal. Éber és helyke, magabiztos mozgású.
Lábak (10 pont): Erősek, hosszúak, enyhén íveltek és lehetőleg tarkák. A combok jól láthatóak.
Farok (5 pont): Hosszú, vékony, enyhén osztott a végén és lehetőleg tarka.
Általános kondíció (5 pont): Tiszta és egészséges. Élénk, jól viseli a kiállítási ketrecet.
Kiállítási kalitnak a Border-típusú kalit a megfelelő, két ülőrúddal, melyet a Fife Fancy, Skót Fancy és Japán Hoso fajtáknál is használunk. Nevezéskor a következő C.O.M. kulcs az irányadó: E187-188 Portugál harlekin búbos E189-190 Portugál harlekin nem búbos A páros szám egyéni, a páratlan szám kollekcióban történő nevezést jelöl. Amennyiben valaki részletesebb standard leírást szeretne olvasni, az megteheti ha felüti a Magyar Madarász 2011 áprilisban megjelent 3. évfolyam/1 számát. Maróti Johanna fordító munkája azt gondolom minden igényt kielégít. Bizalmas informátortól tudom, hogy a lap még megvásárolható lesz Monoron az első tavaszi börzén.
kép forrása: http://www.canariospfreixo.blogspot.hu/
kép forrása: http://www.canariospfreixo.blogspot.hu/
Források:
(Részben Paulo Ferreira, a Type Canaries Technical Commission of the CPJO elnöke, cikkének fordatása alapján.)
Márton András kezdeményezésére, a majdani kiállításokra történő nevezéseket segítendő, feltettük az érvényben lévő C.O.M. besorolásokat. Az osztályokon belül a páratlan szám a kollekciót , míg a páros szám az egyéni nevezést jelöli.
„E” szekció – Alakkanári (tárgyévi gyűrűzésű)
E1-2 Párizsi fodros lipokróm
E3-4 Párizsi fodros melanin
E5-6 Párizsi fodros tarka
Az A4 formátumban kiadott könyvében a szerző-aki a DKB hivatalos versenybírója több szekcióban- kevés szöveggel, de annál több, igen beszédes képpel mutatja be a gloszterek küllemi jellemzőit. Nagy hangsúlyt fektet a hibák és a tenyész-madarak összeállításának illusztrálására.
Én a szerzőtől rendeltem meg a következő címen: heinz.mayer_fpmc@t-online.de
Miközben fordítjuk a cikkeket és keresgélünk, egyre inkább nyilvánvaló, hogy nagyon sok adat hiányzik a külföldi oldalakról is. Ahol történeti leírás van, ott standard leírás nincs és fordítva.
Ezúton is szerettem volna arra kérni mindenkit (azt is aki a prológusban lévő felhívásunkat esetleg nem olvasta), hogy járuljon hozzá ismereteivel az oldal fejlődéséhez, egészítse ki írásaival a már meglévő cikkeket és írjon újakat, ha ideje és energiája engedi!
A kiegészítéseket vagy új cikkeket a lap tetején lévő e-mail címre (alakkanari@gmail.com) küldjétek el. Bélával gondoskodunk arról, hogy az írás (a beküldő nevével és elérhetőségével együtt) mielőbb felkerüljön a bejegyzések közé.
Az oldal krédója az, hogy: Dolgozzunk jól, dolgozzunk együtt! - ennek szellemében kérek mindenkitől együttműködést, segítséget!
Fej (10 pont): takaros, gömbölyű fej, finom arányos csőrrel, a szemek a kerekded fej közepén helyezkednek el.
Test (10 pont): kellően telt, és kontúrja kerekded vonalban fut végig a nyaktól, a vállakon át egészen a farokig. A mell is kerekded, de nem lehet ormótlan.
Szárnyak (10 pont): Kicsik, de arányosak és szorosan a testhez simulnak. A szárnyvégek a faroktő mögött találkoznak.
Tollazat (10 pont): zárt, tömött és kiváló minőségű.
Szín (10 pont): Élénk és tiszta, amely lehetséges minden színben, de az extrém intenzitás és a mesterséges színtáplálás kizáró okok.
Testtartás és küllem (10 pont): Félig felegyenesedő , az ülőbottal 60 fokot bezáró testtartásban állva, fejét hetykén , könnyedén tartja.
Lábak (5 pont): Lábai közepesen hosszúak, combjai egy kissé láthatóak
Farok (5 pont): Farka keskeny, faroktollait zártan tartja. A farokvég lekerekített, a faroktőben a tollazat jól kitöltött.
Egészség és kondíció (5 pont): Tiszta jó kondíciójú madár megfelelő súllyal.
Kiállítási kalit: Border típusú kiállítási kalit, amelyben 2db, 12mm átmérőjű ülőrudat teszünk egymástól 5 drótszál távolságra.
A C.O.M.- által kiadott standard, ifj. Cserna Zoltán segítségével került fel a lapra.
Márton András kiegészítette a bejegyzést a Fife Fancy kanári
A lizard kanári talán a legdíszesebb a kanári famíliában, mert nagyon hasonlít rajzával a pikkelyes prototípushoz (gyík). Nem véletlenül lett eképpen elnevezve, mert a tollak pikkelymintázatot felvonultató rajzolata valóban, még a nem szakértők szemében is a gyíkok testét borító pikkelyes kültakarót idézi. Az angol lizard szócska gyíkot jelent.
Nagy varázsa ennek a fajtának a tollazat remek színe és csillogása, amely a hátáról és melléről lefelé terjed. Csillogás szép bronz vagy barnássárga alapon van elhelyezve. A tollak szegélye ezüstös, vagy aranyos csillogású. Ezért nevezik a madarakat ezüst-, vagy arany lizardnak. Újabban az ezüst és az arany lizard mellé kitenyésztették a kék lizardot is, amiből jelenleg világviszonylatban nagyon kevés található. A kék lizardot a következőképpen kell kitenyészteni, bár a balsiker nincs kizárva:
Az első évben egy tökéletes színű és rajzolatú hím lizardot párosítunk egy kiváló törzsből eredő, tiszta kék tojóval. Ügyelni kell arra, hogy a tojó madár mentes legyen más variáló tényezőktől. Az első tenyésztési évben éppúgy, mint más „keresztezéseknél” kb. 50-50%-ban lesznek kék, illetve normál színűek, de nem lesznek tiszták. A második évben ugyancsak egy jó lizard hímet párosítunk az első keresztezésből származó, fiatal kék tojóval. Eredmény: 50% kék, 50% normál madár. Szintén nem tiszták. Ebbe az újabb nemzedékben azonban már mégis több a lizard vér. A párosítást így folytatjuk, egészen a hatodik nemzedékig, miközben nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a párosítás céljára mindig a legutóbbi párosításból származó kék tojót vegyünk. Tehát csak a hetedik nemzedékben jelentkeznek az igazi kék lizardok. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ezekhez a párosításokhoz olyan lizard hímeket alkalmazzuk, amelyek fajtatiszták és melyek a lizardokat jellemző megkülönböztető sajátosságok tekintetében nagyon jó minőségűek.
A kiállításra szánt és alkalmas példány feje csinos, gömbölyű és széles. Egy széles koponya hozzásegít teljes előnyéhez és mintegy megkoszorúzza a dicsőséget egy tiszta sárga vagy fehér sapka. A sapka kezdődjön a csőr tövénél és a szenek aljánál, egészen a fej hátsó részéig szabályos ovál formában rajzolódjon, egy tiszta, határozott, széles vonalban. Minden tenyésztőnek az az álma, hogy egy minden tekintetben megfelelő rajzú és színű lizard törzset mondhasson magáénak, sajnos mégis nagyon sok a rosszul sikerült sapka rajzú madár.
Nem könnyű dolog kitenyészteni egy jó lizardot, tökéletes mintázattal, de ha sikerül, nem nehezebb, mint bármely kanári fajtából kiállítási példányokat produkálni.
A tiszta rajzolatú madár nagyon szép és értékes, úgy kiállítási, mint tenyésztési célkora. Egy ilyen tökéletes példány gyönyörűen csillog, és nagyon szép látvány. A csillogó részek hasonlítanak a láncszemek közti részekhez, mert minden egyes csillogó rész elkülönül egymástól. Határozottan ez a gyíkszerű rajzolat jellemzi a lizardokat. A szárnyak, a farok tollak és a lábak –úgy a lábfej, mint a lábszár, csüd- olyan sötét legyen, amilyen sötét csak lehet.
A műkedvelő tenyésztők, akik hozzáfognak ennek a szép madárnak a tenyésztéséhez, biztosak lehetnek két dologban: ha két lizardot összepárosítanak egymással, akkor a jellegzetes jegyekkel, bélyegekkel ellátott egyedeket fognak kapni. Ez azért van, mert ennek a fajtának a származástani tényezői többé-kevésbé már fixálva, rögzítve vannak és következésképpen ezek nem változnak meg. Párosításnál lehetőleg aranyat ezüsttel, és fordítva ezüstöt arannyal párosítsunk.
A lizard legszínpompásabb az első vedlése után. A második vedlés után a test tollai, a szárnyak és a farok vonalának szegélytollai halványabbak lesznek. Általános szabály szerint a csillogó színek kevésbé szembetűnőek lesznek és a szárnytollak szürke színbe hajlanak. Éppen ezért nagyon fontos körülmény, amely különleges éberséget igényel részünkről a fiókák felnevelésének az időszakában, a tollak kitépkedése, akár az anyamadár, akár a testvérek által. Míg másfajta kanáriknál a tolltépésnek alig van jelentősége, addig ez a lizardoknál végzetes következményekkel járhat. Mint már említettem, a lizard az első vedlése után már halványabb. Éppen ezért, ha a fiatal lizardokat akár a fészekben, akár a választó-, vagy röpkalitokban megtépik, a tenyésztő részére ezek a példányok –függetlenül a szabályos rajzolatuktól-, mint kiállítási madarak elvesztek, értéktelenné váltak és színük többé sohasem lesz szabályszerű.
Hogy miért? Mert az első kitépett tollak helyébe már csak a második vedlés utáni színben jönnek ki a tollak, ha pedig azt, azokat is kitépik, még jobban halványodik a szín. Ezért ajánlatos az a szabály, hogy a fiatal lizardokat választás után mindjárt elkülönítjük egymástól, hogy a tollak meg ne sérülhessenek.
A lizard az a madár, amelyiket a lehető legkevésbé szabad zavarni, mert ez azzal a veszéllyel jár, hogy a tollak kihullanak. Ezért ajánlatos minél előbb hozzászoktatni őket a kiálítási (standard) kalitkákhoz.
A lizard hossza 11-14 cm. Vedlése alatta táplálékának nagyon változatosnak kell lennie, de ne vigyük túlzásba. Az állandó fürdővíz, a friss levegő és a Nap, nagy befolyással van a fiatal lizardok tollazatának kifejlődésére.
Merem remélni, hogy ezekben a valóban kecses és impozáns madarakban a közeljövőben úgy kiállításainkon, mind néhány tenyésztőtársamnál már gyönyörködhetünk.
Németh Lajos – Cserna Zoltán ifj.
„Tiszteletre méltó és örök emlékű Barátomtól, Péter Géza bácsitól kaptam anno még 1995-ben, egy mindössze néhány A4-es oldalból álló füzetecskét, benne az ominózus "gyíkmadár" leírással, mikor is nálunk jártak Székesfehérváron, a TIT-es szervezésű díszmadár kiállításunkon. Mint szakirodalom, már nem a legaktuálisabb, de szerintem lehet belőle új információt nyerni.”
.JPG)
