Üdvözlet Dublinból

Üdvözlet Dublinból!!!

Kedves Madárbarátok! Örülök,hogy meglátogattátok Berényi Béla blogját és,hogy elolvassátok első cikkemet. Még egyszer köszönet Bélának a felkérésért!
A nevem Földvári Gábor, Írországban, Dublinban élek 8. éve feleségemmel és kisfiúnkkal. Mindig is foglalkoztatott a természet, természetvédelem, a madarak és állatok világa. Végzettségemet tekintve hulladékgazdálkodási technológusként végeztem Debrecenben. Itt Írországban egy konyhában dolgozok, mint chef és konyhai kisegítő. Már gyerekkorom óta tartok madarakat, de a kanári tenyésztés örömeivel ez évtől szeretnék foglalkozni. Nekem az igazi kedvenceim a Fife fancy, Border és Gloster kanárik. Vannak még olyan alak-kanárik, amiket szívesen tartanék, vagy például a szín-kanárik közül az intenzív pirosat, de sajnos helyhiány miatt úgy döntöttem, hogy a Fife fancy-t fogom tartani és tenyészteni. Ezért is kerestem fel több híres hazai tenyésztőt, hogy osszák meg velem a tapasztalataikat. Így ismerkedtem meg Bélával is. Pár perces beszélgetés után megkérdezett, hogy szeretnék-e az írországi kanári tenyésztőkről írni a blogjára? Én persze egyből igent mondtam és első nekifutásra a híres dublini „bird-marketet” (madár piac) szeretném bemutatni nektek, néhány képpel illusztrálva. Azt már most elárulom, hogy a következőekben a leghíresebb Ír kanári tenyésztőket fogom felkeresni, meglátogatni!
A dublini madárpiacról annyit kell tudni, hogy a híres St. Patrick Katedrális mögötti kis utcában van megtartva minden Vasárnap (egész évben) 10 és 12 óra között. 

Ha tehetem és időm engedi én is kilátogatok ide mindig. Ha másért nem is, de legalább bámészkodhatok és gyönyörködhetek a madarakban. Valamint abban a reményben, hogy hátha sikerül valami hasznosat megtudnom, ellesnem. A dublini bird market megalakulásáról sajnos senki sem tudott pontos információt adni, úgyhogy utána kellett nézzek az interneten. Azt olvastam, hogy közel 400 éve járnak ide az emberek és osztják meg tapasztalataikat egymással és persze árulják szebbnél szebb kis szárnyas barátaikat. Az ide kijáró emberek hobbi, vagy amatőr tenyésztőknek hívják magukat, mert nem regisztráltak és így nincs zárt gyűrűjük. Megnézve a madarakat, tényleg kiderül, hogy csak jelölőgyűrűt használnak az emberek. Az idejáró tenyésztők zöme a páros kalitkás módszerre esküszik és Március 17.-én állítják párba madaraikat. Ok-ok, ez nem szabály, csak márc. 17.-én ünneplik a St. Patrick napot és ehhez kötik a tenyésztési szezon kezdetét. Rettenetesen babonásak az Írek… Azok a tenyésztők akik rendelkeznek saját kis madárházzal amiben meg tudják teremteni az optimális fény-és hőmérsékletet, persze ők hamarabb kezdik a tenyésztést. Ők sajnos már nem nagyon járnak ide.. Őket majd a börzéken fogom elcsípni, vagy személyesen keresem fel Őket!!! A hideg idő, a kevés madár és tenyésztő ellenére mégis örömteli volt az itt eltöltött két óra, mivel az egyik kis öreg elárulta, ha sokat akarok megtudni a tenyésztésről és börzékről, akkor Ő tud ajánlani nekem egy lapot, amiben megtalálok mindent. Ez egy angol újság, ami a Cage and Aviary Birds névre hallgat.

Minden hónapban megjelenik egy száma. Telis tele a leghíresebb angol, skót, ír tenyésztőkkel. Pontos leírást kapunk mit és hogyan csináljunk a siker érdekében, mit etessünk, stb. Ja, és majd elfelejtettem a legfontosabbat..tájékoztatás az éppen aktuális börzékről. Azóta már nekem is sikerült beszereznem egy példányát! A februári számában sajnos nem sokat említ Írországról, de nekem ahhoz elég lesz, hogy a legnevesebb tenyésztőkkel fel tudjam majd venni a kapcsolatot. Az újság elolvasása után regisztráltam magam az Irish Fife Fancy Canary hivatalos honlapjára, hogy még többet láthassak, tanulhassak, amiket persze örömmel fogok megosztani veletek. Egy biztos; keresgetni, kutatgatni fogom, hogy mi történik itt a Smaragd-szigeten. Szerencsésnek mondhatom magam, mert bármerre nézek, legyen szó a szomszédokról, Skócia, vagy Anglia, biztosan lesz, lesznek olyan történeteim amiket szívesen fogtok olvasni! Mindenkinek Kívánok Tenyésztésben Sikeres Évet és remélem tetszett a rövid élménybeszámolóm. Végezetül pedig, élvezzétek a képeket!!!

U.i.: Az első beszámolóm végére most mégis az embereket szeretném előtérbe helyezni. Számomra nagyon örömteli és felemelő érzés mikor a hazai, vagy külföldi tenyésztőkkel beszélve mindenkiben a segítőkészséget és támogatást találom meg. Ezért mindenkinek köszönetet szeretnék mondani!!! Bízom benne, hogy ez az összetartás mindig is így marad a madárbarátok körében!

Üdvözlettel Dublinból!

Földvári Gábor

Ami pedig személy szerint engem illet, mindig szívesen olvasok vagy hallok olyan történetet, amelyből "süt" az őszinte lelkesedés és amely előrevetít egy pozitív jövőképet....várom/várjuk a folytatást! A mostani beszámolóért és a képekért pedig külön köszönet!

Berényi Béla

Szelekciós iránytű Glosterekhez vol. 2

Egy korábbi bejegyzés folytatásaként, Robert Larochelle gondolatait próbáltam meg lefordítani melyek  a tenyésztésre szánt, consort Glosterek kiválasztásában nyújthatnak segítséget.

1, Ha célod Consort madarakat kiállítani ( győzelmi reményekkel), akkor csak a consortokra szabad koncentrálni. Manapság a kiállítási consortoknak nem kell nagy erős szemöldökkel rendelkezniük. Lényeg, hogy határozott fejformájukkal magukra vonják a bírók figyelmét. Nincs mellébeszélés, a végső szót úgyis a bírók mondják ki.

 

forrás:http://glosterqueen.tripod.com/

2, Ha consortot tenyésztesz, nem kell eltévedned a korona bonyolult öröklődésének útvesztőjében, haladhatsz előre. Egyedül az eszményi formára kell fokuszálnod.

3, A sikeres kiállítási consortok rendszerint nagytestű madarak vérvonalából kerülnek ki. A kis testű, csinos madarak, nagyon feszes tollazattal (ami követelmény a koronás glosterekél) ritkán érnek oda a dobogóra. 

Bizonyított tény, hogy a jó, kiállítási minőségű intenzív (kemény tollazatú) gloterek, mindig erőteljes consortok vérvonalából kerülnek ki. Szoros, feszes tollazatú madarak soha nem jutnak a csúcsra.

 

forrás: http://glosterqueen.tripod.com/

4, Semmi gond azzal, ha koronás madarat is használunk, consortok előállítása érdekében. Az igazság az, hogy a legtöbb tenyésztő ezt teszi. Azonban mindig meg kell győződnünk arról , hogy a felhasználni kívánt koronás madár, egy kiváló consort-vonal leszármazottja. Ellenkező esetben csak leromboljuk az addig felépített consort állományunk minőségét. Természetesen nagyon nehéz megítélni, milyen hatással lesz egy koronás madár a consort fejforma alakulására. Egyedüli támpontunk a „bevetni” kívánt koronás egyed legközelebbi rokonainak vizsgálata lehet.

5, Mindig lesznek kivételek, de a legtöbb esetben egyes családoktól jobb consortokat, míg másoktól jobb koronás madarakat kapunk. Ez még azonos vérvonalakon belül is igaz. A gloster-tenyésztőknek nem kell ettől félniük. Sőt! Saját előmenetelük érdekében meg kell érteniük és alkalmazniuk kell a tenyésztés során.

6, Lehet, hogy a Te célod a legjobb koronás madár kitenyésztése. Akkor a szabályt át kell fordítanod: a legjobb koronás madarad közvetlen rokonságából kell consortot választanod a tenyésztéshez. Az ilyen consortok sosem lesznek győztes madarak, de ha sikeres akarsz lenni, ezt a technikát el kell sajátítanod. Ellenkező esetben, akármennyi, akármilyen jó koronás madarat viszel is be a tenyészetedbe, azokat módszeresen tönkreteszik a Te „jó” consortjaid. 

 

forrás: http://alssemaglosters.nl

7, Mindig a legjobb koronás madár „legközelebbi hozzátartozóiból” válassz consortot. Ne vizsgáld az ilyen madarak fejformáját, nem ez számít. Mivel igen nehéz a jó koronát kitenyészteni, sokszor kell bizonyos kompromisszumokat kötni a madarak szelektálása során. A tenyésztésbe állítandó consortok egyéb tulajdonságait ugyanakkor nagyon kritikusan kell megvizsgálnunk, hiszen velük kell kompenzálnunk a koronások esetleges hibáit. Más szóval, amíg Te a legjobb koronára összpontosítasz, szemet hunyhatsz egyéb küllemi hibák felett. De ezeket a hibákat nélkülözniük kell a tenyésztéshez használt consort madaraknak.

A fenti szabályszerűségek talán túl egyértelműek, de következetes alkalmazásuk a kiválasztás során, érdekes gyakorlat lesz/lehet.

Robert Larochelle, Revised 2005

forrás:  http://glosterqueen.tripod.com/id21.html

Reggio Emilia 2014

Most voltam először Reggioban, de félek nem utoljára...

Bakos Zsoltival már korábban akartunk menni egy bolognai alakkanáris kiállításra, de az létszámhiány miatt meghiúsult. Ekkor jött a lehetőség, hogy akkor irány Reggio. Heteken át leveleztem egy olasz tenyésztővel, -aki jó eredményeket szokott elérni kiállításokon - hogy fogadjon minket, de a végén ez is kútba esett, pedig pár kilométeres kitérővel belefért volna ebbe a túrába. Biztos a sors vagy valaki más azt akarta, hogy ne sikerüljön. De ugyanez a valaki bőven kárpótolt ezzel a börzével. Sajnos csak a börzéről írhatok, mert nem maradt időnk megnézni a kiállítást olyan mennyiségű madáron kellett átrágnunk magunkat a két sportcsarnoknyi területen, hogy ihaj. Három nekem kellő glosterben reménykedtem, folyamatosan vizionáltam magamnak a hiányzó madarakat. Szem előtt tartva, hogy milyenek az otthoniak és, hogy a Pannónián mit mondtak a hozzáértők a kiállított kanáriaim alapján. Patrick Teichmann és Christian Kanalas is azt mondták, hogy túl hosszú-tollúak a glostereim, tehát intenzív madarakat kell(ene) bevonni a tenyésztésbe. Zsoltinak is pontos elképzelései voltak a vásárfiáról, úgyhogy elkezdtük módszeresen „átnyálazni” a kínálatot. Zsolti nem akart zöldet venni én meg nem akartam csak intenzívet venni, tehát olyan nagyon nem tudtunk egymásnak ártani, így végig együtt mozogtunk. Amúgy is jól kiegészítettük egymást, mert Ő beszélt olaszul én meg nem.

Nagyon sokan kínáltak Glostereket eladásra, de volt pár tenyésztő illetve tenyésztő-pár, akit mindenképp szerettünk volna megkeresni a tumultusban. Mivel a standok, asztalok felett precízen ki voltak téve a névtáblák nem volt nehéz dolgunk, pláne, hogy egyesek még a börze előtt kiírták a Facebook oldalukra, hogy hol lehet Őket megtalálni. Ezek a helyek arról voltak megismerhetőek, hogy mint a mágnes körül a vasreszelék, úgy gyűltek oda az emberek.

Innen kétféle módon lehetett madarat venni. Egyrészt volt egy-csúnyán hangzik,de igaz- túrkáló, ahonnan kérés és/vagy mutogatás alapján készségesen kirakták a kívánt madarakat gloster-standard kalitkákba. Ott aztán, ha megnyugodott, alaposan meg lehetett nézni a minőséget, évjáratot, stb. Legtöbb helyen a nemek előre szét voltak válogatva, de eladás előtt biztos, ami biztos, még egyszer „seggbefújták” a madarat, hogy valóban az-e ami. Ha kellett a jószág, mehetett a dobozba, ha nem, jöhetett a következő vagy arrivederci és irány a másik stand.

A másik metódus úgy nézett ki, hogy jött a vevő, akivel már minden le volt vajazva, Neki előre külön volt téve a madár, külön, névvel ellátott dobozban. Volt, aki csak a pénzt adta és már ott sem volt. Meg sem nézte a madarakat. Vagy ennyire nagy volt a bizalom, vagy nem magának vitte, ezt nem tudom. 

A legnagyobb nyüzsi Fabrizio Ioppolo kalikái előtt volt. Itt még az egyébként jó nevű tenyésztők is úgy álltak sorba dobozaikkal és csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek a fagyizóban. Hiába, aki az aki, az az!

Sokszor visszhangoztak a már korábban említett belga bíró, Patrick Teicmann szavai: Lange Federn vagyis hosszú toll. Egyszer csak ott jött velünk szemben az egyik sorban. Ez vagy a vonzás vagy a vakszerencse, nem tudom, de ha már így alakult megkértem segítsen keresni egy jó madarat. Segített. Emlékezett melyik sorban melyik tenyésztőnél látott nekem való intenzív madarat. Megkerestük, kiválasztott három madarat, aztán abból kivett egyet és azt mondta ez a legjobb arra, amire nekem kell. Mindig meglepődök, amikor ilyen segítőkész emberrel találkozok, hiszen Ő ott „dolgozni” volt hivatott, de mégis szánt a kezdőre majd’ fél órát az idejéből. Ezúton is köszönet érte, hogy nem pattintott le.

Így aztán én már eggyel már beljebb voltam, de még csak most kezdtünk belemelegedni. A madarak jelentős része természetesen zöld volt és „buff” tollú, így akár azt is mondhatnám, hogy gyorsan tudtunk haladni, de ez nem így volt. Irgalmatlan sok madár volt, zsúfolt sorok és rengeteg ember. Már a reggeli beléptetésnél is testközelből érzékeltük, hogy szinte egész Európa képviseltette magát a pénztárak előtt. Franciák, portugálok, németek ,a sógorok, horvátok, sőt kínaiak is, a legnagyobb békességben tolakodtak, furakodtak a bejárat felé. Öröm volt nézni és látni azt, hogy milyen sok fiatal jött el Reggio Emiliába. Úgy látszik más országokban más a megítélése ennek a passziónak. Nincsenek előítéleteim, de mégis érdekes volt látni olyan srácokat kis kalitkákkal a kezükben mászkálni a csarnokokban, akiket külseje alapján inkább festékszórót lóbálva tudnék elképzelni. Ebben is fejlődnöm kell!

Vissza a madarakhoz. Alig láttunk fehér glostert, bár tudom elég ritka, de valahogy többre számítottam. Láttunk viszont jó Grizzliket sárgában, de nem vettük komolyan a madár börzére vonatkozó Murphy törvényt így mire visszamentünk értük, hát persze, hogy már nem voltak meg. A legtöbb időt mi is Fabrizio Ioppolo standjánál töltöttük. Figyeltük, hátha valaki nem viszi el a Neki szánt, félre tett madarat, de nem volt ilyen. Itt már természetesen vastagabban fogott a cerka, de senki sem próbált meg alkudni, amíg ott voltunk. Ezek a madarak valóban gyönyörűek voltak.
Laczkó Tamás cimborám készített videót: klikk ide