A Márton András jóvoltából hozzánk került olasz, alakkanáris könyv rengeteg információt tartalmaz. Ám ezek nagy része, minimális olasz nyelvtudásunk ( Atalanta- Ancona 2 : 2, X ) okán eddig rejtve maradt számunkra. Ám hatalmas segítséget kapva, ezen az akadályon sikerül lassan átdöccennünk!
Íme:
Spanyol kanári
(Razza Spagnola
= „Spanyol faj”)
A Razza
Spagnola természetesen nem az egyetlen Spanyolországban kitenyésztett kanári: elég a Gibboso-ra a Melado Tenerfgno-ra vagy a
Llarguet-re gondolni. Ezért nem ismert miért pont ezeket a kicsi, elegáns és
életteli kis madár lett ezzel a névvel azonosítva. Tudjuk azonban, hogy 1930
körül néhány katalán tenyésztő azt ajánlotta, hogy kitenyésztenek egy miniatűr
kanárit, meghatározva a következő jellegzetességeket: a méretet 11 cm-ben, a
legkisebbet az összes kanári közül, valamint a test vékony szerkezetét. A XX.
század közepéig Katalóniában 2 ilyen fajtát tenyésztettek: A
"Flautas-t(Roller)" és a "Canario del Pais-t". A két kanári
közti alakja és éneke közti különbség eléggé evidens. A Rollernek robusztusabb
a teste a hangja súlyosabb és mélyebb, a "Canario de Pais-nak" hosszú
és vékony a teste, és az éneke erős és éles. 1931-ben alapították " A
Barcelónai Kanáritenyésztők Egyesületét", a legrégebbi spanyol
ornitológiai társaságot; az alapítók egy csoportja volt, akik elkezdték
kiválasztani az első egyedeket, a Canario de Pais-ból kiindulva, pontosabban a
legkisebb egyedeket kiválasztva, melyeket keresztezték a vad kanárival is. Az
1948-as Madridban rendezett IV. Nemzeti
Madarászati Kongresszus alkalmával került bemutatásra a standard és a pontozó
lap; 1961-ben ismerte el a C.O.M. Razza Spagnola néven. Mindenesetre 1971-ben
ezt a fajt kitörölték a hivatalos standard-ekből; az okok nem tisztázottak:
talán az a szükég okozta, hogy ne hiúsítsa meg a Timbrado C.O.M. általi elfogadását, talán azok a tények
okozták, hogy az évek során nem sok egyed szerepelt nemzetközi kiállításokon.
1976-ban egy csoport barcelónai tenyésztő összegyűjtötte az ahhoz szükséges
dokumentumokat ahhoz, hogy a C.O.M. hivatalosan és visszamenőlegesen elfogadja
a Razza-t, ami az 1977-es genovai Ornitológiai Világversenyen következett be.
Ma a kanári szélesen elterjedt, például Európa kontinentális részén és
Olaszországban, ahol 2 klub népszerűsíti és támogatja, Club Italiano Razza
Spagnola és Canary Club Italiano Razza Spagnola: ez utóbbi kettő a 2006
november 26-i Reggio Emiliában lezajlott specializált klubok egyesülésének
alkalmából kifejezték azon célkitűzésüket, hogy együtt folytassák a
specializációt, egy a FOI-hoz tartozó egyesületként A Club Italiano Razza
Spagonla - C.I.R.S.-ként. Visszatérve rövid időre a Razza eredetéhez
emlékezzünk meg arról, hogy a "Canario de Pais" és a vad kanári
mellett felhasználták a színkanárikat is. A Club Italiano Razza Spagnola
honlapján kerül megjegyzésre egy spanyol tenyésztő, Ferran Gironés Limeres egy
remek írása, aki így ír: " A 80-as évek első éveiig a Razza Spagnola-t nem
jellemezte nagy tisztaság, tulajdonképpen két vonal létezett, a zöld és a sárga
és a kettő-t nagyon ritkán lehetett kereszteződni látni. Elemezve ezt a két,
színhez kötött vonalat, megfigyelhető, mint normális esetben is, hogy a zöld
kanárinak rövidebb a teste, a nyaka, a farka és a lába és szélesebb a mellkasa,
miközben a sárgának vékonyabb a teste, jelentősebb a nyaka, hosszabb a lába és
a farka, és egyenesebb a tartása. Evidens nyomok, hogy a zöld a vad kanáritól
és a csicsörkétől származik, míg a sárga a Hora-tól. A két vonal és a rájuk
vonatkozó tulajdonságok keresztezéséből következik egy lényeges fordulat a
kiválasztási munkában...." A kiállításokon bemutatják mindegyik szín
variációt és a tarka egyedeket,kivétel a színezékkel mesterségesen elérteket, a nem
értékelhetőség miatt. E mellett mostanában kodifikálta a Forma és Sima Tartású
Kanárik Technikai Bizottsága a Razza kiállítási célokból történő felosztását
két kategóriára, intenzívre és fakóra (nem intenzív, "B"-s), azzal a céllal is, hogy elkerüljék, hogy a
kiállításokon mindig az intenzív egyedek nyerjenek a fakó egyedekkel szemben;
valójában a tollazat erős kihatással van a testre és a méretre. A kiállítási
kalitka is sok zavart okozott; kezdetekben, Spanyolországban nyitott
kalitkákban állították ki a madarakat, miközben nemzetközi szinten akkor is és
most is kalitkákban és kiállítási kalitkában kerülnek kiállításra, melyeknek
csak az eleje és a hátulja nyitott. Úgy gondoljuk, hogy a teljesen nyitott
kalitka a félkupolás - a Borderekhez használt-, megkönnyíti a madár egységes
megfigyelését, oly módon, hogy megfigyelhető legyen a vizsgálandó egyed minden
jellemzőjét (méret, test, fej, nyak, stb.), amellett, hogy lehetővé tegye a
standard által kért mozgékonyság megítélését. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy
a kiállítási kalitka, mivel 3 oldalon zárt, nem javasolt a kiállításokon, mivel
a kanári, amiért biztonságban érzi magát a lezárt oldalak miatt, elveszíti a
mozgékonyságát és romlik a test formája, amely így kevésbé tűnik orsó-szerűnek.
A 2000-es évben az ANOS kérte a COM-tól, hogy a Razza Spagnola-t nyitott
kalitkában állítsák ki: fontos, hogy ezt a kérést elfogadják. A kanári egyik
alap követelménye a magas szaporasága, mely elősegíti a kiválasztást, mivel a
tenyésztők sok egyeddel rendelkeznek, és ezért azokat szeretik kiválasztani,
amelyek jól szaporodnak. Ez a választás visszaüt a kisebb kanárikra is, henger-szerű,
vékony testtel, széles, kerek háttal, mindenféle nyaki kidomborodás nélkül, és
végül a tollazatuk rövid, testhez simuló és csillogó, mivel lipokrómban gazdag.
Hogy figyelemmel értékeljük a testet, fentről kell megfigyelni a testet: a
kanárinak azt az érzetet kell keltenie, mintha nem lenne válla. Hogy a hát
megfelelő legyen, a kiválasztás során azok a kanárik élveznek előnyt, amelyeknek
a szárnyak kéztőcsontjai megfelelően magasan vannak és egymáshoz minél közelebb
hordják. Végül ne felejtsük el, hogy a Razza Spagnola-nál is a klasszikus
szaporítási mód az elfogadott. Az intenzívet fakóval, vagy maximum az intenzívet
fél intenzívvel párosítjuk. Számos tenyésztő próbál intenzíveket egymással
szaporítani, de ez gyakran olyan egyedeket eredményez, melyeknek durva a
tollazata és melyeknél gyakori a szemkörüli tollhullás. A fakó egyedek ellenben
fontosak a tenyésztésnél, mivel megőrzik a megfelelő tollazatot, mint ahogy a
tarka egyedek is alapvető fontosságúak, mivel átörökítik az utódoknak az
elegáns, fényes tollazatot. Ezen túl a klasszikus párosítással elérhetőek olyan
egyedek, melyeknek jól elválik egymástól a háta és a nyaka, mely a jó intenzív
egyed tipikus jellemzője, valamint a lába rövid és a combja alig látható,
mely elsősorban a fakó egyedek érdeme. Most haladjunk tovább a különböző
változatok megvizsgálásához a standard figyelembevételével, megjegyezve
mindezen felül, hogy ebbe nincs belevéve a tartás; ebből a célból fontos
kiemelni, hogy a Razza spagnola akkor fejezi ki a legjobban az értékeit, amikor
alacsony testtartást vesz fel az ülőrúdon és egy 45°-nál kisebb szöget zár be.
Méret
A
legfontosabb kategória: 25 pont tartozik hozzá. A kanári ideális hossza
11,5 cm, de elfogadhatóak a maximum 12,5
cm-es nagyságú példányok is; innen származik, hogy a kisebb méretű kanárik
előnyben részesítettek. Ebből a célból fontos megjegyezni, hogy a fiókákat majd
külön kalitkákba kell rakni, annak elkerülésére, hogy elvesszék a farok
tollazatukat, ez a visszanövése során meghatározhatja a méretnövekedését, akár
5 mm-el is, hátrányos helyzetbe hozva így a kiállítási céloknál. Fontosnak
tartjuk kiemelni még az etetés problémáját, mivel sok tenyésztő kis protein és
zsírtartalmú ételt ad a kanáriknak, hogy megmaradjanak a standard által előírt
méreteket. Szerintünk fontos, hogy ne hangsúlyozzuk túl vagy kevéssé a magok és
a táplálékok zsír százalékát, mert a lipidek lényegesek a tollazat fényessége
és selymessége szempontjából.
Test
A standard
második kategóriája, de legalább olyan fontos, mint a méret, 25 pont tartozik
hozzá. A testnek keskenynek, és vékonynak kell lennie, kerekség nélkül,
hengeres formájúnak kell lennie. A vállaknak keskenyeknek, egyeneseknek kell
lenniük, jól rögzítettnek a testhez; hogy megfelelően értékeljük ezt a
követelményt, felülről kell megtekintenünk az egyedet: Ez a folyamat lehetővé
teszi, hogy felfedezzük az ún. "széles vállak"- hibát, miközben a vizuális benyomásunk
az kell, hogy legyen, hogy egy vállak nélküli kanáriról van szó.
A
mellkasnak is vékonynak kell lennie, de nem kés szerűnek és a kloáka felé kell,
hogy véget érjen, oly módon, hogy a farok legyen megszakítatlan
meghosszabbítása; ezt figyelembe veszi a tenyésztő a tenyésztésnél, valamint a
bíró, a bírálat során, mind elölről, mind oldalról.
Fej és nyak
Ennek a
kategóriának 10 pont jut az érték skálán. A fejnek kicsinek, mogyoró formájúnak
kell lennie, enyhén lapos de nem kígyószerű, ne legyen se szemöldöke, se
tokája. A csőr kicsi és kúpszerű; a nyak finom és rövid, jól látható és
körülhatárolható, oly módon, hogy jól elválassza a fejet és a testet.
Szárnyak és farok
Ezeknek 10
pont jut. A szárnyak hosszúak, jól rögzítettek a testhez, és pontban végződnek,
de nem kereszteződnek. A farok közepes hosszúság, eredetileg zárt, de hajlamos
rá, hogy szétnyíljon hal vagy fecske (villás farok) formára. A farkat fejjel és
a vállal vonalban kell, hogy tartsa a madár, és hibának számít, ha túl közel
tartja az üllőfához.
Tollazat
Ezt a
kategóriát 10 ponttal értékelik. A tollazatnak jól jelen kell lennie a test
minden részén, fényes és finom szövetű; be kell fednie a test és a fej minden
részét. Nem lehet szabad a szemöldök rész, nem lehet buggyos oldala a szárnyak tapadási
pontjainál, és nem lehet túl gazdag tollazat a nyak elülső részén. A Razza
Spagnola kanárik tollazata rövid és közepesen hosszú, a tollgerinc kitűnő
anyagú, elegáns, fényes és hajlékony. Az elegáns tollgerinc kifejezés alatt
nem a szálas gerincet értjük, ugyanis a szálas gerinc a fedőtollak
meglazulását eredményezi, melyek így nem tűnnek rendezettnek és jól
rögzítettnek, így inkább a hátra és az oldalakra esnek vissza. A tollazatnál
fontos megjegyezni, hogy fényesnek, csillogónak kell lennie: ez akkor
következik be, ha az anyaga kitűnő és kellő mennyiségű lipokrómot tartalmaz. A tollazat romlik a
lipokrómos egyedek párosításánál, miközben jelentősen javul a tarka egyedek
használatánál.
Lábak
A lábakra
10 pont adható. A lábak elegánsak és vékonyak, a lábujjak rövidek, a comb
alig látható. A lábaknak enyhén behajlítottaknak kell lenniük, hogy az egyednek
majdnem horizontális testtartást adjanak és hogy a madár élettelinek,
mozgékonynak tűnjön. A túl hosszú lábak talán a leggyakoribb hibák, és
elsősorban az intenzív egyedek párosításából született egyedeknél jelenik meg.
Ne felejtsük el, hogy a Razza Spagnola kanárikat F.O.I „A” típusú gyűrűvel
gyűrűzik meg.
Testtartás (mozgékonyság)
Erre a
kategóriára 5 pont adható. A kanári mozdulatainak ügyesnek, erőteljesnek,
élettelinek és gyorsnak kell lennie, anélkül, hogy ijedtnek vagy nyugtalannak.
Folyamatosan ugrál egyik ülőrúdról a másikra, a fej tollazata éppen
kiemelkedik, a Razza tisztaságának mutatója. A túl ideges egyedek, amelyek
folyamatosan csapkodnak a szárnyaikkal, vagy a túl letargikus egyedek a
pontozás során büntetve lesznek.
Állapot
Erre a
kategóriára 5 pont adható. A kanárinak tisztának kell lenni és jó egészségben
kell, hogy legyen. Természetesen ez nem csak a tollazatra, a szárnyakra és a
farokra vonatkozik, hanem a lábakra is, melyek nem lehetnek se koszosak, se pikkelyesek.
Felhasznált irodalom:
Giuliano Passignani, Nicola Giordano, Ugo Barra :
Il mondo dei Canarini di Forma e Posizione Lisci
FOI - ONLUS
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Minden világkiállításon
lehetőséget kapnak azok a tenyésztők is, akik egy új változat kialakításán
dolgoznak. Az ilyen nagy formátumú rendezvények, fontos mérföldkövei az új
változatok végső elismeréséhez vezető hosszú útnak. Az idei, hasselt-i
világkiállításon Cseh tenyésztők kitartó munkájának gyümölcseiben
gyönyörködhettünk, amikor az alak kanárik szekcióján rágtuk keresztül magunkat.
