Szelekciós iránytű Glosterekhez.

Nézzük, hogy milyen irányvonalak mentén szelektálnak az Amcsik:

Robert La Rochelle útmutatását próbáltam magyarítani

Az évnek ebben a szakaszában kell kiválasztanunk azokat  a madarakat, melyeket a következő szezonban párba kívánunk állítani. Ezek a legkritikusabb döntések, melyek, ha jók, akkor egész tenyészetünk minőségét javítani fogják. Jól lehet, a siker eléréséhez néha egy nagy adag szerencse is kell, vannak olyan alapvető szabályok, melyek következetes betartásával hamarabb érünk célba.

Alapvetések 

1, Sose hozz végleges döntést egy madárról addig, amíg teljesen be nem fejezi a vedlést. Néhány ígéretes madár a vedlés végeztével csalódáskeltő lehet, míg mások kinyílnak, mint egy virág és kellemes meglepetést okoznak. Határozott hiba „leírni” egy fiatal madarat a vedlés előtt, bárhogy is nézzen ki.

2, Sose feltételezd, hogy egy jó madárnak, az utódai is jók lesznek. A genetikai szerkezet nagyon összetett. Sok esetben előfordult, hogy „champion” madárnak egész életében nem sikerül újabb bajnok utódot nemzeni. Vonaltenyésztéssel, mely korlátozza a gének számát a genetikai háttérben, javíthatjuk  esélyeinket az irányba, hogy a legjobb madaraink produkálják a legjobb fiókákat.

3, A vizuális szelekció pont annyira fontos, mint a származás vizsgálata. Ha  választanunk kell két hasonló madár között, nézzük meg a pedigréjüket és azt válasszuk, amelyik felmenői közt több volt a jó minőségű ős. Ne tartsunk meg gyenge küllemű madarat, csak a pedigréje miatt. Ugyanígy ne válasszunk ki madarat csupán a megjelenésére alapozva. Mindig legyen egyensúly a kinézet és a családfa megítélése között.

4, A lábujjak és a láb egy jó „irányjelző” a Glosterek minőségének megítéléséhez. Összpontosítsunk a kis, rövid lábú madarakra.

Melyik hímet tartsuk meg.

1, Termékeny hímet tenyésztésben tarthatunk 5 évig, ha hozza a kívánatos minőségű utódokat. A jól nevelő hímek felbecsülhetetlenek. Kétszer is gondoljuk meg mielőtt egy egészséges, termékeny hímet kiadunk a tenyészetünkből.

2, Az olyan hímeket, melyek terméketlen tojásokat produkálnak, próbáljuk ki újra a következő évben. Amennyiben egy feltételezetten steril hímet egy még nem kipróbált tojóval párosítunk, az nem sokat segít rajtunk. Az ilyen tesztpárosításhoz a legjobban költő tojók közül válasszunk partnert. Ha a második évben is sikertelen a költés, adjuk ki a hím útját. Megpróbálhatnánk még egy év esélyt adni, de ezzel csak a jó tojóinkat tesszük tönkre. Adjuk fel.

3, Az módszer, hogy a legjobb hímet a lehető legtöbb tojóval párosítsunk, előbb utóbb lerombolja az állományunkat. Az utódok túl közeli rokonok lesznek. Tartsuk meg a legjobb hím testvéreit és unokatestvéreit. ezeket használva megőrizhetjük a ének tisztaságát anélkül, hogy drasztikusan megkevernénk a vérvonalat. Sok esetben a „champion” madarak hím és tojó testvérei a hordozzák a legjobb esélyt arra, hogy újabb bajnokot neveljünk, függetlenül attól, hogy hogyan néznek ki.

4,Az agresszív hímek sok kellemetlenséget okozhatnak a költés során. Ezeket, ha lehet távolítsuk el a csapatból. A temperamentum, mint minden más, öröklődik. Válasszuk azokat a hímeket, melyek segítenek valamennyire a költéskor a tojónak.

5, A tojó kinézetű hímek vagyont érnek a Gloster tenyésztőknek. Ezek a madarak rendszerint kiváló külleműek és kisebb testűek a többi hímnél. Az egész állományt alapozhatjuk az ilyen hímekre. az ő lányaikat nagyon nehéz lesz bárkinek is legyőzni a kiállításokon. A nagy méretű hímek használata, bármilyen jó típusú madarak is, végső soron korlátozzák a kiállításra szánt tojók számát, mert ha nem vigyázunk a tojóink is egyre nagyobbak lesznek. Egyszer csak arra ébredünk, hogy már túl késő javítani a hibát. Legyünk kritikusak a hímek méretével kapcsolatban. Ez segít az állomány egészét kontroll alatt tartani és a kiállításon sem kell a hímeknek büntetőpontokra számítani.

6, Figyeljünk oda a hímek szín-intenzitására. Rendszerint a tojók kevésbé színesek, mint a hímek. Ha a hímek nem kellően színesek, akkor a tojók egyre fakóbbá válnak. Senki sem akarja, hogy néhány generáció után, az egész állomány úgy nézzen ki, mintha kimosták volna a színüket. Nagyon nehéz elérni, hogy a teljes tollazat kellően intenzív színezetű legyen. Ráadásul néha kompromisszumot kell kötni, amikor dönteni kell típus és szín között.

Melyik tojókat hagyjuk meg.

 

1,Termékeny tojók, életük első 4 éve során tarthatóak tenyésztésben, amennyiben a kívánt minőségű utódokat produkálják. Az állomány  sikere a tojók szaporodó és utódnevelő képességén alapszik. Ezért nem szabad, egyébként jó küllemű, de a költés szempontjából haszontalan tojókat meghagyni. A Glostert a sztenderd kicsi, apró madárnak írja le, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell jó nevelőnek lennie. Amennyiben tojónknak nagy, széles koronája van, úgy a költési szezon elején, rövidítsük le a konty tollait. Ezek a tollak a következő vedlés során természetesen normális tollakra cserélődnek. Viszont ezzel a technikával biztosíthatjuk a tojóknak, hogy mintha normál madarak lennének, könnyebben neveljék fel a fiatalokat. A költés kezdete előtt legalább egy hónappal végezzük le a beavatkozást, hogy a madaraknak legyen idejük megszokni a „kitágult” világot.

2, A költési hajlandóság öröklődik. Mindig a legjobban nevelő tojók lányait tartsuk meg, amíg azok hozzák a kívánatos küllemi tulajdonságokat. A középszerű, de jól nevelő tojók mindig előnyben vannak a rosszul költő, esetleg terméketlen csúcs kinézetű tojókkal szemben. Emlékezzünk, hogy ha  vonaltenyésztést végzünk, akármelyik tojónk alatt kelhet bajnok madár. Tehát ne kelljen az összes tojást egy jól nevelő tojó fészkébe tennünk, ahhoz, hogy felnőjenek a fiókák. A Legjobb minőségű madarunk tojó rokonait megtartva, megnő az esélyünk arra, hogy egyikőjük alatt keljen ki a következő bajnok madár.

3, Ha nagytestű tojókat használunk, úgy az állományunk kudarcra van ítélve. Az ő fiaik még nagyobbak lesznek és ez az út csak a sikertelenséghez vezet. Kis, zömök, erős tojókra van szükségünk, ezek egyébként rendszerint jó költők is. Ha ez megvan, nem hiányzik más.

4, A legtöbb hím hosszabb és vékonyabb, mint amilyen az anyja volt. Ha hosszú és karcsú tojókat hagyunk tenyésztésben, akkor az ő fiaik nem fognak megfelelni a sztenderdben előírt küllemi kritériumoknak. Ráadásul, azoknak a tojóknak a minőségét is  lerombolják, melyekkel javítani akarjuk a hibákat. A jó alaptípussal bíró tojóktól születnek az önmagukhoz hasonló hímek, amelyek ráállítanak minket a csúcsra vezető útra.

Melyik koronás maradjon tenyésztésben

1)Egy jó koronás Glostert kitenyészteni valószínűleg az egyik legnehezebb feladat, amit egy alak-kanári tenyésztő kaphat. Ennek megfelelően a legtöbb ember nem is tud igazán jó madarakat felmutatni. A tapasztalt tenyésztők tudják, sok kompromisszumot kell kötni, mire egy jó minőségű koronás madár kibújik a tojásból.

kép forrása: http://www.gloster-brixhe.be/08/

2) Rendszerint a legjobb kontyokat a hosszabb madarakon találjuk. A hosszabb tollak lehetővé teszik a jobban lehajló és lágyabb textúrájú korona kialakulását. Ha kizárólag a minél jobb koronára szelektálunk, akkor végül az egész állományunk hosszú madarakból fog állni. Tartsuk észben, hogy egy jó kiállítási madarat szeretnénk tenyészteni. Ehhez pedig a jó testalkat elengedhetetlen.

3)Soha ne tartsunk meg hibás koronájú (kettéosztott korona, középpont félrecsúszva. stb.) madarat. A kiválogatásnál koncentráljunk a kerek koronákra, melyek határozott középpontból indulnak. Legnehezebb „előállítani” a frontális homlok oldali részt. Ehhez dús tollazatra van szükségünk. Amennyiben ezen a részen hiányosak a madaraink, sosem lesz jó állomány belőlük. Egy ilyen szempont szerint kiváló madár egyéb hibáival lehetünk elnézőbbek.

4)A „szarv” vagy más néven „fácán-fül” gyakori hiba a koronásoknál. A madár fül körüli tollai hajlamosak rossz irányba növekedni és gyakran, az egyébként kivételes konttyal bíró glostereket ontja le a „fácánfül”. Ne tévesszenek meg a szakértők. Sok Champion madár átesik egy kis kozmetikázáson, mielőtt „színpadra” lép egy kiállításon. Próbáljuk az állományból, úgymond kitenyészteni ezt a hibát, de soha ne selejtezzünk ki madarat, csupán egyetlen kritériumot alapul véve, hacsak az nem egy súlyos veleszületett rendellenesség.

5) Tartsuk távol magunkat a túl kicsi koronát viselő madaraktól. Ők mindig egy kicsit szerencsétlenül néznek ki. Néha az első glostereinkre emlékeztetnek minket, de ez nem mindig szerencsés. Egy jó Gloster arányos madár, testrészei összhangban vannak egymással.

6)Legyünk türelmesek. Nem ritkán tíz év munkája eredményez egy kitűnő koronás madarat. Ha van egy ilyen jó madarunk, vigyázzunk rá, próbáljuk jó minőségű rokon madarakkal párosítani. Ha nincs jó coronásunk, menjünk és szerezzünk néhányat. Nem fogunk olyan sokáig élni, hogy több generációs tenyésztői munkát tudjunk megismételni.

kép forrása: http://www.dirksglostersite.nl

Következik a consort  madarak válogatási szisztémája...

 forrás:http://glosterqueen.tripod.com/id21.html