Nézzük, hogy milyen irányvonalak mentén szelektálnak az Amcsik:
Robert La Rochelle útmutatását próbáltam magyarítani
Az
évnek ebben a szakaszában kell kiválasztanunk azokat a madarakat, melyeket a következő szezonban párba
kívánunk állítani.
Ezek a legkritikusabb döntések, melyek, ha jók, akkor egész tenyészetünk
minőségét javítani fogják. Jól lehet, a siker eléréséhez néha egy nagy adag
szerencse is kell, vannak olyan alapvető szabályok, melyek következetes betartásával
hamarabb érünk célba.
Alapvetések
1, Sose hozz végleges döntést egy
madárról addig, amíg teljesen be nem fejezi a vedlést. Néhány ígéretes madár a vedlés
végeztével csalódáskeltő lehet, míg mások kinyílnak, mint egy virág és kellemes
meglepetést okoznak. Határozott hiba „leírni” egy fiatal madarat a vedlés
előtt, bárhogy is nézzen ki.
2, Sose feltételezd, hogy egy jó
madárnak, az utódai is jók lesznek. A genetikai szerkezet nagyon összetett. Sok
esetben előfordult, hogy „champion” madárnak egész életében nem sikerül újabb
bajnok utódot nemzeni. Vonaltenyésztéssel, mely korlátozza a gének számát a
genetikai háttérben, javíthatjuk esélyeinket
az irányba, hogy a legjobb madaraink produkálják a legjobb fiókákat.
3, A vizuális szelekció pont
annyira fontos, mint a származás vizsgálata. Ha
választanunk kell két hasonló madár között, nézzük meg a pedigréjüket és
azt válasszuk, amelyik felmenői közt több volt a jó minőségű ős. Ne tartsunk
meg gyenge küllemű madarat, csak a pedigréje miatt. Ugyanígy ne válasszunk ki
madarat csupán a megjelenésére alapozva. Mindig legyen egyensúly a kinézet és a
családfa megítélése között.
4, A lábujjak és a láb egy jó „irányjelző”
a Glosterek minőségének megítéléséhez. Összpontosítsunk a kis, rövid lábú
madarakra.
Melyik hímet tartsuk meg.
1, Termékeny hímet tenyésztésben
tarthatunk 5 évig, ha hozza a kívánatos minőségű utódokat. A jól nevelő hímek
felbecsülhetetlenek. Kétszer is gondoljuk meg mielőtt egy egészséges, termékeny
hímet kiadunk a tenyészetünkből.
2, Az olyan hímeket, melyek
terméketlen tojásokat produkálnak, próbáljuk ki újra a következő évben.
Amennyiben egy feltételezetten steril hímet egy még nem kipróbált tojóval
párosítunk, az nem sokat segít rajtunk. Az ilyen tesztpárosításhoz a legjobban
költő tojók közül válasszunk partnert. Ha a második évben is sikertelen a
költés, adjuk ki a hím útját. Megpróbálhatnánk még egy év esélyt adni, de ezzel
csak a jó tojóinkat tesszük tönkre. Adjuk fel.
3, Az módszer, hogy a legjobb
hímet a lehető legtöbb tojóval párosítsunk, előbb utóbb lerombolja az
állományunkat. Az utódok túl közeli rokonok lesznek. Tartsuk meg a legjobb hím
testvéreit és unokatestvéreit. ezeket használva megőrizhetjük a ének tisztaságát
anélkül, hogy drasztikusan megkevernénk a vérvonalat. Sok esetben a „champion”
madarak hím és tojó testvérei a hordozzák a legjobb esélyt arra, hogy újabb
bajnokot neveljünk, függetlenül attól, hogy hogyan néznek ki.
4,Az agresszív hímek sok
kellemetlenséget okozhatnak a költés során. Ezeket, ha lehet távolítsuk el a
csapatból. A temperamentum, mint minden más, öröklődik. Válasszuk azokat a
hímeket, melyek segítenek valamennyire a költéskor a tojónak.
5, A tojó kinézetű hímek vagyont
érnek a Gloster tenyésztőknek. Ezek a madarak rendszerint kiváló külleműek és
kisebb testűek a többi hímnél. Az egész állományt alapozhatjuk az ilyen
hímekre. az ő lányaikat nagyon nehéz lesz bárkinek is legyőzni a kiállításokon.
A nagy méretű hímek használata, bármilyen jó típusú madarak is, végső soron
korlátozzák a kiállításra szánt tojók számát, mert ha nem vigyázunk a tojóink
is egyre nagyobbak lesznek. Egyszer csak arra ébredünk, hogy már túl késő
javítani a hibát. Legyünk kritikusak a hímek méretével kapcsolatban. Ez segít
az állomány egészét kontroll alatt tartani és a kiállításon sem kell a hímeknek
büntetőpontokra számítani.
6, Figyeljünk oda a hímek
szín-intenzitására. Rendszerint a tojók kevésbé színesek, mint a hímek. Ha a
hímek nem kellően színesek, akkor a tojók egyre fakóbbá válnak. Senki sem
akarja, hogy néhány generáció után, az egész állomány úgy nézzen ki, mintha
kimosták volna a színüket. Nagyon nehéz elérni, hogy a teljes tollazat kellően
intenzív színezetű legyen. Ráadásul néha kompromisszumot kell kötni, amikor
dönteni kell típus és szín között.
Melyik
tojókat hagyjuk meg.
1,Termékeny
tojók, életük első 4 éve során tarthatóak tenyésztésben, amennyiben a kívánt
minőségű utódokat produkálják. Az állomány
sikere a tojók szaporodó és utódnevelő képességén alapszik. Ezért nem
szabad, egyébként jó küllemű, de a költés szempontjából haszontalan tojókat
meghagyni. A Glostert a sztenderd kicsi, apró madárnak írja le, de ez nem
jelenti azt, hogy nem kell jó nevelőnek lennie. Amennyiben tojónknak nagy,
széles koronája van, úgy a költési szezon elején, rövidítsük le a konty tollait.
Ezek a tollak a következő vedlés során természetesen normális tollakra
cserélődnek. Viszont ezzel a technikával biztosíthatjuk a tojóknak, hogy mintha
normál madarak lennének, könnyebben neveljék fel a fiatalokat. A költés kezdete
előtt legalább egy hónappal végezzük le a beavatkozást, hogy a madaraknak
legyen idejük megszokni a „kitágult” világot.
2,
A költési hajlandóság öröklődik. Mindig a legjobban nevelő tojók lányait
tartsuk meg, amíg azok hozzák a kívánatos küllemi tulajdonságokat. A
középszerű, de jól nevelő tojók mindig előnyben vannak a rosszul költő, esetleg
terméketlen csúcs kinézetű tojókkal szemben. Emlékezzünk, hogy ha vonaltenyésztést végzünk, akármelyik tojónk
alatt kelhet bajnok madár. Tehát ne kelljen az összes tojást egy jól nevelő
tojó fészkébe tennünk, ahhoz, hogy felnőjenek a fiókák. A Legjobb minőségű
madarunk tojó rokonait megtartva, megnő az esélyünk arra, hogy egyikőjük alatt keljen
ki a következő bajnok madár.
3,
Ha nagytestű tojókat használunk, úgy az állományunk kudarcra van ítélve. Az ő fiaik
még nagyobbak lesznek és ez az út csak a sikertelenséghez vezet. Kis, zömök,
erős tojókra van szükségünk, ezek egyébként rendszerint jó költők is. Ha ez
megvan, nem hiányzik más.
4,
A legtöbb hím hosszabb és vékonyabb, mint amilyen az anyja volt. Ha hosszú és
karcsú tojókat hagyunk tenyésztésben, akkor az ő fiaik nem fognak megfelelni a
sztenderdben előírt küllemi kritériumoknak. Ráadásul, azoknak a tojóknak a
minőségét is lerombolják, melyekkel
javítani akarjuk a hibákat. A jó alaptípussal bíró tojóktól születnek az
önmagukhoz hasonló hímek, amelyek ráállítanak minket a csúcsra vezető útra.
Melyik koronás maradjon tenyésztésben
1)Egy jó koronás Glostert kitenyészteni valószínűleg az egyik legnehezebb
feladat, amit egy alak-kanári tenyésztő kaphat. Ennek megfelelően a legtöbb
ember nem is tud igazán jó madarakat felmutatni. A tapasztalt tenyésztők tudják,
sok kompromisszumot kell kötni, mire egy jó minőségű koronás madár kibújik a
tojásból.
 |
| kép forrása: http://www.gloster-brixhe.be/08/ |
2) Rendszerint a legjobb kontyokat a hosszabb madarakon
találjuk. A hosszabb tollak lehetővé teszik a jobban lehajló és lágyabb
textúrájú korona kialakulását. Ha kizárólag a minél jobb koronára szelektálunk,
akkor végül az egész állományunk hosszú madarakból fog állni. Tartsuk észben,
hogy egy jó kiállítási madarat szeretnénk tenyészteni. Ehhez pedig a jó
testalkat elengedhetetlen.
3)Soha ne tartsunk meg hibás koronájú (kettéosztott korona,
középpont félrecsúszva. stb.) madarat. A kiválogatásnál koncentráljunk a kerek
koronákra, melyek határozott középpontból indulnak. Legnehezebb „előállítani” a
frontális homlok oldali részt. Ehhez dús tollazatra van szükségünk. Amennyiben
ezen a részen hiányosak a madaraink, sosem lesz jó állomány belőlük. Egy ilyen
szempont szerint kiváló madár egyéb hibáival lehetünk elnézőbbek.
4)A „szarv” vagy más néven „fácán-fül” gyakori hiba a
koronásoknál. A madár fül körüli tollai hajlamosak rossz irányba növekedni és
gyakran, az egyébként kivételes konttyal bíró glostereket ontja le a „fácánfül”.
Ne tévesszenek meg a szakértők. Sok Champion madár átesik egy kis
kozmetikázáson, mielőtt „színpadra” lép egy kiállításon. Próbáljuk az
állományból, úgymond kitenyészteni ezt a hibát, de soha ne selejtezzünk ki
madarat, csupán egyetlen kritériumot alapul véve, hacsak az nem egy súlyos
veleszületett rendellenesség.
.JPG)
5) Tartsuk távol magunkat a túl kicsi koronát viselő madaraktól.
Ők mindig egy kicsit szerencsétlenül néznek ki. Néha az első glostereinkre
emlékeztetnek minket, de ez nem mindig szerencsés. Egy jó Gloster arányos
madár, testrészei összhangban vannak egymással.
6)Legyünk türelmesek. Nem ritkán tíz év munkája eredményez egy
kitűnő koronás madarat. Ha van egy ilyen jó madarunk, vigyázzunk rá, próbáljuk
jó minőségű rokon madarakkal párosítani. Ha nincs jó coronásunk, menjünk és
szerezzünk néhányat. Nem fogunk olyan sokáig élni, hogy több generációs
tenyésztői munkát tudjunk megismételni.
 |
| kép forrása: http://www.dirksglostersite.nl |
Következik a consort madarak válogatási szisztémája...
forrás:http://glosterqueen.tripod.com/id21.html
.jpg)
